Think Outside The Box

Transindex rovatok


Urban Heroes | 2.3.2011

Karda Zoltán, aki elstoppolt Afganisztánba

Olyan helyeken járt, amelyeket sok más ember meglátogathat, de rendhagyó módon jutott el oda. Eredeti terve szerint stoppal jutott volna el Indiába, de csak Afganisztánig sikerült így utaznia. A Kelet iránti szerelméről, az Afganisztánban tapasztalt szörnyű helyzetről, Kőrösi Csoma Sándor sírjáról három blogon is beszámol. Karda Zoltán eredetileg földrajz-hidrológiát végzett, jelenleg területfelértékelő, de az utazás szinte lételeme. Mostantól kevesebb veszélyes kalandra vállalkozik: afrikai útitervéről is le kellett mondania.

kérdezett: Rácz Tímea

Mit takar a Süni Keletkutató Társaság (blogfelhasználó) név?

Sokan Süninek szólítanak a tüskés hajam miatt. A keletkutató társaság pedig onnan ered, hogy egyszer viccelődtünk a barátaimmal, aminek következtében nem hivatalosan létrehoztam ezt a társaságot. Majd ez lesz a családom utazási irodája, amelyen keresztül megismerhetik ezt a világot, amelyet én nagyon szeretek.

Mikor jelentkezett nálad ez a hatalmas utazási láz?

Már akkor megvolt bennem, amikor legyártottak. Ugyanis egyik ágon örmények az őseim, ők elég sokat utaztak. Marhakereskedők voltak, 1500-2000 kilométert vándoroltak az állatokkal, és szerintem ez genetikailag öröklődik. Szeretek utazni, de idén januártól csak olyan helyre utazom, ahol biztonságban érzem magam. Ráérzek a veszélyre, különösen Afganisztán után. Az embernek a hetedik érzéke sugallja, hogy szabad-e menni valahova, az isteni impulzusok nap mint nap érkeznek.

Akkor példaképed nem is volt? Kőrösi Csoma Sándor…?

Nem. Gyerekkoromban viszont végig csodáltam Jakabos Ödön teljesítményét. Az ő családja szomszédom volt, a gyereke játszótársam, de mindettől eltekintve is csodáltam őt. Amit ő végigcsinált, azt senki más nem bírta volna ki.

Gyerekkoromban mondogattam, hogy el akarok jutni oda, ahová Kőrösi Csoma Sándor, már 4-5 éves koromban, amikor édesapámmal térképet tanultunk. A felnőttek meg csak mosolyogták, hogy a kicsi csöplesz hova akar eljutni. 2009 augusztusában kezdtem el tervezni, levelezni az indiai utat. Amikor meghallották, hogy stoppal akarok eljutni oda, a legenyhébb vélemény ez volt: „drága barátom, téged kezeltetni kell”.

Miért nem sikerült végig stoppal utazni?

Heratig sikerült így eljutnom, ez Afganisztán nyugati része. Innen Kabulig busszal utaztam. Afganisztánból pedig nem tudtam szárazföldön kijutni. Megpróbáltuk minden irányba, a Khyber-hágón is, amelyen Nagy Sándor is átkelt, de nem sikerült, mindenhol le volt zárva a határ, vagy kemény harcok folytak.

Afganisztán a pokol országa. Ott nem béketeremtésről van szó, fegyverekkel nem lehet békét teremteni. Az egész helyzetet úgy jellemezném, hogy nem normális emberek harcolnak egymás ellen, drogdílerek egymás ellen, és ehhez asszisztál az USA hadserege és a NATO országok alakulatai. Ez egy új Vietnam egyébként az amerikaiaknak, ha erre még nem jöttek rá, az idén rájönnek. Az afgánokat nem lehet legyőzni. Már többször bebizonyították a történelem során az angolokkal vagy az oroszokkal szemben is. Ez egy olyan ország, amelyet földrajzilag nem lehet legyőzni. De olyan szenvedést láttam, főleg a gyerekeknél, hogy azt kell mondjam, ha van Isten, nem engedhetné ezt meg. Nem tudom, hogy engedi meg a világ ezt a fájdalmat és a keserűséget.

