Think Outside The Box

Transindex rovatok


Aktualitás | 30.12.2015

Utolsókat rúgja a kapitalizmus

bank
photo by Stuart Miles via shutterstock.com

Európa radikalizálódik, (ezt régóta tudjuk különböző elemzőktől) és mindkét oldal felé teszi. Nemrég megnézték a magyarországi fiatalok politikai orientáltságát, és körükben a két legerősebb párt a Jobbik és az LMP volt. De ha megnézzük az Egyesült Államok elektori kampányát, akkor a két legizgalmasabb alak (Bernie Sanders demokrata és Donald Trump republikánus jelöltek) maga is radikális, és a kapitalista társadalom működését gyökeresen kívánják átalakítani. De míg a jobboldal a legkisebb mértékben kívánja korlátozni a multinacionális vállalatokat működésükben, addig a baloldal akár az államosításokig is elmenne. A kapitalizmus vége azonban nem ezekben fogható meg elsősorban, nem a Szirizába, Podemosba, Corbynba vagy Sandersbe, vagy akár a kurdok jelentős részét a börtönből irányító, újmarxista nézeteket valló Öcalanba vetett hitben, hanem a mindennapi polgári életmódban végbemenő radikális változásokban.

k.á.

A The Guardian brit baloldali újság idei legolvasottabb cikkét Jeremy Mason jegyezte A kapitalizmus vége elkezdődött (The end of capitalism has begun) címmel. A cím elsőként meghökkentő, de ha megnézzük Mason érvelését, egyre kevésbé találjuk annak.

Az utóbbi években Görögországban felcsillant a remény, hogy sikerülni fog megvalósítani a 20. század nagy álmát, hogy a munkásosztály meg fogja szerezni a hatalmat, és a közösségi szolidaritás, a társadalmi igazságosság jegyében fogja a gazdaságot működtetni. Sokan erre az alkalomra vártak az elmúlt 25 évben, de a görög kormány bukása nem jelenti, hogy örökre le kellene mondani a reményről. Mason szerint a posztkapitalizmust egy másfajta baloldal hozza el, amely nem politikai erőkre támaszkodik többé, hanem a technológiai innovációra. Ez a mozgás beláthatatlanabb, mégis egyre inkább része az életünknek.

De mi minden történt az elmúlt 25 évben, ami megengedi, hogy az emberiség egy korszakának végéről beszéljünk? Mason szerint 3 dolog: először is jelentősen csökkent a munka iránti igény, jelentősen összemosódott a határ a szabadidő és a munka között. A munka így felértékelődött, de nem tudja fedezni a társadalom számára szükséges szociális juttatásokat, így az egyre nagyobb automatizálással kell azokat megoldani. Az embereknek ezzel rengeteg idejük fog felszabadulni.

Másodsorban az információk terjedése akadályozza a piacot abban, hogy helyesen határolja be az árakat. Ennek oka, hogy a vállalati logikában általában úgy vélik, hogy az információ minimalizálása a riválisok számára maximális profitot eredményez. Ennek a logikának a következtében az utóbbi 20 évben megpróbálták a törvények erejével szabályozni az információkat, csakhogy egyre sikertelenebbül. Ugyanakkor egyre több olyan feltörekvő vállalat erősödik meg, amely az információ megosztását tűzi ki célul, és közös kezdeményezésekből született.

A harmadik jelentős tényező éppen erre az együttműködésre épít. Gondoljunk például arra, hogy a világ legnagyobb információs adattárát, a Wikipédiát ingyenesen szerkesztik és teszik hozzáférhetővé. Ezzel az enciklopédiaszerkesztést és reklámterjesztést gyökeresen változtatták meg a kezdeményezők, és egy éves szinten 3 milliárd dolláros bevételt hozó vállalatot építettek.

Lassan, és alig észrevehetően mozdulnak el a régi gazdasági struktúrák alapjai. Senki sem szeretne egy újabb, 2008-ashoz hasonló válságot, így sokan alternatív megoldásokhoz fordulnak: párhuzamos pénz jelenik meg, időbankok, közösségi és egyéni munkakörnyezetek. Nemrég Görögországban egy mezőgazdasági nagyvállalat monopóliumot szeretett volna szerezni egy termőmag fajta termesztésére, azonban hamarosan több mint hetven nagyszabású és több száz kisebb kezdeményezés indult ennek meggátolására. Közösségi kertekben, autók csomagtartójában termelték a növényeket, és magbörzéken árusították.

