Think Outside The Box

Transindex rovatok


A Discovery cikkei | 4.9.2010

Bear Grylls: a túlélésben minden az elmén és az érzékeken múlik

Fotó: Discovery

Megszokhattuk, hogy a legkeményebb vagy kietlenebb helyeken száll szembe a természeti erőkkel. Ha ez tartja életben, skorpiót, kukacot vagy dögöt is eszik. Nem akar mást, mint megmutatni: egy átlagos ember is megszabadulhat a kilátástalan helyzetekből, ha ismeri a megfelelő túlélési technikákat. Amikor lehetősége van, szívesen hallgatja a Gipsy Kings és Katie Melua zenéjét. Röviden: Bear Grylls, A túlélés törvényei (Man vs Wild) műsor sztárja.

Bear Grylls író és tapasztalt kalandor már gyerekkorában elkezdte felfedezni a világot. A Wight-szigeten nőtt fel, ahol gyakran mászott hegyet az édesapjával együtt. Három évig a Különleges Légi Szolgálat (SAS) tagja volt. Katonai szolgálata alatt három helyen sérült meg a háta egy afrikai ejtőernyős baleset következtében. A súlyos baleset ellenére 1998-ban 23 évesen a legfiatalabb brit alpinista lett, aki megmászta a Mount Everestet. Erről az élményéről „A srác, aki megmászta a Himaláját” című könyvében számolt be. 2007-ben visszatért, hogy egy másik álmát is teljesítse: motoros siklórepülővel a Mount Everestnél magasabbra emelkedett.

Bear újabb rekordot ért el, amikor alpinista társaival jetski-n megkerülte Nagy-Britanniát. Ugyancsak ő szelte át először az Atlanti-óceán északi részét egyedül, egy nyitott, felfújható csónakban. Az erről szóló könyvét, (Facing the Frozen Ocean – A fagyos óceánnal szemben) az év sportkönyvének jelölték Nagy-Britanniában, legutóbbi, Man vs. Wild című könyve pedig a túlélési technikákat mutatja be, intenzív tanfolyam formájában.

A tévébe 2005-ben került, amikor a brit Channel Four számára bemutatta a Szökés a légióba (Escape to the Legion) című sorozatot: egy csapat fiatalnak az Idegenlégió mintájára tartott kiképzést Nyugat-Szaharában. A következő sorozatát, a Born Survivor: Bear Grylls-t 2007 áprilisáig vetítették. 2006 novemberétől kezdve pedig A túlélés törvényeiben viszi vásárra a bőrét.

Sokan azt gondolják, hogy Bear a valódi neved. Mi a becenév története, amely különben talál ahhoz, amit csinálsz?

– A keresztnevem Edward, ebből lett Teddy, Teddy Bear… semmi meglepő nincs ebben. A nővérem egynapos korom óta Bearnek, mackónak szólított, és rajtam ragadt, amióta csak az eszemet tudom. Gyerekkoromban utáltam, mindig azt mondtam, „mért nem lehet nekem is rendes nevem?” De lehetett volna rosszabb is. Különleges módon a munkám elég jól talál a nevemhez. A feleségemnek is furcsa neve van: Shara, a három fiúnkat pedig Jesse-nek, Marmaduke-nak és Huckleberry-nek hívják, ezek szerint nálunk hagyománnyá vált.

Mi késztet arra, hogy folyton új kihívásokkal nézz szembe, akkor is, ha veszélyesek?

– Őszintén, ez az egyetlen dolog, amihez értek. Mindig kerestem a nehéz helyzeteket, szerettem a vadont és a magas hegyeket. Élettel telinek érzem magam ilyenkor, varázsukat nem lehet a néha édeskés hétköznapokban fellelni. Ezekben a különböző helyzetekben az élet a maga nyerseségében és meztelen valóságában mutatkozik meg, és ettől elevenebb leszek én is. Szerencsés vagyok, hogy a munkám az, amit igazán szeretek.

Az ókorban a természetre jóságos anyaként tekintettek. Nem kellene inkább békében, harmóniában élnünk a természettel anélkül, hogy provokálnánk?

