Think Outside The Box

Transindex rovatok


Urban Legend | 18.11.2010

Szimbólumfajok. Ülő Bikától az orosz medvéig s a magyar turulig

Milyen élőlényt választanánk jelképünknek? A bátor és hatalmas oroszlánt vagy a lángot okádó legyőzhetetlen sárkányt? Vagy a büszke tekintetű sast? A sudár és örökzöld fenyőt, vagy a bájos és megható nefelejcset? Mi lenne a családunk jelképe, ha mondjuk hirtelen grófi rangot kapnánk? Mik legyenek aktuális közösségi jelképeink? Biztos, hogy a sas jelképezi legjobban Erdélyt, minden itt élő teremtmény közül?

Demeter László

Gyermekkori olvasmányainkból ismerős, hogy az észak-amerikai indiánok gyakran a természethez kapcsolódó neveket adtak egymásnak. Ott van Ülő Bika, Nagy Kígyó, Fürge Szarvas, Sólyomszem és a többiek. A mi kultúránkban más értelemben szokták állatnevekkel illetni egymást az emberek, de nemesi családok címerében gyakran szerepelnek vadon élő állatfajok. Egy nagy ugrással már az államoknál és más szuperorganizmusoknál járunk. Például Oroszországot már a 17. századtól a barnamedve szimbolizálta.

Növények és állatok gyakran jelennek meg országok címerében, és sok országnak van szimbólumfaja (nemzeti állat, növény). Vannak eredetibb, esetenként történelmi gyökerű szimbólumfajok, mint pl. a skótok szamárbogáncsa, a walesiek póréhagymája, Svájc havasi gyopárja, Izland magcsákója, és kevésbé mély gyökerű, de szép újabb kori szimbólumok, mint Románia vadrózsája. Magyarországnak 2008-ban még nem volt hivatalos címernövénye, de nagyon sok település választott magának találó növényi szimbólumot, a környéken előforduló, ritka, jellemző növényfajt. A Wikipédia szerint Pakisztánban és Svédországban a tartományoknak, Írországban, Angliában és Norvégiában a megyéknek is van címernövénye, elsősorban természetvédelmi meggondolásból.


Magcsákó és szamárbogáncs. Izland, illetve Skócia nemzeti növénye

Az állatszimbólumok esetében nagyon változatos a kép. Vannak a valóságtól elrugaszkodott szimbólumok is, mint Albánia, Macedónia, Hollandia, Svédország és Anglia esetében az oroszlán. Igaz ugyan, hogy Európa déli részéről „csak” 2000 éve sikerült kiirtani görög és római közreműködéssel az európai oroszlánt, de a felsorolt államok esetében a nagymacska inkább hatalmi jelkép, semmint állatföldrajzi utalás.

Néhány esetben mitikus lények (is) szerepelnek állami vagy nemzeti szimbólumként, mint a kínai sárkány, a skót unikornis és a walesi vörös sárkány. A magyar turul egyszerre mitikus lény és létező faj, bár nem egyértelmű, hogy pontosan melyik ragadozómadár fajt jelölte eredetileg, sokan a kerecsensólyommal azonosítják.

Finnország ennél tovább ment, van „nemzeti állat” (barnamedve), nemzeti madár (énekes hattyú) és nemzeti hal (sügér) is. Indiának többek között nemzeti hüllője (királykobra), Mexikónak nemzeti ízeltlábúja (sáska), Pakisztánnak nemzeti kétéltűje (egy varangy faj) is van. Észtországnak a füsti fecske a nemzeti állata, Fehéroroszországnak és Lengyelországnak a fehér gólya, Romániának a hiúz, amelyen Szlovéniával osztozik, de az utóbbinak ott van még a barlangi vakgőte is többek között.


Barlangi vakgőte és sügér. Szlovénia, illetve Finnország nemzeti állata

Románia történelmi tájegységeinek is van címerállata: Moldvának az őstulok (nagyon szép, kár, hogy kipusztult), Havasalföldnek a holló, Dobrudzsának „a delfin”, Erdélynek pedig „a sas”. A biológiában jártasabbak tudják, hogy ilyen állatok, mint „a delfin” és „a sas” nincsenek. Vannak sas- és delfinfajok, pl. fekete sas, réti sas, törpe sas, békászósas, illetve palackorrú delfin (amelynek egy alfaja a Fekete-tengerben él), kardszárnyú delfin stb.

