Think Outside The Box

Transindex rovatok


Aktualitás | 29.12.2015

Ha szerencsések vagyunk, még kb. húsz évig élvezhetjük az életet abban a formájában, ahogyan megszoktuk

Legalábbis így gondolja a Gaia-elméletéről ismert James Lovelock. A saját útját járó klímatudós szerint a katasztrófa elkerülhetetlen, a karbonkvóta-kereskedelem egy vicc, és az etikus, környezettudatos életvitelre való buzdítás valójában becsapás.

1965-ben a Shell vezetősége szerette volna tudni, mit gondolnak a tudósok arról, hogy fog kinézni a világ 2000-ben. A legtöbben cuccos technológiai vívmányokat vizionáltak. James Lovelock válasza az volt, hogy a legnagyobb probléma a világon a környezeti lesz, és olyan szinten, hogy komolyan befolyásolni fogja az olajbizniszt. És majdnem pontosan ez történt, mint ahogy megjósolta 43 évvel ezelőtt.

Lovelock a hatvanas évektől egy egyszemélyes laboratóriumban – egy régi malomból átalakított házban – él Cornwall mellett, és innen szórja előrejelzéseit, amelyeknek a Nagy-Britannia leginkább tisztelt független tudósa megtisztelő címet is köszönheti. 40 éves kora óta egyedül dolgozik. Feltalált egy készüléket, amely a CFC üvegházhatást okozó gázakat érzékeli, és amely segített az ózonlyukak felfedezésében (találmányairól részletesen ebben a novemberi szakcikkben lehet olvasni). Talán a legismertebb agyszüleménye azonban a Gaia-hipotézis, miszerint a Föld valójában egy önszabályozó szuperorganizmus, amely megteremti a feltételeket és erőforrásokat ahhoz, hogy fönnmaradhasson.

Közel az apokalipszis?

2006-os könyve – Gaia bosszúja (The Revenge of Gaia) – azt jelzi előre, hogy 2020-ra a szélsőséges időjárási jelenségek mindennaposak lesznek, “normálisak”, 2040-re Európa nagy része elsivatagosodik, és városok – például London – egyes részei kerülnek víz alá az emelkedő tengerszint miatt. Utólag egy interjúban beismerte, eltúlozta a globális felmelegedés várható hatásait, és árnyalta álláspontját. Eszerint a klímaváltozás valóban zajlik, ám nem tudunk eleget a háttérfolyamatokról, hogy ehhez hasonló előrejelzéseket tegyünk.

A klíma-apokalipszis prófétája korábban olyan kijelentéseket tett, hogy a klímaváltozás megállítása érdekében környezettudatosságra nevelő kampányok eszement fantazmagóriák. Minden, amit teszünk a klímaváltozással kapcsolatban, már régen elkésett, és fölösleges: az etikus fogyasztás, a karbonkvóta-kereskedelem, az újrahasznosítás, az öko-kezdeményezések egész kanonizált tárháza valójában csak arra jó, hogy az egyes emberek lelkiismeretét megnyugtassa. Ám változást nem hoz: a globális felmelegedés elérte a fordulópontot, és a katasztrófa megállíthatatlan – vélte Lovelock. Talán ha 1967-ben egy másik úton indulunk el, még lett volna esélyünk, de most már nincs időnk változtatni – fejtegette. Az olyan zöld varázsszavak, mint fenntartható fejlődés, voltaképpen nem jelentenek semmit; egy csomó ember figyelmeztet, nem mondhatok ilyeneket, mert akkor semmi nem marad, amit tehetnénk, pedig dehogynem: épp ellenkezőleg, még több dolgunk lenne, ha ezt beismernénk – tette hozzá.

