Think Outside The Box

Transindex rovatok


Pró és kontra | 31.8.2010

Család vagy karrier – melyiket először?

Nagyanyáink húszévesen vénlánynak számítottak, ma viszont egyre inkább kifelé tolódik a házasság vagy a gyermekvállalás ideje. A nők harmincévesen, vagy azon túl szülnek, férfi és nő egyaránt előbb akarja megalapozni a jövőt, mint hogy házasságon vagy utódon gondolkozzon.

Rácz Tímea

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2003-as adatai szerint Nyugat-Európában a nők esetében 30 év körül volt a házasodási átlagéletkor, Magyarországon 25 és 26 közötti, míg Romániában 24 év alatti. Viszont idén a gandul.info az Országos Statisztikai Hivatal 2009-es adataira támaszkodva Romániában nőknél 27,5 és férfiaknál 30,9 évre teszi ezt az életkort.

A Generali biztosítótársaság ez év júliusában publikált felmérése azt vizsgálta, hogy melyek a gyermekvállalást befolyásoló negatív tényezők. Az eredményekből az derül ki, hogy ezek a munkahely bizonytalansága, a nem megfelelőnek tartott vagy ténylegesen alacsony életszínvonal és a házasságok számának csökkenése. Az élettársi kapcsolatokból lényegesen kevesebb gyermek születik, miközben a házasság helyett egyre többen választják az együttélést.

A feminizmus egyes hullámai megerősítették a nőkben azt a hitet, hogy nem a tűzhely mellett a helyük, és elvileg ugyanolyan karriert építhetnek, mint a férfiak. Bár a családalapítás vagy a szakmai megalapozottság elsőbbsége mindkét nem számára kérdéses lehet, a nők kerülnek gyakrabban ilyen dilemma elé. A munkaadók a kisgyermekes apukákat nem diszkriminálják annyira (pozitív vagy negatív értelemben), és még mindig különbözik a karriert építő nők és férfiak társadalmi megítélése is.

A család és a karrier (vagy a biztos állás, stabil jövő) természetesen nem kellene egymás ellentéteként megjelenjenek; nem választási helyzetről van szó, hiszen az emberek nagyrésze azt vallaná, hogy mindkettőre szüksége van a teljes élethez. A kérdés inkább az, hogy hogyan jobb: család, minél hamarabb? Pontosabban: nincs értelme várni, ha a párkapcsolat és a lelki felkészültség adott hozzá – vagy pedig előbb érdemes megalapozni az anyagi hátteret a gyerekek biztonságos felneveléséhez, és nem utolsósorban nem árt kibulizni magunkat, mielőtt végleg megállapodnánk?

Azt is mondhatnánk, hogy ez egyéni döntés kérdése, mégis rengeteg olyan esettel szembesülhetünk (a Generali kutatása is ezt igazolja), amikor egy fiatal pár éppen összeházasodna és gyermeket nevelne, viszont rettegnek attól, hogy nem tudják a megfelelő életkörülményeket biztosítani neki. Másfelől az ellenkezőjét is tapasztalhatjuk: a minimális anyagi feltételek mellett a család, gyermek megerősít abban, hogy érdemes dolgozni, ha másért nem, értük.

Előbb család, vagy előbb karrier? Erre keressük a választ e heti pró és kontránkban.

A szeretet és jelenlét az első


Patrubány Csilla, a www.mamagolo.com tulajdonosa

Úgy gondolom, hogy a mai ember túlságosan úrnak érzi magát mindenek felett: olyan helyzetekben ragadja magához a döntés jogát, amelyek messze meghaladják nemhogy a hatáskörét, de a felfogását is. Élet-halál dolgában túlságosan magabiztosan, fikarcnyi szerénység nélkül ítél: most nem kell a gyermek, most kell.

Ameddig valóban csak az időzítés a kérdés, hogy melyik legyen előbb, a család vagy a karrier, és úgy választja valaki a karriert, hogy a közeljövő biztos tervei közt van családalapítás is, addig talán nem is számít az a pár év. De azért nem árt, ha bírjuk szusszal a gyerek utáni rohanást, ami tudvalevően egy élsportolónak is kihívást jelent.

Mivel azonban a karrierépítés nem úgy van kitalálva, hogy annak valaha is vége legyen, pár év múlva az ember akaratlanul is messze sodródik eredeti szándékától, és – különösen ha nő – a dilemma finomítatlan változatával találja magát szembe: vagy karrier, vagy család. Pontosabban: vagy gyerek. Merthogy nyilván csupán a házastárs nem jelent akkora veszélyt a karrierre és a munkaadóra nézve, hiszen egyedül is beveszi a lázcsillapítóját.

Az sem elhanyagolandó az időbeosztás szempontjából, hogy ebben a kérdésben a feministák minden igyekezete ellenére maga a természet diszkriminálja súlyosan a női nemet: míg a férfi életének akár hetvenöt évén át is képes az apait beleadni, a nőknek csupán harminc-harmincöt év adatott arra, hogy anyává válhassanak.

Azt mondjuk: legyen meg előbb az anyagi biztonság. De kinek mit jelent ez? Mi az, amire a gyermekvállaláshoz feltétlenül szükség van? Amire a gyermeknek szüksége van? Mert az autó, a nyaraló, a nyaralás kényelmes és kellemes, de semmiképpen nem fontos. A gyermeknek végképp nem. Neki ugyanis biztonságra és fészekmelegre van szüksége, s ha ezt megkapja, teljesen mindegy, hogy Citroennel furikázzák vagy Mercedessel, hogy hatszobás a lakás vagy garzon, hogy a Szent Annán nyaral vagy Ibizán. Addig, amíg a szülei kéznyújtásnyira vannak tőle. Mert ez a legfontosabb: szeretet és jelenlét. Az anyáé elsősorban. Nem a dadáé és semmiképpen nem a Minimaxé. S ha neki te vagy a világ közepe, megérdemli, hogy ő is a legfontosabb legyen számodra.

Márquez írja a Száz év magányban: a férfiak viszik előre a világ szekerét, a nők tartják össze, hogy szét ne essen a nagy rohanásban. Ha valamelyikünk nem marad a tűzhely mellett, hogy őrizze, vagy ha olyan nagyon diszkriminatív tűzhelyet emlegetni, akkor mondjuk azt, hogy a fészekben, akkor az már nem otthon lesz, hanem szállás.

Korunk szorongó kérdések sokaságát súgja a gyermekvállalást latolgató fiatal nők fülébe: vajon képes leszek-e kihordani, megszülni, nevelni a gyermekemet, vajon árt-e a karrieremnek, a párkapcsolatomnak, az alakomnak, nem leszek-e bezárva, elzárva a világtól. Gyermeknevelési kézikönyvek ezrei, sőt már maga a természetellenes szülés is azt neveli a nőkbe, hogy „szaktudás” és technika nélkül lehetetlen boldogulni. Pedig mindezt ösztöneinkbe kódolta a Teremtő. Nem kell pszichológushoz menni: legtöbb gondunkra egy nagymama, nagynéni a tapasztalat tanácsával életrevalóbb megoldást tud adni.

A halogatók meggyőzően hangzó érve, hogy felelős ember a gyermek, a család jövőjére gondol, egyszer gyűjtöget és megvalósul szakmai téren. Én úgy gondolom, épp a felelősségvállalás az, amit a korszellem félelmetesnek, lezárásnak, unalmas kötöttségnek állít be, és ez az, ami elől egy természetellenesen hosszú fiatalságba igyekszünk bújni: senki nem akar nő, asszony, férfi lenni, mindenki csaj, csávó, srác, még túl fiatal vagyok, harminc, negyven évesen is. Valósítsd meg önmagad, kényeztesd magad, megérdemled, jár neked, jogod van hozzá. Ilyen életfilozófiával persze nehéz rászánni magad egy olyan életszakaszra és szerepre, ami minden pillanatában arról szól, hogy feladd magad, engedj, alakulj, mondj le. A mai világ sajnos szóhasználatában is ezt hordozza: a karrierrel kapcsolatosan önmegvalósítást, sikert, elégtételt emleget, a családalapításhoz a nehéz életút kategóriáit köti: a szülő végleg leköti magát, a várandós anya terhes, a gyermekét otthon nevelő háztartásbeli lesz. Pedig, főleg alkalmazottként, a karrier, a szakmai ranglétrán való felkapaszkodás legalább ekkora kötöttséget jelent, azzal a jelentős különbséggel, hogy az egyikben a legmagasabb női minőséget töltöd be, a másikban pedig maximum egy igazgatói gurulós széket.

