Think Outside The Box

Transindex rovatok


A Discovery cikkei | 11.9.2010

Olly Steeds a Frigyláda és atlantisz nyomában

Fotók: Discovery

Olly Steeds brit újságíró, az ABC és az Al Jazeera híradósa gyerekkorától imádja a történelmet, a kalandot és Indiana Jonest. Ez év elején elhatározta, hogy oknyomozó riporteri tehetségét az emberiség nagy rejtélyeinek felderítésére használja fel, a Történelmi titkok nyomában (Solving History with Olly Steeds) című műsorban, a Discovery World csatornán. Atlantisz maradványaitól egészen az Andok távoli csúcsáig több ezer kilométert tett meg repülőn, autón, lovon vagy gyalog az igazságot keresve.

A Discovery keresett fel, vagy te környékezted meg őket?

Inkább kétirányú kommunikáció volt. Én őslakosok körében éltem a világ több részén, Új-Guineában és az Amazon vidékén, és szerettem volna valami újat csinálni. Mindig elbűvöltek a régi, nagy rejtélyek – Atlantisz, a Frigyláda, El Dorado, a Nazca-vonalak és ehhez hasonlók. Így minden szerencsésen összetalált; először is összeállítottunk egy listát a legnagyobb titkokkal, melyeket újságírói szemszögből kutathatok. Ezekből válogattam, és találtam egy módot ezeknek az elmesélésre – remélhetőleg eredeti és érdekes lett.

A kincsvadászoktól a legismertebb tudósokig mindenki megpróbálta felfedni ezeket a rejtélyeket, több száz éven keresztül. Milyen többletet hoz a ti műsorotok?

Én újságírói szemmel nézem a témákat, és megpróbálok a végére járni a rejtélyeknek, amelyek közül nagyon sok a hithez kötődik – a Frigyláda vagy Platón mitológiája, ha Atlantiszról beszélünk. Minden történetben megpróbálok minél mélyebbre hatolni a mítosz és titokzatosság rétegein, hogy a végén megtaláljam az igazság magvát. Közben folyamatosan szakértőkkel konzultálok, mert én nem értek mindenhez. Ők segítenek a felfedezéseimben, és hogy megtaláljam az odafigyelésre érdemes vidékeket. Például El Dorado, az elveszett aranyváros témáját évek óta tanulmányozom. Nagyon szerettem volna az inka kommunikációs rendszert, az úthálózatokat felfedni, hátha új irányt adhat. Ez így is történt – felfedeztük az Andok csúcsaihoz vezető út egy újabb részét, amelyen még ne járt senki és a térképeken sem szerepel.

Másfelől úgy gondolom, a dolog lényege a történelem értelmezésében rejlik. A Frigyláda esetében találkoztunk néhány, antik műtárgyakkal foglalkozó csempészekkel. Szerettük volna megtudni, hogyan folyik jelenleg a csempészet. Inkognitóban mentünk oda, ez Ciszjordániában történt. Beszéltünk velük, majd a beduinokkal; még egy ládát is rekonstruáltunk hogy lássuk, vajon tényleg el lehet-e haladni vele a Jeruzsálem alatti alagutakkal. Minden újdonság hozzásegített ahhoz, hogy kipróbáljuk a különféle ötleteinket, lássuk, hogy van-e valami hihető ezekben a mítoszokban és rejtélyekben. Egyes esetekben van, máskor zsákutcába kerülünk… de néha új információkkal gazdagodunk.

Van-e olyan rejtély, amelyik különleges módon érdekel?

Igen – az összes. Amikor kicsi voltam, túl sok Indiana Jones-os filmet néztem. A Frigyláda mindig fontos helyet foglalt el a szívemben. Az egyik Indiana Jones-filmben van egy olyan jelenet, amely mindig is kíváncsivá tett – a nácik expedíciója Tibetbe. Amikor tanulmányoztam ezt, és elkészítettem a filmet Hitler múmiáiról, felfedeztem az SS szerepét az egészben és azt, hogy ténylegesen expedíciókat szerveztek Tibetbe, megmérni az ott élők fejét. Azt hitték, a tibetiek az árja faj egyik utolsó leszármazottai – ami nyilván tiszta őrültség! De egy kölyök szemszögéből, amikor elkezdtem mindezeket felfedezni, elbűvöltek – mindegyik a maga módján.

