Think Outside The Box

Transindex rovatok


Aktualitás | 4.3.2016

És amúgy is, ki akarna ide jönni?

fotó: crossborderexperience.org

fotó: crossborderexperience.org

Interjú Simina Gugával

Az interjú január elején készült, az akkori helyzetet tükrözi. Románia 160 menedékkérőt vesz át Olaszországból, 135-öt pedig Görögországtól március folyamán, tegnap meg is érkezett az első csoport. Sokan azonban mai napig nincsenek tisztában azzal, hogy mi is a menekültstátusz, Romániában hány tábor van, milyen jogok illetik meg ezeket az embereket, ebben kívánunk segítséget nyújtani.

kérdezett: Gagyi Zsófia, fordította, szerkesztette: kulcsár árpád

Szociológiát és antropológiát tanultam, majd iszlám tanulmányokon szereztem mesteri diplomát. 2009-ig migrációkutatóként dolgoztam, de abban inkább a Nyugaton dolgozó románokkal foglalkoztam, 2008-tól érintőlegesen a Romániába érkező vendégmunkasokkal is. Amikor 2009-ben már kizárólag a menekültekkel kezdtem dolgozni, akkor egy olyan civil szervezetnél helyezkedtem el, ahol információs segítséget nyújtottunk azoknak, akik az Unión kívülről érkeznek Romániába, a mienknél szegényebb országokból. Ezután tanácsadóként dolgoztam, jelenleg pedig egy olyan projektben, amiben ugyanazt csinálom, konzulens vagyok, de csak azokkal a menekültekkel foglalkozom, akik menedéket kérnek itt.

Naiv kérdés: tényleg vannak emberek, akik ide akarnak jönni, amikor az itteniek jelentős része a kivándorláson gondolkozik?

Igen, tényleg vannak emberek, akik idejönnek, az okok változatosak, és sokat számít a nemzetiség is. Minden nemzetiségre jellemző egy eljutási cél, és persze vannak azok, akik véletlenszerűen jutnak ide.

Például a legtöbb Romániában élő arab szíriai származású. Tudod miért? Mert Ceaușescunak nagyon jó gazdasági és diplomáciai kapcsolata volt az országgal, Hafez al Assaddal, az akkori elnökkel, és Románia sok terméket exportált Szíriába, onnan meg egyetemisták jöttek, akik általában orvosi és politechnikai képzésre jelentkeztek itt. Ezeknek az egyetemistáknak kötelező volt a képzés után hazatérniük, ott pedig biztos munkahely várta őket. Elméletileg nagyon jó életük kellett legyen. Legtöbbjük haza is tért, de sokszor nem egyedül, hanem a román feleségükkel. Az ottaniak pedig azt látták, hogy lám, milyen jó szakemberek jöttek haza Romániából, akkor biztos nagyon jó lehet itt.

A ’90-es években sokan jöttek, akik üzleteket nyitottak itt, mert az ország egy adóparadicsom volt, és úgymond semmi pénzből nyithattál boltot. Sokan üzletet nyitottak, majd amikor ilyen szempontból nehezebb lett a helyzet, akkor hazamentek, de ismét sokan román feleségekkel. Amikor meg elkezdődött a háború, nekik még sok romániai kapcsolatuk volt, tehát érthető, hogy sokan azonnal idejöttek. Hozták a feleségeiket, gyerekeiket, aztán a szüleiket, testvéreiket is.

Vannak mások is, akik tanulni jönnek, mert a romániai képzés elég nívós, és ahhoz képest olcsó is, még akkor is, ha a külföldieknek háromszor annyit kell fizetni érte, mint a romániaiaknak. A mindennapi élet költségei is alacsonyak, így megéri idejönni. Az arab világban a romániai egyetemeknek még mindig nagyon jó a hírnevük, ennek történelmi okai vannak.