Családépítés és karrieralapítás


Keszeg Anna, kutató, tanár

Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy értem ezt a dilemmát. Illetve a vitaindítóban említett jelenségek és statisztikai adatok alapján érteni vélem, hogy a gondot az okozza, kitolódott az az átlagéletkor, amikor családot alapítunk, gyereket vállalunk. (Ezzel együtt azonban az elhalálozási átlagéletkor is nőtt, amiből egyszerűen annyi következik, hogy több idővel gazdálkodhatunk, több minden belefér egy emberéletbe. Akár két konszekutív családalapítás.) Mint ahogy az sem egyértelmű, hogy a családokban az apa vagy az anya az, aki több időt tölt a háztartás körüli teendőkkel (s írom ezt éppen aznap, amikor a román kereskedelmi média fő eseménye Măruţă és Thomas Beatie beszélgetése). Viszont. Megpróbálok amellett érvelni, hogy miért nehéz belátnom ennek a szétválasztásnak a jogosságát.

1. Az elmúlt két évtizedben minket is elözönlő önnevelő beszédmódok legfőbb tanulsága éppen az, hogy a leginkább az számít, találjuk meg a személyiségünknek, belső egyensúlyunknak leginkább megfelelő tevékenységformát. Hogy a karrier, a mindennapi munka rólunk szóljon. Szeressük a munkával eltöltött időt. Csináljuk azt, amit szeretünk. Ha meg így van, akkor annyira nincs kényszerítő ereje a karriernek. Illetve nem kell feltétlenül elválasztani a családtól. Az én esetemben a szocializációm, a példaképeim általában erről az egybeesésről szóltak.

Valahogy úgy alakult, hogy így is szerveztem az életem. Az, amit dolgozom, nagyon benne van a magánéletemben is. Nem tudom elképzelni, milyen lenne, ha otthon nem tudnék értő füleknek beszélni arról, amivel napközben szembesültem. És erre csak egyetlen példát hoznék. Az év nagy sikerfilmje, az Inception, nekem éppen a férfi és a nő közötti szakmai egyenértékűségről és az erre alapozott kapcsolatról szól. (Most ne menjünk bele abba, hogy a jelek szerint Nolan kudarcos történetet gyárt erről. Mert nem egészen van így, illetve ez már a filmelemzés felé vinne el.)

2. Úgy látom, hogy az én generációm – a -80-as évek elején születettek – nem élte meg annyira tudatosan az élettervezést. Természetesen ellenpéldák mindig hozhatók. De az is biztos, hogy azok, akik még a kommunizmusból tudatosan láttak valamit, s aztán új magatartásmódokkal, lehetőségekkel szembesültek hirtelen, kicsit vakvágtában alkalmazkodtak a megváltozott elvárásokhoz. Nem tudnék sok nagyon tudatos életpályára példát hozni. Inkább szerencsésen vagy szerencsétlenül alakult, de jobbára tervezetlen életutak ezek. A prioritások menet közben alakultak, formálódtak.

3. A családalapítás és gyermekvállalás habitus kérdése. Arra nagyon sok példám lenne, hogy azok az emberek, akik a munkahelyükön sikeresek, jól tudnak helyt állni a magánéletben is, s az aktív élet jótékonyan hat a kétirányú problémamegoldásra. Rutinosak. A két oldalról érkező energiák pozitív énképet és kiegyensúlyozott magatartást eredményeznek.

4. Magyar nyelvi logikánk szerint a családot alapítjuk, a karriert építjük. Miközben mindkét oldalról szükség lenne a másik igére is. A magam részéről a családépítésre és a karrieralapításra szavazok. Aztán következhet a megszokott formák komolyan vétele is.

Melyiket fontosabb előbb megvalósítani?

View Results

Loading ... Loading ...
Címkék: , , , ,

70 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: piszkosfred
    Közzétéve: 31.8.2010, 11:04 am

    egy egyszeru szamitas: 30 evesen vallalt gyerek eseteben az anya kb 55 eves lesz, amikor a gyereke elvegzi az egyetemet es jo esetben 60 eves amikor unokaja szuletik. akarmennyire is kitolodik az atlageletkor, az unokaja erettsegijet mar nem eri meg vagy nem fogja fel … ezt abban az esetben amikor minden jol megy – ebbol kiindulva nyugodtan kijelenthetjuk hogy minel kesobb vallaljak a gyereket a karrier miatt, annal onzobbek ezek a szulok … tehat kedves karrieristak, jo munkat! 😀

    • A hozzászólás szerzője: Karrierista gyerekkel
      Közzétéve: 31.8.2010, 1:32 pm

      Ha a nő a gyerekvállalás pillanatában nem jutott el a szaktudás és régiség azon szintjére, amivel ellensúlyozza azt a hátrányt, hogy gyereke lett – akkor a kutya sem veszi fel dolgozni szülés után.

      Tetszik, nem tetszik, az, hogy kicsi gyereked van, aki számodra mindennél fontosabb, aki bármikor lebetegedhet, aki miatt nem tudsz naponta 10 órát dolgozni – mindez komoly hátrány a nők elhelyezkedésénél.

      Ezért nem mernek a nők idejében szülni. Mert aztán hogyan tovább?

      Jaaa, üljön otthon, majd a férj eltartja? Persze, amíg nem jön egy fiatalabb, akire le lehet cserélni. Bocsi, kiszerettem belőled, már nem vagyok boldog veled, stb. Utána fizeti a gyerektartást, de asszonytartást nem. Ki fizeti meg azt, hogy évekre kiestél a munkapiacról, és a kutya sem vesz fel dolgozni, mert az éveid számához nem társul elég gyakorlat?

      Vagy az is megeshet, hogy a nő bevállalja a gyereket a férfi fizetésére alapozván, aki aztán betegség folytán munkaképtelenné válik. Ha a nőnek nincs használható szaktudása, akkor ki fogja eltartani a családot?

      • A hozzászólás szerzője: piszkosfred
        Közzétéve: 31.8.2010, 2:49 pm

        “Ha a nő a gyerekvállalás pillanatában nem jutott el a szaktudás és régiség azon szintjére, amivel ellensúlyozza azt a hátrányt, hogy gyereke lett – akkor a kutya sem veszi fel dolgozni szülés után.”
        1. ha a gyerek szuletesekor letezik megfelelo szaktudas es regiseg… kihagy ket evet a gyerekneveles miatt es nem fogja tudni felvenni a versenyt a fiatalabbakkal es az a bizonyos kutya igy sem veszi fel dolgzni
        2. nem tudod feldolgozni, hogy HATRANYBA KERULTEL a gyereked miatt ? arra nem gondoltal hogy ne vallalj gyereket????????

        Kedves karrierista! Kepezd at magad, ha mindenaron modern no akarsz lenni, egy rakas munka letezik, amit otthonrol vegzel, nezz csak korul! Es vigyazz, ne a gyerek karara epitsd az eleted, mert az valahol visszut egyszer

      • A hozzászólás szerzője: szittyamarko
        Közzétéve: 1.9.2010, 5:43 am

        Ezek tipikus feminista/karrierista gondolatok. Ha létezik a szeretet a párok között, akkor a férj nem hagyja ott a feleségét, bármennyi fiatalabb és szebb nő is jöhet, mint a felesége. Az a baj, hogy manapság a szeretet ritkán létezik, és akkor az általad felvázolt forgatókönyv lépik életbe. Miért kell csak az anyagiak miatt összekötni az életet?

  2. A hozzászólás szerzője: laci
    Közzétéve: 31.8.2010, 11:16 am

    kitűnő érvelés a jobboldalon (ami inkább bal :)? )

  3. A hozzászólás szerzője: szittyamarko
    Közzétéve: 31.8.2010, 11:20 am

    Házasságkötés előtt fiúknál nagyon fontos, hogy legyen némi anyagi stabilitás, a lányoknál nem annyira, mert ha reális szeretet van köztük, akkor a fiú meg fogja oldani az anyagi gondokat.
    A modern házasságokban kevés szeretet van, inkább az anyagiak vonzzák össze az embereket.
    A legtöbb baj a lányokkal van: vannak olyanok, akik egész életükben bulizni akarnak – nem nekik találták ki az “anyai” pályát. Az olyanoknak kell hagyni, hogy nyugodtan bulizzanak kedvükre. Aztán van az a széles kategória, akinek a karrier a legfontosabb. Sokszor arra ébrednek, hogy gyermeket is akarnának, de arra rendszerint már későre jár a nők biológiai órája. Egy konkrét eset: valakitől(férfi) megkérdezték, hogy nem akarnak gyermeket. A férfi mondta, hogy nem, mert a felesége még tanul, és még túl fiatal is ahhoz(31 éves volt akkor a nő). Most akarnának gyermeket, de azóta már két év eltelt, és nagyon közeledik a kritikus 35 év(nem mindenkinek sikerül a problémamentes szülés 67 éves korban, mint a bukaresti professzornőnek). Megjegyzem, hogy az említett emberek nem szellemileg primitívek, hanem értelmiségiek.

