Think Outside The Box

Transindex rovatok


Aktualitás | 30.6.2015

Ha mind ökofalvakban élnénk, akkor sem lenne fenntartható az emberi társadalom?

"Barrel House" by W. L. Tarbert - Own work. Licensed under CC BY-SA 3.0 via Wikimedia Commons.

Barrel House” by W. L. Tarbert – Own work. Licensed under CC BY-SA 3.0 via Wikimedia Commons.

A világ leghíresebb és legrégebbi ökofalvai is túlhasználják a Föld erőforrásait – írja publicisztikájában az ausztrál Samuel Alexander, a Melbourne-i Fenntartható Társadalom Intézet kutatója.

Az ökológiai lábnyom mérése egy módszer arra, hogy megbecsüljük, a Föld jelenleg rendelkezésre álló erőforrásait mennyire használjuk túl, vagyis hány Földre lenne szükség ahhoz, hogy jelenlegi fogyasztói magatartási trendjeinket fenntartsuk. Ha mindenki úgy élne, mint az észak-amerikaiak vagy ausztrálok, négy-öt Földnyi erőforrásra lenne szükség, de még a környezetbarát technológiákra nagyon sokat adó, fejlett európai államok fogyasztási szokásai is több mint három Földnyi erőforrást igényelnének.

Hogyan lehetne mégis “beleférni” az adott keretekbe, azaz csupán annyit használni, amennyi rendelkezésre áll és meg tud újulni? A szerző szerint szinte minden, témával foglalkozó publikáció alulbecsüli, milyen intézkedésekre lenne szükség, hogy az emberi civilizáció valóban fenntartható legyen. “Innentől csak azok olvassák, akik bátrak” – szól a szerzői figyelmeztetés.

Fenntartható társadalom az, amely működni tud anélkül, hogy a rendelkezésére álló ökoszisztémák kapacitását túlhasználja. A Global Footprint Network legfrissebb adatai szerint az emberiség jelenleg ökológiailag túlterheli a rendszert, és a Föld biokapacitásának másfélszeresét használja épp fel. Ahogyan a számunk 11 milliárd felé közelít, és a “növekedési fétis” alakítja továbbra is a globális gazdaságot, ez a túlterhelés egyértelműen csak nőni fog. Évről évre nagyobb nyomás nehezedik az ökoszisztémákra, és ez a terhelés az emberiség (meg persze más fajok) létezésének alapjait ássa alá.

Ezek tudott tények, ám abba kevesen gondolnak bele, hogy még azok a közösségek is, amelyek a legsikeresebb és legrégebbi ökofalvakban élnek, túlhasználják a Föld erőforrásait, nem csökkentették eléggé ökológiai lábnyomukat.

A skóciai Findhorn Ecovillage talán a leghíresebb a világon. Ökofalunak nevezzük azokat az “intencionális közösségeket”, ahová tervezetten költöznek mindazok az emberek, akik kifejezetten kímélni szeretnék a környezetet. A Findhornban lakók ennek megfelelően szinte kizárólag növényi eredetű táplálékot fogyasztanak, megújuló energiát termelnek és használnak fel, házaikat pedig vályogból vagy újrahasznosított anyagokból építik. Ám a közösségben végzett ökológiai lábnyommérés feltárta, ha az egész világon úgy élnének, mint itt, akkor sem lenne fenntartható: ez pedig nagyrészt amiatt van, hogy az itt lakók is a legtöbb európaihoz hasonlóan gyakran utaznak repülővel. Tehát ha mindenki úgy élne, mind Findhorn lakói, akkor is másfél Földre lenne szükségünk – vonja le a következtetést a szerző.

Siet hangsúlyozni, nem pánikot akar kelteni, vagy az egyébként nagyon tiszteletreméltó ökofalu-mozgalom eredményeit kisebbíteni, hanem inkább fölrázni szeretné a környezetvédő mozgalmat és a közvéleményt. “Nyíljon ki a szemünk, és kezdjük azzal, hogy elismerjük: a fogyasztói kapitalizmus élén táncolni nem megoldás” – írja.

Ahhoz, hogy valóban a megfelelő mértékben csökkentsük ökológiai lábnyomunkat, fundamentális változásra van szükség az életmódunkban, ami nem kompatibilis a civilizációnk növekedés-központúságával. Nem elég a megújuló energiaforrásokra való áttérés, a fogyasztást is a mostanihoz képest sokszorosan csökkenteni kell. Helyben és organikus mezőgazdasági módszerekkel kellene megtermelni az élelmiszert, és jelentősen kevesebb húst kellene fogyasztani. Többet biciklizni és kevesebbet repülni, megosztani az erőforrásokat, radikálisan csökkenteni a szemét mennyiségét, kevesebb gyereket vállalni.

Az ökofalu-mozgalménál még fenntarthatóbb életmódot kell kitalálnunk – véli a szerző. A személyes cselekvés ugyanakkor nem elég, újra kell struktúrálnunk társadalmainkat, hogy a megélhetés ezen egyszerűbb módozatait támogassuk és népszerűsítsük. Ez a dematerializáció: hatékony és egyszerűbb, a fogyasztói kultúrán túlmutató “jó élet”-vízió. A legfejlettebb országoknak tervezetten a gazdasági növekedés leállítására és visszafordítására kellene törekedniük (“degrowth”). Ez az egyetlen logikus lépés – érvel Samuel Alexander.

Teljes írás a The Conversation portálon.

Címkék: , , , , ,

Egy hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Ödi Van Bödi
    Közzétéve: 1.7.2015, 7:29 am

    Előbb-utóbb mindenki belátja, hogy az annyira sajnált fogyás mennyire hasznos. hamarosan megint természetes üzemmódnak fog számítani a háború, ugyanis kevés esélyt látok, hogy belátható időn belül békés módon feldolgoznak 3-4 milliárd embert humusznak. Hiába hőbörögnek egyesek a kapitalizmus ellen, mehetnek Észak-Koreába és degeszthetik tovább a vezért hasát, ugyanolyan káros a lábnyomuk. Akármennyire és próbálj lemondani dolgokról, szart sem ér, a számokkal van a baj. Ha perfúzión élsz, akkor is túl sokba kerülsz a földnek.

Szólj hozzá!