A gazdasági válság idején sokan jöttek dolgozni is, volt tartózkodási engedélyük, amit ilyen esetben nagyon nehéz megszerezni, mert a vállalatnak bizonyítania kell, hogy nem találtak alkalmas hazai szakembert a feladatra. De ennek ellenére jöttek, mert gazdasági fellendülés volt, ahol sok volt az építkezés. Sok kínai építőmunkás érkezett, sokan jöttek Bangladesből a textiliparba, de ugyanide sok kínai és fülöp-szigeteki is, de mostanság ismét megállt az építkezés, nem érdemes a vállalatoknak külföldről embereket hozniuk, hiszen találnak elég romániait is, aki hajlandó szar fizetésért dolgozni. A külföldieknek egy minimum közepes fizetést kellett adni, de a munkaadóknak így is megérte, mert őket nagyon ki lehetett használni. Egy kínainak heti hét napot, napi 14 órát kellett dolgoznia, és ha kirúgták, el kellett hagynia az országot. Amikor idejöttek, nem gondolták, hogy így fognak bánni velük, de nem igazán volt lehetőségük már visszamenni. Nagyon nagy összegeket fizettek a közvetítőcégéknek, hogy őket alkalmazzák, és ha nem mentek jól a dolgok, akkor be kellett adniuk a felmondásukat, és mehetettek haza, ráadásul tartozásokkal terhelve. Az építőiparban például 7-10 000 eurót kellett fizetni a vállalatnak. Az ötlet az volt, hogy évente keresnek 7000 eurót, és három éves szerződéssel jönnek, így úgy számolták, hogy egy év alatt fedezik az adósságot, a többi meg nyereség lesz. De persze nem úgy volt, sokszor három hónap után elbocsátották őket, és senkit nem érdekelt, hogy ezután mi lesz velük. Legtöbbször átverték azokat, akik ide jöttek dolgozni.

fotó: resettlement.eu

fotó: resettlement.eu

Például egy fülöp-szigeteki babysitter havi 400 eurót kap kézhez, és ezt néhány évig. Ugyanakkor a munkaadónál lakhat. Sok román bevállalná ezt a munkát, de ezek a lányok sokszor azt mesélték, hogy nem ilyen rózsás a helyzet. Pénzes családoknál helyezkedtek el, és amikor megérkeztek, akkor a család elbocsátott mindenki mást, nekik kellett főzni, bevásárolni, takarítani, tehát gyakorlatilag a nap 24 órájában rendelkezésre kellett állniuk, mert éjszaka amúgy is ott kellett aludniuk, ahol a gyerekek vannak. Egy román lány sosem fogadná el, hogy ilyen körülmények között dolgozzon, néha haza szeretett volna menni, szerette volna, ha neki is van magánélete.

A Iași-ban épített bevásárlóközpontnál dolgozó kínaiaknak nem volt joguk elhagyni az építkezési területet, ott voltak elszállásolva is, ott kaptak enni is. Még egy kínai szakácsot is alkalmaztak, aki főzött rájuk, így nem jöttek ki, reggeltől éjszakáig dolgoztak, ekkor lefeküdtek és másnap kezdték elölről. De voltak olyan esetek is, amikor konkrétan fogva tartották őket. Bákóban volt egy ismert és nagyon csúnya ügy, amelyben bangladesi és kínai munkások voltak érintettek, egy textilvállalatnál dolgoztak, Nagyszebenben fülöp-szigeteki munkásokat nem engedtek ki az épületből. A probléma az, hogy nagyon későn tudjuk meg ezeket a dolgokat, ők sem nagyon beszélnek róla, mert ha igen, akkor egyszerűen elbocsátják őket, és a törvény értelmében el kell hagyniuk az országot.

Térjünk vissza a menekültekre. Azt állítod, hogy Romániába azok jönnek, akiknek vannak ismerőseik, és még kik?

Ők jogilag nem “menekültek”, legalábbis akiknek vannak román rokonai, azok nem így lesznek regisztrálva, még akkor sem, ha a a háború elől vannak menekülőben. A román állampolgárok rokonainak joguk van különleges tartózkodási engedélyhez, nem élnek a menedékkérelemmel.

Ez milyen arányt tesz ki az egészből?

Romániában körülbelül 8000 szíriai van, más menekült pedig maximum 5000. Mert általában fogják az irataikat, és elmennek, mert látják, hogy itt nem boldogulnak. Ha menekültstátuszt és nem kiegészítő védelmi státuszt kapnak, akkor joguk van utazni az Európai unióban, nincs szükségük ehhez vízumra.

Segítenél tisztázni ezeket? Aki éppen csak bejön az országba, annak mi a státusza?

Aki megérkezik, az kérhet menedéket. Ezt akkor teszi meg, ha nincs családja, nincs semmi más módja, hogy megkapja a státuszt. Sokan diákként jönnek.

Segít abban, hogy legyen egy alibid?

Hát segít abban, hogy legálisan gyere, mert másként vagy sikerül bejutni, vagy nem. Sokan diákként jönnek, maradnak kicsit, és menedéket kérnek.