    • A hozzászólás szerzője: porcupine tree
      Közzétéve: 31.8.2010, 8:10 pm

      szittyamarkó, te itt is ezt nyomod?

      • A hozzászólás szerzője: szittyamarko
        Közzétéve: 1.9.2010, 5:47 am

        Igen, ezt is nyomom, többek között.

      • A hozzászólás szerzője: porcupine tree
        Közzétéve: 1.9.2010, 8:40 am

        hát gratulálok.

  4. A hozzászólás szerzője: Gyerekes karrierista
    Közzétéve: 31.8.2010, 11:27 am

    Most akkor én hová klikkeljek? Én a karriert és a gyereket egyszerre képzelem el – kicsi gyerekem van, de részmunkaidőben dolgozom is. És nem, szerintem nem vagyok rossz anya, mert egy héten kétszer a néni vigyáz a gyerekekre, vagy mert amikor alusznak, dolgozom a számítógépen. Inkább szerencsés vagyok.

    Elég baj, hogy a kérdést így kell feltennünk, melyik legyen előbb, hiszen mindkettő fontos, és mindkettőt el kéne kezdeni 30 éves kor alatt, ideális esetben…

    Úgyhogy nem szavazok. Ha feltétlenül klikkelnem kéne, talán a gyerekvállalás elsőbbségére szavaznék. De hadd meséljem el egy kedves barátnőm történetét, aki az életét a családra és gyerekvállalásra tette fel, hiszen a férje jól keres, ő ráér később is karriert építeni. Csak a házasság megromlott és egyedül maradt 4 gyerekkel, semmi munkatapasztalattal, 30 évesen.

    Tehát kérnék létrehozni egy harmadik választási lehetőséget – karrier és gyerek egyszerre, párhuzamosan, bár kissebb lépésekben.

    • A hozzászólás szerzője: szittyamarko
      Közzétéve: 1.9.2010, 5:52 am

      Előfordul a barátnőd esete a pénzes férfiakra vadászó nőknél. Ez még nem jelenti azt, hogy minden kapcsolat olyan. Ismerek olyan házasságokat, amelyek már 50-60 éve tartanak, ahol a nő nem épített semmilyen karriert és még pénzes férfira sem vadászott, a házassága mégis boldog volt.

      • A hozzászólás szerzője: a karrierista anya
        Közzétéve: 1.9.2010, 10:01 am

        Tessek? Na, te se vagy egy észkombájn, ahogy mondani szoktak… Ha az emlitett baratnom penzes pasasra vadaszott volna, most lenne penze, nem? Akkor a valassal vitte volna a vagyon felet, es most nem sirna, erre nem gondoltal?

        Nem, kedves, mindketten szegenyek voltak, mint a templom egere, ugyanazt az egyetemet vegeztek, mindketten elismert, jokepessegu diakok voltak, akik diplomamunkajat a tanarok nagyra ertekeltek. A ferfi az elmult 8 evben dolgozott es fejlodott szakmailag. Fizetese 4000 Ron korul. A no ult a gyerekekkel. Tapasztalat semmi, van viszont 4 gyerek. Ki fogja igy alkalmazni? Megmondom: elmegy tanarnak, 600 lejt fog kezbe kapni havonta. 22 evesen egyenlo esellyel indultak, jo szakmaval a kezukben.

        Igy erted, kedves? Persze, 4-5 ev mulva, nonek kicsit a gyerekek es akkor o is el tud helyezkedni egy cegnel, es lassan az o fiztese is noni fog.

        Na de most van nemi kulonbseg, ugye?

        Es leirom megegyszer, nagybetukkel, hogy a kevesebb ertelemmel megladott emberek is megertsek: RESZMUNKAIDO. Ha az emlitett lany a gyerekek mellett dolgozott volna mondjuk heti 2 napot, mint en pl, mert a ferje hozzaallasa olyan lett volna, es talalt volna egy munkaltatot, aki ot igy vallalja, akkor talan nem jutnak ide.

        Megkockaztatom: talan el sem valtak volna, ha a lanyt is ertek volna friss impulzusok, izgalmas tudott volna maradni a ferje szamara, kreativ ember, nem csak haztartasi alkalmazott…

  5. A hozzászólás szerzője: bapitim
    Közzétéve: 31.8.2010, 12:26 pm

    Nem ertek egyet egyesek ralatasaval erre a helyzetre. Patrubány Csilla, azt hogy meglegyen az anyagi biztonsag, velemenyem szerint sokan nem ugy ertelmezik, mint ahogyan azt te leirtad. Igazabol nem az auto es a nyaralas itt a kerdes, hanem a lakas, ahol a gyereket felnevelheted. 20-28 evesen szulni, aztan majd alberletbol alberletbe koltozni egy kicsi babaval biztosan jobb, mint kivarni esetleg azt, hogy egy stabil helyet tudjunk biztositani annak a gyereknek. Szerintem a legtobb no nem azert dolgozik es hajt gyerekszules helyett mert nem szeretne meg anya lenni,vagy mert inkabb az onervenyesites fontosabb szamara, hanem mert realisan probalja atlatni a helyzetet es probalja megteremteni a majd jovoben szuletendo gyerekenek az eletfelteteleit.

  6. A hozzászólás szerzője: kerouac
    Közzétéve: 31.8.2010, 2:16 pm

    “Házasságkötés előtt fiúknál nagyon fontos, hogy legyen némi anyagi stabilitás, a lányoknál nem annyira, mert ha reális szeretet van köztük, akkor a fiú meg fogja oldani az anyagi gondokat.”

    Hol élünk? Melyik bolygón és hányadik században?
    Nincs az a “reális szeretet” a világon ami megérné azt, hogy egy életen keresztűl egy férfihez legyek kötve, mert nincs képzésem, nincs állásom. Még akkor is ha iszik, üt, csal.
    Nem az autó meg a nyaralás kell, fütyülök rá, még jogosítványom sincs. De a függetlenséget nem adnám semmiért a világon!
    Ja, és a bulizós lányokról… csak nem hiszed, hogy a kedves férfiak kevesebbet vagy ritkábban vagy talán szelídebben… de nekik szabad csak mert más úgy akarja a társadalom?
    Mint az ábra is mutatja Romániában mennek legkorábban férjhez a nők és nagy különbség van a férfiak és nők között. Szerintem ez igenis szomorú, ugyanis ez azt jelenti, hogy még mindig nagyon el vagyunk maradva az egyenrangúság terén.
    És ha itt személyes véleményeket várnak, nekem nem a karrier a fontos meg a pénz, hanem, hogy azt tegyem amit szeretek. Az én terveimmel nem fogok sokat keresni, de mivel fontos nekem, megéri feláldozni(?) rá éveket.

    • A hozzászólás szerzője: szittyamarko
      Közzétéve: 1.9.2010, 6:08 am

      “Nincs az a “reális szeretet” a világon ami megérné azt, hogy egy életen keresztűl egy férfihez legyek kötve…” – akkor kötődj sok férfihoz, az is egy megoldás. Van egy hatalmas hátránya is, akihez bárki hozzáférhet, azt nem értékeli senki igazán(az a baj, hogy ezt a nők többsége nem tudja, vagy nem akarja tudni). Nem mindenki alkoholista, brutális, vagy csalfa(máskülönben ez a nőkre is vonatkozhat).
      A férfiaknak is vannak görbe estéik. Annyi a különbség ebben, hogy ők esetleg csak egy kellemes emlékkel maradnak, míg a nő az ilyen görbe estéken “megzavarodhat” és elhagyhatja az addig “imádott” férjét és családját.
      “…még mindig nagyon el vagyunk maradva az egyenrangúság terén.” – valóban igazad van, és sajnos így lesz ezután is: egy lány már a nemi szervével is jó szerencsét csinálhat, míg ha egy fiú nem áll jól anyagilag, akkor még le sem köpik a lányok. Ez van, ilyenek a nézetek.

