Think Outside The Box

Transindex rovatok


Védett fajok | 26.5.2015

Eltűnt a Malomvölgyből egy endémikus közép-kelet-európai növényfaj, a sűrű csetkáka

suru_csetkaka_ma
Fotó: Mesterházy Attila

Bulgáriából már, úgy tűnik, kihalt, Magyarországon veszélyeztetett faj a sűrű csetkáka (Eleocharis carniolica), amely nem túl szembeszökő külsejével biztosan nem a vadvirággyűjtők miatt szorult vissza Kolozs megyében. Jelentéktelen kórónak tűnik, első látásra valamilyen fura vízi gyomnövénynek nézhetnénk.

Rokonát, a mocsári csetkákát szokás telepíteni mesterséges tavak partjára, mert sűrű gyökereivel megköti a kavicsokat a kerti tó partján, ideális partvédő és víztisztító növény. Az Eleocharis nemzetségbe (genus) amúgy több mint kétszáz faj tartozik, és a mocsári csetkáka az egyik legelterjedtebb, Észak-Amerikától Afganisztánig rengeteg helyen megtalálható. Kevésbé mutatós, európai sűrű csetkákánk viszont hiába őshonos és ritka, nagyon kevés tudománynépszerűsítő-ismeretterjesztő információ jelent róla meg, és nemhogy saját Wikipédia-szócikket nem kapott, de még a legismertebb Eleocharisok közös Wikipédia-oldalára sem került fel.

Miért olyan különleges mégis ez a faj? Kelet- és Közép-Európában endémikus, ami azt jelenti, hogy az ezen a területen élő, elzárt populáció a fajképződés következtében olyan helyi variációt hozott létre, amely sehol máshol a világon nem fordul elő. (Esetleg telepítve, az erre specializálódott botanikusok tesztültetvényein…)

A sűrű csetkáka elterjedési területe Ausztriától Magyarországon át Ukrajnáig, délen Olaszországig és Horvátországig terjed. Lengyelországban már csak százharmincat számoltak belőle, Ausztriában az egyik populáció kihalt, a kutatók csupán három továbbiról tudnak. Nem igazán lehet megbecsülni a megmaradt állományát, főleg hogy az időjárástól nagyon nagy mértékben függ a populációk mérete. A lápok, mocsarak, partmenték mellett az időszakosan elöntött, belvizes területeket is kedveli. Romániában több védett területet is kijelöltek, ahol megtalálható: a Nagykárolyi Síkság, Érmellék, Fehér-Körös, Lunca Buzăului, a Fogarasi-havasok és a Máramarosi-havasok, a Királykő, a Brassó megyei híres Nárciszmező (Poienile cu narcise de la Dumbrava Vadului), a Vaskapu azok a helyszínek, ahol remélhetőleg még megtalálható a sűrű csetkáka.

A Kolozsvár melletti Bükkből és a Malomvölgyből ugyanis sajnos lokálisan kihalhatott. Egyedeit legalábbis egy friss felmérés során nem találták meg a kutatók. Ugyanígy a Szatmár megyei Túrmenti Természetvédelmi Területen sem találták meg korábbi felmérések során.

A faj a nedves, vízparti talajt kedveli, az iszapnövényzet tagja, kb. 30 cm magasra nő, félcentis átmérőjű szárán 3-6 mélyebb barázda fut végig. A füzérke sokvirágú halványbarna, hosszúkás, 3-10 mm hosszú, tövén keskenyedő. Eltűnése a védett területről a számára kedvezőtlen körülményekre utal.

Mint ahogyan számos eddig bemutatott Kolozs megyei védett faj esetében bebizonyosodott, a sűrű csetkáka is elsősorban a terjeszkedő város, az építkezések és lecsapolások áldozata.

Ami például külső szemlélő számára pusztán egy vizenyős, nem túl tetszetős tisztásnak tűnik, voltaképpen nagy valószínűséggel egy láp, ami számos értékes fajnak ad otthont. A Bükk és a Malomvölgy Natura 2000-es területen sajnos már csak foltokban maradtak fenn a nedves élőhelyek, így a lápok is, pedig sérülékenységük miatt ezeken az élőhelyeken minimálisra kellene csökkenteni az emberi zavarást. Az építkezés, égetés és a lápok lecsapolása is bűncselekménynek számít, ennek ellenére jelenleg is nagy ütemben zajlik a védett területen.

A malomvölgyi lápok végveszélyben vannak a rohamos urbanizáció miatt, a Malomvölgy elejéről egy nagyobb lápfolt már eltűnt, és a többi élőhelyfolt további sorsa is nagyon aggasztó – véli Mátis Attila, a felmérésekben résztvevő egyik biológus. Nemcsak a sűrű csetkáka, hanem több más értékes, lápokhoz kötődő növényfaj is eltűnt a lecsapolások, beépítések miatt, pl. a jégkorszaki reliktumfajként számon tartott szibériai cickafark (Achillea impatiens), az orchideafélékhez tartozó egygumójú minka (Herminium monorchis), vagy a négytagú varjúköröm (Phyteuma tetramerum). A még fellelhető ritka és védett fajok mind visszaszorultak, csak kis populacófragmentumok maradtak fenn rejtett zugokban. Ilyen pl. az illatos csengettyűvirág (Adenophora liliifolia) és a szibériai hamuvirág (Ligularia sibirica).

A lápok és más élőhelyek, valamint fajok, köztük a sűrű csetkáka felmérése egy uniós projekt keretében folyt, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének háttérintézményeként működő Apáthy István Egyesület egy uniós pályázat keretében összesen három Kolozs megyei Natura 2000-es terület kezelési tervét készíttette el, amelyeket február folyamán közvita keretében vitattak meg az érintettek. A projekt címe: A kolozsvári Bükk-Malomvölgy (ROSCI0074), Szentiváni rét (ROSCI0356) és a Kis-Szamos (ROSCI0394) közösségi jelentőségű területek integrált kezelési terveinek kidolgozása. A kezelési tervek elérhetők a natura2000clujkolozsvar.com honlapon, hozzászólásokat, javaslatokat a natura2000clujkolozsvar@gmail.com címre várnak.

Az Apáthy István Egyesület sajtóanyaga

Címkék: , , , , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!