A nemzeti szimbólumfajoknak lehet erős természetvédelmi szerepe. Ugye nem szívesen hagynánk kipusztulni egy olyan fajt, amellyel maga „a nemzet” azonosul? Ilyen szempontból követésre méltó a szlovén, észt, lengyel és fehérorosz példa. És ha már a nemzetállam annyira meghonosodott Európában, miért ne lehetne nemzeti emlős, madár, hüllő, kétéltű, hal, rovar, esetleg pók? Talán a honatyák másképp szavaznának, a bírák másképp hoznának ítéleteket, ha „a nemzet” hivatalosan azonosulna egy-egy jellegzetes, esetleg hanyatló vagy veszélyeztetett fajjal.


Mór teknős. Természetvédelmi szimbólumfaj, legalábbis Franciaországban

A természetvédelemben használják az emblematikus faj fogalmát olyan, általában látványos fajokra, amelyek megragadják a nagyközönség figyelmét. Néhány éve a békászósast a Kárpátok emblematikus madárfajának tekintik. Időszerű lenne egyúttal Erdély címerállatát, „a sast” lecserélni a békászósasra, mindjárt nyerne egyet a természetvédelem. És egyúttal Dobrudzsa és Havasalföld is kaphatna néhány találóbb szimbólumfajt, illetve Moldváé is frissítésre szorulna.

Egy tavalyi cikkben sok matematikával kimutatták, hogy a baszkoknál erős összefüggés van a kulturális identitás és a természeti erőforrások védelmével kapcsolatos fizetési hajlandóság („willingness to pay”) között. Vajon milyen az erdélyiek, magyarok, székelyek, románok, más etnikumok kulturális identitása, természetvédelmi fizetési hajlandósága és egyáltalán természetvédelmi műveltsége? Megjósolom, hogy sokat lehetne javítani rajta.


„A fenyő”. Nem rossz szimbólum, de van még más is. Fotó: DL

A Székelyföld és a székelyek szimbólumai között elsők közt van „a fenyő”. A biológus pontosít: esetleg a luc. Valóban, ez a faj nagy szerepet tölt be a hegyvidéki székelyek életében, és még mindig sokkal találóbb, mint mondjuk Csíkszereda címerében a nefelejcs. Ideje lenne azonban kicsit kibővíteni és árnyaltabbá tenni természettel kapcsolatos szimbólumainkat. Hadd lássa a világ, hogy erős a kulturális identitásunk, és ismerjük a természetet, amelynek a nyakán élünk.


Csíki táj. A barna koronájú fák kocsányos tölgyek. Fotó: DL

Például a lucfenyő nem biztos, hogy annyira jellemző a Székelyföldre, még azokon a területeken sem, amelyeket e faj „hazájának” tekint a közvélemény. Csík, különösen a szigorúan vett medence (800-900 m alatt) kimondottan nem fenyves terület, hanem keményfás lombhullató táj. Lenne. A nem is olyan régi múltbeli vegyes lombhullató erdők maradvány példányai, leszármazottai ott vannak a mezőkön, településeken, erdőszegélyekben. A lucosok 1200 m alatti dominanciájának fő oka, hogy erdőfelújításokkor az utóbbi két évszázadban ezt a fajt részesítették előnyben.


Fürtös lizinka és tőzegeper. Jégkori maradványnövények a Csíki-medencében. Fotó: Csergő Anna-Mária és DL

A kulturális identitást és természetismeretet egyaránt fejlesztené, netán a turizmust is támogatná a helyi szimbólumfajok meghonosítása. Minden településnek, tájegységnek kellene legyen egy vagy több vadon élő növény és állat szimbólumfaja (amellyel mondjuk az illető település többet törődik). Például a Csíki-medence (szimbólum) madarai lehetnének a haris, fehér gólya, sárszalonka, hala a réti csík, ízeltlábúi a Hankó-tócsarák és a vidrapók, növényei a kockás liliom, fürtös lizinka, rence, kétéltűi a gyepi béka, mocsári béka, tarajos gőte.

Csíkrákos szimbólumfajai lehetnének a henye boroszlán, a folyami rák és a tőzegeper, Csíkszeredáé pedig mondjuk a hegyi szil, a lápi nyír, a pettyes vízicsibe. Minél nagyobb és heterogénebb területre szeretnénk szimbólumfajt találni, annál nehezebb lesz a dolgunk de ne adjuk fel. Pl. a Székelyföldre valószínűleg sokkal jellemzőbb a folyami rák, mint a lucfenyő, és összefüggésbe lehet hozni olyan környezetvédelmi témákkal is, mint a vízminőség, illetve olyan kulturális emlékekkel, mint a vízimalmok.


