Think Outside The Box

Transindex rovatok


Wélemény | 1.8.2015

“Hajtó vagyok, ne lőjetek!”

Nyakörvezett, nyomkövetővel ellátott medvét lőttek ki májusban orvvadászok Hargita megyében. Nyakörvezett, nyomkövetővel ellátott oroszlánt lőtt ki júliusban egy minnesotai fogorvos Zimbabwéban. Empatikus rekviem azokért, akik látják a pökhendi külföldi vadászt és a jólétet, amiben él. Akik hozzá hasonlóvá szeretnének válni, de csak a zsákmányállat húsából kapnak kegyelemfalatokat.

B.D.T.

A nagyragadozók mozgásának, viselkedésének, élőhelyhasználatának megfigyelése kritikus jelentőségű a természetvédelem szempontjából. Így lehet megfelelő terveket, stratégiákat kidolgozni az emberi tevékenységek miatt rohamosan csökkenő élőhelyek és fajok védelmére, illetve nagyragadozók esetében az emberrel való konfliktusok csökkentésére.

A romániai és a zimbabwei eset között az az egyik különbség, hogy Cecil, az oroszlán lelövését nemzetközi botrány követte. Az igazságszolgáltatás előtt már két helyi vadászt is meghallgattak, akik akár tíz évet is kaphatnak tettükért. A Hargita megyei esetről viszont nem tudni semmit, pedig a tudományos kutatási projektet vezető Milvus Csoport pontos GPS-koordinátákkal rendelkezik a tett helyszíneiről. Tehát – elvileg – a tetteseket be lehetne azonosítani és felelősségre vonni.

Cecil rajongói és gyászolói még Facebook-oldalt is létrehoztak, követelik a vadász felelősségre vonását, és az oroszlán nevében arra biztatják az embereket, rakják ki profiljukba Cecil portréját. M2-nek nem volt “emberi” neve, a kutatókon és néhány természetvédőn kívül senki nem törődött halálával. Egy medvével kevesebb, s akkor mi van?

PLEASE SHARE… NEED TO SEE MORE CECIL SUPPORT.PLEASE CHANGE YOUR PROFILE PICTURE TO A PICTURE OF CECIL UNTIL THIS…

Posted by CECIL the LION on Friday, July 31, 2015

11825827_408782819315998_1107777197842263226_n

Cecil élete és halála

Walter Palmer minnesotai fogorvos 50 ezer dollár körüli összeget fizetett egy helyi vadásztársaságnak az oroszlántrófeáért. Állítása szerint úgy tudta, minden törvényes keretek között zajlik. Úgy tűnik azonban, az állatot szándékosan csalhatták ki a Hwange rezervátumból, hogy a szomszédos vadászterületen elejthessék.

Az amerikai férfi high-tech nyíllal és íjjal sebesítette meg az oroszlánt, majd, mivel leszállt az este, nem indultak el a nyomában. Csak rá mintegy két napra találták meg. A hatalmas hím borzasztó kínok között szenvedett már negyven órája, amikor a vadász végzett vele.

A Cecil nevű, fekete sörényéről nevezetes oroszlán 13 éves volt, és a nemzeti park egyik legfontosabb attrakciójának számított. (Magyarán jöttek a turisták és biztonságos távolból lefényképezték.)

A nyakörvet az Oxfordi Egyetem 1999-ben kezdődött kutatási projektje keretében kapta. Az egyetem kutatói pont arra voltak kíváncsiak, mennyire érinti a nemzeti parkban élő oroszlánpopulációt a környező szavannákon szervezett sportvadászati tevékenység. Eddigi eredmények: a 62 megjelölt oroszlánból 34 pusztult el, 24-et a vadászok lőttek le. A nemzeti park megjelölt hím oroszlánjainak 72%-át lőtték le a trófeavadászok. Andrew Loveridge kutató szerint a nemzeti parkok szomszédságában történő vadászat jelentős zavarást jelent, és olyan nem szándékos hatásai is vannak, mint hogy egy-egy nagy hím lelövését követően a tőle származó összes oroszlánkölyköt egy rivális hím legyilkolja, jelentősen gyengítve ezáltal a populáció génállományát.

