Think Outside The Box

Transindex rovatok


Aktualitás | 31.10.2015

A gazdasági fejlődés is elképzelhetetlen természetvédelem nélkül

Az Apáthy István Egyesület Kolozs megye három védett területének védett fajait és élőhelyeit bemutató cikksorozatát egy interjúval zárja, amelyben Erika Stanciu, a kezelési tervek elkészítését végző Pro Park Alapítvány vezetője, illetve Nagy H. Beáta, a projekt biológusa nyilatkozik. Az egyesület három Kolozs megyei Natura 2000-es terület védett fajait és élőhelyeit mérette fel, ezek alapján készültek el a kezelési tervek, amelyeket február folyamán közvita keretében vitattak meg az érintettek. A projekt címe: A kolozsvári Bükk-Malomvölgy (ROSCI0074), Szentiváni rét (ROSCI0356) és a Kis-Szamos (ROSCI0394) közösségi jelentőségű területek integrált kezelési terveinek kidolgozása. A kezelési tervek elérhetők itt, hozzászólásokat, javaslatokat a natura2000clujkolozsvar@gmail.com címre várnak.

Az év eleji lakossági fórumokat követően elkészültek és az első jóváhagyási szakaszon már túljutottak a kolozsvári Bükk-Malomvölgy, Szentiváni rét és a Kis-Szamos területek kezelési tervei. Miért szükségesek és mire valók a kezelési tervek?

Erika Stanciu

Erika Stanciu

Erika Stanciu: Ahogyan minden községnek, városnak vagy megyének szüksége van egy stratégiai fejlesztési tervre, amely harmonikus, fenntartható fejlődést irányoz elő számára, ugyanúgy minden védett területnek szüksége van kezelési tervre. A kezelési terv a védett terület stratégiai terve. A három szóban forgó Kolozs megyei terület Natura 2000-es terület, ezek esetében a kezelési terv feladata meghatározni, milyen típusú emberi tevékenységek engedélyezettek vagy szükségesek ahhoz, hogy azok a fajok és élőhelyek, amelyek védelméért kijelölték a területek határait, fennmaradhassanak. Fontos tudni, a növény- és állatfajok megóvása nemcsak értük, hanem értünk, emberekért is szükséges: ezek nagyon fontosak a természeti erőforrások, az egészséges környezet fenntartása érdekében, amelyek nélkül a gazdasági és társadalmi fejlődés is elképzelhetetlen.

Melyek a kezelési tervekben szereplő legfontosabb javasolt intézkedések a három védett terület célfajai megőrzése érdekében?

Nagy H. Beáta: A kezelésre vonatkozó intézkedések tartalma a területek jellegétől és az ott élő fajoktól függ. A Szentiváni réten (hivatalos nevén Poienile de la Șard, azaz Sárdi rét) a túllegeltetés megelőzése a legfontosabb különösen az erdélyi tarsza, valamint a lápi tarkalepke védelmében.

A Kis-Szamoson többek között a folyó melletti növényzet visszaállítása, a természetes meder megőrzése, a víz és a partok szenyezésének csökkentése, a sporthorgászat szabályozása a célunk.

A kolozsvári Bükk és a Malomvölgy esetében kidolgozott intézkedés- és szabályozáscsomag többek között magában foglalja a gyepek fenntartását és visszaállítását ott, ahol ez szükséges, a vízforrások mentén az építkezések és egyéb területrendezési munkálatok szabályozását, az öreg fák megőrzését, a legeltetés betiltását, a haszonállatok kitiltását az erdős élőhelyekről stb. Ezen kívül a Bükkben lévő két rezervátum területének kiterjesztését, és egy új kijelölését is szükségesnek tartjuk, elsősorban a hagymaburok védelmében. Vannak olyan szabályozások is, amelyek mindegyik területre vonatkoznak, ilyen például az égetések teljeskörű betiltása.

Nagy H. Beáta

Nagy H. Beáta

Sajnos több olyan faj is van, amelyeket az előzetes felmérések során már nem találtak meg a területeken – ezek „visszahozására” milyen javaslatokat dolgoztak ki?