Akkor éreztem, hogy szeretnék meghalni, elsüllyedni, egyszerűen szégyelltem magam, hogy ember vagyok, amikor este játszottam három kisgyerekkel, és reggel, amikor visszamentem, az egyik a földön feküdt, a másik kettő simogatta, és mondták, hogy elaludt. Meghalt, szabályosan éhen halt. Afganisztánban egyébként több millió árva gyermek rohangál az utcákon, taposóaknákkal, bombákkal játszanak. Azt a gyermekkort senkinek nem kívánom.


>>Hét nap Afganisztánban>>

Ha Amerika lakosai tudnák, hogy mi folyik, kivonulnának az utcára, hogy ilyen háborút az adófizetők pénzén ne finanszírozzon senki. De a médiainformációkat megszűrik, ritkán szivárog ki egy-egy hír vagy felvétel, miközben nap mint nap olyan dolgok történnek.

Talán jobban kell félni az amerikaiaktól, mint a táliboktól. Hülyeség, hogy a tálibok terroristák, el kell felejteni. Ugyanolyan normálisak, mint Afganisztán többi népe. A sok agymosást ideje elfelejteni, ez arra jó, hogy a fegyvergyárosok tudják eladni a fegyvereket. Amerika a világ drogpiacának hatalmas részét uralja. Mondjak egy érdekességet: 2001 előtt a tálibok hivatalosan betiltották a drogtermesztést. 2001 után azonban Amerika egyetlen ültetvényt sem semmisített meg.

Nagy baj, hogy az olyan országok, mint Románia vagy Magyarország, akiknek jó imidzsük volt az iszlám világban, szintén beszálltak. Korábban szoros gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokat ápoltak, de pont attól, hogy katonákat küldtek oda, teljesen tönkretették ezeket a kapcsolatokat. Magyarországnak azért sem kellene több katonát bevetnie, mert ott élnek a rokonaink: ujgurok, tádzsikok, azari törökök.

Kőrösi nem volt buta gyerek, amikor ott kereste az őshazát. Rengeteg fotót készítettem az ottani szőttesekről – csak meg kell nézni azt a motívumvilágot, és összehasonlítani a magyaralföldi, felcsíki, mezőségi szőnyegekkel, ruhákkal. Az MTA-nak is elküldtem a fotóimat, de úgysem fognak erre válaszolni. Az ujgurok viszont büszkék a magyarokra; jártam egy ujgur faluban, és nagyon örültek nekem.

Afganisztánba könnyű bejutni, de nagyon nehéz kijutni. De Isten végig velem volt, és a cél erőt adott: tudtam, hogy el akarok jutni Dardzsilingbe.

Mit tapasztaltál ott, hogyan viszonyulnak Kőrösi emlékéhez?

Ez nagyon érdekes. Amikor a vonaton utaztam – több mint 40 órát, szokásos indiai vonaton –, emlegették a nyugat-bengáli emberek, akikkel beszélgettem. Tanítják az iskolában, mai napig használják az általa szerkesztett angol-tibeti szótárt. Ha bemegyek Sepsiszentgyörgyön a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpontba, és megkérdezem a gyerekeket, lehet, hogy fele tudja, ki volt ő. Ott nagyon őrzik az emlékét és tisztelik is: övé az egyedüli sír, amelyet hivatalosan őriztetnek.

Amikor megérkeztem a sírhoz, annyira elérzékenyültem, hogy egy félóráig meg se tudtam szólalni. A hegyoldalról leereszkedett egy férfi és egy gyermek, és azt mondták: „Isten hozott, férfi, nem tudjuk ki vagy, csak azt látjuk, hogy magyar vagy, mert nagyon sírsz itt. Szeretnénk, ha beírnád a neved két könyvbe.” Az egyiket ezelőtt kb. 100 évvel indított el a kalkuttai intézet, a másikat egy magyar család, és ide mindenki beírja a nevét.