Mik az arányok?

Nem tudom megmondani, nem léteznek statisztikák, én csak azt tudom, milyenek azok az emberek, akikkel a munkám során találkozom. Hogyan jutottak el odáig, hogy menedéket kérjenek. A szíriaiak megtehetik, hogy családegyesítés útján jussanak menedékhez. Itt van már egy családtagjuk, ő küldhet egy meghívót, az otthon maradottak engedélyt kaphatnak látogatásra, és amikor megérkeznek, menedéket kérnek, mert másként nem maradhatnak. Szerencsére a szíriaiaknak általában meg is szokták adni a menedéket, mert amikor elbírálják a kérelmüket, akkor az egyértelműen megfelel a követelményeknek: egy ember azt mondja, hogy félti az életét a hazájában, ezért egy másik ország védelmét kéri, mert ezt jelenti a menekültstátusz, egy személyt üldöznek politikai okok, szexuális orientációja, vagy más valami miatt. És náluk egyértelmű, hogy jogos a menekültkérelem, mert az otthoni állapotok katasztrofálisak, így meg is kapják. Nem minden háborús övezetből érkezőnek adják meg, de a szíriaiakkal az is a baj, hogy ha megtagadják tőlük a menekültstátuszt, akkor sem tudják visszaküldeni őket, hiszen nem működnek járatok oda. És akkor ahelyett, hogy bármilyen irat nélkül maradnának itt (ami jogi szempontból nem lenne rendben), megadják nekik. Mert vagy megadod, vagy visszaküldöd őket.

A nagy botrány az volt, hogy sokan „profitálni” (nekem ez a kifejezés túlzónak tűnik) szerettek volna más nemzetiségből, és például szíriainak vallották magukat, de tulajdonképpen marokkóiak vagy algériaiak voltak. Ez azonban elég hamar kiderült, és azóta meginterjúvolják a menedékkérőket. Egy perc alatt rá lehet jönni, valaki onnan származik-e, ahonnan állítja: megkérdik melyik városból jött, annak melyik részében lakott, másoknak mutatnak egy rendszámot Aleppóból, és megkérdik honnan származik. ugyanúgy megállapítható, mint ahogy nálunk vannak a megyék jelzései. Másoknak bankjegyeket mutatnak, szíriai fontot, eltakarják az első számot, és rákérdeznek az értékére.

Ceausescu látogatása Szíriában/ comunismulinromania.ro

Ceausescu látogatása Szíriában/ comunismulinromania.ro

Mikor alakult ki ez a jogi keret?

Nálunk a kilencvenes évek elején jelentek meg a törvények, amelyek jobban körülhatárolták az idegenek státuszát az országban a Genovai egyezményre alapozva, amelyet Románia 1991-ben ratifikált. Azóta fogad az ország olyan idegeneket, akik menedéket kérnek.

Most körülbelül 5000-en vannak Romániában?

Igen, és nem nagyon boldogulnak.

És azt mondod, jönnek-mennek az emberek?

Igen, sokan egyáltalán nem akartak Romániába jönni, csak tranzitként használni valamilyen másik helyre. Még a fent említett szíriaiak is rájöttek, hogy Románia olyan, amilyen, és akár éhen is halhatnak itt. Azért jönnek, mert jöhetnek, mert innen küldhetnek meghívókat, de ők is tudják, hogy itt nagyon nincs mit csinálniuk. Sokan iratokat akarnak szerezni, mások iratok nélkül akarnak tovább állni, mert tudják, hogy amennyiben beadjak a kérvényt itt, akkor Románia lesz a felelős értük, az eredménytől függetlenül. És ilyenkor, ha menedékjogot kérnél Franciaországban például, akkor már nem kaphatod meg.

Eddig azokról beszéltél, akik menedékkérelmet nyújtanak be, de mi van azokkal, akik továbbállnak?

Nincs semmilyen leközölt statisztika, mert nincs mód arra, hogy megszámoljuk az illegálisan érkezőket és távozókat. Többen vannak, mint a hivatalos 5000, az elmúlt 25 évben olyan 8000-en lehettek, de sokan már elmentek, vagy hazatértek azóta.

És az új hullám, amely a szíriai háború miatt indult meg?