Erika Stanciu: Fajtól függően nagyon sokféle ilyen intézkedés van a fajok visszatelepítésére. Például a Bükk-Malomvölgy nedves élőhelyein alapvetően arra van szükség, hogy mindenfajta emberi beavatkozást megállítsunk, és amennyiben továbbra is száraz nyarak következnek, szükséges lesz ellátni ezeket vízzel, azaz elvégezni e területek ökológiai rekonstrukcióját (például a mészkedvelő láprétek védelme érdekében). A Szentiváni réten ismét felelősen kell kezelni a területet, ami azt jelenti, kézzel vagy kisebb gépekkel kell kaszálni, és csak megfelelő számú háziállatot – elsősorban inkább teheneket – legeltetni itt. További általános, illetve a különböző fajokra szabott intézkedések megtalálhatóak a kezelési tervekben és a területek szabályzatában. Ami biztos, hogy az intézkedések gyakorlatba ültetéséhez szükséges bevonni a területtulajdonosokat, az erőforrásokkal gazdálkodókat, és be kell azonosítani a megfelelő pénzügyi forrásokat is.

Lápi tarkalepke. Fotó: Vizauer Tibor Csaba

Lápi tarkalepke. Fotó: Vizauer Tibor Csaba

Jelenleg melyek a legsúlyosabb problémák az egyes területeken, amelyek a 18 célfaj, a védett élőhelyek és más fajok fennmaradását veszélyeztetik?

Erika Stanciu: A védett területekre nehezedő nyomás és fenyegetés egy része a rossz kezelésből ered (mint a túllegeltetés a Szentiváni réten vagy az öreg, korhadt fák eltávolítása a Bükkben), vagy az embereknek abból a vágyából, hogy minél csendesebb és szebb erdős területen építsenek maguknak otthont a Bükkben. A Kis-Szamos esetében a szennyezés és a partmenti növényzet eltávolítása volt negatív hatással azokra a fajokra és élőhelyekre, amelyek védelméért a területet kijelölték. Nagyon szomorú, hogy az emberek – bár már számtalanszor felhívták a figyelmüket arra, hogy a természet menyire fontos a saját túlélésünk szempontjából – most sem értik meg, hogy a természetnek, a Bükk erdőinek is, térre és csendre van szüksége. A századok óta az ember által formált természetközeli gyepek pedig továbbra is gondozást igényelnek, olyan kezelést, ami nagyon közel áll ahhoz, amit hagyományosan a legelőkön és kaszálókon az emberek végeztek az idők folyamán.

Egy kezelési terv véglegesítése, minisztériumi jóváhagyása után kinek milyen szerepe van a végrehajtásában?

Erika Stanciu: Egy engedélyezett kezelési terv nemcsak a védett terület kezelője számára válik stratégiai dokumentummá, hanem minden érintett területtulajdonosnak és a természeti erőforrásokat felhasználó szervnek be kell azt tartania. A gondnokságok, földbirtokosok és az erőforrásokat felhasználók kötelezettségeit a három védett terület működési szabályzata határozza meg. Nagyon fontos, hogy minden fél megértse, az ezekben a dokumentumokban szereplő intézkedések mindenki javát szolgálják. A területek kezelői kötelesek biztosítani, hogy minden érintett, akinek tevékenysége a védett területeken zajlik, betartsa a kezelési terv előírásait. Amennyiben valaki megsérti az előírásokat, a kezelőnek kötelessége fellépni, és a törvények alkalmazásáért felelős szervek támogatásával megelőzni vagy harcolni minden olyan tevékenység ellen, amely a védett terület fajai vagy élőhelyei számára káros.

Mit tehet egy egyszerű polgár, ha természetrombolást észlel, hová fordulhat? Ha olyan településen él, ahol védett terület van a közelben, vagy akár neki magának vannak birtokai védett területen, mire kell figyelnie?

