Think Outside The Box

Transindex rovatok


Védett fajok | 27.10.2015

Egy rejtőzködőművész lakik Kolozsvár mellett: ő az erdélyi tarsza

Fotók: Urák István

Fotók: Urák István

Egy rejtélyes és különleges nevű szöcskefajról mesélünk most, amely sehol máshol nem fordul elő a világon: ő az erdélyi tarsza (Isophya stysi). Endémikus faj a Kárpát-medencében, ami azt jelenti, hogy csak ebben a térségben fordul elő (egész pontosan Romániában, Magyarországon, Szlovákiában, Ukrajnában és Lengyelországban jelezték jelenlétét).

Romániában többnyire az Erdélyi-medencében, a Keleti-Kárpátok lábainál, a Moldovai-medence északi részén, az Erdélyi Szigethegységben él, hegyvidéki kaszálókon akár 1500 m-es magasságokban is előfordul. Magyarországon 80 m-es tengerszint feletti magasságon is jelezték a faj jelenlétét, ez a legalacsonyabb területről származó adat. Főleg a közepesen meleg (mezofil) üde réteket, lápréteket, tisztásokat, kaszálókat, erdők közelében lévő területeket kedveli.

Közepes termetű, jellegzetesen élénkzöld testű szöcskefaj. Csápjai zöldek vagy sárgásak, és kétszer hosszabbak, mint az állat teste. A nőstények tojócsöve hajlott, a hímek potrohvégi cercusai jellegzetes alakúak és apró fogakkal rendelkeznek a végükön. Megkülönböztető jellegzetessége a fajnak, hogy a szemeitől testének mindkét oldalán egy-egy fehér csík húzódik a potroha felé. Szárnyai csökevényesek, emiatt csak ugrálva közlekedik. A rejtőzködés nagymestere: nagyon jól beolvad környezetébe, a magasra növő növényzet közé, hegyi legelőkön kedvenc rejtőzködőhelye a fehér zászpa (Veratrum album) széles levelei. Növényevő, kétszikűek zöld részeit kedveli leginkább. Nászidőszakban, nyáron, június végétől augusztusig a hímek ciripelnek, az első pár szárnyukat összedörzsölve keltik a ciripelő hangot. A nőstények is adnak ki hangot, válaszolnak a hímek jellegzetes hívóénekére. A petéket a talajba rakják 1-2 cm mélyen, amelyek április végén és május elején kelnek ki. A kifejlett egyedek júniusban jelennek meg, és nyár végéig élnek.

DSC_7634

Kolozs megyében a kolozsvári Bükk és a Malomvölgy, valamint a Szentiváni rét Natura 2000-es területeken is keresték az erdélyi tarszát a kutatók az Apáthy István Egyesület uniós projektje keretében végzett felmérések során. A területeket négyzetekre osztották, és külön-külön átvizsgálták standard mintavételezési eljárással: egyenes vonalak mentén haladva, ún. transzekt módszerrel fűhálók segítségével gyűjtötték be a példányokat. A begyűjtött egyedeket megvizsgálták, nemüket meghatározták, majd szabadon engedték őket. A fűhálós mintavételezés mellett a hímek által kiadott hang alapján is becsültek egyedsűrűséget.

A Bükk-Malomvölgyben összesen 43 egyedet azonosítottak, ebből 27 hím és 16 nőstény volt. A Szentiváni réten nem találták meg az erdélyi tarszát. A kutatók szerint a faj eltűnésének oka, hogy egyre kevesebb a számára megfelelő élőhely, a területeket több helyen túllegeltetik, így eltűnnek a szöcske számára fontos búvó- és táplálkozóhelyek.

DSC_7789

Az erdélyi tarsza fennmaradása érdekében azt javasolják, néhol korlátozni kell a legeltetést és kaszálást, egyes helyeken pedig teljesen be kellene tiltani, hogy a növényzet magasra tudjon nőni legalább abban az időszakban, amikor a faj jelen van és szaporodik (június-augusztus folyamán). Szintén fontos, hogy cserjék is maradjanak a területen, főleg kisméretű kökénybokrok. Ha ezek az intézkedések megtörténnek, és az élőhelyek visszaállnak a megfelelő állapotukba, akkor várható, hogy az erdélyi tarsza egyedszáma és elterjedési területe is megnövekedik a Bükkben, és várhatóan a faj kimutatható lesz a Szentiváni réten is.

A tarszák (Isophya nemzetség) között egyébként nagyon sok nemrég leírt, kis elterjedésű faj van, mint például a székely tarsza (Isophya sicula), amelyet csak hang alapján lehet elkülöníteni a testvérfajoktól, és amely csak a Hargitán fordul elő. Ez meggyőző bizonyíték arra, hogy az erdélyi tájak még nagyon sok hasonló „meglepetést” rejtegethetnek, és olyan fajoknak adnak otthont, amelyeket még nem írtak le a tudomány és a nagyközönség számára.

A Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének háttérintézményeként működő Apáthy István Egyesület egy uniós pályázat keretében összesen három Kolozs megyei Natura 2000-es terület kezelési tervét készíttette el, amelyeket február folyamán közvita keretében vitattak meg az érintettek. A projekt címe: A kolozsvári Bükk-Malomvölgy (ROSCI0074), Szentiváni rét (ROSCI0356) és a Kis-Szamos (ROSCI0394) közösségi jelentőségű területek integrált kezelési terveinek kidolgozása. A kezelési tervek elérhetők itt, hozzászólásokat, javaslatokat a natura2000clujkolozsvar@gmail.com címre várnak.

Az Apáthy István Egyesület sajtóanyaga

Címkék: , , , , , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!