A turisták többsége azonban elrepül Delhibe, onnan bérel egy taxit Dardzsilingbe, felmegy a sírhoz… Három nap alatt is meg lehet járni, csak nem mindegy, hogy az ember hogy járja meg. Azt hiszem, egy ilyen útnak a lényege az, hogy az ember lélekben megerősödjön. Innen elindult egy naiv gyermek, aki tévedések sorozatát halmozta fel addig az életében, és Dardzsilingbe megérkezett egy felnőtt férfi, aki tudta, hogy mit akar az élettől és a jövőtől.

A legnagyobb hatást nem is Kőrösi Csoma sírja gyakorolta rám, hanem egy másik esemény. 4000 méter magasan felmentem egy hegy tetejére, és megnéztem a napfelkeltét a Himaláján. Az az idő az egész múltamat megsemmisítette, és más embert faragott belőlem.


>>Stoppal a Világ végére>>

Terveztél egy afrikai utat is január-februárra…

Nem sikerült, mert Afrikában jelenleg beláthatatlan körülmények uralkodnak bizonyos régiókban. Nemcsak Egyiptomra gondolok, hanem elsősorban Szudánra, ahol szabályszerű polgárháború zajlik, csak nincs mediatizálva; senkinek nem érdeke, hogy felkavarják a port bizonyos tartományokban folyó etnikai tisztogatások kapcsán. Barátaimtól, levelezőtársaimtól származó információim alapján vannak olyan tartományok, ahol fehér embernek lehetetlenség átutazni. Én kértem a tavaly a Mikulástól, hogy legyek fekete, de sajnos nem jött össze (nevet). Még úgy se mernék nagyon nekiindulni. Az ugandai, a szudáni-etióp, a szudáni és dél-szudáni határ rendkívül veszélyes. Egyiptomban sem áll helyre egyhamar a rend. A repülőjegyemet felfüggesztettem, de törölni fogom, mert nem vagyok hajlandó lelövetni magam. Afrika nem éppen annyira veszélyes, mint Afganisztán, de ott voltak kiszámítható jelenségek. Lehetett tudni, hogy adott helyszíneken este 10 után lelövik vagy felrobbantják az embert.

Ha adódna rá lehetőség, bejárnád-e ugyanazt az útvonalat?

Ezek után akkor sem vállalnám be. Biztos, hogy nem áll vissza a rend az elkövetkező néhány évben, kockáztatni meg nem akarok.

Tervezel valamit helyette?

Szeretnék kiutazni Gázába, segélyszállítmányt vinni a gázai gyerekeknek; néhány magyarországi és amerikai civil szervezet szállítmányait. De ha ez sikerül, akkor is csak augusztus körül, az év második felében tervezek elutazni.

Mennyi előzetes kutatást, előkészítést igényel egy ilyen utazás?

Az embernek tisztában kell lennie azzal, hogy mit akar csinálni, azt is kell tudja, hogy képes rá vagy sem. De nagyon kell bízni, nem lehet elérni semmit úgy, ha csak ábrándozunk róla. Az indiai útról egy évig leveleztem, elküldtem 7000 levelet, ki tudna segíteni szállással, kapcsolatteremtéssel. Ebből körülbelül 500 pozitív választ kaptam, és majdnem 200 emberrel kapcsolatba is kerültem, telefonon vagy személyes találkozás által. Valójában öt olyan ember volt, akiknek köszönhetően egyáltalán életben maradtam.

Egy három és fél kilós hátizsákkal indultam el, amelyben volt két bugyi, két pár zokni, két póló, két ing és egy szál nadrág. Tudtam, mire vállalkozok, de nem tudtam, hogy elérem-e. Egyedüli voltam, aki bízott benne. Körülöttem mindenki őrült ötletnek tartotta, aggódtak értem. De én mondtam, ha az isten azt akarja, hogy végem legyen, mint a botnak, az úgy is kell legyen.