Van ez EU-s helyzet, amiről beszélhetünk, mert egyes országoknak ez nagy terhet jelentett, és nekik segítségre van szükségük a probléma kezelésében. A legnagyobb gondok Olaszországban és Görögországban vannak, mert hozzájuk a tengeren érkeztek sokan, de nagy bajban van Bulgária is, mert oda Törökországon keresztül érkeznek a menekültek, Törökországig eljutnak útlevéllel, de nyugat felé át kell haladniuk Bulgárián.

És Európa többi része azt mondja, hogy oké, adunk pénzt ezeknek az országoknak, mert nem az ő felelősségük, hanem egy olyan általános kötelesség, aminek próbálnak megfelelni. Főleg a szegényebb országoknak adnak pénzt, hogy elhelyezze őket.

Románia minden menekült után 6000 eurót kap, ez a pénz nem kerül hozzájuk, hanem az állam kapja, hogy biztosítsa ebből nekik a szállást, az élelmet, megfizesse a hivatalnokokat. Az emberekhez nagyon kevés jut el.

Milyen kötelezettségekkel bír Románia a menekültek felé?

Vannak szabályok, hogy ennek fejében legalább 3 évig kell vendégül látniuk a menekülteket, de ezt senki nem tudja koordinálni. Amint megkapja az menekültstátuszról szóló iratait, nincs ahogyan útját állni. Ugyanolyan jogok illetik meg, mint minket. De lehet új szabályokat fognak bevezetni, amivel korlátozni lehet majd őket, mindenesetre ez elég nehéz lenne. Ehelyett inkább azt találták ki, hogy csak nagyon kevés embernek adják meg a menekültstátuszt, így nehezen tudnak utazni. Romániának is fogadni kell menekülteket, szám szerint 6000-et két év alatt.

Egyébként az országban ugyanolyan jogaik vannak, mint a román állampolgároknak: hozzáférés az oktatáshoz, egészségügyhöz, az alkalmazókat nem sújtják új terhekkel, ha felveszi őket stb. Csak az a különbség, hogy nincsenek politikai jogaik, nem szavazhatnak és nem megválaszthatóak.

Az oktatással azért kicsit problémás a helyzet, törvény szerint ugyanis ugyanazok a jogok illetnék meg őket, mint egy román állampolgárt, de a tanügyminisztérium tartja, hogy ahhoz, hogy az egyetemen ugyanolyan körülmények között tanulhassanak, mint egy román állampolgár, és mondjuk ugyanakkora tandíjat fizessenek államilag nem támogatott helyen, román érettségivel kell rendelkezniük, ami egy vizsgát jelent román nyelvből és irodalomból, valamint történelemből. Ez nagyon abszurd. Az egyetemekre így idegen állampolgárként regisztrálják őket, akik pedig általános- és középiskolába mennek, tehát a gyerekek úgy tanulnak, mint egy román állampolgár, nekik nem kell semmit fizetniük.

De nekünk vannak egyetemeink angol és francia nyelven is, mégis kell tudniuk románul?

Én voltam mindenféle minisztériumi munkacsoportnál, elég szemét társaság, és gyakorlatilag tényleg megszegik a törvényt, amely nem konkretizálja, hogy román érettségire lenne szükség, de ők úgy gondolják, hogy ezt jelenti egyenlővé válni a mi állampolgárainkkal.

A gyerekek gyorsan meg szokták tanulni a nyelvet, felnőtteknek vannak kurzusok a tanfelügyelőségeken, csak az a baj, hogy ezeket általában olyan tanárok adják, akik nincsenek felkészítve arra, hogy idegen nyelven tanítsák a románt, sokan nem szeretik az idegeneket, vannak, akik egyenesen rasszisták, sokat panaszkodtak miattuk. A tanárok csak románul beszélnek, persze van ilyen módszer az idegennyelv-oktatásban, de ahhoz nagyon jól felkészültnek kell lenni, és nagyon jó oktatási segédanyagokkal kell rendelkezni ehhez, ami itt sajnos nincs meg.

a temesvári menekülttábor, fotó: canald

a temesvári menekülttábor, fotó: canald

Mi a helyzet a lakásokkal?

Amint megkapják a papírokat, mehetnek menekültszállásra, mert máshová nagyon nincs, tekintve, hogy még nem dolgozhatnak. Romániában hat ilyen van, de nagyon korlátozottak a körülmények. A vidékieket nem láttam, csak a bukarestit, ahol tűrhető, amikor nincsenek nagyon sokan. Egyelőre maximum négy embert terveznek elszállásolni egy 10-12 négyzetméteres szobában.
Máshol lakni meg nagyon drága. Náluk ráadásul szokás a nagy család, és a tulajdonosok nem nagyon hagyják, hogy heten költözzenek például két szobába.

