Think Outside The Box

Transindex rovatok


A Discovery cikkei | 25.11.2010

Dokumentumfilm a chilei bányászokról: két producer a kulisszatitkokról beszél

Egy harmincfős csapat – operatőrök, forgatókönyvírók, szerkesztők és 3D animációs szakértők – valós időben mutatja be a chilei bányászok 45 napos mentőakcióját. Több mint 70 óra nyersanyagot gyűjtöttek össze, amelyből eredeti alkotás született „Szenzációs mentőakció: a chilei bányászok története” címmel. A dokumentumfilm két producere, Michela Giorelli, a latin-amerikai Production and Development Discovery Networks alelnöke és Guillermo Galdos, a Pacha Films rendezője mesélt egy, a Discovery által szervezett telekonferencián a mentőakció kulisszatitkairól és egy valós idejű dokumentumfilm forgatási nehézségeiről.

Néhány adat a filmről:

2010. augusztus 5-én, délután beomlott a San José-i arany- és rézbánya, maga alá temetve 33 bányászt. Nem sokkal ezután elkezdődött a mentőakció, amely mára a megmentés és túlélés egyik legdrámaibb történetévé vált.

Huszonöt személyt interjúvoltak meg, köztük a bányások rokonait, a mentőcsapat tagjait, technikusokat, a fúrást megtervező mérnököket és a chilei kormány képviselőit, akik szintén részt vettek a mentésben. A harmincfős csapat a 45 nap fúrás alatt forgatott, de a cselekmény legnagyobb része a föld alatt zajlik, és ezt számítógépes animáció segítségével valósították meg.

A Discovery Channelnek exkluzív hozzáférése volt a szondával történő kutatások, fúrások helyszínéhez és a kontrollteremhez, ahol a mentőcsapat napi gyűléseit tartotta, és ahol a bányászok felszínre hozás után először találkozhattak a családjaikkal.

Amikor kiderült, hogy a bányászok életben vannak, máris gondoltak arra, hogy ez egy dokumentumfilm témája lehet?

Michela: A Discovery szemszögéből nézve igen, arra gondoltunk, hogy ez a túlélésnek egy nagyon érdekes története. Végülis a bányászok már túléltek 17 napot, mi meg nem tudhattuk, hogy a mentőakció sikeresen végződik. Amint teltek a napok, ez a projekt belső körökben is felkeltette a figyelmet (a kezdeményező a Discovery Latin-Amerika volt). Telt az idő, a téma egyre többet szerepelt a hírekben, és nyilvánvalóvá vált, hogy a chilei kormány több kezdeményezést is elindított annak érdekében, hogy az akció sikeres legyen. Világszerte számos vállalat hozzájárult a mentésekhez, a történet nemzetközi méreteket öltött. Az ásás gyorsabban haladt, mint eleinte számítottuk. Így a projekt is nagyobb méretűvé vált, nemzetközi érdeklődés mutatkozott iránta, és egyre több régióban szerették volna mihamarabb bemutatni ezt a dokumentumfilmet. Tehát az ötlet minden szinten változásokon esett át.

Úgy gondolja, hogy így néz majd ki a jövő „reality TV” koncepciója? Amikor történik valami a világban, mi mindezt visszanézhetjük majd akkor is, ha esetleg nem boldogan végződik a történet?

Michela: Én magam azt hiszem, hogy Chile vezetősége azért „rendezte” így meg ezt az eseményt és mutatta be az egész világnak, mert száz százalékig biztosak voltak abban, hogy sikerül a mentőakció. Nem hinném, hogy belementek volna abban az esetben, ha fennállt volna a kudarc lehetősége. Viszont a mi filmünk nem arra a néhány részletre alapoz, amelyet már tévénézők milliói láthattak; mi inkább a mentés folyamatát mutattuk be. Mindent, ami előtte történt, minden akadályt, amelyekbe a felszínen és a föld alatt tartózkodók beleütköztek.

Milyen gyorsan sikerült megszervezni a forgatásokat? Mennyit dolgozott a forgatócsapat ezen a dokumentumfilmen?