Erika Stanciu: Aki egy természetvédelmi területen szabálytalanságot észlel, először is a terület kezelőjéhez kell fordulnia, a három Kolozs megyei terület esetében a gondnoki szerepet ellátó egyesülethez vagy a megyei környezetvédelmi ügynökséghez, és/vagy a környezetvédelmi őrséghez. Észrevételét írásban kell megfogalmaznia, iktatnia a hivatalban, és kérjen hivatalos választ arra vonatkozóan, hogyan oldották meg a problémát. Az 112 sürgősségi hívószámon is bejelentheti a törvénytelenséget, kérve a gondnokság vagy a környezetvédelmi őrség beavatkozását. Akiknek a védett területeken vannak birtokaik, kötelességük ismerni a terület szabályzatát (ez gyakorlatilag összefoglalja a kezelési tervben szereplő intézkedéseket), és nem szabad olyan tevékenységeket végezniük, amelyek a szabályzatba ütköznek.

A három terület közül csupán egynek, a Bükk-Malomvölgynek van civil szervezet gondnoka, a Natura Transilvaniei Egyesület. Romániában számos természetvédelmi terület kezelését az állami szervek vagy önkormányzatok végzik, ugyanakkor a gondnokság sokszor hálátlan feladatát felvállaló civil szervezetek viszont nem kapnak semmiféle támogatást ezirányú munkájukért. Ön szerint a Védett Területek Országos Ügynöksége (Agenția Națională pentru Arii Naturale Protejate) létrehozásával remélhető-e változás ezen a téren?

Erika Stanciu: Még nem tudjuk, a Védett Területek Országos Ügynökségének pontosan milyen feladatai lesznek. Igen, elméletileg ennek az ügynökségnek kellene biztosítania a megfelelő keretet a védett területek hatékony fenntartására, ugyanakkor technikai és pénzügyi segítséget is kellene nyújtaniuk a kezelőknek. Országos szinten a döntéshozási folyamatokban képviselniük kellene a védett területek ügyét, és ki kellene harcolniuk a védett területek megfelelő fenntartásához és kezeléséhez szükséges forrásokat. Lobbizniuk kellene azért, hogy ne csak adminisztrációra, hanem a kártérítések kifizetésére is legyen pénz az állami büdzséből. A kártérítéseknek ugyanis fedezniük kellene a védett területek földbirtokosainak gazdasági veszteségeit, abban az esetben, ha a kezelési tervben tiltó intézkedések szerepelnek a földhasználatra vonatkozóan.

Eddigi tapasztalatok szerint az állami-önkormányzati vagy a civil szervezeti szféra végzi megfelelőbben a természetvédelmi kezelést?

Erika Stanciu: Nem hiszem, hogy ilyen jellegű értékítéleteket fogalmazhatnánk meg a védett területek kezelőiről, és biztosan megállapíthatnánk, hogy melyik szektor képviselői bizonyultak hatékonyabbnak, melyek végeznek jobb munkát. Vannak jó gyakorlatok és kevésbé jók mind az állami-önkormányzati, mind a civil kezelők esetében. Mivel azonban az utóbbi 15 év eredményeiről nem született valós kiértékelés, elhibázott lenne ezeket rangsorolni. A Natura 2000-es Koalíció kérte is a Környezetvédelmi, Vízügyi és Erdészeti Minisztériumtól az eddigi természetvédelmi kezelési gyakorlatok elemzésének elkészítését.

Amit megerősíthetek, hogy nagyon sok, szenvedélyesen elkötelezett gondnokság van, akik fantasztikus erőfeszítéseket tettek, hogy a környezetvédelmi hatóságok és az állam támogatása hiányában is megőrizzék a legértékesebb természetvédelmi területeket. Ezek a gondnokságok több millió eurós projekteket futtattak, oktatási és tájékoztatási tevékenységeket, kezelési tervek kidolgozását valósították meg, ugyanakkor a turisztikai infrastruktúra fejlesztésébe is befektettek, amely a védett területek körzetében a gazdasági fejlődés záloga lehet. A civil szervezetek hozzájárulása a védett területek kezeléséhez hasznosnak és pótolhatatlannak bizonyult a legtöbb általuk gondnokságba vett terület esetében.

