Think Outside The Box

Transindex rovatok


Urban Heroes | 29.10.2010

Rizviék és a Little People: kicsi emberek, akik megélik az álmaikat

Katie Rizvi nem nevezhető éppen hétköznapi hősnek. Neve lassan egy évtizede ismert a rákos gyerekeket támogató Little People alapítvánnyal összefüggésben. Férjével, Shajjaddal és sok-sok önkéntessel együtt táborokat, programokat szerveznek, Beyoncét és egyéb hírességeket hívnak el, hogy a kicsikkel énekeljenek, találkozzanak. Mindazt a segítséget nyújtják, amelyet csupán pénzadománnyal nem lehetne megoldani. Ahogyan Shajjad mondja: “everybody loves a hero”, vagyis a hősöket mindenki szereti.

Rácz Tímea

Katie és Shajjad még Budapesten találkoztak, később együtt dolgoztak az ENSZ megbízásából, és már akkor kiderült az, aminek mentén ma is szervezik a Little People-t: Katie a rendszeres, struktúrákban gondolkodó, ismeri a határokat, míg Shajjad spontánabb, és feszegeti azokat. Erre a kettősségre tudták később a szervezetet is felépíteni. Önkénteseik mindenféle nemzetiségűek. “Nálunk a diverzitás tényleg megvalósul, és nem valamiféle európai, politikai süket duma. Nem, a diverzitás csak úgy lehet igaz, ha minden egyes emberre, gyerekre külön-külön, a maga lényének teljességében tekintünk és úgy is foglalkozunk velük.”

Katie és Shajjad Bóly mellett egy, a boszniai háború menekültjeivel dolgoztak együtt, mint az ENSZ alkalmazottai. Egyszer egy drámapedagógiával foglalkozó csapat került oda, akikkel nagyon szerettek együttműködni. Amikor lejárt a munkaszerződésük, eldöntötték, hogy velük közösen egy rövid projektet írnak ki Romániába – tehát mintegy véletlenül kötöttek éppen itt ki.

„Egyszer egy késő este, ahogy forró csokit kortyolgattunk egy nagyon pici szobában, elkezdtünk gondolkodni azon, hogy kik vagyunk mi, mi az identitásunk? Így született meg a Little People – mi is kicsi emberek vagyunk, akik valami nagyot akarnak csinálni” – meséli Katie. Az 1996-ban indult, eredetileg rövid távú projektet komoly elhatározás követte: a kolozsvári rákkutató intézetben töltött délutáni foglalkozások rádöbbentették, hogy amit csinál, az jó ugyan, de nem elég. A menekülttáborban élő és a rákos gyerekek között is megdöbbentő hasonlóságokat is felfedeztek: ugyanazt látták az arcukon, ugyanazokat a reakciókat mutatták.

Katie pedig úgy gondolta, ez nem igazságos, ők is ugyanolyan gyerekek, mint bárki. A rákos gyermek elsősorban gyermek – senkit sem lehet az egészségi állapota vagy egy diagnózis alapján meghatározni. Ezért ezt a munkát nem lehet és nem is szabad határozott idő után abbahagyni, annyira szembeötlő a szükségessége. Mára már az egész szervezet felfogását ez jellemzi: rendszerváltoztató programokat szeretnének működtetni. „Ádáz ellenségünk a felületes munka” – mosolyog Katie.

A Little People azon dolgozik, hogy megtanítsa a beteg gyerekeknek és fiataloknak: mennyire értékesek és fontosak egyenként. És gyakran azok, akiknek egy adott ponton jövőjük sem volt, most családos emberek, megtanulták, hogy van gyógyulás, van kiút.

„Nevezzünk meg egy különleges esetet? De hát mindegyik különleges!” – mondják mindketten. „Egy közelmúltbeli eseményt talán mégis kiemelhetünk: az idei Temerarii-tábor. Egy kergetőzős-elrablós játékba úgy belemelegedett mindenki, hogy azonnal meglátszott: a játék annyira, de annyira elemi igény… És amikor láttuk, hogy a nemrégiben gyakorlatilag halottnak kinevezett fiatal arca piros a játék hevétől, és gyorsabban szalad bármelyikünknél, hatalmas csodaként éltük meg.”