Hol vannak ezek a szállások?

Bukarestben, Giurgiuban, Galacon, Rădăuți-ban, Somkúton és Temesváron, és most lesz Bukarestben még egy. Az lenne a lényeg, hogy ezeket a közösségeket a városokban tartsák, hogy az emberek (legalább elvileg) dolgozhassanak. Mert mi mást csináljanak? A cél az kellene legyen, hogy ne legyenek munkahely nélkül, de úgy tűnik ez Romániában nem érdekel senkit, még akkor sem, ha a románokról van szó.

Segíteni kellene az alkalmazásukat. Ki fogja alkalmazni őket, ha nem ismerik a nyelvet? Vagy ha mondjuk nem egyetemet végzettek, hanem bolti eladók voltak Aleppóban, akkor mit csináljanak? Ilyenkor szinte lehetetlen helyzetben vannak.

De sok olyan orvost is ismerek, akik leginkább családegyesítéssel jöttek, és nagyon nehezen kapják meg az engedélyt ahhoz, hogy praktizálhassanak. Rengeteg papírt kell megszerezniük olyan intézményektől, amelyekkel már nem tudják felvenni a kapcsolatot. És itt meg szerencsés, aki nem menedékjoggal vannak itt, mert ők elbukhatnák a státuszokat, hiszen nem vehetik fel a kapcsolatot a hazai intézményekkel.

A munkaügyi minisztérium mit tehetne?

Lehetne egy törvény, amely különböző kedvezményeket biztosítana azoknak a vállalatoknak, amelyek menekülteket alkalmaznak, például kisebb adókkal terhelné őket. Ahogyan tervezték ezt a különböző rendellenességekkel küzdők esetébe is.

És az állam szempontjából ez jobb?

Hosszú távon igen.

Milyen juttatásokra számíthatnak a menekültek most?

Munkanélküliként kaphatnak valami pénzt az államtól, de ehhez nagyon gyorsan kell eljárniuk. Ez havi 540 lejt jelent fél éven át, lehetséges három hónap hosszabbítással. És csak akkor, ha nincs munkájuk.

Ugyanazok most a szabályok, mint a szíriai háború előtt voltak?

Körülbelül ugyanaz, nagyon keveset változik néha, és ilyenkor szigorodik is általában, de vannak kivételek. Például ha azelőtt valaki elveszítette a munkáját, akkor mehetett rögtön haza, most már adnak neki két hónapot, addig kereshet más alkalmazót magának. Persze ez még mindig nagyon nehéz, de legalább kapnak egy esélyt.

Azt olvastam egy hírben, hogy 6000 embert alkalmaztak a belügyhöz a menekültválság miatt. Erről mit tudsz?

Nem hiszem, hogy alkalmaztak volna már, mintha csak lett volna szó róla, hogy szeretnének. Nekem ez abszurd, ezek az emberek nem bűnözők, nem kell őket teljes megfigyelés alá vonni. A belügyesek meg rendőrök, sokat segíteni nem tudnak, a munkának ezt a részét most is alulfinanszírozott civil szervezetek végzik. Az természetes lenne, hogy a szálláshelyekhez új, kvalifikált személyzet érkezzen, de oda sem kell 6000.

Ha jól tudom, voltatok a kormánnyal találkozni ez ügyben…

Még ősszel, de nem volt semmi hatása, ez akkor volt, amikor elődőlt, hogy érkezni fognak hozzánk is menekültek. Ponta akkor még miniszterelnök volt, és összehívott egy találkozót azokkal a civil szervezetekkel, akik foglalkoztak a témával, hogy megbeszéljék, hogyan és mit kellene csinálni. A találkozó nagyon rendben volt, formálódtak munkacsoportok, az emberek többször találkoztak, de túl sok volt a probléma ahhoz, hogy gyorsan meg lehessen oldani. De a munkacsoportok működtek, ha kicsit fölöslegesen is, hiszen a minisztériumokkal kellett volna együtt dolgozniuk, de a minisztériumoknak többnyire fogalmuk sem volt róla, hogy mi az a a menekült, milyen jogai vannak stb. Aztán amikor bukott a kormány, ez is megszűnt. Nemrég azonban kaptam egy e-mailt, hogy újra fog indulni a munka.

Címkék: , , , , , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!