      • A hozzászólás szerzője: S.
        Közzétéve: 1.9.2010, 8:55 am

        “egy lány már a nemi szervével is jó szerencsét csinálhat” Szittyamarkó, húzz bele, mert te biztosan nem a fejeddel fogod csinálni a jószerencséd!

  7. A hozzászólás szerzője: KSz
    Közzétéve: 31.8.2010, 3:13 pm

    A gyerektől való félelem gyávaság, a családtól való félelem balfaszság. Nem kell minden rosszat szüleinktől ellesni, keressétek bennük ami jó.

  8. A hozzászólás szerzője: FlagellumDei
    Közzétéve: 31.8.2010, 3:15 pm

    Ne feledjunk azert meg egy szempontot. Az anyagi stabilitas. Itt autorol, nyaralasrol, nyaralorol beszeltek nagyvonaluan. Nekem/nekunk a stabilitas elsosorban a salyat lakast jelentette. Az elso gyereket meg vallaltuk enelkul, koltoztunk is szinte evente, magunk utan hurcolva kisagyat, bilit, mosogepet. A gyerek egy adott pillanatban abban a meggyozodesben elt, hogy mi mindig vendegeskedunk valaki lakasaban. A masodik gyereket mar csak lakasvasarlas utan mertuk vallalni. Es lakasvasarlas mibol? Sem nagymama, sem nagytata, nagybacsi vagy szulo nem hagyott rank erdot, mezot kohazat. Ahhoz, hogy a lakast megvasarolhassuk, bizony eleg magas fizetesre volt szukseg. Ehhez karrierizmus kellett, torekedes, egesznapos munka. Szoval onkenyesen dontjuk, hogy most vagy maskor kell gyerek? Mindig vannak akik okoskodnak…
    ( ja, es nyaralo nincsen, az auto 10 eves, nyaralni pedig 2 ev szunettel az iden kolcsonpenzbol mentunk.)

  9. A hozzászólás szerzője: Aak
    Közzétéve: 31.8.2010, 4:28 pm

    Hogyha pénz, jólét vagy hasonlók miatt nem vállalnak gyereket, akkor a szülők, nagyszülők, dédszülők önfeláldozását tagadják meg, ugyanakkor szembenézhetnek a késői szülés nehézségeivel is, amit már nem tud ellentételezni az addig összegyűjtött vagyon.
    Egy házasság, együttélés azért létezik, mert sikeres. Hogyha ezt szeretnénk fenntartani, gyerekre is szükség van, akivel lehet törődni és aki majd növekedve visszasegíti a sok gondozást.
    Ám ha ne adj Isten, tönkremegy a házasság, attól a gyerek mégiscsak meghálálja a rá vigyázó szülő munkáját.

    • A hozzászólás szerzője: porcupine tree
      Közzétéve: 31.8.2010, 8:27 pm

      “Hogyha pénz, jólét vagy hasonlók miatt nem vállalnak gyereket, akkor a szülők, nagyszülők, dédszülők önfeláldozását tagadják meg”
      Bocs, de ki akar ma mártír lenni? Annával értek egyet egyébként, ez alkati kérdés, s mint ilyen, magánügy. Egy amerikai ismerősöm idén, 35 éves korában nősült meg, és fogadni mernék, hogy soha nem volt egy rossz éjszakája amiatt, hogy jajjistenem, már elmúltam 30, és még sehol a feleség. Nálunk meg valósággal szégyenérzetet kelt a társadalom abban, aki ennyi idősen még egyedül van. Ez az átka a kis, zárt közösségeknek: azt hisszük, van beleszólásunk egymás életébe, holott nem az a feladat, hogy egy abszolút helyes választ adjunk közösen erre a kérdésre, hanem hogy mindenki a saját maga képletét találja meg arra, hogy neki hogy jó élni. És ebbe aztán sem rokonnak, sem ismerősnek beleszólása nincs. S akkor megint a toleranciánál tartunk, ugyebár, ami errefelé nem hagyomány.

      • A hozzászólás szerzője: szittyamarko
        Közzétéve: 1.9.2010, 6:17 am

        “Egy amerikai ismerősöm idén, 35 éves korában nősült meg, és fogadni mernék, hogy soha nem volt egy rossz éjszakája amiatt, hogy jajjistenem, már elmúltam 30, és még sehol a feleség.” – még az USA-ban sem minden rózsaszín. Nézzed a Korszellem és a Michael Moore filmeket, és ne higgy minden mesében.
        “S akkor megint a toleranciánál tartunk, ugyebár, ami errefelé nem hagyomány.” – máshol sincs: az Usa-ban egy piti ügy miatt is úgy lelőhetnek, mint egy barnamedvét.

      • A hozzászólás szerzője: porcupine tree
        Közzétéve: 1.9.2010, 8:43 am

        OK, ne általánosítsunk, mindenhol van mindenre példa, de lécci legközelebb ezt a mondatomat is vedd észre, mert ez a lényege a mondanivalómnak: “nem az a feladat, hogy egy abszolút helyes választ adjunk közösen erre a kérdésre, hanem hogy mindenki a saját maga képletét találja meg arra, hogy neki hogy jó élni. És ebbe aztán sem rokonnak, sem ismerősnek beleszólása nincs.”

  10. A hozzászólás szerzője: mf
    Közzétéve: 31.8.2010, 8:11 pm

    na nézzük csak, ez az egész trend az általános elöregedéshez vezet, a grafikon jól mutatja. aztán jön a bevándorlás, stb, szóval a következő cikk már arról fog szólni hogy engedjük be a kínaiakat vagy nem.
    nekem mindegy, de általában a túlnépesedést jelző statisztikák jobban aggasztanak. igaz, ide ez annyira nem jellemző.
    más szempontból egy gyerek még akkor is többet ér egy egyszerű karriernél ha csak humánerőforrásként tekintünk rá. elvégre hosszútávon ő is egy karriert fut be ha minden jól megy…
    és szerencsére manapság mindenki el tud tartani egy gyereket, ha nem is jut luxus rá – a szegénység majd motiválja.

  11. A hozzászólás szerzője: samu
    Közzétéve: 31.8.2010, 10:07 pm

    szerintem a kerdesfelvetesnek semmi ertelme sincs. ha egy kicsit konzervativ (nem pedig tipische neoliberalis transindex posztmodern) szemszogbol nezzuk az eletet akkor elvetjuk a kerdesfelvetest. az alma az alma a korte az korte. tehat a viselkedesmodelleket nem kene osszekeverni azaz nem gondolom, hogy a noknek a karrieren kene gondolkozni. itt most nem beszelek a nehany kiveteles tehetsegu feherneprol akiert tenyleg kar. hanem a nok 80-90%rol. ha nem vagyok extra zseni vagy kulonleges muvesztehetseg akkor mi a fenenek kell karriert epitenem? miert nem vallalom fel azt a szerepet amit a Fennvalo kiosztott ram es vallalom/nevelem fel a gyereket amikor annak jonnie kell? miert kell mindenunk meglegyen (anyagi biztonsag, sajat lakas stb.) mielott bevallalunk egy gyereket? miert nem tudjuk elfogadni az elet rendjet, hogy altalaban 35-40 eves korra lesz meg majdnem minden? es akkora ugyis meglesz ha van gyereked ha nincs.
    csak nem mindegy, hogy 40 eves korodban 2-3 db 10-15 eves gyereked van vagy meg pelenkazol estenkent…

    • A hozzászólás szerzője: samu felesege
      Közzétéve: 1.9.2010, 5:27 am

      De az sem mindegy, hogy 40 evesen el fogod tudni tartani a 10-15 eves gyerekeidet, vagy sem. Ha esetleg a Fennvalo nem ugy alakitja a dolgokat, ahogy te feltetelezted annakidejen? Esetleg a gyermekeid apja nem vallalja fel a Fennvalo altal ra is kiosztott szerepet (perszem most nem konkretan rad gondolok :)). De ugye, elofordul? Kicsi gyerekekkel nagyon kiszolgaltatotta valsz, es ha nincs a penzkeresesi lehetoseg, a szakmai tudas “hatorszaga”, konnyen megutheted a bokadat, lattunk mar erre peldat az ismerosi korben is.