Melyek egy kezelő legfontosabb feladatai? Mire kell felkészülnie egy egyesületnek vagy alapítványnak, ha gondnokságot vállalna? Kihez fordulhat szakmai segítségért (pl. a Natura 2000-es Koalícióhoz, amely többek közt a természetvédelmi kezeléssel foglalkozó szakértők egymást segítő hálózata is)?

Erika Stanciu:
A kezelő elsősorban facilitátor, akinek azonban néha vezetővé kell válnia abban a térségben, ahol tevékenységét végzi. Mit akarok ezzel mondani? Akik egy védett területért dolgoznak, először is tudniuk kell, hogyan érik el azt, hogy mindenki, akinek földtulajdona vagy más jogcíme van a területen, megértse a természetvédelem fontosságát és hozzájáruljon a terület értékeinek megőrzéséhez. Tehát a kezelőnek hatékony oktatási és tájékoztatási akciókat kell szerveznie a közvélemény számára, hogy fokozatosan a teljes társadalom ráébredjen, milyen fontos maga a természet a jövőnk szempontjából, és milyen fontos mindenkinek hozzájárulni megóvásához. A kezelőknek új, innovatív ötletekkel kell előállniuk, hogy olyan projekteket vonzzanak a védett területre, amelyek nemcsak a fajok, élőhelyek és a táj megőrzéséhez járulnak hozzá, hanem a helyi közösségek fenntartható fejlődéséhez is. A védett területek kezelőinek különösen komplex feladatköre nem látható el az illető területen élők vagy az érdekelt felek támogatása nélkül. Ezért nagyon fontos, hogy a gondnokságok tudjanak partnerségeket kötni, tudjanak bizalommal és optimistán együtt dolgozni különböző személyekkel és intézményekkel, civilekkel és kormányzatiakkal egyaránt.

Önök a Pro Park Alapítványnál évek óta foglalkoznak a természetvédelemmel kapcsolatos szakmai ismeretek, know-how átadásával. Mi a tapasztalatuk, mennyire van igény erre a civil szervezetek részéről? Romániában beszélhetünk-e már egy számban is jelentős szakértőgárdáról, akik aktívan bekapcsolódnak a természetvédelembe, és a sokszor elkerülhetetlen harcba a néha szakmaiatlan és káros politikai döntések ellen?

Erika Stanciu: A védett területek kezelésének 15 éves romániai története során sok civil szervezetnek a legfájdalmasabb és legnehezebb módon kellett megtanulnia ennek mikéntjét: kísérleteztek, harcoltak, hibáztak, elölről kezdték többször is, azaz a gyakorlatban tanulták meg. A ProPark azt tűzte ki célul, hogy megfelelő keret biztosításával megkönnyíti ezt a tanulási folyamatot: azok, akik már tapasztaltak ezen a téren, átadják a hatékonyabb munkát eredményező ismereteiket, példáikat, a kezeléssel kapcsolatos módozatokat. A probléma nem az, hogy nincs érdeklődés vagy igény a kurzusok iránt. A probléma a pénzügyi források hiánya, ugyanis a kezelőknek – legyenek azok civil szervezetek vagy állami-önkormányzati hatóságok – nincs keretük elküldeni munkatársaikat ezekre a szakmai felkészítőkre. A ProPark nagy erőfeszítéseket tesz nemcsak azért, hogy minőségi szakmai felkészítőket szervezzen, hanem azért is, hogy felkutassa azokat a pénzügyi forrásokat, amelyek révén ösztöndíjjal vagy részleges költségtérítéssel teszi lehetővé a részvételt a kurzusokon. Remélem, a minisztérium fel fogja ismerni a szakmai felkészítők szükségességét és fontosságát, és megoldást talál arra, hogy segítse a védett területek kezelőinek továbbképzését, és az olyan találkozókon való részvételét, ahol pontosabban megértik a feladataikat, és innovatív megoldásokkal találkozhatnak a számos problémára, amellyel kezelőként szembesülnek.

Az Apáthy István Egyesület sajtóanyaga

Címkék: , , , , , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!