Az út során meg lehet erősödni abban, hogy az ember gyakorlatilag bármit kibír. 30 napig rendes tisztálkodásra nem volt lehetőségem. Delhiben a reptéren annyira mocskos és büdös voltam, hogy folyton körbenéztem, nehogy varacskos disznónak nézzenek és befogjanak valamelyik állatkertbe.


>>A varázslatos kelet világában>>

Ez viseli meg az embert elsősorban: a mosdatlanság, a kosz. De hozzá lehet szokni. Delhiben kimostam minden ruhámat pontosan azért, h a repülőn ne fogja mindenki az orrát, de utána itthon fél napig ültem a kádban. Ha belegondolunk, olyan országokon haladtam át, ahol ivóvíz sincs, nemhogy tisztálkodni lehessen. Afganisztánban 1 liter vizet ittam naponta, és annyira kimerültem, hogy Delhiben ráugrottam az első utcai csapra, holott tudtam, hogy nem szabad azt a vizet meginni.

Nem lett semmi bajom, rengeteg fokhagymát ettem: másfél kilót 30 nap alatt. Vittem itthonról egy kis üveg propoliszos unikumot is, amelyből minden este egy kortyot ittam – ez tartotta a lelket bennem a hitem mellett.

Szándékozol-e könyvet is írni a blogbejegyzéseidből?

Mind az indiai naplómat, mind a blogom szövegeit szeretném kiadni a Székely Hírmondó kiadón keresztül. Ezenkívül tervezek egy albumszerű könyvet afganisztáni gyermekekről, képekkel és alapos leíró résszel. Április 11-én pedig lesz egy kiállításom Sepsiszentgyörgyön.

Címkék: , , , , , , , ,

16 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: p
    Közzétéve: 2.3.2011, 9:24 pm

    Erdekes ember ez a Karda. Ugyan olyan a stilusa, mint egyetemista koraban, fogalma sincs kijelenteseinek a tartalmaval. Sajnalom, hogy a Transindexen ilyen zagyva cikkek is idonkent megjelennek. A gond csupan az, hogy egy-egy ilyen, nyilvanossagot kapott cikk akar velemenyformalo is lehet. Kar.

    • A hozzászólás szerzője: Karda Zoltán
      Közzétéve: 3.3.2011, 9:30 am

      Kedves P

      Sajnálom, hogy közel 12 éve nem találkoztál velem. Azóta eltelt egy jó pár év, én is más ember lettem. Nem hibáztatlak azért mert ez előítéletek medencéjében fürdesz. Inkább ajánlanám neked, hogy kattints a kép alatt található linkekre. Ott bővebben találsz jegyzetet és fotót (dokumentálódni).

      Ami a cikk zagyvaságát vagy nem zagyvaságát illeti: ez egy másfél órás telefonbeszélgetés volt a tisztelt szerkesztővel. A teljes anyagot nem lehetett leközölni, de amennyiben érdekel szívesen elintézem, hogy megkapd. Addig is akkor dobjál követ egy ember munkájára, amikor te jobbat teszel le az asztalra.

      Maradok tisztelettel
      Karda Zoltán

    • A hozzászólás szerzője: Mizmór
      Közzétéve: 10.3.2011, 12:37 pm

      @p: Karda mégis bejárta a fél világot, nem is akárhogy. És azt hiszem több tapasztalattal rendelkezik mint sokunk. Kedves p! Lehet, hogy az ön világlátása a szomszéd falu malmáig terjed. Az is valami. De akkor azokat szívassa, akik csak a falu széléig jutottak.

  2. A hozzászólás szerzője: Szakáts István
    Közzétéve: 2.3.2011, 11:49 pm

    Remek szöveg, s látszik, hogy Karda ott is volt azokon a helyszíneken, nem csak ott járt. Szeretem az ő romantikus székely szüvit.
    Ezzel együtt
    1. én pl. a vizet biza megittam Delhiben & sok sok more, s nem hóttam bele.
    2. nem csak az indiaimaknak nem volt gőzük arról, hogy kicsoda az a Kőrösi Csoma Sándor, de még a lámák egy jó részének sem.
    3. Afganisztán, Szudán, Gáza…miért döngik körül Karda gondolatai pont ezeket a gócokat?
    4. Afrikán még át lehet vonulni Marokkó, Mauritánia és Mali mentén, ha már azt szereti.
    5. Kéét bugyii? Minek annyi?