      Mondd, Kedves, nem zavar, hogy gyermekeid anyjanak ezek szerint egy olyan fehernepet valasztottal, aki se nem okos, se nem tehetseges, ezert nem kar erte, ulhet nyugodtan otthon pelekazni… Nem baj, hogy gyermekeid intelligenciajukat es tehetseguket nagymertekben oroklik anyjuktol is?

      Aaaa, bocs, elfelejtettem, te olyan intelligens, okos es szep vagy, hogy kibekkeled az en hianyossagaimat is :)))))

    • A hozzászólás szerzője: porcupine tree
      Közzétéve: 1.9.2010, 8:30 am

      “ha nem vagyok extra zseni vagy kulonleges muvesztehetseg akkor mi a fenenek kell karriert epitenem? miert nem vallalom fel azt a szerepet amit a Fennvalo kiosztott ram” – bocs, hogy ezt így kérdezem, de hol élsz te? a nőknek pont azért fontos a munkájuk, amiért neked is, huh, most aztán elegánsan lehülyézted a kedves feleségedet (ha van).

      • A hozzászólás szerzője: samu
        Közzétéve: 1.9.2010, 10:50 am

        bocsass meg de en nem hulyeztem le a felesegem. mintahogy en se tartom magam az extra zseni es tehetseges ferfiak koze egyszeruen belatom, hogy sok szempontbol vannak nalam tehetsegesebb/zsenib stb. ferfiak.
        ami azt illeti az emberek jelentos resze nem extra zseni ugyhogy nyugodtan elhetnenk teljesen normalis eletet mindenfele karrier nelkul (mintahogy az emberek nagyresze mindenfele karrier nelkuli eletet el) es nem kene beavatkozni a termeszet rendjebe (arrol nem beszelve, hogy jo lenne ha az emberek/nok el tudnak donteni, hogy mit akarnak es ezt osszeegyeztetnek a lehetosegeikkel es a kepessegeikkel).

    • A hozzászólás szerzője: Tünde
      Közzétéve: 1.9.2010, 9:17 am

      Mint ahogy az sem mindegy, hogy 20-25 éves korodban esténként pelenkázol, mikor erőd teljében vagy és éppen tudnál húzni, és akarnál is, de hódolsz éppen annak, amit a Fennvaló kiosztott rád.

      Mint ahogy az sem mindegy, hogy a világ jobban ismer egy többgyerekes családapát, mint a saját gyerekei.

    • A hozzászólás szerzője: szittyamarko
      Közzétéve: 1.9.2010, 10:42 am

      Inkább arról van szó, hogy a mostani nők – a feminizmus hatására – mindkettőt – a családot és a karriert – is akarnák, ami ritkán sikerül, és akkor nyafognak. Ez az életben is így van: aki két székre akar ülni egyszerre, az rendszerint a földre kerül. Ha valaki csak annyira intelligens, hogy felfogja, hogy egyszerre csak egy dolgot szerencsés csinálni, akkor annak az élete is szerencsésebb lesz, mint annak, aki mindent akarna – de egyszerre.

      • A hozzászólás szerzője: kerouac
        Közzétéve: 2.9.2010, 11:23 am

        hehe.. ha annyira intelligens vagy, hogy rájöttél, miért ne osszátok fel igazságisan a feladatokat. Te ülj otthon a gyerekkel, cumiztast, pelenkázd, a feleség meg majd pénzt keres. Semmi nem akadályozza meg ezt…

  12. A hozzászólás szerzője: porcupine tree
    Közzétéve: 1.9.2010, 8:35 am

    S hadd kérdezzem ezt mindannyiatoktól, meg a szerkesztőktől is: miért kezeljük ezt a kérdést (mint pl. a szingliséget is) tipikusan női problémaként??? Igazán meg lehetett volna kérdezni egy férfit is, hogy neki mi jön előbb, a gyerekvállalás ugyanis közös döntés, nemcsak a nő dolga, szóval ne nyomjuk már ezt a “fogy a nemzet, mert a karrierista nők nem hajlandók gyereket szülni”-dumát.

    • A hozzászólás szerzője: rácztimi
      Közzétéve: 1.9.2010, 8:45 am

      Kedves porcupine tree! Amint azt a vitaindítóban is megfogalmaztam, úgy tűnik, hogy a családos-gyerekes férfiakat messze nem diszkriminálják annyira a munkaadók, mint a hasonló helyzetben levő nőket. Éppen emiatt a dilemma gyakrabban fogalmazódik meg a nőkben. Ezenkívül a mutatók is azt jelzik, hogy míg a férfiak “házasodási átlagéletkora” évek óta nagyjából stabil, a nőké folyamatosan kitolódik. Tehát bármennyire egyenértékű problémának kellene lennie, sajnos úgy tűnik, hogy elsősorban női problémáról van szó (a szingliség esetén hasonlóképpen; bár elvileg nemtől független, a köztudatba női sajátosságként ivódott be, és ettől nem lehet teljesen eltekinteni).

      A hozzászólásokban pedig nagyon szívesen fogadjuk a férfi olvasóink meglátásait!

    • A hozzászólás szerzője: Tünde
      Közzétéve: 1.9.2010, 9:04 am

      Érdekes, hogy a kedves férfi társadalom neheztel a karrierista, dolgozni vágyó nőkre, de maga semmit nem változtat életstílusán. Vagyis ha olyan nagyon kell a gyerek, és a karrierista nő nem marad otthon gyereket nevelni, akkor maradjon pelenkázni a nem karrierista és nem anyagiakra törekvő férfi, hiszen az apa is ugyanúgy tudja szeretni a gyereket, mint az anya. És a karrierista nő éppen azért karrierista, mert visz annyit haza, mint karrierista férje. Tehát ha nem tudjuk a szerepeket kiegyensúlyozottan megosztani, hogy mindenki vegye ki a részét a gyereknevelésből és a munkából is, akkor mindenki válassza azt, ami legközelebb áll hozzá: ha a férfi gyerekre vágyik, maradjon otthon, és nevelje, és ha a nő karriert szeretne építeni, akkor ezen dolgozzon. Mert a gyerekvállalás nem a 9 hó delivery periodon áll vagy dől.

      • A hozzászólás szerzője: piszkosfred
        Közzétéve: 1.9.2010, 9:35 am

        Kedves Tunde, lehet hogy leferfisovinisztazol, de alapbol a termeszet is raruhazott bizonyos tulajdonsagokat ugy ferfire, mint nore. Termeszetesen mindenki atvaheht a masik feladataibol barmilyen reszt,a mit tud csinalni (bizisten en is jol kiveszem a reszem a hazimunkabol :D), de tapasztalatbol mondom, hogy anyaszerep+apaszerep letezik es egy ferfi nem tudja a nevelesben helyettesiteni az anyat, pl az anya jobban pelenkazik es mas a turelme a gyerekhez, vagy mint ahogy pl a nok jobban foznek es a ferfiak a fizikai munkaban jobbak (sajnalom kedves feministak, de igy van).Gyerekvallalas, gyerekneveles, karrierepites, mindenik esetben mas es osszetett dolog, a lenyeg, hogy a par megtalalja az egyensulyt es ugy dontso – mindig letezik megoldas , csak valamirol le kell mondani

      • A hozzászólás szerzője: eniko
        Közzétéve: 1.9.2010, 10:12 am

        Hogy a nok jobban foznek??? Akkor miert van tobb elismert, ugymond “sztarszakacs” a szakmaban? Nem, nem, ti pont olyan jol tudok fozni is, mosogatni is es pelenkazni is, mint mi.

        Maskent szerettek ti, es maskent mi, ennyi a kulonbseg. De ha ti megtehetitek, hogy csak napi egy-ket oraban szeretitek aktivan a gyerekeiteket, miert ne cserelhetnenk, es tehetnenk ugyanezt mi? Ti atveszitek a hazimunkat, mi penzt keresunk, es amikor ezzel vegeztunk, szeretjuk a gyerekeket.

        Mert az anyai szeretet ertekesebb, mint az apai? Na ne viccelj, ezt te se gondolod komolyan…

        Itt megszokott, beivodott nemi szerepekrol van szo. Ha mindenkinek megfelel a kapcsolatban, akkor nem gond.

        De kerlek ne mondd, hogy genetikailag ugy vagytok kodolva, hogy nem tudtok fozni, mosogatni es haztartast ellatni. Ez egyszeruen nem igaz.