Megosztáson alapuló gazdasági modellek, új kölcsönformák, új, jogi szerződéstípusok jelentek meg mindenütt az elmúlt 10 évben, ezek pedig kiutat jelenthetnek, amennyiben a kormányok támogatását is élvezik. Valószínűleg kénytelenek lesznek élvezni, hiszen egyre több emberben kezd megváltozni az, amit a technológiai felhasználásról, a tulajdonhoz való viszonyról, az információ felhasználásáról gondol.

A 2008-as válság következtében a globális kereskedelem 20, a termelés 13%-kal esett vissza. A kormányok megszorításokkal próbálkoztak, voltak országok, ahol a nyugdíjrendszer teljesen összeomlott, és sok helyen feltolták a nyugdíjazási korhatárt 70 évre, az infrastrukturális beruházások szünetelnek, az oktatást privatizálták. A megszorítások mindig elsősorban a szociális juttatásokat vonják meg. Azonban a válságot előidéző modell újratermelte magát: az árnyékbankolás folytatódik, a juttatások megszűntek, vagy stagnálnak, és az 1% ismét gazdagabb lett.

Az 1950-es évek közepén még az volt az általános gazdasági elmélet, hogy az információt, ami az egész társadalom számára jó, nem szabad áruba bocsátani, aztán a hatvanas évek közepétől egy másfajta elmélet kezdett érvényesülni Kenneth Arrownak köszönhetően, aki bevezette az intellektuális tulajdon fogalmát a közgazdasági közbeszédbe, mondván, hogy a sikeres termék az, ahol az információ alulhasznált. Minden nagy internetes vállalat azóta is próbálja védeni az adatait, amennyire csak jogilag lehetséges neki: a cél, hogy befogják a felhasználói interakciókból született társadalmi adatokat, olyanokat, amelyek eddig nem voltak forgalomban, és kiaknázza azt a tulajdonságukat, amellyel előrejelezhetnek piaci igényeket.

Csakhogy ha a piac jó működése azt vonja maga után, hogy az információt el kell zárni, akkor fordítva is igaz, a szabad információáramlás nem egyeztethető össze a piaccal vagy az abszolút tulajdonjoggal. Csakhogy egyre sikeresebbek azok a kezdeményezések, amelyek nem kívánják “fogva tartani” az információt. Nemrég a milliárdos Tesla-vezér, Elon Musk például ingyenessé tette az általa gyártott elektromos autók forráskódját. Volt egy közgazdász, aki nem tartotta etikusnak a közjót szolgáló információk bezárását, kisajátítását, áruba bocsátását. Karl Marxnak hívták.

Marx a Töredékekben azt vallja, hogy a gépek dolga termelni, az emberek dolga felügyelni a gépeket. Úgy vélte, hogy egy ilyen gazdaság legnagyobb termelőerője az információ lenne. A termelés nem a munka mennyiségétől, hanem a tudás mennyiségétől függene. Ez egy forradalmi kijelentés, Marx szerint ugyanis ellopják a munkásoktól a munkaidőt. Nem a juttatások és a profit aránya a kérdés, hanem, hogy ki mire használja a gépet, a gép által elvégzett munka ugyanis szociális jellegű kell legyen. Marx szerint az ideális gép mindörökké termel, és semmibe sem kerül, így nem mérhető árértékben.

Gondoljunk csak bele, mit jelent ez egy szoftver esetében ma: megalkotása semmibe sem kerül, és mindörökké hasznos. Marx szerint mindenkinek egy ismerethálóban kellene összekötődni, és a tudásról egyszerre kellene információt kapniuk, hogy a fejlesztések mindenkire egyenletes hatással legyenek.

