Think Outside The Box

Transindex rovatok


Filmek | 26.4.2011

Garbage Warrior: lakható “hajók” a sivatag közepén, szemétből?

Légifotó az earthshipekrők Új-Mexikóban

Lehet-e a közműhálózattól függetlenül élni, teljesen önfenntartó házat építeni, ami lakható, kényelmes, és ráadásul hulladékból készült? Ezzel kísérletezik Michael Reynolds hippi építész a hetvenes évek óta az új-mexikói sivatagban. Oliver Hodge filmje, a Garbage Warrior (2008) az ő munkáját, szemléletét és az örök bürokráciával vívott harcát mutatja be.

Sebők Botond

A film minőségén meglátszik a kis költségvetés, de a gyengébb minőségű kép és a nagyrészt kézikamerás felvétel csak közvetlenebbé teszi a hangulatot. Michael Reynolds már az első megszólalásában megfogalmazza nézetét: “Úgy érzem, egy bivalycsorda közepén vagyok és vadul csörtetünk a szakadék felé… de én nem akarok lezuhanni, ezért megpróbálom elterelni őket… Ha az emberiség vesztébe viszi ezt a bolygót, én is meghalok… Magamat próbálom menteni, ez elég erőt ad.”

A film első felében Reynolds saját házán mutatja be építészeti stílusának termékét, az Earthshipnek nevezett lakóházakat, azok fejlődését, építési módját. Ezek a házak gyakorlatilag a nap beesési szögét használják a hőmérséklet szabályozására, az északi fal termikus tömege tárolja a hőt. A vízellátást az összegyűjtött eső biztosítja, a ház lelkét jelentő melegház egyszerre oldja meg a szennyvízkezelést és az élelmiszerellátást. Elektromos energiát pedig a tetőre szerelt napelem vagy szélturbina ad.

Az építési munkák igazi hippi hangulatban zajlottak, a leendő lakók maguknak építették fel házaikat. Addig sátrakban laktak a helyszínen és esténként együtt buliztak a tábortűz mellett. Elmondásuk szerint Reynolds és köztük a viszony igazán családias volt, majdnem apjuknak tekintették, aki összehozta, segítette és nevelte őket. Ezalatt az archív színes fotókon és az újabb építkezésen forgatott filmeken keresztül megismerhetjük a felhasznált építőanyagokat és módszereket: a helyi földet döngölik kézi erővel ócska autógumikba, ezeket egymásra rakják, kis vályoggal összetapasztják és kész is a hőakkumulátor északi fal. Az épület egyéb részei több kreativitást engednek, a leendő tulajdonosok maguk döntik el, milyen mintába rendezik a sörösbádogokat és a színes üvegeket a falban. Az építész szakértő ízlése viszont határozottan meglátszik a kész házakon, van stílusuk.

Mire a néző beleéli magát az idilli hangulatba, a film felvezeti a problémákat: a Taos megyei építési hatóság kijelenti, hogy ezek az épületek nem felelnek meg a szabványoknak és nem lehet alternatív anyagokból, újszerű módszerekkel és közművesítés nélkül házat építeni. A további munkák leállítása mellett arra kényszerítették Reynoldsot, hogy visszaadja állami építészengedélyét. Az építészkamara jogi képviselője jelenti ki a kísérletezést ellehetetlenítő elvet: „A szabványosított építészet a legfontosabb, mert biztonságos”, ezzel törvényen kívül helyezve Michael Reynolds teljes munkásságát.

A “piramisház” belseje

Reynolds és a közösség csak több éves szünet után dönt úgy, hogy megpróbálják folytatni az építkezést, ezúttal a törvényt betű szerint betartva, minden engedélyt beszerezve és az összes elvárt (és nagyon költséges) előkészítő munkálatot elvégezve. Az építész a vaskos mappával a kezében ecseteli, mennyi fölösleges papírmunka kell ahhoz, hogy a telepét hivatalosan is lakónegyednek nyilvánítsák. Az közösség egyik szintén építész alapítója és boldog lakója fogalmazza meg: az építészetnek szüksége van tesztlehetőségekre, ahol hibák útján kísérletezheti ki az új eljárásokat, különben soha nem fognak fejlődni a lakóépületek, és leragadnak az első világháború előtti szinten, akárcsak az ország többi részén. Reynolds utal arra, hogy pontosan Új-Mexikóban biztosítottak kísérleti terepet az atombombának is, pedig annak kockázatairól nem sokat tudtak.

