Think Outside The Box

Transindex rovatok


Filmek | 29.3.2011

Az emberiség legsötétebb órája?

Leonardo DiCaprio dokumentumfilmje, The 11th Hour (Az utolsó óra) mindenképp a környezetvédelmi témájú filmek nagyágyúi közé tartozik. A TOTB-n eddig tárgyalt filmek közül A hülyeség korával és a Kellemetlen igazsággal együtt lehet leginkább összevetni: az elsőhöz hasonlóan érzelmekre alapoz, de kevésbé bombasztikus, a másodikhoz pedig abban hasonlít, hogy itt is ismert közszereplő tekintélyét használja fel a környezetvédelmi eszmék terjesztéséhez.

Rácz Tímea

A nem problémacentrikus, hanem a klímaváltozás egészét feldolgozó filmek hátránya az, hogy ha egyet láttunk, szinte mindet láttuk. Egy másfél órás film értelemszerűen nem tud minden apró részletre kitérni, és emiatt – ha nem az első, amit a témában látunk – sokat sem tud mutatni. Ez nem hibája a filmnek, csak természetéből adódó tulajdonsága: van benne minden az ivóvízproblémáktól az erdőirtásig, a Katrina hurrikán pusztításaitól egészen a globálisan magas átlaghőmérsékletekig.

Ha láttuk már Al Gore-t a híres prezentációjával vagy az elárasztott Londont, mint 2050 egyik szörnyű vízióját, akkor a DiCaprio hangjával összekötött szakértői véleményezésekre már csak legyinthetünk: igen, tudjuk. Viszont ha első filmünk a témában, a szintetizálás előnyévé válik, és szépen összefoglalja, mi is a baj a Földdel, vagyis az emberekkel. A film kezdő és záró képkockái keretet alkotnak és ezek hatnak leginkább az érzelmekre: az elején szenvedést, éhséget és katasztrófákat látunk, a végén gyönyörű tájakat, tiszta kék eget és a Föld űrbeli képét. Ez utóbbiak hangtalanul figyelmeztetnek arra, hogy mindezt nagyon könnyen elveszíthetjük, de azt is kifejezik, hogy van remény, ha időben észbekapunk.

A Föld négymilliárd éves történelmében a valaha létezett fajok 99,9999 (igen, négy tizedes) százaléka kihalt. Nem természetellenes tehát, hogy egyszer az emberi faj is kihaljon. Ami természetellenes és szégyen, hogy évente több mint 54 ezer másik fajt viszünk magunkkal a kihalás útján!”
David Suzuki, tudós, környezetvédelmi nevelő

Nem DiCaprio – a film narrátora – az egyetlen sztár; Stephen Hawking, David Suzuki, Paul Hawken vagy Mihail Gorbacsov is megjelenik. Ha Suzuki vagy Hawken neve csak a környezetvédelemben kicsit jártasabbaknak mond valamit, Hawking megjelenésére nyugodtan számíthattak a filmkészítők, nem maradnak hatás nélkül. A populáris kultúrában is jól ismert tudós most nem bizonyít, nem magyaráz, hanem egyszerűen kijelenti: a klímaváltozás létezik, az emberek okozzák, és komoly problémáknak nézünk elébe, ha nem változtatunk semmin. A tizenegyedik, azaz az utolsó órában vagyunk, amikor a cselekvés már elengedhetetlen.

A cím különben arra a gyakori hasonlatra is utal, hogy ha a föld eddigi életkorát egy napnak képzeljük, az ember mindössze negyedórával éjfél előtt jelent meg, most pedig mindössze egy másodperc választhat el minket a katasztrófától. Ez – mint ahogyan többször is kiemelik a megszólaltatott szakemberek – természetesen nem a világ végét jelentené, nem az élet teljes kipusztulását, „csak” azt, hogy az emberi faj vagy megszűnne, vagy olyan világot teremtene maga köré, amelyben már nem akarna élni.

A film azonban nemcsak ostoroz és fenyeget, hanem az emberi ész nagyszerűségét, technológiánk fejlettségét dicsérve arra is rámutat, hogy a megoldás a kezünkben van, és ezt az elszigetelten megjelenő kezdeményezések is bizonyítják. Van, ahol már megteremtették a fenntartható életformát; most minden ember feladata lenne – mondja DiCaprio – a politikai akarat felvállalása, a kritikus tömeg létrehozása, amellyel a döntéshozókat befolyásolni tudnánk.

Címkék: , , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!