Most azonban másfajta utak nyílnak, félő, hogy a marxit egy hagyományos baloldal nem tudja már megvalósítani. Van helyette hálózattechnológiát használó közös termelés, ez azonban csak akkor működik, ha az információ közösen birtokolt, vagy megosztott. A hálózatteremtés pedig az állam feladata, ahogyan a 19. században az ő feladata volt a szabad piaci kapcsolatok útjait megépíteni, azaz többnyire hagyni a közösségi hálókat, biztosítani azok szabadságát, korlátozni esetleges túlkapásaikat.

Nyilván nem egyszerű a helyzet, a hagyományos modellek nem ismerik el az ilyen hálózatokat releváns gazdasági erőnek, az állam meg többnyire ezer meg ezer szállal kapcsolódik hozzájuk. A posztkapitalista társadalom nem csupán a gazdasági modelljében lenne felismerhető, mint ahogyan ez előző korokban a hasonló változások több szabadságjogot hoztak, talán most is ugyanez lesz a helyzet.

Utópia azt hinni, hogy van élet a kapitalizmuson túl is? Ha egyik fajta szabadság kivívása sikerült, a gazdasági miért ne sikerülne? Ráadásul a mostani helyzet nagyon emlékeztet a tizenkilencedik század végére: a gazdagok uralma a tömegek felett, a gazdagoké, akik uralják a médiát, a politikumot, akik a vagyoni esélyegyenlőségről szónokolnak, de nagy százalékban öröklik azt a vagyont, amely aztán előnyt teremt nekik másokkal szemben, akik kapcsolati tőkét örökölnek.

Meg kell találni az utakat, meg kell teremteni a közösségi projekteket, a humáncentrikus gazdasági modelleket, amelyek a jövőt, a bolygó jólétét is figyelembe veszik. És hogy a gazdaság teljesen ilyenné váljon, talán már nincs is olyan messze.

Címkék: , , , ,

6 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: JJ
    Közzétéve: 30.12.2015, 9:57 pm

    “Utópia azt hinni, hogy van élet a kapitalizmuson túl is?”
    Itt fontos megemliteni, hogy se utopiarol, se disztopiarol nem beszelhetunk. Itt csakis a heterotopia(k) johet(nek) szoban. Ezek jok is, rosszak is – nem ez a lenyeg – hanem az, hogy masfajtak. Es itt eppen errol van szo, egy masfajta gazdasagrol, masfajta politikarol, masfajta jogi rendszerrol, masfajta elkepzelesekrol, masfajta terekrol es masfajta eletvitelekrol van szo.
    A kipitalizmusnak a jelenlegi formai el fognak tunni szem elol, periferiara fognak szorulni, (de nem fognak teljesen, 100% eltunni).
    Es igen, van elet. Nem fog osszeomlani a vilag, es nem lessz semmi posztapokaliptikus, MadMax szeru. Csak eppen minden mas lessz. Ugy ahogy ezelott 26 evel az emberek nem tudtak elkepzelni hogy mindenki sajat mobillal setalgasson az utcan – mert sokak evek ota vartak egy kabeles telefont – ugy szamunkra jelenleg eleg nehez/ lehetetlen elkepzelni azt a heterotopiat amirol a cikk ir. Marmint azt, hogy ez a heterotopia legyen a dominans gazdasagi, politikai, tarsadalmi, jogi, okologiai, termelesi , stb – letforma. Rugalmasnak kell lenni, alkalmazkodonak es akkor minden rendben lessz. :)

  2. A hozzászólás szerzője: raymond aron
    Közzétéve: 31.12.2015, 4:50 am

    sok minden keveredik itt a cikkben és guardiannél is. a társadalmat és az országokat és a gazdaságot valóban előre vívő információ és a tudás (amit ugye ingyenesség és szabaddá kellene tenni) nem csak úgy létrejön és lepottyan az égből, hanem sok ezer-millió óra tanulás, melózás és szenvedés végén születik meg, jellemzően a társadalom 2-10 %-ának köszönhetően. – de hát ez így van már jó pár ezer éve.

