Think Outside The Box

Transindex rovatok


Védett fajok | 28.10.2015

Mesterséges szaporítással próbálják visszahozni a kolozsvári Bükkbe a tátogó kökörcsint

Fotó: Fenesi Annamária

Fotó: Fenesi Annamária

Eddigi cikkeinkben a kolozsvári Bükk-Malomvölgy, Szentiváni rét és a Kis-Szamos Natura 2000-es területek 18 célfajának helyzetét mutattuk be a legfrissebb felmérések alapján. A Kolozsvár környéki védett területeken jelenleg is megtalálhatók (vagy a védett területek kezelési terveiben foglalt intézkedésekkel a szakértők reményei szerint újra visszahozhatók) a vidra, a mocsári teknős, a sárgahasú unka, a hangyaboglárka és a nagy tűzlepke, két tarkalepkefaj, a sárga gyapjasszövő, a narancslepke és mustárlepke, a sűrű csetkáka, a szibériai hamuvirág, a hagymaburok, az illatos csengettyűvirág, a homoki küllő, a vágó csík, a szivárványos ökle és az erdélyi tarsza populációi. A gyorsan fejlődő metropolisz és térsége azonban még további ritka, védett fajoknak ad otthont, amelyeket a felmérések során a kutatók megtaláltak, és véleményük szerint a védelmi intézkedések kidolgozásánál ezekre is tekintettel kell lenni.

Közülük most egy növényfajt mutat be két vendégszerzőnk, Rés Katalin és Sándor Dorottya, a BBTE Magyar Biológiai és Ökológiai Intézet Növényökológiai Kutatócsoportjának tagjai.

Fotók: Szabó Anna

Fotók: Szabó Anna

A tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens), bár sok ember számára talán ismeretlen, sajnos jó úton halad afelé, hogy később se ismerjék meg, mivel egyre kevesebb helyen látható már. E szép, ritka fajunk lila virágai hamarosan eltűnnek a környező rétekről, és nem fogják még színesebbé tenni a tavaszt, ezáltal pedig egyre csökken a biodiverzitás is.

A tátogó kökörcsin a boglárkafélék családjába tartozik. Magassága 5-40 cm közötti, közepesen gyapjas növény. Virágzás idején kezdenek kifejlődni tőlevelei, melyek hármasan tenyeresen osztottak, Európában az egyetlen kökörcsinfaj, mely ilyen levelekkel rendelkezik. Felálló virágai harang alakúak, kékes-ibolya színűek, kívül szőrösek. Murvalevelek találhatóak a virágok alatt, melyek hüvelyesen összenőttek, ujjasan szeldeltek és sokcsúcsúak. Termése bóbitás aszmag. Március-áprilisban virágzik (másodvirágzása lehet ősszel).

Elterjedési területe Eurázsiától egészen Észak-Amerikáig húzódik. Európa több országában is megtalálható, északon Finnországig és Svédországig, dél felé pedig egészen Magyarországig és Romániáig terjed, míg a nyugati határát Németország képezi. Élőhelyéül sztyepprétek és száraz gyepek szolgálnak. A tátogó kökörcsin egy hidegtűrő, mészkedvelő faj, mely száraz, időnként átnedvesedő talajú élőhelyeken fordul elő.

szaboanna1

Az eredetileg széles elterjedésű növény mára már Európa egyik legveszélyeztetettebb növényfaja lett. Romániában is egyre szűkebb elterjedésű, több populációja megcsappant, vagy akár el is tűnt, holott az 1900-as évek második felében még elég sok helyről jelezték: Kolozs, Maros, Fehér, Hargita, Kovászna és Suceava megye.

Jelenleg Romániában előforduló populációi közül az egyik a kolozsvári Bükk-erdő szélén található, valamint jelen van még a Tordai-hasadékban, a Torockó melletti Székelykőn, Székelyföldön (Rétyi nyír, Pogány-havas) és lehetséges, hogy Moldvában is. A Kolozsvári Szénafüveken is jelen volt egy populációja, az utóbbi időben azonban nem észlelték itt a fajt.

