Think Outside The Box

Transindex rovatok


Védett fajok | 13.8.2010

Cincog, hős és még bogár is


Fotó: Tim Parkinson

A hős huszárok mindig kackiás bajszot viselnek. Feltehetően vélt-valós hős mivoltuk mértékét jelzi bajszuk kackiássága. A hőscincér is „bajsza” miatt kapta nevét, habár a hosszú csáp nemcsak a hímre jellemző. Pedig ha kézbevesszük, kétségbeesett cincogásáról biztosan nem a híres-hírhedt Simonyi óbester vagy a ‘48-as huszárok jutnak eszünkbe.

Markó Bálint

A nagy hőscincér (Cerambyx cerdo LINNAEUS, 1758) egyike a legnagyobb termetű hazai rovaroknak, testhossza meghaladja az öt cm-t is. A rovarok (Insecta) osztályán belül a bogarak (Coleoptera) rendjébe és a cincérek (Cerambycidae) családjába tartozik.

A cincérek egyike a legnagyobb bogárcsaládoknak, világszerte több mint 35000 faj tartozik ide, a fajok többsége trópusi. Többek között cincér a világ egyik legnagyobb bogara is, az Amazonas medencéjében élő 16,5 cm-es nagyságúra is megnövő Titanus giganteus (LINNAEUS, 1771). Kivétel nélkül növényevők, a lárvák többnyire élő vagy haldokló fákban növekednek, míg a felnőtt egyedek nedveket nyalogatnak vagy más növényi eredetű anyagokat fogyasztanak. Testük megnyúlt, legfőbb jellegzetességük a legtöbb fajnál a teljes testhosszt is meghaladó csáp. Mégis magyar nevük (ellentétben az angol longhorn beetle névvel) egy teljesen más jellegzetességükre utal, éspedig arra, hogy furcsa cincogó hangot képesek kiadni.

Fotó: Robin Waayers

Ha megfogunk egy cincért, elképedve láthatjuk, hogy heves „bólogatásba” fog, mintha egyetértene ezzel a tettünkkel. Valójában az előtorát dörzsöli a középtorhoz, s ha fülünkhöz emeljük az elkeseredetten bólogató rovart, rögtön hallhatóvá válik kétségbeesett cincogása, amellyel jó eséllyel el szeretne riasztani minket attól, hogy elfogyasszuk. Elvégre ki enne meg jó szívvel például egy riadtan sipákoló hamburgert?

A nagy hőscincér jól kitinezett, erőteljes teste többnyire feketésbarna, csupán a szárnyfedők vége megy át világosabb vörösesbarnás színbe. A hím csápja jóval hosszabb, mint a nőstényé, a testhosszt is meghaladja, míg a nőstényé azzal megegyező nagyságú. Valaha e látványos faj egész Európában, Észak-Afrikában honos volt, ma már elterjedése foltos, sokfelé teljesen eltűnt. A nagy szarvasbogárhoz hasonlóan az ő esetében is elsődlegesen az erdők felelőtlen irtása kipusztulásának, veszélyeztetettségének okozója.

Fotó: sz.ineka’s world/flickr.com

A mérsékelt égövi Európában kifejezetten napsütötte, magányosabb öreg tölgyfákat kedvel. Délebbre tőlünk más fákban is fejlődhet, például gesztenyefában. A „megtámadott” öreg fák könnyen felismerhetőek a hatalmas kirepülőnyílásokról, amelyeken keresztül a felnőtt egyedek elhagyják lárvakoruk helyszínét. A lárvák által rágott kanyargós járatok akár ujjnyi vastagságúak is lehetnek, és mélyebben is behatolnak a tölgyfa belsejébe, távlatilag annak pusztulását okozva. Az utolsó stádiumú lárva akár a 10 cm-es nagyságot is elérheti.

Más hasonló rovarokhoz hasonlóan a nagy hőscincérre is érvényes, hogy életének legnagyobb részét, 3-4 évet, lárvaként tölti. A felnőtt egyedek ehhez képest viszonylag rövid ideig élnek. Ősszel a bábból való kikelésük után még a fában maradnak s csak következő év májusában-júniusában jönnek elő szaporodni. A nőstény 100-400 petét rak a lárváknak otthonul szolgáló tölgyfák repedéseibe.

Elsősorban alföldön, dombvidéken, öreg tölgyfacsoportokkal rendelkező ligetesebb erdőkben, erdőszéleken, tölgyfás legelőkön, parkokban találkozhatunk a májusban repülő nagytestű bogárral. Sajnos erre ma már egyre kisebb valószínűséggel kerülhet sor az erdőirtásoknak köszönhetően. Elterjedésének foltozottsága sem kedvez fennmaradásának, ugyanis a faj kolonizációs képessége csekély, s az izolált populációk között a génáramlás esélye alacsony. Nagy-Britanniában már régebben kihalt, s Nyugat-Európában mindenhol eltűnőfélben van. Státusa ennek megfelelően sebezhető (vulnerable) az IUCN vörös lista kritériumai szerint. A Berni Egyezmény (Bern Convention) II. függelékében szintén szerepel, valamint az EU Élőhely Irányelvének (European Habitats and Species Directive) II. és IV. függelékében.

Védelme csak úgy valósítható meg, ha az általa megtámadott, pusztuló tölgyfákat nem vágják ki ún. „erdőegészségügyi” okokra hivatkozva, hanem lábon hagyják. Tágítva a látókörünket nyugodt lélekkel felvethetjük, hogy egyébként is komoly paradigmaváltásra van szükség a parkok, erdők kezelését illetően: habár sokan örülnek egy rendezett, állandóan gereblyézett, avartalanított városi park látványának párhuzamba állítva azt a tiszta utca-tiszta város képével, valójában egy erdő tökéletes „működéséhez” elengedhetetlen az avar, a holt ágak „káosza”, hiszen számos erdei lénynek ez ad élőhelyet, táplálékot, s nem utolsósorban a talajképződés alapja a bomló szervesanyag jelenléte. A parkokban fészkelő madarak számára is több táplálékot biztosít a rendetlen park, mint a tiszta. A szépen gereblyézett kolozsvári Sétatér látványa csupán a természetesség illúzióját ajánlhatja, semmi többet. Mintha egy hatalmas cserepes virágban sétálgatnánk…

Válogatott szakirodalom
Buse, J., Schröder, B., Assmann, T. (2007): Modelling habitat and spatial distribution of an endangered longhorn beetle – A case study for saproxylic insect conservation. Biological Conservation 137(3): 372-381.
Gillott, C. (1995): Entomology. Plenum Press, New York – London.

A szerző a BBTE Biológia-Geológia Kar Taxonómiai és Ökológiai Tanszékének adjunktusa.

Címkék: , , ,

Egy hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Nanti
    Közzétéve: 2.6.2015, 6:30 am

    Igen, az otthagyott lomb kell a fáknak is, ásványi sókat szabadítanak fel a baktériumok.
    Én a kertemben mindig a fák alá gyűjtöm, a mogyoró bokraim különösen kedvelik. Régen én is összegyűjtöttem és elástam a kertben, de miután egy német lapban azt olvastam, hogy a fák alatt kell hagyni, már ezt a tanácsot követem, s jobb a termés a gyümölcsfákon. A permetezést ellenzem, sosem alkalmazom, a mérget egye meg az, aki gyártotta.

Szólj hozzá!