Think Outside The Box

Transindex rovatok


Wélemény | 28.2.2011

Hogyan váljunk minél egyszerűbben balekká?

Fotó: Marco Gomes/flickr.com

Biztosan léteznek olyan országok is, ahol, egy ilyen projektre való elköteleződés dicséreteket és mosolyt vált ki másokból, a körülötted lévők pedig segítenek véghezvinni. Nálunk minden leírt szabálytól nem hogy szimpatikusabb, kedvesebb, elfogadottabb lennék, hanem bekerültem társadalmunk egy külön kategóriájába, a „frájerek” bandájába.

Csibi Magor

Még jobb, hogy nem kell sokat kínlódni a hülyévé váláshoz. Nem követel semmilyen erőfeszítést, stratégiát vagy következetességet. Elég kimenni az utcára és nem a „dzsungel” szabályai szerint cselekedni – az első járókelő ki is tüntet ezzel a címmel.

Régóta sejtettem, hogy így áll a helyzet, de nem hittem volna, hogy ennyire elterjedt jelenség. A politikában a kiegyensúlyozott, programmal rendelkező elvhű embereket elkönyvelik unalmasnak, elitistának, arrogánsnak és nehezen értik meg. Az üzleti ügyekben az a főnök, aki igyekszik kommunikálni, vagy megértést tanúsítani az alkalmazottak iránt, rögtön gyenge vezetőnek számít, és ezt a „gyengeségét” természetes módon használja ki mindenki. A mindennapi életben szintén harapósan kell viselkednünk, ha nem akarunk nevetség tárgyává válni.

Nem tellett sok időbe, míg saját bőrömön tapasztalhattam meg a szabályok „kellemes” oldalát.

Egyik reggel 8 körül villamossal utaztam az edzésből, és ekkor kaptam meg az első leckét. Mindannyian ismerjük azokat az embereket, akik jóval a megálló előtt már lökdösődni kezdenek, hogy ők legyenek az elsők az ajtónál, mindegy, hogy leszállok-e vagy sem. Egy ilyen egyén került azon a reggelen a hátamhoz a zsúfolt villamoson. Bár közvetlenül az ajtó mellett álltam, folyton lökdösött, hogy átadjam a helyem. Látván, hogy nem megy semmire, a fülembe üvöltötte, hogy leszállok-e.

Máskor azt válaszoltam volna, hogy nem szállhatok le, amíg a villamos mozog, vagy valami hasonló visszavágást találtam volna ki, viszont a szabályzat kötelezett. Így tehát lesütöttem a szemem, és szó nélkül odébbálltam. Néhány pillanat múlva a jelenet megismétlődött; mire kinyílt az ajtó, egészen hátraszorítottak. Már hárman álltak előttem, még előreengedtem két idős hölgyet, és éppen szálltam volna le én is, amikor két kölyök elvágta az utam azzal a kijelentéssel: “ha eddig hülye voltál, maradj is az!”.

Nem kell hangsúlyoznom, hogy habár nem szóltam vagy tettem semmit, nagyon nehezemre esett hű maradnom ahhoz a szabályhoz, miszerint kivétel nélkül szeretnem kell a felebarátaimat. Idegességemet egy hihetetlenül erőltetett és hamis mosollyal lepleztem, és folytattam tovább a teendőimet, annak ellenére, hogy az idegeim néhány percre felmondták a szolgálatot. Olvastam, hogy a hamis mosoly egészségtelen és depressziót okoz, ezért legközelebb nem folyamodok ehhez a módszerhez :))

A második eset, amivel az idióták skatulyájába kerültem, a parkban történt, ahol legtöbbet találkozom emberekkel. A kutyám egy másik kutyussal játszott, láthatóan nagyon jól szórakoztak, míg Ishmael játszótársa meg nem állt elvégezni a dolgát. Miután „szilárd bizonyítékokat” produkált – amelyből azt láthattam, hogy jól táplált kutya –, újrakezdődött a játék, számomra pedig kínos helyzet alakult ki. Néhány perc múltán is azt kellett látnom, hogy a gazdinak esze ágában sincs eltakarítani a kutya után.

A szabályzat szerint fel kellett volna szednem a nem túl kellemes illatú csomagocskát, de kissé kínosan éreztem magam. Hogy szedhetném össze a kutyapiszkot valaki más helyett, méghozzá előtte? Az lett volna a legkényelmesebb, ha megvárom, hogy elmenjenek, és aztán szedjem össze – így a szabályt is betartom, és elkerülöm a kényelmetlen helyzetet.