Shajjad Beyoncé látogatását is elmeséli. Amikor meghívták, a menedzsere megkérdezte: jelen lesz-e sajtó is. Arra, hogy nem szeretnék a gyerekek figyelmét elvonni, így válaszolt: ezt szerettük volna hallani, jövünk. Az énekesnő pedig egyből nagyon természetesen foglalkozott a kicsikkel, és egy, a kötelezettségei között szereplő sajtótájékoztatóra sem akart elmenni, csak hogy velük maradhasson. “Én nem vagyok rajongója egy hírességnek sem, én csak a másik emberi lényt tudom látni bennük” – mondja Katie. De nagyon örülök annak, hogy a gyerekek ilyenkor egy időre maguk is híresnek érzik magukat, és az ilyen látogatások boldoggá teszik őket.” Ugyanakkor egy rákos gyermek számára a legnagyobb hős egy másik fiatal lehet, aki legyőzte a rákot. Meg tudja mutatni nekik, hogy valóban lehetséges.

A Rizvi házaspár minden átlagos napja egyben nem átlagos. Folyton elérhetőek on-line, naponta több tucat e-mailt váltanak, szervezkednek. A család együtt legalább öt éve nem volt nyaralni, kivéve, hogy az idei tábor helyszínét egy közös kiránduláson mérték fel. A nagyobb gyerekek maguk is aktív önkéntesek, de különben is önállóságra, felelősségteljes életre nevelik őket. Folyamatosan megfordulnak náluk vacsoravendégek, az ilyesmit nem hagyják pusztán különleges alkalmakra. Hiszen folyton munkával telik az idő, minden napra kell valami apróságot, kikapcsolódást találni… „Mi csak megéljük az álmainkat” – teszi hozzá Shajjad.

Címkék: , , , , ,

2 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Maria Lehoczky
    Közzétéve: 4.11.2010, 9:30 am

    Igen, a fenti tények valóságosak, de a szükreszabott lehetőségek miatt messze nem tükrözik a valóságos, hétköznapi szervezőmunkát- aktív teendők sokaságát, a minden egyes gyermekkel, szponzorral, önkéntessel, velük együtt élő segítővel való személyreszabott foglalkozást – és mellesleg a szőkebb család összetartását.
    Az a meleg, az emberi problémákra érzékeny légkör, ami az egész alapítványt körbefogja, és ami minden segítő sajátja lett, lehetővé tette, hogy a rákos gyermekeken kívül ebbe a közösségbe tartozónak érezze magát a szülő, a rokon, az orvosok és a gyermekekkel foglalkozó ápolószemélyzet. Nem lehet véletlen, hogy ez a mozgalom egyre terjeszkedik és mind több romániai városban léteznek sejtjei, akik próbálják az ország egész területéről összefogni a rákos betegségben szenvedő gyerkekeket és a hétköznapok apró, boldog percei mellé biztosítani a legfontosabbat, a reményt, hogy meg lehet gyógyulni és teljes életet lehet élni.
    Szeretettel kívánok minden közremüködőnek erős hítet a munkájukhoz és teljes gyógyulást a beteg gyermekeknek.
    Katie mamája Magyarországról

  2. A hozzászólás szerzője: „Végtelenül laza komolyság” – így lesznek az önkéntesek » Think Outside The Box
    Közzétéve: 17.5.2011, 3:52 pm

    […] Természetesen gondolkodtunk a daganatos gyermekeken is, de szerencsére elég jó a kapcsolatunk a Little People alapítvánnyal, ők pedig nagyon jól lefedik a daganatos kamaszok igényeit. Egyáltalán nem volt szándékunk, […]

Szólj hozzá!