Think Outside The Box

Transindex rovatok


Aktualitás | 9.6.2015

Az urbanizáció pusztít: beépítik és lecsapolják a malomvölgyi láprétek egy részét

Fotó: Urák István

Fotó: Urák István

A Bükk a kolozsváriak kedvenc kirándulóhelye – vajon még érvényes ez az állítás? Mielőtt még rosszul értelmezett lokálpatriotizmusból felhördülnénk, hogy valaki ezt kétségbe meri vonni, próbáljunk meg szembesülni a ténnyel, hogy ez a Bükk már régen nem az az erdős, virágos mezős, tiszta patakos hely, ami volt mondjuk húsz évvel ezelőtt.

Sokan már nem is járnak ki, elborzasztja őket a sok szemét, az építkezések, a megnövekedett forgalom. A város terjeszkedése következtében újabb és újabb területeket hasítottak ki az épületek a Bükkből. Paradox módon minél inkább birtokba veszi a természet után vágyó ember a természetet, és a maga képére formálja azt, annál kevésbé tetszik már neki magának is, amit lát, ami ennek az urbanizációs folyamatnak az eredménye. Menekülnek a város zajától, eldugottabb helyekre szeretnének költözni, esetenként, ha van rá lehetőségük, meg is teszik, de kevesen tudatosítják, hogy ezeknek a területeknek a beépítésével valójában nem szabadultak meg a városi lét árnyoldalaitól, sőt kiterjesztették a várost oda, ahol korábban jól érezték magukat.

Mindezen negatív folyamatok ellenére a Bükk még mindig rengeteg természeti értéket rejteget. Nem csupán egyes kiemelt ritka fajokról van szó, hiszen azok nem tudnának létezni megfelelő körülmények nélkül. A védett élőhelyek azok az életterek, ahol ezek a körülmények még mindig adottak sok állat- és növényfaj számára a fennmaradásra. Ezért is nagyon súlyos vétek – és bűncselekményként büntetendő – ezek rongálása, pl. a gyepek, lápok felgyújtása, lecsapolása.

Ami például külső szemlélő számára pusztán egy vizenyős, nem túl tetszetős tisztásnak tűnik, voltaképpen nagy valószínűséggel egy láp, ami számos értékes fajnak ad otthont. A lápoknak hatalmas szerepük van a biológiai sokféleség megőrzésében, ugyanis kis helyen rengetegféle ritka, különleges élőlény fennmaradását biztosítják. A lápok élővilága sok esetben annyira egyedi, hogy máshonnan már rég kihalt, jégkorszakból fennmaradt fajok is megtalálhatóak bennük, ezeket jégkori reliktumfajoknak nevezzük.

Egyik típusa a lápos élőhelyeknek a láprét (mészkedvelő üde láp- és sásrétek, románul mlaştini alcaline), amely a Bükk és a Malomvölgy Natura 2000-es terület összterületének (1667 ha) mindössze 0,2%-át teszi ki.

Fotó: Szabó Csilla

Fotó: Szabó Csilla

Ezek a lápok jó tápanyag-ellátottságúak, általában lefolyástalan kis medencékben vagy patakok, folyók közelében jöttek létre, és a felszíni vizek vagy források vize táplálja őket. Kissé savas vagy semleges kémhatású talajon, leggyakrabban azonban bázikus talajokon (pH 5,8 – 8,2) tenyésznek, melyek kalcium-karbonátban gazdagok. Leginkább sík vagy kis lejtésű területeken fordulnak elő, ahol az éves csapadékmennyiség 750-1100 mm.

Ideális esetben ezek a láprétek kimagaslóan gazdag fajkészlettel rendelkeznek, a növényfajok között a különböző sásfélék mellett olyan növényritkaságoknak is otthont adnak, mint például a szibériai hamuvirág (Ligularia sibirica), a mocsári hízóka (Pinguicula vulgaris), a zergeboglár (Trollius europaeus), a hagymaburok (Liparis loeselii), a jogaros kakastaréj (Pedicularis sceptrum-carolinum) vagy akár a sűrű csetkáka (Eleocharis carniolica). A lápokból mint természeti rezervátumokból – még ha „hivatalosan” nem is rezervátumok – tilos bármilyen faj begyűjtése, mivel pontosan sérülékenységük miatt ezeken az élőhelyeken minimálisra kellene csökkenteni az emberi zavarást.

Ezt a típusú élőhelyet az ország magasabban fekvő részein, domb- és hegyvidékein sok helyen megtalálni. Kolozs megyében például a Bükkben és a Malomvölgyben, a Gyalui-havasokban, Magyargyerőmonostor közelében és a Jára-völgyében fordul elő. Ami védettségi státuszát illeti, Romániában közösségi érdekeltségű élőhelytípus.

A Malomvölgyben a láprétek élőhelyfoltjai kis kiterjedésűek, korábban egy összefüggő erdőtakaró vette őket körül, megőrizve hűvös, párás mikroklímájukat. Sajnos az utóbbi időszakban tapasztalható fokozott antropogén hatás következményeképpen, amely az építkezések terjeszkedésével köthető össze, egyes lápfoltok már megsemmisültek, másokat a lecsapolás, erdőkitermelés és legeltetés fenyeget – derült ki a védett terület fajainak és élőhelyeinek tavaly lezárult, az Apáthy István Egyesület uniós projektjének keretében készült felméréséből.

A kutatók a terepi felmérések során 7 ilyen élőhelyfoltot találtak a Malomvölgyben – tájékoztatott Ruprecht Eszter egyetemi docens, a felmérésekben résztvevő egyik kutató. Két növénytársulás felelt meg ennek az élőhelytípusnak: a kormos csátés láprét (Orchido-Schoenetum nigricantis Oberd. 1957) és a széleslevelű gyapjúsásos láprét (Carici flavae-Eriophoretum latifolii Soó 1944).