Egy másik példa El Dorado, az elveszett aranyváros. Amikor kicsi voltam, édesapám elmesélte, hogy Guyanában felfedezett egy elhagyatott aranybányát. Eltévedt a dzsungelben, egy hónapig bolyongott és rábukkant egy régi bányára, amelyben még sok arany maradt. Nyilván ez felkeltette az érdeklődésemet El Dorado iránt. Ha még sok aranybánya létezik, talán van egy egész város is…

Honnan ez a kalandvágy?

Egyes emberek a gombákat vonzzák, én a veszélyt, amely nem túl jó dolog. Azt hiszem, ha kalandor vagy, akkor sok mindenben inkompetensnek kell lenned. Furcsa lehet ezt így beállítani, de minél nagyobb hibákat követsz el, annál nagyobbá válik a kaland is. Például Nazcában eldöntöttem, hogy találkoznom kell a sírrablókkal ahhoz, hogy megértsem, ami most történik. Elég veszélyes környezet volt, ezek az emberek nyilván abszolút törvénytelen dolgokat cselekszenek, és nagyon kétségbeesettek. Ciszjordániában titokban voltam. Sok minden tesz egy helyzetet veszélyessé…

Amikor először kerültem kórházba, vért köptem. Ez az atlantiszi merülés után történt. Igen, valóban nem jó nem tudni biztosra, hogy mi fog történni, és sürgősségre kell rohanni. Az orvosok sem tudták, mi a helyzet, és mesterséges lélegeztetőgépre kapcsoltak. Ez valóban aggasztó helyzet volt…

Mit gondolsz, a felfedezéseid hogyan befolyásolták a jelent, a mostani társadalmat?

Nagyon érdekes, ahogyan a történelem ismétli önmagát, viszont sokféle módon. Például El Dorado lerombolása – vagy az elveszett El Dorado… az inkákat egy kívülről érkező erő győzte le. A konkvisztádorok „megerőszakolták” az országot, elrabolták az erőforrásokat és megölték az embereket. Ugyanez történik ma is a világ más részein, de Peruban is. A földeket olajtársaságok vagy faipari vállalatok zsákmányolják ki,
A Nazca-vonalaknak szintén van visszhangja ma is. Az ottani lakosság gondja a vízhiány volt. Én azokat a vonalakat hatalmas plakátnak tekintem, vészjelnek: ez történik, ha nem vigyázunk az erőforrásainkra. Egyik legnagyobb problémánk, amivel mi földlakók szembesülünk. Minden új rejtély valahogyan visszacseng a modern világban is, és időnként frusztráló látni, ahogyan a történelem megismétlődik. Különösen amikor megnézzük a náci ideológia szerepét, és azt, ahogyan ma is érvényesülnek a népirtás eszméi. Úgy tűnik, az emberek nem képesek megérteni a történelem leckéit, és ez a kutatásaim legzavaróbb része.

Sokat tanulmányoztad a történelmet, most pedig megpróbálsz rejtélyeket fejteni. Milyen történelmi eseménynek szerették volna részese lenni?

A közelmúltból egyértelműen Jurij Gagarinnal, a világűr első utasával szerettem volna találkozni. Amit ő elért, hatalmas lépést jelentett az emberiség számára. A következő hasonlóan nagy lépés a fenntartható fejlődés lesz – hogyan fejlődjünk úgy, hogy egyúttal a fenntarthatóság elveit is betartsuk. Amikor a történelmet tanulmányozom, és azon töprengek, hol szeretnék lenni, a válaszom: a jelenben, hogy megértsem a történelmet és ezáltal a mát és a jövőt is. Ezért olyan gazda a történelem és olyan fontos a számunkra, segít megérteni jelenlegi helyzetünket egy adott hitben vagy a jövőbeli terveinkhez képest.

Voltak olyan szakemberek vagy kutatók, akik résztvettek ebben a projektben?