Natura 2000-es jelölő faj lévén, a tátogó kökörcsin jelenlétében Különleges Természetmegőrzési Területeket kell létrehozzanak. Emellett a faj szerepel a Berni Egyezményben, és az 57/2007 romániai fajvédelmi törvényben is. A kutatók a kezelési terv részeként többek közt javasolják, hogy a tátogó kökörcsin is kerüljön fel a jelölő fajok listájára.

Tavasszal a kökörcsinek könnyen áldozatául eshetnek az eltaposásnak, az állatok vagy a kirándulók akaratlanul is végiggázolhatnak az éppen szárba szökkenő kis növényeken, de a virágzó egyedek letépése is komoly veszélyeztető tényezőnek számít. Mivel nyáron csírázik, amikor magas a hőmérséklet és viszonylag kevés a csapadék, ezért ez a késői csírázás szintén negatívan befolyásolja a populációk fennmaradását. A kökörcsinnek szüksége van szabad felületre, a nyitott és száraz területeket kedveli, hiszen csíranövényei sok fényt igényelnek fejlődésükhöz. Ugyanakkor az ilyen élőhelyeken az egyedek erős versengésnek vannak kitéve más fajokkal a rendelkezésre álló forrásokért, amely ugyancsak megnehezíti a kökörcsin fennmaradását. A sűrű növényzet és a vastag avar-, illetve mohatakaró megakadályozza a faj terjeszkedését, ám ezek közepes mennyisége elősegíti a sikeresebb túlélést, hiszen mérsékli a párologtatást a csapadékszegény időszakban. Mindezen környezeti és emberi hatások mellett, Romániában a beltenyésztéses leromlás is szerepet játszik a faj visszaszorulásában, hiszen az itt megmaradt populációk igencsak aprók és elszigeteltek.

A Kolozsvári Bükkben egy aprócska területen, az erdő szélén találjuk meg a kicsinyke populációt. Egy földút mentén helyezkedik el, ahol a turisták gyakori vendégeik. A Bükkben két kökörcsin faj él együtt, a tátogó kökörcsin mellett megtalálható még a hegyi kökörcsin (Pulsatilla montana) is. A két faj virágzás idején nehezen különíthető el egymástól, megkülönböztető bélyegük a levelük.

A fentiekben leírt tényezők következtében, a tátogó kökörcsin egyedszáma sok helyen erősen lecsökkent, ennek orvoslására több országban is fajmegőrzési terveket dolgoznak ki, mesterségesen próbálják növelni a populációméretet, majd megfigyelik a beavatkozások eredményességét. Egy, a védelmét megcélzó beavatkozás már Romániában is elkezdődött a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Biológiai és Ökológiai Intézet Növényökológiai Kutatócsoportjának köszönhetően a Kolozsvári Bükkben lévő populáció esetében.

Fotók: Szabó Csilla

Fotók: Szabó Csilla

szabocsilla1

Megfigyeljük a populáció dinamikáját, valamint mesterséges szaporítással is próbálkozunk. Tavaly májusban gyűjtöttünk be magokat a szóban forgó populáció egyedeiről, melyeket a Kolozsvári Botanikus Kertben csíráztattunk és neveltünk, ez év októberében pedig 88 egyedet ültettünk ki egy, az avartól előzőleg megtisztított foltba. Az ilyen eljárást ex-situ fajmegőrzésnek nevezzük, hiszen az egyedeket élőhelyükön kívül neveltük, és ezután kerültek vissza természetes környezetükbe. Reményeink szerint ez a próbálkozás sikeres lesz, az egyedek túlélik a telet, és jövő tavasszal elkezdik majd benépesíteni a régi-új otthonukat.

A Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének háttérintézményeként működő Apáthy István Egyesület egy uniós pályázat keretében összesen három Kolozs megyei Natura 2000-es terület kezelési tervét készíttette el, amelyeket február folyamán közvita keretében vitattak meg az érintettek. A projekt címe: A kolozsvári Bükk-Malomvölgy (ROSCI0074), Szentiváni rét (ROSCI0356) és a Kis-Szamos (ROSCI0394) közösségi jelentőségű területek integrált kezelési terveinek kidolgozása. A kezelési tervek elérhetők itt, hozzászólásokat, javaslatokat a natura2000clujkolozsvar@gmail.com címre várnak.

Az Apáthy István Egyesület sajtóanyaga (Rés Katalin és Sándor Dorottya cikke)

Címkék: , , , , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!