A csíkrákosi templom toronyrészlete folyami rákokkal. Fotó: DL

Irodalom
Hoyos, D., Mariel, P., Fernandez-Macho, J. 2009. The influence of cultural identity on the WTP to protect natural resources: some empirical evidence. Ecological Economics 68: 2372-2381.
Milvus Csoport
Molnár, V. A. 2008. Botanikai szimbólumok 1. Címernövények országról országra. Élet és Tudomány
Molnár, V. A. 2008. Botanikai szimbólumok 2. Mi legyen hazánk növénydiplomatája. Élet és Tudomány
Russu, T. 1998. Erdőszegélyek növényzetének vizsgálata a Csíki-medencében. Diplomadolgozat. Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Növénytani Tanszék, Sopron.
Wikipédia 2010a. Floral emblem
Wikipédia 2010b. List of national animals
Wikipédia 2010c. List of sub-national animals, Romania

Címkék: , , , , , ,

12 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: SB
    Közzétéve: 18.11.2010, 10:35 pm

    Szenzációs cikk, gratulálok.
    A szerencsés fajok között, amelyek (egyelőre) megmenekültek nemzeti szimbólumjellegük miatt, ott van még az amerikai fehérfejű rétisas (american bald eagle) amely az ötvenes években szinte kipusztult.

  2. A hozzászólás szerzője: Demeter László
    Közzétéve: 19.11.2010, 9:35 am

    köszönöm szépen. a fehérfejű rétisas jó példa, de nem fért minden bele a cikkbe.

    • A hozzászólás szerzője: SB
      Közzétéve: 19.11.2010, 6:30 pm

      Egy apró észrevétel: a névnél a link .com-ra címre mutat, de úgy látom csak a .eu működik.

  3. A hozzászólás szerzője: Demeter László
    Közzétéve: 19.11.2010, 6:47 pm

    elnézést kérek az olvasóktól, a képfeliratok saját hibámból nem teljesek. hamarosan ki lesznek javítva.

  4. A hozzászólás szerzője: Demeter László
    Közzétéve: 19.11.2010, 7:11 pm

    az első, címereket ábrázoló kép jelmagyarázatra szorul:
    felső sorban Ausztrália címere (kenguru és emu), középen a walesi sárkány, jobboldalt Trinidad és Tobago címere (skarlát batla, két kolibri és vöröstorkú erdei tyúk)
    középső sorban Gyergyószentmiklós címere a lucfenyővel, Erdély címere a sassal, Csíkszereda címere a nefelejcsekkel és Moldva címere az őstulok fejjel
    alsó sorban lehetséges helyi jelkép fajok: a csíkrákosi templomtornyon levő folyami rák és halrajzok, békászó sas és réti csík

  5. A hozzászólás szerzője: birrbert
    Közzétéve: 20.11.2010, 7:52 pm

    A cikk érdekes szemszögből tárgyalja a nemzeti szimbólumok-indentitás-biológia kapcsolatát. Szerintem kellenek az ilyen – nálunk, egyszerű emberek körében alig felmerülő – nézőpontok, témák.

    ui: SB a nevedre értette a linkes dolgot. Ha a “Demeter László”-ra kattanunk, akkor a mountainhaymeadows.com oldalt akarja behozni, de olyan nincs, mint tudjuk, csak .eu :-)

  6. A hozzászólás szerzője: Demeter László
    Közzétéve: 21.11.2010, 4:19 pm

    köszi Robi, valószínűleg egy hosszabb tanulmány kellene a téma részletesebb tárgyalásához. Talán a szociológián vagy antrpológián tanítanak ilyen szimbólumos dolgokat, kíváncsi lennék mit szólna ehhez a témához egy hozzáértő (egy “szimbolista” :) ).

    nem látom hogy hol akarja behozni a mountainhaymeadows-t

    • A hozzászólás szerzője: birrbert
      Közzétéve: 25.11.2010, 4:58 pm

      A hozzászólás szerzoje: Demeter László < ezzel kezdődik minden hozzászólásod, és ha a névre kattanunk, akkor megpróbálja behozni a mountainhaymeadows.com weboldalt, de ez nem fog sosem sikerülni, mert a helyes cím a mountainhaymeadows.eu.
      Valószínúleg amikor regisztráltál a Transindex-re, akkor valahol megadtad (tévesen) a webcímet.
      No de mindegy, nem témához illő hozzászólás, úgyhogy nem szemetelek többet :-)

  7. A hozzászólás szerzője: SZABÓ T. Attila
    Közzétéve: 22.11.2010, 3:41 pm

    Örömmel olvastam a cikket.