    például musk is kőkeményen megfizeti a kutatómérnökeit a vagyonából, amit amúgy a tőzsdén kupeckedett össze vérbeli, kőkemény kapitalistaként – neki a tesla csak egy dili, ha bejön szuper, ha nem akkor ugyanúgy gazdag ember marad. neki ez egy nagy kísérlet, valami jobbat és újabbat akar és szuper gazdagként megteheti, hogy kísérletezik ebben a szektorban és nem piaci alapon manőverezik. nagyon érdekes mód anno a paypalt vagy a korábbi cégeit nem “odaadta a népnek” hanem milliárd dollárokért eladta egy multinak:) szóval az ezt a tudást kőkemény melóval létrehozókat bizony keményen meg is kell fizetni mert ők az esetek többségében nem elvont ideák hanem hétköznapi dolgok miatt teszik le ezt a a teljesítményt az asztalra.

    ha nem fizetik meg az infót és tudást létrehozókat akkor bizony nem fog létrejönni ez az infó és a tudás. tendenciózusan ki lehet válogatni az ellenpéldákat csak annak nincs sok értelme:)

    a kapitalizmus “üzemanyaga” az ember örök nagyra és többre vágyása (jobb kocsit, nagyobb és kényelmesebb lakást plusz nem beszélve a tényleg akár full értelmetlen és költséges, de nagyon is emberi hobbikról) és ez a gazdasági rendszer addig nem fog a kukába kerülni amíg ilyenek vagyunk. persze meg lehet próbálni kiirtani ezt belőlünk csak jó eséllyel nem fog menni. és mivel képességre, morálra, tehetségre nézve elképesztő különbségek vannak az emberi faj egyes egyedei között és ezek már egy-két generáción belül óriási különbségeket hoznak össze ember és ember között.

    ez a szűk, a valódi fejlődést szállító réteg mindig is szét fogja verni az őket elfojtani akaró szocialista rendszereket-ha meg őket nyomják el akkor a fejlődést tűnik el a rendszerből és ripsz-ropsz összeomlik az egész. lásd létező szocializmus, összenyomták a béreket és a lehetőségeket (egy orvos-mérnök akárki max 2-3x annyit kereshetett mint a takarítónő, ugyanúgy csak egy gépjárműve, egy lakása, stb lehetett mint a melósnak, ugyanabba a közért és tsz üdülőbe jártak stb, lehet ragozni), el is tűnt a teljesítmény a rendszerből és két generáción belül tönkrement és nihilbe fulladt az összes szocialista ország.

    egy “igazságos rendszer” nem azt éri el, nagyjából mindenki ugyanazon a színvonalon éljen mert hát ez maga lenne a tömény igazságtalanság és hosszútávon mindent elpusztítana – ha egy egész életét végiggályázó, szorgalmas ember fia azt látja, hogy a kocsmatöltelék, kényelmes életet választó szomszéd nem él látványosan rosszabbul akkor ő is be fog ülni a kocsmába. az igazságos rendszer egyenlő feltételeket biztosít a társadalom tagjainak – tehát színvonalas, nagyjából ingyenes oktatási rendszert, tervezhető, biztonságos gazdasági környezetet és korrekt jogrendszert ad – aztán majd mindenki a morálja, tehetsége és szerencséje mentén eljut oda ahova.

    a kapitalizmust lassan másfél évszázada temetik mindenféle baloldali és marxista gondolkodók kitudja hányadik generációi (btw riszpekt ezért a kitartásért:)…közben azt látjuk, hogy a legélhetőbb, legvonzóbb országok a mai napig a kapitalista társadalmak. nota bene migráns helyzet – a bolygó összes nyomorultja valamelyik gaz kapitalista országba akar beszökni.

    persze részigazságok vannak a szövegben. túlnépesedünk (mondjuk ez regionális probléma ha akarjuk), dologtalanság van (sok a gép) stbstb de van egy olyan érzésem, hogy erre sem a marxisták fognak hosszútávú, fenntartható és értelmes megoldást adni – hanem a kapitalisták:)

    • A hozzászólás szerzője: Ákos
      Közzétéve: 4.1.2016, 12:30 pm

      Talán részletkérdés, de a Tesla igenis üzleti megfontolásból tette elérhetővé a szabadalmait. Persze ezt nem Elon Musk mondta nekem, de van benne logika. Az elektromos autók terjedésének egyik akadálya a töltőhálózat hiánya. Minél többen szállnak be a bizniszbe, annál hamarabb lesz hálózat és annál hamarabb nő a piac. Ergo annál több Tesla fog fogyni, legalábbis a piac telítődéséig. De Musknak valszeg már megvan az elképzelése arra, hogy merre menjen tovább.
      Vehetjük másik példának az androidot is. Az is ingyenes, és ugyanúgy megfontolt érdek van mögötte.