Az építész ekkor határozza el, hogy hazai pályán száll szembe a bürokráciával, és felterjeszt egy törvényjavaslatot, amely megengedi a kísérleti lakóházak építését, az autók, repülőgépek, fogyasztási cikkek tesztlehetőségeivel érvelve. Ehhez ő maga is óriási változáson megy keresztül: a film készítői is követik a kamerával, amint a volt hippi összefogja ősz haját és öltönyt próbál. Kvázi rejtett kamerás felvételeken keresztül láthatjuk, hogyan kell kilincselnie az összes szenátornál csak azért, hogy a törvényhozó ülésre szövetségeseket gyűjtsön; hogyan kell minden egyes szót megmagyaráznia, az értelmetlen kötekedéseket elhárítania.

Renni ’Zee’ Zifferblatt fiatal jogász személyében találja meg az első bennfentest, aki megérti és támogatja a javaslatot, de az ő tanácsai sem elegendők, hogy a bürokrácia gépezete ne eméssze fel azt.

A világ egyetlen napenergiával működő rádióadója, a KTAO Solar Radio (amelynek szintén Reynolds egyik épülete ad helyet) híreiből szerez tudomást az Andamán-szigeteket érintő földrengésről és cunamiról. 2005 áprilisában, 2 hónappal a katasztrófa után Mike és hét segítője elutaznak a helyszínre, hogy tapasztalatukkal segítsenek megoldani a három legnagyobb problémát: hajlék, ivóvíz és szennyvízkezelés – mindháromra megoldás az earthship. A helyiek könnyen megtanulják az építés módját, alapanyag (vályog és hulladék) akad bőven a cunamisújtotta vidéken, a mérnökök pedig hősként tisztelik a kis csapatot és el vannak ragadtatva a házak egyszerű és hatékony működésétől.

Munkálatok az Andamán-szigeteken

Hazatérés után Reynolds ismét benyújtja törvényjavaslatát. Segítői, akik tisztában vannak a katasztrófák és a globális felmelegedés közötti kapcsolattal, óvva intik az építészt attól, hogy ezt megemlítse. A klímaváltozás a mumus, azzal az emberek nem hajlandók szembenézni, mondja Renni Zifferblatt. Nem szabad ezzel ijesztgetni a törvényhozókat, nekik csak munkahelyeket, közösségeket és gazdasági fejlődést kell hangoztatni. Ismételt kudarca után Reynolds és csapata újra külföldön próbál segíteni, a mexikói Matamorosban, a Rita hurrikán által érintett övezetben.

2007 márciusában végre elfogadják a fenntartható építészet tesztelésére vonatkozó törvényt, de a film tisztán bemutatja, hogy a biotecture koncepció akadálya a „civilizáció” és a bürokrácia, hiszen a fejletlen országok nyitottak az alternatívákra, az amerikai politika „dinoszaurusza” viszont nem alkalmas arra, hogy szembenézzen a jövő klímaproblémáival. Bizonyítékul arra pedig, hogy ők maguk képesek ezzel szembenézni, a film készítői a végcím első mondataként kijelentik: a film karbonlábnyomát esőerdő ültetésével ellensúlyozták, a megjelenő járművek 80%-a pedig biodízellel működik.

Fotók: www.garbagewarrior.com

Címkék: , , , , , , ,

4 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: csaga
    Közzétéve: 6.5.2011, 9:52 pm

    Ez a jövő és a kérdés az, hogy az emberiség békés módon fog áttérni a megújuló energiaforrások használatára, amikor elfogy a kőolaj, vagy olyan lesz mint Mad Max. A film pedig tanulságos.

  2. A hozzászólás szerzője: A hálózaton kívül: egy magyar család mesterséges közössége Hawaii-n » Think Outside The Box
    Közzétéve: 1.7.2011, 1:33 pm

    […] Amerikában, az új-mexikói sivatagban létezik egy hasonló, offgrid-mozgalom, amelyről egy dokumentumfilm is készült. Miben hasonlít, és miben különbözik az Önök elképzelése az earthship-esekéhez? Mi a […]

  3. A hozzászólás szerzője: În afara reţelelor: o familie maghiară a clădit Satul de Basm din Hawaii
    Közzétéve: 1.7.2011, 3:04 pm

    […] în deşertul New Mexico, despre care s-a făcut şi un film documentar. (Pueţi afla mai multe aici). Prin ce se aseamănă şi prin ce diferă concepţia dumneavoastră de concepţia caselor […]

  4. A hozzászólás szerzője: Önfenntartó ház? | FenntarthatóHáz.hu | Blog
    Közzétéve: 16.4.2013, 10:01 pm

    […] írás: Garbge Warrior: lakható “hajók” a sivatag közepén, szemétből? Kategória: EgyébCímke: extrém Megosztás: […]

Szólj hozzá!