A megmaradt lápréteket is veszélyezteti tehát Kolozsvár terjeszkedése, az urbanizáció. Sok esetben a területek használói vagy tulajdonosai kerítésekkel szabdalják szét az élőhelyet, csatornázási munkálatokkal dúlják föl a lápréteket vagy idegenhonos, ill. tájidegen fajokat ültetnek be (pl. akácot vagy homoktövist). Az építkezés és a lápok lecsapolása bűncselekménynek számít, ennek ellenére jelenleg is nagy ütemben zajlanak ezek a tevékenységek a védett területen. A szakértők leszögezik, mivel sok faj nagyon érzékeny a taposásra, még nagyobb csoportokban „megszállni” és végiggyalogolni sem szabadna ezeken az élőhelyfoltokon. Semmilyen növényt, állatot nem szabad begyűjteni, csak esetleg tudományos célokra, amihez külön engedély kell a gondnoktól, azaz a Natura Transilvaniei Egyesülettől. Tilos a tűzgyújtás, sátorozás, legeltetés és a favágás is.

A malomvölgyi lápok végveszélyben vannak a rohamos urbanizáció miatt, a Malomvölgy Felek községhez legközelebb fekvő részéről egy nagyobb lápfolt már eltűnt, és a többi élőhelyfolt további sorsa is nagyon aggasztó – véli Mátis Attila, a felmérésekben résztvevő egyik biológus. Több értékes, lápokhoz kötődő növényfaj is eltűnt a lecsapolások, beépítések miatt, pl. a jégkori reliktumfajként számon tartott szibériai cickafark (Achillea impatiens), az orchideafélékhez tartozó egygumójú minka (Herminium monorchis), vagy a projekt célfajai közé tartozó sűrű csetkáka (Eleocharis carniolica). A még fellelhető ritka és védett fajok mind visszaszorultak, csak kis populacó-fragmentumok maradtak fenn rejtett zugokban. Ilyen pl. az illatos csengettyűvirág (Adenophora liliifolia) és a szibériai hamuvirág (Ligularia sibirica).

Fotó: Urák István

Fotó: Urák István

Szibériai hamuvirágból 328 egyedet találtak a felmérést végzők, ebből a legtöbbet azonban nem a védett területen, hanem azon kívül. Ez a jégkori reliktumfaj csupán kis populáció-fragmentumokkal van jelen, kevés egyedszámban, egy nagyobb állomány a védett területen kívülre esik.

A szibériai hamuvirág laikusok számára első ránézésre apró aranyesőnek tűnik, szigorúan védett faj, leszedni tilos. Robusztus termetű, a fészekvirágzatúak családjába tartozó, évelő növény, 80–150 cm magasra nő. Valaha gyakoribb elterjedésű volt, de főként a nedves élőhelyek lecsapolása miatt sok helyről eltűnt Európában, ahol összesen 71 Natura 2000-es területet jelöltek ki védelmére. Eurázsiai elterjedésű, Örményországtól Spanyolországig, Kelet- és Közép-Európa országaiban és Oroszországban is elterjedt volt. Európai szintű, összesített, friss adatok sajnos nem állnak rendelkezésre a faj populációinak jelenlegi helyzetéről.

Fotó: Urák István

Fotó: Urák István

A szakértők megállapították, hogy a Kolozsvár melletti védett területen is az emberi hatások miatt a faj élőhelye degradálódik, a populáció egyedszáma várhatóan csökkenni fog. Veszélyt jelent a faj számára a lecsapolás, az erdőirtás, a legeltetés, és legfőképpen az építkezés. Tavaly a bükki kemping (Colonia Faget) közelében fekvő egyik égerlápos élőhelyét ismeretlen tettesek feldúlták. A pusztítás mintegy két hektáros területet érintett, több helyszínen is ledózerolták a helyet, úgy tűnik, építkezés céljából. Az ügyben a terület gondnoksága feljelentést tett, de azóta sem történt előrelépés. A szibériai hamuvirág több száz példánya semmisült meg a pusztítás során.

A szibériai hamuvirág Romániában főleg hegyvidéki területeken, a Csíki-, Máramarosi-, Radnai-havasokban, a Retyezátban, a Királykőn, a Bucsecs-hegységben található meg nagyobb számban, de a Prázsmár és Hermány közeli lápokban, az Alcsíki-medencében, a Gyergyói-medencében (pl. Szenétén és Borzonton), Csomád-Bálványoson, a Madarasi Hargitán vagy a Szent Anna-tó melletti Mohos tőzeglápban is jelölő fajként jelenik meg.

Fotó: Urák István

Fotó: Urák István

A láprétek és a szibériai hamuvirág populációinak malomvölgyi felmérése egy uniós projekt keretében folyt. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének háttérintézményeként működő Apáthy István Egyesület egy uniós pályázat keretében összesen három Kolozs megyei Natura 2000-es terület kezelési tervét készíttette el, amelyeket február folyamán közvita keretében vitattak meg az érintettek. A projekt címe: A kolozsvári Bükk-Malomvölgy (ROSCI0074), Szentiváni rét (ROSCI0356) és a Kis-Szamos (ROSCI0394) közösségi jelentőségű területek integrált kezelési terveinek kidolgozása. A kezelési tervek elérhetők itt, hozzászólásokat, javaslatokat a natura2000clujkolozsvar@gmail.com címre várnak.

Az Apáthy István Egyesület sajtóanyaga

Címkék: , , , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!