Think Outside The Box

Transindex rovatok


Aktualitás | 13.8.2010

Két kerékkel a Mezőségen keresztül

Az ideális biciklis: könnyű bicajjal, kevés csomaggal és szalmakalappal.

Idén Mezőséget kerekezi keresztül-kasul ötven bringás az Élő Erdély szervezte hatodik biciklitúrán. Céljuk most is, mint minden évben, a kevésbé bejárt útvonalak megismerése, információk gyűjtése, és persze tíz nap tekerés jó hangulatban!

Rácz Tímea

A túra augusztus 7-én rajtolt Magyarfülpösön, és vasárnap ér véget Vajdaszentiványban, miközben a túrázók útba ejtették a Mezőség minden nevezetes látnivalóját. Ez a program immár a hatodik, korábban Szászföldet, Kalotaszeget, több részletben a Székelyföldet, valamit a Nyárádmentét járták be. Az előző túrákhoz viszonyítva az idei mezőségi út nem túl hosszú, volt már ennél nagyobb lélegzetű is, viszont a sok hegymenet és az árnyék hiánya duplán megnehezíti a túrázást.

A túra már a végéhez közeledik; Fülöp Attila főszervezőt ma az ördöngösfüzesi megálló alatt sikerült telefonon elérni. Elmesélte, hogy a hangulat végig nagyon jó volt, és szerencsére néhány helyben orvosolható esésen kívül semmi komoly baleset nem történt. A füzesi pihenő most különösen jólesik; tegnap nehéz napjuk volt, a tűző napon kellett tekerniük, valamint a Bonchida-Kisiklód közötti szakasz eléggé keménynek bizonyult, itt sokan elestek.

Itt éppen erdőben vezetett az út.

Valószínűleg nem könnyű egy ilyen eseménygazdag biciklis kirándulás esetén a legnagyobb élményt megnevezni, Fülöp Attila mégis azonnal felelt: a csütörtöki szamosújvári látogatás, abból is Esztegár János frappáns, tömör kiselőadása az örményekről.

A tíznapos túra részvételi díja – 550 lej – sokak számára elég borsosnak tűnhet, így azt is megkérdeztük, hogy nagy-e ez az összeg, és lehetne-e a jövőben más szállási vagy étkezési szokásokkal lefaragni belőle. Fülöp Attila szerint azonban a sátras, maguknak főzős verzió az első két-három évben megbukott, mivel bebizonyosodott, hogy az egész napos tekerés után az embereknek nincs kedve sátrat verni, tüzet gyújtani, vacsorát főzni.

Bár a stabil 50 résztvevőnek 30-40 százaléka cserélődik évente, igazából közkívánatra született az az egyezség, hogy ha drágább is, de aludjanak vetett ágyban, és kapjanak minden este meleg vacsorát. Az összeg valójában az önköltséget fedi: alkudozásokkal és minőségben változó szállásokkal (pl. panzió után tornaterem) együtt is 50 lejbe kerül egy napi szállás és étkezés. A valódi költség még nagyobb lenne, ha különböző szponzorok segítségével nem lehetett volna lefaragni a kísérőkocsi vagy a pólók árát – tette hozzá Fülöp Attila.

A kísérőautó: szállítja a csomagod, de téged is, ha nagyon kidőlsz

A túrát a blogon (mezoseg.erdelytura.com) is végig lehet követni, igaz, kissé elmaradtak a bejegyzésekkel. Viszont ez a weboldal – amelyet először csak a szervezők használtak, majd a szélesebb publikumnak is nyitott lett – a túra után információs portállá alakul át, ahová az út során összegyűjtött információkat, interjúkat, képeket, filmeket töltik majd fel. Igen, filmet: a biciklis csapattal együtt egy háromfős ministáb is utazik, amelynek tíznapos munkájából remélhetőleg egy ötvenperces film is kikerekedik.

Ízelítőképpen íme néhány szemelvény a blogbejgyzésekből:

“Az a jó az első megállóig, hogy a csapatok még egyben vannak, mindenkinek van még hideg vize és lelki ereje mosolyogni. Mire megérkeztünk a marossárpataki Teleki kastélyhoz, ezek fogyásnak indultak. Ott Gálfi tanítóbácsi mondott a Telekiekről jót, rosszat, belekevert saját véleményt is nagy diszkréten, de a végére csak tiszta lett, hogy itt a vidéken minden a Telekiek műve, ha jó, ha rossz. A kastélyról is beszélt, egyedül azt nem mondta el, mi köze van a kastélypark közepén kertitörpe formájában mosolygó Hófehérkének és hét törpének a Telekiekhez.”


Mi se tudjuk, mi köze van a tehénnek a Telekiekhez, de úgy látszik, a biciklisek számára fontos megörökítendő téma.

“A magyarózdi éjjelen denevérekkel és valmilyen szaladgáló szőrös kisállatokkal aludtunk. Szerencsére a belmagasság olyan nagy a kastélyban, hogy békében megfértünk, és az alvók zöme észre sem vette az albérlőket.”

Magyarózd

“A kerelőszentpáli Haller kastélynál egyik építész barátunk terelte el minden egyébről a figyelmünket, olyan ízesen, kimerítően és néha érthetetlenül beszélt a valamikori kastélyról, kastélyéletről és építészetről. Amit mindenki megértett, és végre szaktudást tettetve értelmes képpel bólogatott, az az a tény volt, hogy a habarcs közé tojásfehérjét kevertek, hogy a téglák jól egymáshoz ragadjanak. Soha nem gondolta volna a mesélő szakember, hogy ezzel a információval, és nem a mestergerendával, meg a barokk tengellyel fog érdekeset mondani a társainak.”

Kerelőszentpál

“A második kastély erre a napra a radnóti Kornis-Rákóczi kastély, amely igazából megérdemelne egy még hosszabb nevet, mert maga az épület is nagyon hosszú és nagy, mondhatni, na igen, emmár kastély. Megjelent az impozáns épület őre is, aki magyar, ott egy kicsit odébb lakik a kastélytól, és még csak 76 éves. Hályogos, mélyreható tekintetét ránkszegezte, s elmondta, hogy ez a kastély kérem 1848-ban épült, s ’95-ben iskolaként működött. Mára már egyáltalán nem működik, csak a rendkívül dizájnos árnyékszék, amit ki is próbáltak egy páran, mindenesetre egy nagyon eredeti népség ez a mezőségi.”

A kastély egyik terme – legutóbb tornateremként működött

Hogyan tovább? Korai még ilyent kérdezni, amikor még vége sincs a túrának, de kiderül, hogy már vannak elképzelések. A Maros völgye, valamit a Küküllő vidéke került eddig szóba, de ez még természetesen változhat. Jövőre tehát érdemes ismét követni a bringásokat!

Fotók: mezoseg.erdelytura.com

Címkék: , , ,

Egy hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Fülöp Attila
    Közzétéve: 4.4.2012, 10:48 am

    A tehénnek nagyon jó színe van

Szólj hozzá!