        Amugy persze minden csalad ugy osztja meg a hazimunkat a tagok kozott, ahogy az a csaladtagoknak megfelel.

      • A hozzászólás szerzője: Tünde
        Közzétéve: 1.9.2010, 10:18 am

        @piszkosfred: Igen, lehet, hogy a nők többsége jól főz, csak mivel magyarázod lám, hogy a legjobb szakácsok (itt most a szkácsra mint mesterségre gondolok) mind férfiak? Úgyhogy ne ess kétségbe, a pelenkázás tanulható, már láttam tökéletesen pelenkázó férfiakat, nagyon jó családapákat és rossz családanyákat, ill. nagyon jó családanyákat és rossz családapákat, és nehéz fizikai munkát végző nőket. És sem ez, sem amaz nem a világ rendje. Nem az a világ rendje, amit mindenki általában ugyanúgy szokott csinálni, hanem az, amiben jól érzed magad. És emellett tanulható a türelem, tanulható a gyereknevelés, a pelenkázás, egyszerűen gyakorolni kell. Nem minden nő termett anyai szerepre, csak nemisége miatt, mint ahogyan nem minden férfi bírja jól a fizikai munkát, vannak olyanok is, akiket elfúj a szél és kiesik az ásó a kezéből. Nem vagyunk előre elrendelve az anyai és apai szerepeknek, tanuljuk, mint nő és mint férfi is. Nem azt akarja egyetlen nő sem megváltoztatni, hogy biológialilag mire van kódolva, nem mondja senki, hogy eztán a férfinak kellene kihodani és megszülni a gyereket.
        Ja, és egy másik kérdés: ha azt mondod, hogy a nőt nem tudja a férfi a gyereknevelésben időnként helyettesíteni, mert a nő jobban pelenkáz természeti adottságai miatt, akkor az is igaz, hogy a nő sem tudja helyettesíteni a karrierista férjét az apa szerepben, ugyanilyen természeti adottságai miatt. De ez az utóbbi helyzet nem vet fel problémákat és természetesnek hangzik.Csak akkor van baj, ha a nő szeretné időnként, hogy kisétáljon a szerepéből.

      • A hozzászólás szerzője: szittyamarko
        Közzétéve: 1.9.2010, 10:58 am

        Itt is össze van keverve minden. Nem mindegy, hogy egy gyermek mellett ki van. A gyermekekhez az anya mindig jobban ért, mint az apa, és azért fontos, hogy főleg az anya nevelje a gyermekeket. Úgy gondolom, hogy aki karriert akar építeni, az ne menjen férjhez, és akkor eléri a célját, és nem is kell nyafogjon, hogy annyi baj van a gyermekeivel és a férjével. Csak ül az irodájában, szívja a szivarjait, és boldogan él, amíg meg nem hal:))

  13. A hozzászólás szerzője: piszkosfred
    Közzétéve: 1.9.2010, 10:56 am

    a nok tobbsege jobban foz mint a ferfiak tobbsege, hogy a sztarszakacsok mind ferfiak, nem tudom, miert van, de en tapasztalatbol beszelek. Eniko, en is azt mondtam, amit te, otthon altalaban en mosogatok es a ket gyerekemet is ugyanolyan jol tudom pelenkazni, mint a felesegem. Ha megnezed, nem arrol irtam, hogy a napi munkam utan, 2 orat szeretem aktivan a gyerekeim, hanem azt hogy megosztani kell a dolgokat…en setalok veluk en furdetem es barmibe besegitek ahol tudok. Azt se talalom, hogy hol irtam hogy az anyai szeretet ertekesebb lenne az apainal (?). En azt nem fogom fel, hogy a karrierista nok elkepzelik, hogy mindent elvegezhetnek ugyanannyi idoben….es azt rovom fel, hogy tulajdonkeppen a gyerek issza meg a levet, hogy egy no karriert akar befutni…a gyereket kell mellozze, hogy jobban koncentraljon a munkara … nem onzes ez valahol?

    • A hozzászólás szerzője: Tünde
      Közzétéve: 1.9.2010, 11:09 am

      @piszkosfred: És az valahol nem önzés, ha azt várjuk el, hogy a nő üljön szépen otthon, nevelgesse a gyereket,a férfi pedig szálljon üzleti tárgyalásról üzleti tárgyalásra, járja körbe a világot, mert a gyereknek elég, ha néha hétvégén látja az apját, ugyanis az elfoglalt a pénzszerzéssel, vagyis a saát karrierjével, mert ugyebár a gyerek az anyai szereteten kell felnőjön. Vajon a gyerek nem ugyanannyi időt kellene töltsön apjával és anyjával? És persze nagyon ideális lenne, hogy ez mindig együtt történjen, egyidőben, csak a valóság az, hogy néha egyikkel, meg néha amásikkal. A nő éppen nem gondolja, hogy minden belefér az idejébe, pontosan azért kéri a férfit, hogy helyettesítse időnként. És nem látom, hol ebben az önzés.

      • A hozzászólás szerzője: szittyamarko
        Közzétéve: 1.9.2010, 2:18 pm

        Irreálisan látod a világot, mert csak a pénz körül forognak a gondolataid. A férfiak hány százaléka tartozik abba az üzletembertípusba, amelyet fent ecsetelsz? Vannak olyan férfiak is, akik szenet fejtenek, vagy ganyét hánynak, de mégis jó a családi életük. Nemcsak azok a családok jók ahol a férfi “fehér galléros”. Aztán, aki olyan férjet választ, az vállalja a következményeit is, mert az azzal jár, mint minden más – mindennek van egy sajátossága.

      • A hozzászólás szerzője: Tünde
        Közzétéve: 1.9.2010, 3:21 pm

        Aki pedig karrierista nőt választ, az pedig szintén vállalja a következményeit, és ne siránkozzon, hogy ejnyebejnye a huszadik századi felvilágosult feminista nők. :)

        “Irreálisan látod a világot, mert csak a pénz körül forognak a gondolataid” – nem látom, honnan veszed ezt. Ez a mondatod éppen annak az általánosítási bedobozolt gondolkodásnak a következménye, ami szerint karrierr = pénz.

        És a nők hány százaléka tarozik a karrierista nők csoportjába, amit te oly mélyen megvetsz?

        “Vannak olyan férfiak is, akik szenet fejtenek, vagy ganyét hánynak, de mégis jó a családi életük.”Illetve vannak olyan karrierista nők, akik a családi életet és karriert is építenek, és mégis jó a családi életük. : )

    • A hozzászólás szerzője: kerouac
      Közzétéve: 2.9.2010, 11:42 am

      Akkor talán az apától nem önzés, hogy a munka miatt megvonja magát a gyerekétől? A gyereket mellőzi, hogy koncentráljon a munkára? A társadalmon kívűl senki sem mondja meg, hogy ki maradjon otthon, és ki vigyázzok a gyerekre. Ezek hagyományos szociális konstrukciók, amelyek megmondják, hogyan kell gondolkoznod.
      Ja, és én tényleg nem a pénzről beszélek, meg üzleti tárgyalásokról. Én teljesen más munkát, és nem karriert kívánok. Az a lényeg, hogy a nő azt tehesse, amire hivatottnak érzi magát, és nem azt, amit a társadalom elvár tőle, mert felfedezte, hogy neki emberek jönnek ki a hasából!

  14. A hozzászólás szerzője: KSz
    Közzétéve: 1.9.2010, 12:07 pm

    ‘Vajon a gyerek nem ugyanannyi időt kellene töltsön apjával és anyjával?’
    Ekkora ökörséget!
    Valóban, minél többet, de nem ugyanannyit!!! Ennyire egyenlő még egy feminista sem lehet, hacsak nem kommunista :). Ők akartak mindenkivel egyenlők lenni.
    A gyereknek jó, ha sok időt tölt a nagymamával, ha van. Ha sok időt tölt a nagytatával, ha van. És még többet a szüleivel és testvéreivel, ha vannak.
    A lehetőségek, az élet mindent korlátoznak. Aki megpróbálja a középutat járni az cselekszik helyesen. Középutat járni Istennel legkönnyebb, legyen a keresztények Istene vagy a keleti tanok Istene.

    A karrier pedig egészséges családban csak hab a tortán. Habot verni pedig akkor érdemes, ha már kész a torta.