– A Man vs. Wild (szó szerint Ember a vadon ellen) valójában nem találó cím, mert a túlélés titka a természet felhasználása, együttműködés vele. Ugyanígy megtörténhet, hogy a természet nem mindig a te oldaladon áll, néha harcok árán adja meg magát, de te nem akarsz harcolni. Viszont ha zuhog az eső, beragadtál a mocsárba és nem tudsz mozdulni, elvesztődtél, éhes vagy és félsz, harcra késztet a természet is. De igazad van, ésszel túlélni azt jelenti, hogy elemezned kell a helyzetet, felhasználni mindent, ami kezed ügyébe akad. Az őserdőben például nagyon hamar meg lehet ezt tanulni. Nem elég, hogy átvágj rajta, lassan kell haladnod, figyelned kell az állatok mozgására, arra, hogyan lopakodik a tigris és a puma, akik utat törnek maguknak az adott körülmények között. Annyi mindent tanulhatunk tőlük! Végülis igazad van, ők így élnek (összhangban a természettel – szerk. megj.)

Hogyan jött az ötleted, hogy megmutasd a világnak: az ember képes a saját határait feszegetni a túlélésért? Mindenkiben megvan ez a képesség?

– Én sem vagyok különlegesebb, mint bárki más, átlagos ember vagyok, aki elsajátított néhány képességet. Én csak megmutatom, hogy minden az érzékekre és a szellemre korlátozódik. Nem az erős izmok, hanem a belső késztetés számít igazán.

Hogyan kezeled a félelmet, amikor valóban megrémülsz?

– Életem minden napjában megélem a félelmet; hogy őszinte legyek, valamennyire hozzá is szoktam. Holnap reggel négykor (az interjú június végén készült – szerk.megj.) harmincezer láb magasságból fogok ugrani a Halál-völgyben (Death Valley), és valamelyest izgulok. Érzékeimet használom ahhoz, amit éppen tennem kell, ők „csiszolnak” meg arra, ami rám vár.

Sok extrém helyzeten mentél már keresztül. Melyikkel dicsekednél az unokáidnak is?

– Valószínűleg azzal, hogy egy szuper lányt vettem feleségül. Shara nagyon vagány nő, és élvezetes volt vele együtt felépíteni egy hasonlóan vagány családot. Ez életem legnagyobb eredménye. A túlélés törvényei a munkám. Erre voltam kiképezve és szeretem. Viszont ami a legjobban számít és amire a legbüszkébb vagyok, az a családom. Minden más, az Everest, az SAS az élet apró örömei – a „desszert” viszont a család.

Egy alkalommal nem nyílt ki az ejtőernyőd, és súlyos gerincsérülést szenvedtél. Hogyan tetted túl magad ezen? Hagyott-e benned valamilyen nyomot az eset, főleg mentális és érzelmi szinten?

Sokkos volt… hosszú és nehéz út vezetett ahhoz, hogy túltegyem magam rajta, és az érzelmi következmények sem maradtak el. Gondolatban gyakran újra átéltem azokat a perceket, a rémálmokat… de az élet ilyen, nem úszhatjuk meg érzelmi sérülések nélkül sem. Az élet nem azt kéri tőlünk, hogy tökéletesek legyünk, csak hogy önmagunkat adjuk.

Mik a kedvenceid zene, irodalom, film terén?

A kedvenc együttesem elég gyakran változik, de nagyon szeretem a Gipsy Kingset, és jelenleg nagy Katie Melua-rajongó vagyok. Könyvek közül a kalandorok önéletrajzait kedvelem: nagyon jó az Amazing Grace, a Vanya vagy a Hosszú út a szabadságig (Long Walk to Freedom, Nelson Mandela önéletrajza). Kedvenc filmjeim… Greystoke: Tarzan legendája. Szuper film. Szeretem még a Forrest Gumpot és A remény rabjait (Shawshank Redemption) is. A toplistámról ezt a hármat említhetném most.

A túlélés törvényei műsor követői kettéoszlanak: egyesek szkeptikusak azzal szemben, amit ott csinálsz, mások hisznek benned és imádkoznak az épségedért. Ki áll közelebb a valósághoz?

A veszély mindenütt jelen van. Nem keresem kimondottan a veszélyt, de a munkám részét képezi. A kis csapatommal mindig azt filmezzük, ami történik, viszont a kritika sem marad el. Ha egy műsor elég hosszú ideig fut és még sikeres is, akkor egyesek értékelni, mások utálni fogják, és különböző dolgokat hisznek az adásról. A műsorom viszont az, aminek látszik. Már három részt forgattunk arról, ami a kamerák mögött történik. És nagy sikere volt, mert az egész csapat, mindenki akinek köze van a Man vs. Wild-hoz, beszél arról, ahogyan ő látja a történéseket.