Igen, voltak; szakemberek, tudósok, szakértők és történészek, akikkel minden epizód előtt konzultáltunk. Nem vagyok sok terület szakártője, ezért hozzájuk fordulok segítségért. A frigyládás részben, vagyis a sorozat első részében jeruzsálemi történészekkel találkoztam. Aztán ciszjordániai műkincskereskedőkkel, a Sínai-sivatag beduinjaival és egy dél-egyiptomi régésszel. Sok zsidó templom van arra, amelyekről a hatóságok nem akarnak tudni, majd Etiópiába utaztunk, Aksumba, ahol sokak szerint jelenleg a Frigyláda található. Hogy megértsük ennek a történelmi hagyatékát, meg kell értenünk az etióp ortodox egyházat is, tehát találkozunk az ottani érsekkel is. Együttműködtünk néhány szerzetessel, akik azt állítják, tudnak néhány ereklyéről, amelyek a Frigyláda idejéből származnak.

Be is mutatták ezeket a tárgyakat, mint bizonyítékok arra, hogy a Frigyláda elérkezhetett idáig. Ez egyetlen rész, de mindenféle emberrel találkoztunk, akik segítettek jobban megérteni a dolgokat, és mindenki elmondhatta a maga történetét. Náluk van az információ, és pedig csak egy szóvivő vagyok, aki összeköti őket.

Marad még időd a magánéletedre is?

Nem túl sok… Amit csinálok, részben tükrözi a magánéletemet is, mivel ezek a témák a szenvedélyemet is jelentik. Ami a kapcsolatokat illeti, attól félek, nincs elég időm… A kedvesem nagyon türelmes, mintha örülnek,a mikor elutazom, mert amikor otthon vagyok, mindenféle problémát okozok. Megtaláljuk a középutat és azt követni is tudjuk. Néha a barátaim is segítenek, amikor filmezek. Vannak történész és filmes barátaim is, így be-be tudnak segíteni. Szerencsés vagyok, mert a világ minden táján szereztem barátokat, miután majdnem 100 országban jártam. Így a magánéletem a munkám meghosszabbítása – és fordítva.

Kerültél-e valaha életveszélyes helyzetbe?

Amíg ezen a sorozaton dolgoztam, kétszer utaltak kórházba, és ez nem volt túl jó. Találkoztunk műkincscsempészekkel Ciszjordániában, perui sírrablókkal, állig felfegyverzett neonácikkal Amerikában, drogkereskedőkkel fenn az Alpokban, emberkereskedőkkel a Maroni folyón, Francia Guyanában… Ezek a közegek mind veszélyesek voltak, a legnagyobb veszélyt azonban az emberek jelentették. Még a saját csapatom is!

Egy adott pillanatban össze is esküdtek ellenem. Amikor az Ördög-szigeten forgattuk a szökés jelenetét – amely Pillangó történetében jelenik meg –, otthagytak a tutajon. Két bárkánk volt, az emberek meg összezavarodtak, mindkettőben azt hitték, hogy a másik jön majd értem. Végül ottmaradtam egy apró tutajon a nyílt vízen jónéhány órán keresztül, amíg végre felfedezték a hibát. Elég kellemetlen része volt ez az óceánnak, tele cápákkal. Eléggé félelmetes volt…

Mennyit rögtönözöl egy-egy utazásod során?

Nagyon sokat! Igazából ez a megközelítésem alapja. Szeretem a kalandot, szeretem, ha lehetőségem nyílik improvizálni. Ettől lesz a film valószerű, és pedig jobban reagálok a témára, amelyet éppen kutatok. Emellett még szórakoztatóbb is, érzem hogy így műs kihívásokban és megvilágosodásokban van részem. Általában a hibákból tanulunk szokatlan, új dolgokat, amelyeket a helyes szemszögből nézve nem vennénk észre.

Például a Frigyláda esete hihetetlen módszer volt arra, hogy megértsük a modern politikát és az Egyiptom és Közel-Kelet közötti vallási feszültségeket. Viszont ha mi jobban ragaszkodtunk volna az eredeti terveinkhez, akkor ezek nem jöttek volna elő. Nagyon fontos, hogy rugalmas legyek, alkalmazkodjak ahhoz, amit a helyszínen tapasztalok. Különben mást se tudnék meg a végén, mint ami nyilvánvaló.

Milyen más rejtélyeket szeretnél még megfejteni?