  15. A hozzászólás szerzője: Tünde
    Közzétéve: 1.9.2010, 12:08 pm

    @szittyamarko: Én pedig úgy gondolom, hogy aki gyereket akar, az törtődjön és vegye ki a részét a nevelésből, legyen az nő vagy férfi. Aki pedig outsourcing-olni akarja a gyereknevelést, meg lerázni a felelősséget a nemiség alapján, minek annak gyerek?

    • A hozzászólás szerzője: szittyamarko
      Közzétéve: 1.9.2010, 2:33 pm

      Nem a felelősség lerázására utaltam, hanem arra, hogy a nemiség alapján is van, amit a nő tud – semmilyen képzés nélkül, amit nem tud a férfi – még akkor sem, ha a fejére áll(pl. a szoptatás), és akkor úgy kell megoldják a dolgokat, hogy lehetőleg legyenek jók. Láttam már olyant, hogy bulis csaj gyermeket szült, de nem foglakozott vele(még megfogni is félt): neki az életregényébe nem a gyermeknevelés volt beleírva, hanem a bulizás, aztán nem tehetett róla, hogy véletlenül terhes maradt:))

  16. A hozzászólás szerzője: S.
    Közzétéve: 1.9.2010, 12:40 pm

    A kommenteket végigolvasva fura hogy mindenki egyből nőkre gondol ha a gyermekvállalás-téma felmerült, meg hogy a gyermekvállalás-karrier ennyire élesen szétválik. Két kisgyermek apjaként én például többször mondtam le csábító szakmai lehetőségekről a családomért – így visszagondolva csöppet sem bánom, egytől egyig jó döntések voltak.

    Szerintem nagyon fontos az, hogy az anya ne legyen napi 24 órán át, hetente 7 napig a gyermekkel együtt: ez hihetetlenül megterhelő, én kipróbáltam (1 napnál többet nem bírtam). Éppen ezért a feleségemnek “kimenői” vannak, szabad délutánjai, amikor elmehet a barátnőivel nevetgélni, önkénteskedni, vásárolni, vagy épp a szakmáját gyakorolhatja.

    Az biztos hogy ha nem lennének gyermekeim, akkor egy sor kérdésben egészen másképp döntök az utóbbi három évben. Biztosan több lenne a pénzem, több a szabadidőm, nagyobb a szabadságom, egy csomó izgalmas kalandban lehetett volna részem. Viszont így, gyermekekkel sokkal gazdagabb és erősebb embernek érzem magam. A feleségemmel való kapcsolatom is egészen más, mélyebb és bensőségesebb. Sokat tanultunk egymásról.

    Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy így alakult. Az apró, mindennapi bosszúságokat leszámítva semmit nem változtatnék.

  17. A hozzászólás szerzője: S.
    Közzétéve: 1.9.2010, 12:47 pm

    Folyt.: tehát ha a család vagy karrier – melyiket először kérdésre kell válaszolnom, azt kell mondjam, a család és karrier szervesen összekapcsolódik: a szakmai döntéseimben mindig fontos szempont a családom jóléte, és fordítva, a családom nagyon sok olyan helyzetben ad erőt továbbmenni, amit család nélkül biztosan feladnék.

  18. A hozzászólás szerzője: S.
    Közzétéve: 1.9.2010, 1:15 pm

    Folyt2.: :)) Nem hinném hogy különösebben körül kell határolni, kinek mi a szerepe egy családon belül. Ez hülyeség hogy csak a nő tud pelenkázni meg főzni, míg csak a férfi tudja eltartani a családot. Inkább olyan ez mint a csapatsportban: mindenkinek megvan az erőssége és gyengébb oldala, de végső soron az rúgja be a labdát, aki éppen helyzetben van.

    Az anya és apa mellett természetesen játszik nagymama, nagypapa, nagybácsi, húg és öccs, no meg barátok, keresztszülők, sőt a fizetett bébiszitter sem ördögtől való, ha az anya szeretné építeni karrierjét:)

    Amúgy pedig tanúsíthatom, meg lehet tanulni pelenkázni, már a mozgásban levő “célpontra” is pillanatok alatt felcsettintem. S nem kell sokat gondolkozzam akkor sem, ha meg kell nevezzek egy olyan családot, ahol a nő sokkal többet keres, mint a férje.

  19. A hozzászólás szerzője: KSz
    Közzétéve: 1.9.2010, 1:19 pm

    A minőségi időről még nem láttam senkit írni. Mert a gyerek nem kilóban mér. S a gondolkodó házastárs sem. Ha megkapja a megérdemelt szeretetet, játékot lehet 5 perc után lepattan rólad a gyerkőc. Ha közben Tévét nézel, ülhetsz mellette két órát is, s az sem elég. Ha meg az asszonnyal is veszekszel egy sort, akkor rögtön 6 órát kér tőled is a gyerek. Szóval minél kevesebbet veszekedni az asszonnyal. A hosszú élet titka, az asszonynak ne szólj vissza :).

  20. A hozzászólás szerzője: szittyamarko
    Közzétéve: 1.9.2010, 7:11 pm

    Tündének: a férfiak “nem szeretnek” karrierista nőket választani. Őket hagyják, hogy ábrándozzanak – kedvükre – az irodáikba, és gyártsák a süket, feminista dumáikat.
    A karrier valóban a pénzről szól, hiába hoznak fel fűt-fát a megszépítésére: egy professzornő, vagy egy menő kurtizán is pénzért dolgozik, és mindkettő valahol egy karrier.
    Nem vagyok statisztikus, és nem tudom megítélni az arányukat. Valóban megvetem őket, mert ők csak a karrierjükbe “szerelmesek”, a többi minden más csak kellék.
    “…vannak olyan karrierista nők, akik a családi életet és karriert is építenek, és mégis jó a családi életük. : ) “ – ebben nem vagyok olyan biztos, mint te. Mint ahogy fentebb is írtam, nem minden rózsaszínű, még akkor sem, ha távolról annak látjuk. Valahogy így van a karrier és a boldogság kapcsolata is. Beszélgettem olyan némettel is, aki Bombay nyomornegyedeiben dolgozott. Azt mondta, hogy az ottani embereknek egy ágyékkötőjük, és – esetleg – egy kecskéjük volt, és mégis olyan boldogok voltak, hogy a nyugati ember, a sok anyagi dolog mellett nem olyan.

    • A hozzászólás szerzője: Margit
      Közzétéve: 1.9.2010, 8:40 pm

      Te szittyamarko, azért érdekelne, hogy a karrierista férfiakat is megveted-e.

      • A hozzászólás szerzője: szittyamarko
        Közzétéve: 1.9.2010, 10:42 pm

        Persze, hogy meg: az olyanokat, akik a pénzt többre nézik, mint az embert, vagyis azokat, akik nem tudják, hogy más is ember. Az olyanok után futkosnak nagyon a nők, mert azoknak van pénzük. Ítéletben nem teszek különbséget nő-férfi, cigány-magyar, és más hasonló dolgok között.

    • A hozzászólás szerzője: Tünde
      Közzétéve: 2.9.2010, 8:49 am

      @szittyamarkó: TE nem szeretsz karrierista nőt választani, nem a férfiak. Lám milyen sztereoptíp módon értelmezed a karriert. Hát vajon az nő, amelyik főállású anya egy életen keresztül, szívvel-lélekkel gyereket nevel, hát ő nem fut be karriert? Ő nem karrierista azért, mert nem szeretne az élettől többet csak azt, hogy tökéletes anya legyen? És mivel ennek ennyi időt, energiát és szeretetet áldoz, valószínű irigyelni fogják mások, akiknek ez nem megy olyan jól. És mintakép lesz belőle, mert lám egy jó anya, éppen ebbe fektet bele, és ebbe ássa el magát, hogy ezt a szerepkört minél jobban gyakorolhassa. De ugyebár ezért a karierért nem jár semmi pénz. Tehát a te érvelésed szerint ez nem nevezhető karriernek, hiába hozhatnánk fel fűt-fát a megszépítésére.