Guillermo: Nekünk gyakorlatilag volt már egy emberünk a helyszínen rögtön a bányászok megtalálásának másnapján. Ez a 18. nap volt, és egy forgatócsapatot egészen a mentőakció végéig ott tartottunk. Én személyesen 40 napig voltam ott. A Discoveryvel eldöntöttük, hogy a bánya mellett maradunk. Nagyon érdekesnek tűnt bebizonyítani a kormánynak, hogy mi hajlandóak vagyunk ottmaradni ahelyett, hogy naponta kijárjunk Copiapo városából, ahol az újságírók zöme lakott négy-ötcsillagos hotelekben. Mi egy lakókocsit béreltünk, és ott laktunk a bánya mellett.

Még egyszer, számomra a legfontosabb az volt, hogy bemutassam a bányászok családjait, és hogy végig a helyszínen legyek. Emiatt különleges kapcsolatot alakítottunk ki a rokonokkal, sőt a kormány hivatalnokaival is, akik nap mint nap ott láthattak minket, függetlenül attól, hogy esik, fúj, vagy süt a nap. Mi így mutattuk ki, hogy fontos számunkra ez a történet, és mindent el akarunk mesélni, egészen a végéig.

Mit gondolnak, miért szeretik az emberek megnézni a való élet drámáit? Miért kellene megtekintenünk ezt a műsort a bányászokról?

Michela: Az én szemszögemből azért, mert olyan dolgokat láthatnak, amelyeket a tévében kevésbé, és jobban megismerkedhetnek a részletekkel, az akadályokkal, amelyekkel a résztvevők megküzdöttek. Azt hiszem, bár nagyon sokat beszéltek erről az eseményről, mégsem magyarázta el senki, hogy hogyan születtek az egyes döntések. Miért döntöttek pont így adott helyzetekben, kik voltak a „főszereplők”. Ez lenne egyik árnyalat. Ami a való élet drámáit illeti, ezek mindig jobbak, mint a kitaláltak. És úgy gondolom, magának a tévécsatornának is ez az egyik kulcsa a sikerhez: nem-fikciós szórakozást kínál. Emellett most különleges történetről van szó, happy enddel, amelyből megtanulhattuk, mi mindenre képesek az emberek, ha eléggé vakmerőek. Az egész nagyon különleges volt, a bányászok, a mentésben résztvevők, a chilei kormány és az egész mellettük álló közösség vakmerőségét bizonyította. Az is kiderült, hogy nagyon hatékony volt a világméretű együttműködés, és megmutatkozott mindaz, ami jó: az emberségesség, a vakmerőség, a kitartás. Tehát több okból is érdemes megtekinteni ezt a dokumentumfilmet.

Találkoztak-e valamilyen nehézséggel a chilei hatóságokkal kapcsolatban? Volt-e szükségük különféle hatósági engedélyekre a forgatáshoz?

Michela: Amikor Guillermo értesítette a Discoveryt erről az eseményről, rögtön odaküldött valakit. Ez volt az első kiszállás, amikor megszereztük a filmezési engedélyt. Nyilván, a kormány 100%-os támogatása nélkül nem tudtunk volna bejutni a fúrásokhoz, az orvosi segítségnyújtás helyszínére, vagyis ez a film sem létezne. Számunkra nagyon fontos volt, hogy teljeskörű engedélyt szerezzünk. Különben a Discovery valószínűleg nem forgatta volna le ezt a filmet. Mint annyi más tévécsatorna, ők is annyit mutattak volna, amennyi az Esperanza táborban történt, ahol a bányászok családjai laktak. Mi azonban az akciót akartuk filmezni; tudom, hogy Guillermo társával együtt a chilei kormánynál kijárta az engedélyeket.

Guillermo: Azt hiszem, van még egy fontos elem. Amikor kormánnyal tárgyaltunk… Nyilván elsősorban fontos volt ott lenni, mivel a sajtósok kérések százait intézte a kormányhoz, hogy bejuthasson a helyszínre, és ezt-azt leforgathasson. Viszont a Discovery rendelkezik olyan programmal, amely a technológiát, a tudományt és az emberi erőt mutatja be. Emiatt a kormány is tudta, hogy ez a történet nagyon fontos nekünk, mivel itt minden olyan elem jelen van, amellyel a csatornánk foglalkozik.

Önök személy szerint hittek a mentőakció sikerességében?

