Think Outside The Box

Transindex rovatok


The Borat Project | 2.9.2010

The Borat Project: Élet a vidéki Kazahsztánban. Egy nő ára, “tevevodka” és egyéb gyönyörűségek

A Koljával és családjával töltött napok keserű ízt hagytak a szánkban. Elváláskor tiszta ideg voltam, de nem engedhettem meg magamnak, hogy ezt kimutassam. Úgy tűnt, a sors nem hagyhatta, hogy rossz véleménnyel maradjunk Kazahsztánról. Néhány percen belül megtaláltuk az egyetlen angolul beszélő nő házát, ahol nemcsak megtudtunk néhány érdekes részletet a kazahok életéről, de meg is hívtak vacsorára meg éjszakára is. Ezúttal teljesen ingyen. Így tudtuk meg, hogy mennyi az ára egy menyasszonynak, hogyan élnek a kazahok, hogy kell tevetejből vodkát készíteni és hány tevéje van a szegény embernek.

Írta: Csibi Magor, fotók: Mircea Struteanu

Aznap, amikor akaratomon kívüli méregtelenítő kúrát tartottam, Kolja látogatói között ott volt egy Zhannur nevű lány. Habár tudott angolul, nem sikerült rendes társalgást folytatni, mivel én még mindig az erős hányingerrel küszködtem, Mircea pedig egyebekkel harcolt: nem akart sem vodkát inni, sem kecskeszemet enni. Viszont megtudtuk róla, hogy Jalagashban lakik, Kyzlordában tanul és még három napig itt lesz. A címét nem tudta megadni, pusztán azért, mert ebben a faluban az utcáknak nincs neve. A szovjet hatás úgy látszik, nem jutott el idáig.

Délelőtt 11-kor, siralmas állapotban érkeztünk meg Zhannur házához: én remegtem az idegtől és még látszott rajtam az elmúlt napok kínlódása, Mircea pedig kicsit becsípett és éppen a teljes nemtörődömség stádiumába került.

Szerencsére Zhannur nem törődött a formaságokkal és azonnal behívott. Házuk sokkal nagyobb volt, mint Koljáéké, de ugyanolyan egyszerű és kedves. Bent kellemes hűvös fogadott, és kérés nélkül kaptunk egy tágas szobát, sok szőnyeggel és párnával. Mirceát, aki nem szokott inni, legyőzte a két pohár, nemzetközi barátság nevében fogyasztott vodka és azonnal ledőlt, én meg követtem a példáját. Zhannur magunkra hagyott pihenni.

Egy kicsit összezavarodtunk emiatt. Eredeti tervünk szerint beszélgetnem kellett volna vele a tengerről, majd az interjú után el akartunk vonulni valahová árnyékos helyre, és a homokban aludni, mint az előző napokban. Viszont amikor elment, nem tudtuk, vajon mit érthetett az egészből. Nem voltunk ahhoz szokva, hogy bemenjünk valaki házába és lefeküdjünk. Így odahívtuk beszélgetni, és szerencsére el is fogadta.

Nem akartam erőltetni, hogy csak a tengerről beszéljünk, elsősorban mert nagyon visszafogott és stresszes volt, másodsorban pedig utálom a hagyományos kérdés-felelet interjúkat. Elkezdtünk tehát csevegni, és néhány órán keresztül zavartalanul beszélgettünk (ha nem számoljuk Mircea közbelépéseit, aki nagyon viccesen viselkedett: próbált aludni, de néha felébredt és beleszólt a társalgásba) mindenről, amit Kazahsztánban érdekesnek találtam. Kiderül, hogy Kolja családi élete egyáltalán nem egyedi ezen a vidéken. Zhannur elmesélte, milyen egy átlagos nap és az élet általában Jalangahsban.

Az emberek nagyrésze állat-, főleg tevetenyésztésből él. A tevetejről a helyiek és a szakirodalom is úgy tartja, hogy vitaminokban gazdag, egészségesebb és táplálóbb, mint a tehéntej. Könnyen lehet joghurtot készíteni belőle, és Belső-Ázsia térségében gyenge szeszes ital gyártására is felhasználják. Nehezebb viszont vajat vagy sajtot készíteni az ilyen típusú tejből.

Jalagashban körülbelül 120 ház van, ez első számításaim szerint körülbelül 500 lakost jelent. De nem. Itt egy kis család legalább öttagú, a “normális” kb. tíz, a nagy családok tizennégynél kezdődnek. Így Jalagashban legrosszabb esetben is 600-an laknak, de a valóságban inkább ezer fölött.

Csak a szegényeknek van kevés tevéjük, a közösség szerint 10-12 teve szegénységet jelent. Egy gazdag család kb. hatvannal rendelkezik, például a halászok nagyrésze. Ők a leggazdagabbak a faluban, néha egy nap alatt annyit keresnek, mint mások egy hónapban. Minden háztartásban van legalább 10-15 juh, a tehén ritka, elég kevesen dicsekedhetnek vele.