      • A hozzászólás szerzője: szittyamarko
        Közzétéve: 2.9.2010, 8:39 pm

        “TE nem szeretsz karrierista nőt választani, nem a férfiak.” – itt összezagyválsz mindent, de kijavítom, hogy mi – férfiak – nem szeretünk karrierista nők után futkosni. Azonban vannak olyan hímneműek, de azok nem férfiak, akik szerelmesek a pénzbe, és nem számít nekik, hogy azt ki hordozza.
        A karrierizmus alatt semmiképpen sem a kizárólag anyaságról szóló női életpályát érti az emberek többsége. Az is beletatozhat, de a karrierizmusnál főleg a pénzről van szó. Vagyis egy olyan nő, ha – esetleg – szül is, de nem ő neveli a gyermeket(egy sikeres életpályát nem lehet elrontani egy “vacak” gyerek kedvéért:)), vagy nem ő gondozza a beteg szüleit(ha ő gondozza, ha más gondozza, a végén úgyis meghalnak, egy sikeres életpályát ilyen “piti” ügyért sem szakítaná meg egy “vérbeli” karrierista:))

      • A hozzászólás szerzője: Tünde
        Közzétéve: 3.9.2010, 9:25 am

        @szittyamarkó: Egy sikeres életpályát közhelyekért és szokásjoggá vált, megcsontosodott, üres puffogtatott szövegekért nemcsak egy vérbeli karierista nem szakítana meg, hanem egyáltalán senki.

  21. A hozzászólás szerzője: Alma
    Közzétéve: 2.9.2010, 12:53 am

    En csak annyit mondanak, nem vagyok tul idos de szerintem egyertelmu, hogy csalad. Sajnos az emberek manapsag a penzt tobbre ertekelik, mint a szereto szemelyeket. Siralmas…

  22. A hozzászólás szerzője: Szakáts István
    Közzétéve: 2.9.2010, 10:16 am

    Ok, Samu elmondja, hogy milyen értékeket vall magáénak a párkapcsolatban, a közösségben. Én is elmondom, hogy a hideg ráz a tökéletes háziasszony-és-anya típusú pártól, a nemzet távlatához pedig elég rövidlátó vagyok, bár a kisebb közösségeket még mintha érzem-forma. A nemzeti vonal hól ov fémjén Samu háj szkór, én meg epik féjl vagyok. Most muszáj-e kénlódnom, és feltornásznom magam pont de pont fix ebben a pontozási rendszerben? Ejsze nem. Gyere, Samu, inkább csináljuk másképp: Én üdvözlöm a hektárra eső rekord magyargyerek termést, te meg üdvözlöld a homokos rendezők évadonkénti remekeit. Ne mondd, hogy Sekszpír Vilmos is jobban tette volna, ha a népét szaporítja, nem pedig a szót. Persze, ég a ház, fogy a nemzet, és hajrá, eccerre, most minden magyar locsolójára szükség van. De talán mégse mindenkiére, te Samu. S ha talán mindenkiére is, úgylehet akkor sem eccerre. Egy könyvtárban láttam eccer egy kottát, “Handel’s Organ Works”. Valaki ráírta, “mine too”. Ejsze az te voltál, te Samu. Chill.

    • A hozzászólás szerzője: porcupine tree
      Közzétéve: 2.9.2010, 12:33 pm

      höhöhö :))

    • A hozzászólás szerzője: szittyamarko
      Közzétéve: 2.9.2010, 8:46 pm

      Az ő – “Sekszpír Vilmos” – idejében, csak néhány “Sekszpír Vilmos”-szerű valaki volt, de az a baj, hogy manapság már szinte mindenki olyasmiszerű akarna lenni, csak mindenkinek éppen az a szerep sem jól. Nem hiába van az a közmondás, hogy: “Ökörre se illik a csengettyű!”

  23. A hozzászólás szerzője: mse
    Közzétéve: 2.9.2010, 10:25 am

    Szittyamarko: én csak arra lennék kíváncsi, ha már ilyen jól értesz a lányokhoz és ismered őket és igazán családcentrikus vagy: van barátnőd/feleséged? Esetleg megtaláltad már azt a nőt, aki megfelel neked? Nem lehet, hogy inkább neked vannak túl nagy elvárásaid, és nem a lányoknak?…vagy netalán a lányok nem hajlandóak szóba állni veled, mert csak kritikát kapnak tőled? Erre őszintén kíváncsi vagyok.

    • A hozzászólás szerzője: porcupine tree
      Közzétéve: 2.9.2010, 12:32 pm

      na, ez engem is érdekelne, tálalj ki, szittyamarkó :)

    • A hozzászólás szerzője: szittyamarko
      Közzétéve: 2.9.2010, 8:54 pm

      Túl sokat gondolsz rólam, mert valójában nem értek a nőkhöz. Jelenleg nincs barátnőm. Legutóbb is csak egy kurvám volt, akiről sokáig azt hittem, hogy rendes nő. Talán csak egy rendes nővel volt eddig kapcsolatom, a többiek kurvák voltak, akik nagyon jól tudták palástolni az igazi természetüket. Úgy gondolom, hogy nincsenek nagy igényeim, mert csak őszinteséget várnék el, de még nem találkoztam olyan lánnyal, hogy ennek megfeleljen, és kölcsönösen vonzódjunk is egymáshoz. Ez van – még az élethez is szerencse kell…

      • A hozzászólás szerzője: Laika
        Közzétéve: 2.9.2010, 10:18 pm

        Kedves szittyamarkó! én még csak arra lennék kíváncsi, hogy mit értesz kurva alatt. Kérlek, válaszolj!

      • A hozzászólás szerzője: S.
        Közzétéve: 3.9.2010, 9:58 am

        Tudod Szittyamarkó, erről az a vicc jutott eszembe, amikor az egyszeri nyugdíjas betelefonál a rendőrségre: segítség, autópályán mindenki velem szembe hajt! Mire az operatőr: uram, biztos hogy nem Ön vezet rossz sávon?

      • A hozzászólás szerzője: Margit
        Közzétéve: 6.9.2010, 8:55 am

        Csatlakozom Laikához: én is szeretném tudni, mit jelent számodra a “kurva” szó.

  24. A hozzászólás szerzője: Zsu
    Közzétéve: 2.9.2010, 11:49 am

    Én az AHOGY ESIK, ÚGY PUFFAN híve vagyok. Karriert terveztem, gyermeket nem egészen. S erre mi lett belőle: karrier felfüggesztve, gyerkőcterelgetés (megjegyzem, a legnagyobb örömmel) ezerrel. Úgy gondolom, hogy ostobaság végleges válaszokat megfogalmazni, mindeki a saját arcára szabja az életét, illetve ha már családról és párkapcsolatról van szó, mindenki annyira tudja a saját arcára szabni az életét, amennyire ebben a társa segíti. Szerintem lehet valaki igazi anya, sikeres ,,karrieralapító”, sőt még egy húsleves is befér a képbe, csak meg kell találni azt a módot, ahogyan az ember mindezeket egyszerre végzi, és nem kell görcsölni a találgatásban.

  25. A hozzászólás szerzője: Lilla
    Közzétéve: 3.9.2010, 8:34 pm

    Őszintén sajnálom, hogy bizonyos szakmák teljesen elnőiesedtek. Pedig szükség van a férfiakra is. Nagymamáink nem kellett sokat tépelődjenek . Ha szerető társuk volt egyértelműen szebb és gazdagabb életet éltek bármelyik mostani karrierista nőnél.

    • A hozzászólás szerzője: Laika
      Közzétéve: 6.9.2010, 6:16 pm

      Kedves Lilla, talán nem kellene talapzatra állítani a nagyanyáink idejét, életét. Nekem volt egy ilyen nagymamám, akinek az élete a férje, majd mikor ez meghalt, az unokája, családja körül forgott. Még a nyugdíját is a megboldogult “ura” után kapta, mert egy napot sem dolgozott férjes nőként. Sokszor emlegette, hogy be jó is volt akkor, amikor a botfalusi cukorgyárban dolgozott, és büszkén mesélt arról, hogy ő volt az osztályában az első tanuló. A közösségi élmény a férjhezmenetelekor megszűnt. Többé nem járt társaságba. Egész életét egy kertes házban élte le egy óriási város közepében, úgy, hogy közben szinte semmi kapcsolata nem volt a külvilággal. Még vásárolni sem ő ment, mert a “karrierista” családtagok hordták haza, munkából jövet az ennivalót. Még a szomszédba sem ment el, és már az is eseményszámba ment, hogy kiült az ablakba, és így érintkezett a külvilággal. Házi teendők és a rokonokért való aggodalmak közepette telt el az élete nagy része. Eközben mindenki szerette.

      • A hozzászólás szerzője: Lilla
        Közzétéve: 7.9.2010, 4:16 pm

        Hát erről van szó. Mindenki szerette.

Szólj hozzá!