Az interjú több külföldi sajtóorgánum számára készült egy, a Discovery által szervezett videokonferencián. A cikk a Hotnews TOTB-n ide kattintva olvasható. Fordította Rácz Tímea.

Címkék: , , ,

6 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: pinduri
    Közzétéve: 4.9.2010, 9:38 pm

    én elismerem, hogy jól kidolgozott dokumentumfilm-szerűségei vannak, de az ilyen filmecskék kétségbe vonják a srác meg az egész műsor hitelességét:) :

  2. A hozzászólás szerzője: Török Botond
    Közzétéve: 4.9.2010, 10:59 pm

    Nemrég találkoztam egy volt SAS-kommandóssal aki elmondta hogy Bear Grylls csak tartalékos volt, sosem vett részt bevetésen. Az Everest megmászása oxigénnel történt, azt sajnos nem jegyzik. Ez azonban semmit sem von le az érdemeiből nem ezért szeretjük, tiszteljük. RESPEKT!

  3. A hozzászólás szerzője: Istvan
    Közzétéve: 6.9.2010, 9:41 am

    Aki latta a Romaniaban forgatott reszt, az enyhen szolva ketelkedik a sorozat hitelesseget illetoen. Nem a srac kepessegeit vonom ketsegbe, hanem a sorozat show torekveseit talalom kiabranditonak. Ez is csak megerositi bennem azt a felismerest, hogy a mediaban mindent el kell tulozni ahhoz, hogy tobb mint ket ember megnezze es kedvelje. Kulonben szerintem sem lenyeges az, hogy aktiv katonakent vagy tartalekoskent szolgalt, ismeretei javat valoszinuleg nem ott sajatitotta el.

  4. A hozzászólás szerzője: csongormeister
    Közzétéve: 10.9.2010, 10:13 pm

    Magamban sokat gondolkoztam azon, miért nem szeretem a Bear Grylls-sorozatot, miközben a hozzá nagyon hasonló Ray Mears-féle Bushcraft mellől két traktor sem tudna elmozdítani.

    Mindkét műsor esetében ugyanarról a televíziós illúzióról van szó: vágóképek, váltakoznak a műsorvezetői narrációval, s mindkét műsor nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az adott vidék (erdő, sivatag, jégmező) atmoszférája kielégítő módon “jöjjön át”. Ebben a környezetben kerül bemutatásra itt a bushcraft amott pedig a túlélés mikéntje.

    Végül arra jutottam, hogy alapvető közelítésbeli különbség van a kettő között, kétfajta attitűd, ami közül az egyik számomra taszító. BG műsoraiban a műsorvezető (presenter) egy valós idejű narratívában küzd az elemekkel, RM pedig az adott vidékhez kapcsolódó tudást ad át, egyfajta előadói státuszból. (Ez az átadás persze kérdéses, tévéből egészen biztosan nem lehet megtanulni az ázott erdőben való tűzgyújtást.)

    Bear Gryllst, akárcsak Ray Mearst (és akármelyik TV-presentert, aki látszólag egyedül sétál a vadonban) egész stáb kíséri egy-egy forgatás során. (Rövid leltár arról, hogy kb hány ember: http://www.youtube.com/watch?v=bXOPIbb8ZjA). Az, hogy a műsor felét kézikamerával, rebegő (ám mégis tiszta :-) képpel, vízzel befröcskölt előtét mögül, vagy infrával veszik fel, csak az illúziót szolgálja, vagyis olyasvalamit akar eladni, ami nincs: azt, hogy Bear meztelen mellkasán töri meg a kíméletlen vadont. Ehelyett a kivagyi hamisság helyett szívesebben nézem a téma (a vidék és lakói iránt) kíváncsibb Bushcraftot, ahol kétrészes különkiadást lehet csinálni abból, ahogy elkészül egy kenu, vagy egy vadászkés.

  5. A hozzászólás szerzője: tibor.sos
    Közzétéve: 27.10.2011, 8:16 am

    Amig ez a némber különböző állatokat gyilkol meg a sorozatában egy állitólagos, szerintem hamisnál-hamisabb túlélés céljából, addig nekem senki ne csináljon belőle hőst. Szégyen!

  6. A hozzászólás szerzője: attila
    Közzétéve: 9.10.2013, 1:01 pm

    Ti nem értitek a műsor lényegét. Ő nem túlél egy teljes napot, vagy hetet valahol, hanem bizonyos helyzetekben, megmutatja, hogy mit kéne tenni. Ennyi. Szerintem jól csinalja, a többi, pedig nem szamít.

Szólj hozzá!