Walter Palmer azzal védekezett, nem tudta, hogy az általa lelőtt oroszlán nyakörvezett, védett példány, és hogy sajnálja, a vadászat – amely számára szenvedély, és amelyet „felelősen és törvényesen” űz – úgy alakult, hogy Cecilnek meg kellett halnia.

Mióta néhány napja kiderült, ő lőtte le Cecilt, fenyegetéseket és szitkokat szórnak rá online, és tüntetnek az állatvédők a rendelője előtt. Másfelől a vadászok egy része védelmébe vette, mondván, a trófeavadászat akár természetvédelmi szereppel is bírhat, ha azt felelősen és profin végzik, és hogy a helyi vadászok, hajtók az igazán felelősek, amiért félrevezették az amerikait.

Palmer jóhiszeműségét azonban beárnyékolja, hogy korábban rajtakapták, hogy egy alaszkai feketemedvét illegálisan ejtett el. Pénzbüntetést kapott, és engedélyét egy évre felfüggesztették.

A zimbabwei környezetvédelmi minisztérium bejelentette, kéri a vadász kiadatását az amerikai hatóságoktól, hogy bíróság előtt feleljen vadorzásért. A fogorvos ügyében az amerikai Halászati és Vadászati Szolgálat (US Fish and Wildlife Service – USFWS) is vizsgálódik, hogy megállapítsák, amerikai törvényeket is sértett-e a vadász. A szolgálat próbálta elérni Palmert, mindeddig sikertelenül, ezért a sajtóban felhívást tettek közzé, vagy ő, vagy ügyvédje mihamarabb vegye fel a kapcsolatot az amerikai hatóságokkal.

Oppah Muchinguri zimbabwei környezetvédelmi miniszter egy sajtótájékoztatón „külföldi vadorzónak” nevezte Palmert. A zimbabwei kormány őszinte felháborodását is kétségbe lehet azonban vonni, hiszen nem sokkal a Cecil-botrány előtt 23 elefántbébit exportáltak Kínába és az Egyesült Arab Emírségekbe. Szüleiktől elszakított, vadonban élő kiselefántokról van szó, akik ezentúl állatkertekben szórakoztatják az embereket.

Palmer közösségi oldalakon rendszeresen posztolt fotókat elejtett zsákmányairól. Összesen 43 trófeája volt már a Minneapolis Star Tribune által kikért hivatalos adatok szerint, köztük egy jegesmedve, egy puma, egy elefánt, orrszarvú és még egy afrikai oroszlán is van.

Oroszlánok Afrikában: számok

Az USFWS tavaly októberben kezdeményezte, hogy az afrikai oroszlánt minősítsék veszélyeztetett fajnak. Jelenleg a Vörös Listán a sérülékeny kategóriában szerepel, és legfrissebb adatok szerint 20 ezernél is kevesebb van belőle egész Afrikában. Legoptimistább becslés szerint pedig 35 ezerre tehető a számuk.

Zimbabwéban a populáció nagyságát jelenleg 500-1680-ra teszik, 80%-uk természetvédelmi rezervátumokban él. 1999 és 2009 között 800 oroszlánt ejtettek el a hivatalos statisztikák szerint, 2011-ben a vadászati kvóta 101 volt. Mégis csupán 47 trófeát jelentettek be. Valójában, ha a Palmer-esethez hasonló „féllegális” vadászatokon és orvvadászatokon elejtett példányokat is hozzászámolnák, valószínűleg egy sokkal magasabb szám jönne ki.

A Cecil elejtése utáni nemzetközi botránynak köszönhetően valószínűleg elindulhat a faj veszélyeztetett státuszának megszerzése. Zimbabwéban azonban a helyieknek gyakorlatilag kevés érdekeltsége van ebben: ahogyan egy vadászpárti tudósítás is megjegyzi, jobban foglalkoztatja őket a 80%-os munkanélküliség. A helyi gazdaságnak jól jönnek a külföldi, gazdag vadászok által befizetett összegek – szól az érvelés. És magyarázza már meg valaki, miért érdekli jobban a fehéreket egy oroszlán halála, mint az oroszlánok és elefántok támadásaiban meghalt emberek?

A zimbabwei családapa fenti lapban idézett kijelentése kísértetiesen emlékeztet arra, amikor a medvetámadások és –károk ügyében elkeseredett helyi emberek nyilatkoznak. És a hasonlóságoknak nincs vége: valójában a vadászatból befolyó pénz az ilyen istenhátamögötti, korrupt féldemokráciákban bizonyosan nem a helyi közösségek markát üti, ők nem látnak belőle szinte semmit.