A menő zöld ideológiák közül azonban a legüresebb ígérettel a zöld energia kecsegtet – vélte. Egy olyan társadalmat, mint a mienk jelenleg, nem lehet “szélmalmokkal” ellátni energiával. Az emberek nem akarnak változtatni, és szeretik a problémákat a jövőbe tolni – vélte. Most már semmi sem állíthatja meg a katasztrófát, a lakhatatlanná váló Földön tömeges menekülthullámok, éhínségek, járványok tombolnak majd, ezért Lovelock szerint ahelyett, hogy az időnket pocsékolnánk hatástalan dolgokkal, a túlélés mikéntjén kellene gondolkodnunk, és erre az időre készülnünk. A megoldás a nukleáris energia, illetve a szintetikus élelem, ám ha nem sikerül időben kifejleszteni a megfelelő technológiákat, 2100-ra az emberiség 80%-a elpusztul – foglalta össze az utólag saját maga által is túlzottan baljósnak ítélt előrejelzést.

Az emberiség szerinte most egy olyan időszakban van, ami leginkább 1938-1939-re hasonlít, amikor “mindannyian tudtuk, hogy valami borzasztó fog történni, de nem tudtuk, mit tegyünk”. Amint a második világháború már elkezdődött, hirtelen mindenki lelkes lett, tenni akart, és most is hasonlóan kell elképzelni a beköszöntő krízist: az emberek célt és értelmet akarnak cselekedeteiknek, akkor is, ha már késő a történésnek más fordulatot adni. Lovelock azonban (akkor is) optimistának vallotta magát: “végül lesz egy embercsoport a bolygón, amely valóban megérti azt, és amely megfelelően együtt tud élni vele. Ez az én optimizmusom forrása.” Az őt meginterjúvoló újságírónak pedig azt tanácsolta: “élvezze az életet, amíg lehet. Mert ha szerencsés, még lesz húsz év, mielőtt kitör a balhé.” Erre a gondolatmenetre utal még 2009-es könyvének címe is (The Vanishing Face of Gaia: A Final Warning: Enjoy It While You Can).

A jövő a technológiáé

A nukleáris energia támogatójaként és a zöld mozgalmak kritikusaként korábban is ellentmondásosan ítélték meg környezetvédő berkekben, ám amikor végül tavaly megjelent új könyvében (A Rough Ride to the Future) – amelyről korábban azt ígérte, felülvizsgálja benne korábbi “alarmista” álláspontját – egyes interpretációk szerint az ember okozta klímaváltozást tagadja, vagy legalábbis kisebbíti annak jelentőségét, ezzel aztán totálisan kiakasztotta a környezetvédőket és klímatudósokat világszerte. Ráadásul továbbra is bolond, romantikus ábrándnak minősítette “a Föld megmentéséért”, azaz a környezet megkíméléséért való fáradozást.

k

A klímaváltozás bekövetkezik, de ez nem feltétlenül rossz dolog – szól a 96 éves tudós új végkövetkeztetése. Egy olyan kreatív káoszhoz vezethet, amely révén teljesen új infrastruktúra fejlődik ki, és az emberiség a termeszekhez és hangyákhoz hasonló, mesterséges megapoliszokban fog élni.

Gaia problémája tehát az új elmélet szerint valójában nem az ember, és az ő ténykedése, sőt: az ember inkább a megoldás része, ha a mostani klímaváltozás-problémán jóval túlra tekintünk. Az embernek kell válnia a Föld gondolkodó agyává; a Földet, vagyis a földi életet tehát paradox módon az azt kiaknázó, csúcstechnológiákat kitaláló és alkalmazó ember mentheti meg hosszú távon, millió évek múlva, amikor már egyre közelebb kerül a bolygó a naphoz. Ha viszont az emberiség elbukik, nem biztos, hogy az evolúció kitermel egy olyan új intelligens fajt, amely véghez tudja ezt vinni.

Hogy Lovelock korábbi vagy újabb teóriái közül melyik igazolódik be, kérdéses, így év végére azonban ezeket a súlyos gondolatokat oldjuk föl egy kis zenével. Boldog új ismeretlen jövőt!

Címkék: , , , , , , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!