  3. A hozzászólás szerzője: Fulop Attila
    Közzétéve: 3.1.2016, 9:39 pm

    “Gondoljunk csak bele, mit jelent ez egy szoftver esetében ma: megalkotása semmibe sem kerül, és mindörökké hasznos.”

    Olyan szoftvert lattam amiert nem kellett fizetni, de olyat amelyiknek a megalkotasa semmibe sem kerul, olyat nem. A programozok esznek, hasznalnak vizet, aramot, laptopot, stb.

    • A hozzászólás szerzője: Pongrácz Panni
      Közzétéve: 4.1.2016, 12:29 pm

      Én egy ingyenesen beszerzett szoftvert használok, viszont a frissitésért évi bérletet fizetek, tehát tesznek azért, hogy az nekem mindörökké hasznos legyen.

  4. A hozzászólás szerzője: Rumata
    Közzétéve: 4.1.2016, 6:04 pm

    A kapitalizmus végéről és a posztkapitalista társadalmakról ábrándozók többnyire már az első mondataikkal elárulják, hogy fogalmuk sincs, miről beszélnek.

    Először is tisztázzuk a lényeget: a piacgazdaság – vagyis az árutermelés – leghatékonyabb formája mindig is a kapitalizmus lesz.

    És minél inkább a tudás válik tőkévé és termelőerővé, ez annál inkább igaz lesz.

    A piacgazdaság leghatékonyabb működését ugyanis – definíciószerűen – az szolgálja, ha a piaci érték létrehozóját nem korlátozzák abban, hogy az általa létrehozott értéket tőkésítse, azaz újabb érték létrehozására használhassa fel.

    Mert csak így biztosítható a piaci verseny lényege, a sikeresek megerősödése és a sikertelenek kihullása.

    Tehát azok az utópisták, akik a piacgazdaságot nem a kapitalizmus keretei között képzelik el, óhatatlanul egy kevésbé hatékony döntési struktúrát javasolnak, ahol nem a piaci érték létrehozója, tehát nem a sikeres piaci szereplő, hanem egy kevésbé rátermett piaci vagy társadalmi szereplő dönt a létrehozott érték, a felhalmozott termelő tőke további hasznosításáról.

    Vagyis meddő erőlködés az utópisták részéről az, hogy a piaci árutermelés területén nyilvánvalóan minden más megoldásnál hatékonyabb kapitalizmust valami mással leváltsák.

    – – –

    Szerintem pont az ellenkező irányba kéne rohamozni.

    Ha ugyanis elfogadjuk, hogy a piaci árutermelés területén a kapitalizmus a leghatékonyabb megoldás, akkor végre elkezdhetünk foglalkozni a társadalom azon igényeivel, amelyek ellátása piaci alapon nem oldható meg hatékonyan.

    A gyereknevelés, az oktatás, az egészségügyi ellátás, valamint a munkaképtelenek és idősek eltartása mind olyan terület, ami nem oldható meg hatékonyan piaci alapon, mivel a felmerülő igény nem a fizetőképességgel, hanem a rászorultsággal arányos.

    A hagyományos kapitalista modell ezeken a területeken mindmáig piaci megoldásokat próbál erőltetni, holott nyilvánvaló, hogy itt csak szolidaritási alapon, rászorultsági elven lehet hatékony ellátást biztosítani.

    Tehát a klasszikus kapitalizmust nem a piaci árutermelés “szocializált” és “igazságosabb” új formáinak kiagyalásával, hanem a piaci alapon csak rossz hatékonysággal megoldható ellátási feladatok szolidaritási alapon, rászorultsági elven való megszervezésével lehetne megreformálni.

    Tehát ott, ahol jelenleg abnormális módon mindenki “piacosítani” próbál.

    Elég volt a maszatolásból.

    Ne a versenyszférában, hanem a szociálpolitikában akarjunk “szociálisan érzékenyek” lenni.

Szólj hozzá!