A vadászat a gazdagok – külföldiek, politikusok, „fehérek”, fehérgallérosok – kiváltsága mindkét országban. Ugyanakkor az oroszlántól és a medvétől félni kell, ez benne van a kollektív tudatalattiban (bár itt van egy lényeges különbség, ugyanis a medve bizonyítottan soha nem vadászik emberre, míg az oroszlán bizonyos esetekben igen, elejti és megeszi az embert is). Könnyebb tehát az érzelmektől fűtve elfogadni azt az érvelést, hogy a vadászok megmentik a helyi közösségeket a veszélytől, mint egy sokkal bonyolultabb valóságot, amelyben a jó és rossz szerepe egyáltalán nem ilyen egyértelmű. Könnyebb elfogadni azt, amit a hatalom állít, mint elgondolkodni, horribile dictu, lázadni a fennálló ellen.

Akinek nincs munkája, alig tudja eltartani a családját, és a legközvetlenebb veszélyként a vadállatok fenyegetését éli meg, azt nem igazán lehet meggyőzni a természetvédelem szükségességéről. Mert óhatatlanul csak saját perspektívájából látja a dolgokat, mert már nem tudja, kihez forduljon, kitől remélhet segítséget vagy kit hibáztasson a nehéz helyzetért. Aki túlélő üzemmódban van, attól nem igazán várhatunk el társadalomkritikát, vagy a fennálló helyzet megértő elemzését. Lehet, igazából az sem érdekli, ha a szomszéd kecskéjét vagy a szomszédot vitte el az oroszlán: felszusszan, hogy ma nem ő került sorra.

A Cecilt vagy M2-t legyilkoló vadászok azonban egy teljesen más kategóriába tartoznak, amely sikeresen kihasználja a helyiek kiszolgáltatottságát és emberi gyengeségét.

Most nem akarok belemenni abba, miért etikátlan és káros a trófeavadászat (ezt már megtettem itt vagy kicsit más perspektívából itt). Az orvvadászat káros voltáról pedig, remélem, mindenki meg van győződve.

Jobban érdekel ezúttal a tragédiák színfalak mögötti része, a díszletmunkások, statiszták: hajtók, fegyverhordozók, vadászkirándulás-szervezők. Kegyelmesúrék apródjai és az ő ínségük és bőségük.

Azok, akik látják a pökhendi külföldi vadászt és a jólétet, amiben él. Részesülni akarnak belőle, vágynak erre a jólétre. Töredékét meg is kapják, de azon az áron, amiről soha nem fognak beszélni. Felemelkedni, aszcendálni vágynak, de végül csak a zsákmányállat húsából kapnak kegyelemfalatokat. Trófea helyett medveszalámit. Eltitkolt megalázottságukban pedig a természetvédők ellen fordulnak, acsarogva, mint a kutya, aki védi őt megverő gazdáját. Gyűlölik talán a külföldi vadászt, hogyne gyűlölnék, de vágynak is az elismerésére, a vele való azonosságra. És, talán titokban, talán tökéletlenebb eszközökkel, de a nagyvad elpusztítására. Hiszen nekik is jár, járnia kell az ölés ősi privilégiumának!

Van egy sejtésem. Ahogy ez a gyűlölet eredeti tárgyától másfelé csatornázódik, az állatok, az állatvédők, a természetvédők után gyakran újabb és újabb célpontokat találhat magának. Bevándorló, menekült, cigány, hajléktalan, mindegy, csak kisebb, sebezhetőbb, védtelenebb legyen, ne tudjon visszatámadni. Akárcsak az állat az erdő vagy szavanna sűrűjében, akinek nem adnak puskát, íjat, nyilat. Védekezési lehetőséget. Mert a cél nem a közös megoldás, hanem az ellenfélnek kikiáltott másik lény megsemmisítése. Az a pillanat, amikor boldogan megfürdenek az elejtett préda megüvegesedő tekintetében.

És arra az egy pillanatra talán teljesen elfelejtik megalázottságuk, kiszolgáltatottságuk, kijátszásuk, becsapásuk tényét.

Azaz hogy ők is áldozatok.

Címkék: , , , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!