A hagyomány szerint mindig levágnak egy juhot, ha megbecsült vendég érkezik a házhoz. Viszont amikor juh- vagy tevevágásra kerül a sor, nemcsak a család eszik belőle, hanem a teljes szomszédság is. Egy teve egész télire élelmet biztosít, ha télen vágják, ha pedig nyáron, akkor szétosztogatják és átlagosan tíz családnak jut belőle.

Jalagashban nem nő meg semmi, mivel nyáron plusz, télen mínusz 40 fok van általában, a hótól néha a házból sem lehet kijönni. Ilyen körülmények az állattartás az egyetlen opció a halászat mellett, mivel a tevék, juhok, tehenek mindig találnak valami “rágcsálnivalót” a sivatagban. A teve a legfőbb táplálékforrás, ezért nem lovagolnak rajtuk. Minden családnál van néhány csikós teve is – ezek adnak tejet -, és a családok egymás közt cserélgetik őket.

A tevék eléggé csökönyösek, csak azok fejhetik meg, akiket ők elfogadnak. Így valakinek a családból hajnalban fel kell kelnie fejni, majd kicsapja őket a sivatagba. A többiek 8-9 körül ébrednek. Következik a reggeli, mindenki tesz-vesz 11-ig, majd visszavonulnak a házba. Ebédig valahol árnyékos helyen ülnek, majd ebéd után este hatig alvás.

Első napokban azt is megfigyeltem, hogy Kazahsztánban a gyerekek éjjel 11-12-ig ébren vannak, nem fektetik korán őket, mint nálunk. Zhannur magyarázata egyszerű: általában az édesanya fekteti le a gyerekeket, viszont előtte meg kell várnia a tevéket és megint megfeji őket. Ez a tevékenység elhúzódik, így a kis krapekok éjjelig játszanak az udvaron.

A tevetejet az egész falutól gyűjtik és minden második nap elmegy valaki, hogy eladja az arali piacon. Visszatéréskor a pénzt elosztják. A faluban nincsenek klasszikus üzletek, de néhány család felcsapott kiskereskedőnek, tehát egyes házaknál lehet vizet, kekszet meg egyebeket kapni.

A kazahoknál a lánygyerek nem nyűg, inkább érték. A házassági ajánlathoz szükség van egy tevére, csikóstul. Ha a kérőnek nincs tevéje, vagy nem akarja odaadni, kifizetheti az ellenértékét is, ami 100 ezer tenge, vagyis 650 dollár. Az, hogy rendelkezel mindezzel, még nem garantálja a sikert, szükség van a család és a lány beleegyezésére is. A legsikertelenebb helyzetekben elrabolhatják a lányt, de ez egyre ritkábban fordul elő. Ilyenkor a menyasszonyt ténylegesen elrabolják és házasságra kényszerítik, és remélik, hogy idővel ő és a családja is belenyugodnak a történtekbe. Belga barátnőnk, Erica egyszer beszélgetett a vonaton egy nővel, akit valamikor elraboltak, de azóta boldog és szerelmes. Tehát megeshet :-)

Zhannur családjában szerencsések a férfiak. Ahogy Zhannur mondta, “nem szeretnek dolgozni”, így értelmiségiek lettek. Az apa könyvelő Aralszkban, a bátyja egyetemista. Így mindent az anya csinál otthon, főz, mos, gondozza az állatokat és gyerekeket nevel. A faluban egy átlagos családnál a gyerekek fele tanul, fele otthon marad segíteni. Például Zhannur öccse is otthon ül, de nem bánja, szereti “lógatni a lábát”.

Annak ellenére, hogy a kazahok sosem fektettek nagy hangsúlyt a vallásra, az iszlám elterjedőben van. Egyre többen mondanak le az italról, és követik a Korán útmutatásait. 2009-ben még senki nem tartotta a ramadánt vagy nem imádkoztak, 2010-ben már 25 ember veszi komolyan az előírásokat. Nem mindenki hív druzsbázni egy vodka mellé. De aki ezt keresi, menjen a halászokhoz, náluk mindig van vodka, és nem félnek használni :-)

Még sok érdekességről beszélgettünk, de nem akartam feljegyezni, hogy a házigazdánk ne érezze magát kényelmetlenül, így biztosan kimaradt néhány részlet.

A társalgás után aludtunk mi is egyet, majd bevásároltunk a vacsorához, hogy ne érkezzünk üres kézzel. Vacsora előtt azonban egy újabb kellemes meglepetésben volt részünk. Házigazdánk megkérdezték, akarunk-e zuhanyozni, és elfogadtuk. A zuhany egyféle fabódé volt, hasonló a “klasszikus” vécékhez, a tetejére pedig felszereltek egy alumínium tartályt, amelyet tejszállításra használnak. A fülkében összetákolt csap van, és a vizet a nap melegíti. Vannak polcok is, mindenféle kozmetikai szerrel. Jó látni, hogy egy kis akarattal mennyi mindent lehet csinálni. Itt megtapasztalhattuk, hogy a civilizáció mértéke nem a pénztől vagy a technika vívmányaitól függ.

Egy kiadós, ezúttal vegetáriánus vacsora után (erre is gondoltak) mosolyogva aludtunk el a csillagos ég alatt. Nem is olyan rossz ország ez a Kazahsztán.

Címkék: , , , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!