Például a csernobili katasztrófát. Még sok mindent nm tudunk arról, ami ott valójában történt. Vagy a Kongói Demokratikus Köztársaság ásványainak és erőforrásának kitermelését sem ismerjük alaposan. Ez egy másik történet, de kapcsolható Livingston és Stanley utazásaihoz, valamint a hely ókori történelméhez. A Csendes-óceán térsége mindig is lenyűgözött, és remélem, oda is eljutunk, hogy tanulmányozzuk a mikronéziai és polinéziai lakosság első felfedező útjait, egyik apró atolltól a másikig, és megtudjuk, hogyan tudták benépesíteni a világ legelszigeteltebb részét.

A legtitokzatosabb hely, ahol jártál…

Sok helyen sok különböző rejtéllyel találkoztam. Sajnálom, hogy ennyire általánosítok… mindenhová nyitottan érkezem, hogy jobban megértsem a dolgokat. Viszont egy idő után olyan rejtélyessé válnak, és elkezdenek frusztrálni. Minden nyomozás hatalmas frusztrációkat váltott ki belőlem. Gyakran előfordult, hogy egy helyre érkezve döbbentünk rá, valójában ez az út nem vezet sehová.

Ez a valóság: amikor kutatsz, lehet, hogy nem találod meg a borostyánszobát vagy a Frigyládát, de gyakran elmondhatod, hogy az utazás maga a cél. A lényeg a lelkiállapot, amellyel beleveted magad – és ez a kötelék a történetek között. Minden részben ez van, legyek az Andok csúcsain, ahol ködben sikerült az útra bukkannunk, ott találkoztunk a nazcai sírrablókkal, és szemtől szemben álltam a régi idők halottaival, a világ különböző tájairól származó múmiákkal… aztán ha a náci ideológia szerepére gondolunk, az is sötét titkokkal, furcsa gondolatokkal van tele. Mindezek részei a „rejtély” fogalmának.

Pályafutásod alatt hány kilométert tettél meg?

Tényleg nem tudom. Azt hiszem, e sorozat forgatása alatt húsz országban jártam. Sokat repültem, autóztam, utaztam szamáron és lovon, de gyalog is. Heteken keresztül gyalogoltam az Andokban az El Dorado részhez vagy a Sínai-sivatagban… azt hiszem, gyalog is megtettem néhány ezer kilométert.

Más újságírók vagy felfedezők mit szóltak a sorozathoz?

Szerencsére mindkét területen jó barátaim vannak, és mindenki támogat. Néhány barátom kissé irigy: „valaki fizet neked azért, hogy elmenj és ezeket a szuper témákat kutasd?” nem akarják elhinni, hogy tényleg van ilyen. Néha az újságírók részéről is érkeznek jelzések, akik mindig azt szeretnék, hogy a modern világ kontextusába helyezzem a témákat – de én ezt is próbálom tenni.

Találkoztál-e vicces helyzetekkel a kutatásaid során?

Igen, humor mindenütt van… egyetlen sztorit mesélek el, ami Nazcában történt. Résztvettem egy sámánisztikus szertartáson, mert szerettem volna belekóstolni az ottani lakosság spiritualitásába. A sámán San Pedro-kaktuszlevet itatott velem, amelyben meszkalin hatóanyag van. Az ősi andoki népek is ezt használták tudatmódosítóként. A filmezés után nem bírtam elaludni, és összejártam mindenféle kocsmát, végül együtt ittam egy egész transzvesztita borbély közösséggel… Nagyon vicces este volt!

Melyik a történelem legnagyobb, feltáratlan rejtélye, amelyikre szeretnéd megtalálni a választ?

Azt hiszem, ez személyes vonatkozású, mindenki számára más a fontos. Sok lenyűgöző, vallási jellegű kérdés van, Isten létére vonatkozósan, satöbbi. Ha valamely irányba sikerülne bizonyítékot találni, sokkal jobban megérthetnénk önmagunkat és a világot.

Az interjú több külföldi sajtóorgánum számára készült egy, a Discovery által szervezett videokonferencián. A cikk a Hotnews TOTB-n ide kattintva olvasható. Fordította Rácz Tímea.

Címkék: , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!