    A történelmi jelképekhez kár volna hozzányúlni: azok biológiai tartalma (talán az egyetlen, a turul gyenge kivételével) tájainkon már kevésbé jelentős. Amerika más: ott az európaiak igazi élete éppen a bölények, hódok, fehérfejű sasok és hasontollúak/szőrűek irtásával kezdődött valójában alig 200 esztendeje. Ott a hagyományos jelképek kipusztítása szinte tudatos volt.

    A táji (regionális) jelképek esetében a nemzeti parkok jól megfontolt (?) jelképrendszere jó kiindulópont lehet.

    A helyi és egyéni jelképek esetében a garfikus ábrázolhatóság nem utolsó szempont: “lógó-képes?”

    Saját gyakorlatomban: a Notulae Botanicae Hort. Agrob. Cluj. jelképnövényévé a Hepatca transsilvanica-t, a BioTár sorozat jelképnövényévé az Adonis “transsilvanica”-t választottam (lásd még http://genetics.bdf.hu és http://binet-biotar.vein.hu honlapokat, illetve ami azokból megmenekült.

    Valójában minden botanikusnak kellene legyen (és általában van is) jelképnövénye, bár vannak, akik ezt mintha nem tekintenék fontosnak. Pedig az. Egyéniségünk értelmi része félszeg az érzelmi rész nélkül.

    A természeti jelképek értékét a magyar “képes beszéd”-ben (virágénekek) már az első botanikai kutatási “project” megfogalmazója (Sylvester 1536/1539) is felismerte, ennek ellenére a magyar (etno)botanikában/zoológiában … zalán csak Rapaics Raymund és Molnár V. Attila kivételével … érdemtelenül keveset foglalkoztak ezzel.

    Megkockáztatom a feltételezést: alapos munkával szinte minden hagyományos közösségben előkerülhetnek olyan természeti jelképek, mint képdául a Körösfő és határos községekben a Daphne cneorum (Riszeg-virág), vagy a Trollius europaeus (“pünködirózsa” = zergeboglár). De ott vannak a kultúrfajok és változatok is.

    A témát érdemes volna alaposabban feldolgozni, de elsősorban alaposabban “terepkutatni”.

    Gratulálok!

    • A hozzászólás szerzője: Demeter László
      Közzétéve: 23.11.2010, 5:30 am

      Köszönöm szépen. A henye boroszlánt-riszegvirágot Csíkban érdekes módon cserevirágnak (is) nevezik, és valóban különleges növény. Egy másik jellegzetes és ünnepelt növény a nárcisz, kár hogy nálunk “agyonszeretik”. Cikk is volt róla a Védett fajok rovatban, megkésve hivatkozok rá http://think.transindex.ro/?p=597.

  8. A hozzászólás szerzője: Tibor Hartel
    Közzétéve: 23.11.2010, 8:30 am

    Gratula a cikkhez!
    A mult hetekben olvastam Joseph Haltrich altal gyujtott erdelyi szasz nepmeseket errol a videkrol. Nagyon jo volt latni helyi allatfajokat megjelenni a mesekben, helyi neveket, szemelyeket. Nyilvan osszefonodva mas , altalanosabb es gyakram megjeleno “mesemotivumokkal” (nem vagyok szaki, nem ertem a szaknyelvet, bocs). Lehet nincs kapcsolata a fenti cikkel. Csak azert irtam, hogy talan a meseken keresztul is beszivaroghat a “vilag” az emberbe, kicsi kora ota. A mai mesek szimbolumai (legtagabb ertelemben – rajzfilmek is…) mar masok…

    • A hozzászólás szerzője: Demeter László
      Közzétéve: 23.11.2010, 11:21 am

      nekem is nemrég akadt meg a szemem egy régi mesésfüzeten: a róka, a medve és a nyúl a medgyesi vásáron (vagy valami hasonló). nagyon hiányzanak ezek az ismerős helyekhez kötődő mesék valóban, és a természeti nevelésnek nagyon jó eszközei lehetnének. ha belegondolunk, a mi meséink, az eredetiek is, kevés ilyent tartalmaznak. szerintem azért, mert a folkloristák kiszűrték ezeket az általuk gyűjtött helyi mesékből, hogy mindenki számára érthetőbbek legyenek. Benedek Elek életrajzában láttam, hogy mekkora újítás volt ezeket az olvasmányos és érthető, de mégis székely meséket összegyűjteni. de mégis, a helyeket “sikerült” kifelejteni belőlük. nagyon jó téma szerintem.

Szólj hozzá!