    Emelem propoliszos-unikumos poharamat Karda úrra. Vivát!

  3. A hozzászólás szerzője: AliG
    Közzétéve: 3.3.2011, 7:59 am

    RESPECT!

  4. A hozzászólás szerzője: anti p
    Közzétéve: 3.3.2011, 8:37 am

    kedves p
    enszerintem a te hozzaszolasoddal van baj. Hogy ki-mifele vagy nem tudom, igy nem tudom azt sem megitelni hogy mi lehet a bajod egy olyan emberrel aki egy ilyen dologra vallakozik… lehet pont ez…

  5. A hozzászólás szerzője: tszabee
    Közzétéve: 3.3.2011, 1:34 pm

    Osztom a véleményét Antinak. P-nek fogalma sincs mivel jár egy saját szervezésű út a harmadik világba. Még normális körülmények között is óriási kulturális sokk ér, nemhogy nehezített körülmények között. Ajánlom melegen figyelmébe Pó apó könyveinek bármelyikét, hogy legalább legyen valami fogalma a hátizsákos turizmusról. Az a műfaj, amit Zoltán meg sokan mások csinálnak nem mindennapi. Értékelni kellene, hogy olyan információkat oszt meg az emberekkel, amikről halvány fogalmunk sincs. Nagyon jól leírta Amerika mocskos szerepét Afganisztánban, és azt a katasztrofális helyzetet, amit a fegyver és drogbiznisz hoz magával. Tudom, hogy nem először utazott ilyen helyre Zoltán, és tisztában van az afrikai helyzettel is.
    Szakáts István nem tudom, hogy mennyire ismeri Mauritánia és Mali határvidékét, de gyanítom, hogy nem járt arra. Főként azért, mert egyike a világ legszörnyűbb országainak, ráadásul taposóaknák képezik a “határvédelmet” Mali esetében, szóval egy óvatlan kanyar az út mellett és lehet, hogy nem kell költsön nyugdíjra a román állam…

    • A hozzászólás szerzője: Szakáts István
      Közzétéve: 3.3.2011, 4:05 pm

      tszabee,

      Pistuka járt arra (nem ott) de nem eccer. A dakari rally útvonalán le lehet döcögni szenegálig, ezt több ismerősöm is megtette (én nem), helyi buszokkal.

  6. A hozzászólás szerzője: Karda Zoltán
    Közzétéve: 3.3.2011, 2:50 pm

    Ha a Világon egy napra leállítanák az összes fegyvergyárat és azt a pénzt amivel 24 óra leforgása alatt fegyvert gyártanak, akkor a Föld összes harmadik világbeli gyermekének egy hónapra lehetne abból vásárolni 1 liter tejet és 250g kenyeret. Zárójelben jegyzem meg, hogy 2002-ben Agadirból el akartam jutni Timbuktuba. Nem jött össze, tekintettel arra, hogy olyan körülmények uralkodnak arrafelé, hogy a marokkói-mauritán határ után másfél napi járásra meg kellett forduljak. Soha nem vállalnám be a Mauritánia-Mali határvidékét.De meg lehet próbálni, és ha valaki tényleg komolyan gondolja, akkor szívesen adok címeket, telefonszámokat és levelezőtársak elérhetőségét. Csak jó kapcsolatrendszerrel lehet túlélni azokat az országokat (feltéve, ha az ember nem méregdrága luxus-kirándulásokon vesz részt).

    U.i
    Kedves P.
    Amikor csecsemő korunkban törzskönyveztettek, akkor azért adtak nekünk nevet, hogy vállaljuk fel. Én büszkén vállalom a véleményem, mert azzal nem bántok senkit.