Guillermo: A többséghez hasonlóan mi is hittünk, a remény hal meg utoljára. Voltak pillanatok, amikor úgy gondoltuk, a mentési folyamat hosszabb ideig tart majd. De sohasem jutott eszembe, hogy azok az emberek nem jutnak ki élve. Olyan mértékű állhatatosságot, emberi és gépi erőt láttunk egy helyen, amely nyilvánvalóvá tette, hogy a bányászokat a felszínre fogják hozni. Csak annyit nem tudtunk, hogy mennyi időn belül.

Aggódtak-e, vagy féltek? Nehéz volt megtartani a szakmai távolságot, hogy ilyen körülmények között is a munkájukra tudjanak koncentrálni?

Guillermo: Igen, hogy őszinte legyek: nehéz volt… Általában én szoktam bemutatni a katasztrófákat – földrengéseket, háborúkat stb. Amikor ilyen témákon dolgozom, mindig hatalmas nyomás alatt vagyok. A bányászok története egyszerűbbnek tűnt. Minden nagyon közeli volt, ott tartózkodtunk az események helyszínén, megvolt minden engedélyünk. Egyszerű forgatásnak kellett volna lenni. De közbeszólt néhány apróság, például az időjárás: nagyon kemény időjárási viszonyok között dolgoztunk. Éjjel nagyon hideg volt, nappal pedig hihetetlenül meleg. És rengeteg por. A felszerelésünk is megsínylette a sok port. Viszont úgy gondolom, miután igazán közel kerültünk a szakértőkhöz, tudósokhoz, és elkezdtük beleélni magunkat az ő munkájukba is, a történet részévé váltunk. Nagyon meghatódtam; soha egy témám miatt sem sírtam ennyit.

Mindezek az érzések visszafojtott szorongások, amelyeket magunkban tartunk, de a végén előjönnek. Különösen akkor, amikor a mentőcsoport tagjai megköszönték a munkánkat, hiszen negyven napig folyton ott láttak minket, ha esett, ha fújt. Szerintem nekik ez volt a fontos – minket pedig meghatott.

A 33 bányász történetének követése alatt melyik volt az önök számára a legdrámaibb helyzet?

Michela: Ez a kérdés Guillermónak szól, ő volt terepen.

Guillermo: Nem fogom „traumatikusnak” nevezni, de valójában ez volt, mialatt a bányászok családtagjait és hosszú várakozásukat követtem. Nem tudtak semmit… Eleinte nyilván nem bíztak a kormány ígéreteiben. Ők azt szerették volna, ha az alacsonyabb bányászok lemennének a bányába, és alagutat ásnának a többieknek. Idővel azonban meggyőzték őket, hogy az elfogadott módszer a helyes. Viszont az Esperanza (Remény) táborban megfigyelt várakozás fájdalommal teli volt. Anyák, testvérek, feleségek, gyermekek. Hihetetlen volt belegondolni, hogy ezeknek az embereknek a hozzátartozói 700 méterrel a föld alatt várják, hogy megmentsék őket. Sokkolt ez a gondolat.

Milyen egyedi elemeket tartalmaz ez a dokumentumfilm az extrém jellegén kívül?

Michela: Úgy gondolom, az az egyedi benne, hogy részletesen bemutatjuk a mentőakció utolsó napjait és a kormány reakcióit is: hogyan cselekedtek, hogyan állították össze ezt az akciót; bemutatjuk az összes nemzetközi szakértőt és minden céget, akik eljöttek Chilébe segíteni. Egyedi még a NASA, minden helyi orvosszakértő, de az összes tudományos és technológiai elem is; az, hogy exkluzív hozzáférésünk volt a fúrás helyszínéhez, amelyet a sajtó többi része nem láthatott. Aztán a kulcspillanatok, a drámai helyzet és a döntések, amelyeket akkor kellett hozni, amikor rosszul álltak a dolgok… Mára mindenki tudja, hogy az akciót siker övezte, de sok minden nem a rendes kerékvágásban haladt. A mi dokumentumfilmünk pedig mindezeket tartalmazza.

A dokumentumfilmet november 20-án mutatta be a Discovery Románia tévécsatorna. Az eredeti, teljes interjú itt olvasható, fordította Rácz Tímea.

Címkék: , , , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!