Think Outside The Box

Transindex rovatok


Aktualitás | 12.11.2010

Halmen Balázs önkéntesmunkájáról, kiállítás és beszélgetés formájában

Balázs, az utazó

Lassan mindenki hallott már a Három piszkos dugóhúzó blogról, és írójáról, Halmen Balázsról, aki egy év egyetem után fogta magát, és elindult a nagyvilágba, önkénteskedni. Tegnap este az Agnus Rádiónak, és persze az összegyűlt közönségnek mesélt, vetített, mutatott meg eddig még nem nyilvános fotókat is.

Rácz Tímea

Balázsról az is kiderült tegnap, hogy nemcsak írásban élvezetes az elbeszéléseit követni, hanem élőszóban is jó hallgatni. Mintha egy Rejtő-figura lépett volna ki valamelyik könyvből: Balázs útja kalandos volt Afrikáig, ott mindenféle trópusi betegségen átesett, közben természetesen dolgozott, és a barátok sem kerülték el. Most azt tervezi, hogy visszamegy, és kecskefarmot, valamint gyümölcsöst alapít, kész üzletember lett időközben belőle. “Gyakran gondoltam arra, hogy ebben és ebben a helyzetben hogyan cselekedne egy Rejtő-féle regényhős” – mondta.

Balázs, a fociedző

Azt már többször említette, hogy kalandvágyból indult neki, de magáról az útról most hallhattunk először. Kiderült, a szülei először nem is tudták, hogy önkéntesiskolába iratkozott, Magyarországról telefonált haza gondolván, ha már úgyis ott van, elengedik tovább is, Angliába. Nem így történt, végül mégis sikerült elkezdenie a tíz hónapos önkéntesképzőt, amit azonban négy hónap után abbahagyott. Kenyába, Rusinga szigetére teljesen önerőből jutott el, egy felettébb gyanús netes hirdetés alapján. Szerencsére a szervezet valósnak bizonyult, Balázs pedig első önkéntesként tanított, házat épített, focicsapatot alapított.

A helyi közlekedésről szóló sztorikat nagyon élvezte a közönség; hallhattunk a helyi „taxikról” – a tuktuk például egy háromkerekű, motoros jármű, amin elvileg három ülőhely van, de gyakran akár heten is utaznak benne. A pikipiki nem más, mint a motortaxi: az ember felül a sofőr mögé, ha akarja, átkarolja, és már indulhatnak is. A legegyszerűbb persze a normál kerékpár-taxi, ahol a csomagtartóra egyszerűen egy párnát helyeznek, ami elég kényelmes, a pedálozó pedig – Balázs elmondása szerint – könnyen kitekeri a meredek emelkedőket is.

Balázs, és a képen nem látható víziló

Utazott hagyományos buszon is, szintén sokadmagával összezsúfolva, és az útitársai kifejezett örömüket lelték a „muzungu”, vagyis a fehér ember szívatásában. Ötven ember a húszszemélyes kisbuszban még Kenyában sem legális, ezért ha rendőr közeleg, le kell bukni. Eleinte tényleg rendőr láttán kiáltották neki, hogy „muzungu, get down”, viszont idővel csak azért mondták, hogy nevethessenek rajta.

A sziget törzsi hagyományairól is szó esett, a temetés például hatalmas társadalmi esemény, az ország minden részéből eljönnek a rokonok. Ilyenkor husángokkal ütik a halottas ház tetejét, hogy a rossz szellem eltávozzék – Balázs először azt hitte, a szomszéd falu támadott, és szinte szervezni kezdte a védelmet. Bár a sziget nagy része protestáns, a többnejűség még mindig dívik: Balázs főnöke is kétszer nősült, és egyszer őszintén elpanaszolta, hogy bizony nehéz az élet két asszonnyal.

A beszélgetés végén megkérdeztem, mi hiányzik neki a legjobban Afrikából. “A gyerekek, persze” – mosolygott. És mi az, amit nem tesz meg még egyszer, ha visszamegy majd – a személyes higiéniáját nem hanyagolja többé, hiszen ez a megbetegedések fő forrása. Nem a mosakodásról van szó, mert azt nem mulasztotta el, de ott sokszorosan oda kell figyelni minden ledobált ruhadarabra, hiszen skorpiók, csótányok bújhatnak meg bennük, no meg a szúnyoghálót sem szabad hanyagolni.

Balázs, a kubikus

Az est folyamán elhangzott hangulatos történeteket nem is lehet egészen visszaadni, viszont Balázs megígérte, hogy folytatja a blogját, és még sok sztorit el fog mesélni, amit eddig nem írt le – kövessük tehát ott ezután is. A fotókból és gyermekrajzokból készült kiállítást még november 21-ig meg lehet tekinteni a Györkös Mányi Albert Emlékházban, egy-egy fotó megvásárlásával pedig a jövő nyári projektet lehet támogatni: Balázs csapatával együtt a kecskefarmon és a gyümölcsösön kívül egy új iskolaépületet is szeretne a falunak felhúzni.

Címkék: , ,

Egy hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Jótékonysági ruhavásár Kolozsváron egy afrikai közösség javára » Think Outside The Box
    Közzétéve: 26.11.2010, 3:00 pm

    […] Kenyában, Rusinga szigetén idén több hónapig önkénteskedő Halmen Balázs, akinek kalandjairól blogján lehet bővebben olvasni, ebben a közösségben tanított, házat […]

Szólj hozzá!