  7. A hozzászólás szerzője: sailorpopy
    Közzétéve: 3.3.2011, 9:19 pm

    Gratula Zoltan,

    Nagyszeru amit tettel…
    Par kerdes… volt tamogatod? Te kerestel magadnak, vagy ok ajanlottak?
    Ne probald megertetni magad masokkal… Es csak magadra hallgass,ne gyava hernyokra akik peldaul egy P betu mogott bujkalnak. Valaszra se meltasd.
    Nagyszeru teljesitmeny, feltetlenul ird le valamilyen formaban. Website-od van?
    Csak igy tovabb.
    Batrake a jovo.

  8. A hozzászólás szerzője: barna medve
    Közzétéve: 4.3.2011, 7:50 am

    hajra Magyarok
    de hagyuk mar hogy a taliban is egy ember ….. magyarazd el azt anak a csajnak aki a Times ev fotojat nyerte … hagyjuk a propagandat Karda elvtars foglalkozunk tobbet a napfelkeltevel …
    meg a soap opera ahogy a siro ifju szekelynek pezset nyujt ket ifju loko gyerek … jol szorakoztam alig varom a folytatast

  9. A hozzászólás szerzője: evagi
    Közzétéve: 6.3.2011, 12:06 am

    Nagyon megrazo es egyben felemelo a beszamolod, foleg az Afgan gyerekekrol es az ottani helyzetrol szolo resz, erthetetlen, hogy az emberek ilyenekre kepesek egymassal szemben:(( Teljesen egyetertek az amerikaiak es gyarmatositasi manovereikkel szembeni ellenszenveddel is. Mennenek haza a draga “”remekelt oshazajukba” szegyen annak nevezni.! Hagynak mar abba a vilag leigazasat ne utnek mar bele mindenhova az orrukat.! Na jo a talibok sem a kedvenceim de az amerikaiak meg ugyan nem. Eljen a BEKE!

  10. A hozzászólás szerzője: tszabee
    Közzétéve: 6.3.2011, 5:54 pm

    Szakáts István,

    Nem vagyok beszari ember, de kétszer meggondolnám a Mauri-Mali határvidéket. Ahogy hallottam a dakar rally idején is voltak fegyveres atrocitások, és majdnem elmaradt a verseny emiatt. Márpedig ott rendesen igyekeztek vigyázni a biztonságra a katonai erők is….azt hiszem nem jött össze nekik teljes mértékben. Tehát nem árt elgondolkozni a reális veszélyeken.

  11. A hozzászólás szerzője: Nagy Reka
    Közzétéve: 22.3.2011, 10:42 pm

    Karda Zoltan ha lenne kedve jojon el es tartson egy eloadast a Kos Karoly szakkozepiskolaban,szerintem teszene a gyerekeknek.A nagyreka0727@freemail cimre irjon ha erdekli es a reszleteket megbeszeljuk.

  12. A hozzászólás szerzője: kerekes laszlo
    Közzétéve: 24.9.2012, 11:42 am

    Tisztelt Karda ur! Az elert eredmenyeihez gratulalok. Ember on a javabol, most lelekben ott vagyok es erot, egeszseget kivanok!. Szep feladatra vallalkozott ujra, adja az Egura, hogy sikerrel vigy vegbe!!! Sokunknak pelda amit tesz, mert ugyanvalost sok kozottunk a lehutto…
    JO UTAT!!! Tiszteloje: Kerekes Laszlo. Sepsiszgy.

  13. A hozzászólás szerzője: LASZO
    Közzétéve: 4.11.2012, 9:17 pm

    ZOLI GRATULALOK !
    UGYES VOLTAL !
    HA KONYV VAGY NAPTAR JELENIK MEG VEVO VAGYOK RA.
    HA CSIKSZEREDABA JOSZ ELOADAST TARTANI OTT LESZUNK !
    ERDEKES AMIT CSINALTAL !
    TOVABBI JO MUNKAT KIVANOK !
    ES SOK -SOK SIKERT AZ ELKOVETKEZOKBEN !
    SZIA !

Szólj hozzá!