Végül a kevésbé kényelmes megoldás mellett döntöttem. A tisztaság az elveim közé tartozik, kicsit megalázó, de nevelő céllal is tettem volna. De nem úgy sült el, mint amire számítottam. Amint elővettem a nedves zsebkendőt, és lehajoltam, a srác azonnal belémkötött. Hogy mi dolgom vele, miért akarok különb lenni, miért dugom az orrom mások dolgába. Továbbra is alázatosnak kellett maradnom, hátat fordítottam és elmentem. A visszavonulásban sem tudtam megőrizni büszkeségem utolsó morzsáit, mert ezt kellett hallanom: „úgy, hülye, tűnj el, míg nem leszek mérges…”

A harmadik sztori nem saját történet, hanem egy hozzám közel álló személlyel esett meg. A bukaresti szörnyűséges forgalomban is előre szokott engedni másokat, mert neki is jó érzés, amikor segítenek rajta. Viszont egy nap, amikor már két autót engedett el, a mögötte álló nőnek elfogyott a türelme, és megütötte hátulról. Amikor kiszállt, nem kért bocsánatot, hanem elkezdett üvöltözni: „hogy lehetsz ilyen balek, hogy ennyi kocsit elengedj?”

Szóval így, balek vagyok. Nem az egyetlen, biztosan mások is gondolkoznak, hogy vajon megéri-e baleknak lenni az „ügyesek” országában.

Azonban ha visszagondolok a fentebb leírt eseményekre, nem látok jobb vagy hatékonyabb megoldásokat. Mit nyertem volna, ha agresszív vagyok, vagy a villamoson kimutatom az „alfahím”-oldalamat? Vagy ha a parkban nem lettem volna gyáva? Lelki nyugalmam nem származott volna belőle, nem lettem volna „ügyesebb fiú”, és biztosan semmi sem fordult volna jobbra.

Lehet, ez a hozzáállás sem segít semmit. De megvan annak az esélye, hogy valaki lássa és megértse ezeknek a gesztusoknak az igazi jelentőségét. Azt hiszem, nem szabad elszalasztanunk a remény legkisebb sugarát sem az egyre agresszívabbá és kevésbé humánussá váló világban.

De kérdezem mindenkitől: megéri „frájernek” lenni a „smekkerek” Romániájában?

Címkék: , , , ,

5 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Vaszilé de Toujour
    Közzétéve: 28.2.2011, 5:32 pm

    nem, logikus hogy nem éri meg, de nem kell beállni a smekkerek sorába, hanem ki kell állni a frájerek sorából. Én azt tettem, nem bántam meg (kivándorlás rulez)

  2. A hozzászólás szerzője: boszor
    Közzétéve: 28.2.2011, 5:57 pm

    A szeresd felebarátodat szerintem nem egyenlő azzal, hogy engedd a felebarátodat a fejedre nőni. A teljes passzivitás és a teljes agresszió között ott van az udvarias, határozott érdekérvényesítés is :)

  3. A hozzászólás szerzője: Simon Szilárd
    Közzétéve: 28.2.2011, 6:32 pm

    Véleményem szerint nem szabad engedni, hogy a hűlye ‘smekkerség’ önigazolást nyerjen ! Nem szabad ennyire szótlanul eltűrni a búnkóság diadalmaskodását. Tudom, hogy nem egyszerű, jómagam is kerülök hasonló helyzetbe pl. gyakori eset amikor egy kassza előtt betartom a távolságtartási vonalat az éppen sorra kerülő és elöttem álló ügyfél mögött és erre megkerülnek nagy okosan. Olyankor ha fel vagyunk rá készűlve és kibirjuk, hogy teljesen nyugodt hangnemben és kedvesen felhivjuk a polgártársunk figyelmét, hogy ez másképp működik akkor lefegyverző lehet az a tapasztalatom, hogy többnyire nagyon elszégyelik magukat az emberek. Persze azt hozzá teszem, hogy két dolog elengedhetetlenül szükséges hozzá, éspedig, hogy nagyon kedvesen kell tenni és megelőzve a másik reakcióját. Ez utóbbi azért fontos, mert ha egyszer már a polgártárs bunkón nyilvánult meg akkor az utánna következetes is marad.

    próbálkozzatok, sok sikert :)

    szkiny.

  4. A hozzászólás szerzője: bollha
    Közzétéve: 28.2.2011, 7:24 pm

    Igaza van boszor-nak.

    Hozzatennem: a felebarati szeretet nem azt jelenti, hogy hagyod a masikat “smekkerkedni”, mert ez neki vegso soron rossz, ha teret engedsz a “gonoszsaganak”. A buszon megmondhattad volna szepen, hogy igen, leszallsz, ha neki nagyon surgos, elore engeded, de ne nyomja a hatad, mert kilyukad :). Ezzel a fellreallos attituddel azt erted el, hogy az illeto megmarad bunkonak, es legkozelebb is bunkon fog viselkedni valakivel, ezzel elrontja az illeto napjat is. Szoval a nagy “josaggal” ket ember ellen is vetettel.

    A parkban hasonlokeppen – inkabb ra kellett volna vezesd az illetot, hogy jo lenne felszedni a kutyakakat, hatha hosszu tavon szokasava valik.

    A legfobb jo: masokat segiteni abban, hogy jok legyenek. Szerintem. Az az o lelkuket is meggyogyitja.

    Hajra, fog ez menni, ne add fel!

  5. A hozzászólás szerzője: dinnye
    Közzétéve: 28.2.2011, 9:08 pm

    Ha alapítani akarsz egy klubot, beállok: mármint a frájerekhez. Minden elismerésem. Követendő! 1 embermelletted 😉

Szólj hozzá!