Think Outside The Box

Transindex rovatok


Reply | 5.2.2015

Szegény haris, csomagba került

haris him foto
Izgatott haris hím. Fotó: Juhász Ágota

Csíkszeredai lévén süldő gyermekként ismertem meg a harist. A tömbházlakásunkkal szemközti réten rendszeresen lehetett hallani a hangját. Kezdő madarászként néha még megpillantani is szerencsém volt, amikor a bújkáló madár felrepült, és hosszú lábait lógatva száz méterrel odébb szállt.

Demeter László
Pogány-havas Kistérségi Társulás
mountainhaymeadows.eu
poganyhavas.hu

2001-ben egy svájci kutatóval jártuk be a Csíki-medencét, aki egy genetikai vizsgálathoz gyűjtött mintát. Pár pihetollra volt szüksége néhány tucat madártól. Este 11-től hajnalig „vadásztuk” a harisokat. Ez abból állt, hogy először kifüleltük, hogy hol kiabál egy hím. Aztán odagyalogoltunk a helyenként mellmagasságú vizes fűben, kitapostunk egy kis tisztást, bekapcsoltunk egy magnót a haris hangjával, és a tisztás szélén megbújva vártunk. Általában pár perc múlva „kirontott” a fűből egy haris-macho, vetélytársát keresve, hogy „fogjatok le, mert megölöm”, és akkor lecsapott rá egy nagyméretű lepkeháló. Méretkezés után, pár pihetollal könnyebben szabadult, és folytathatta egész éjszakás ordibálását.

Jó pár kalandban volt részünk éjszakai bóklászásaink során: a taplocai réten például barátom nem vett észre egy vizesárkot, és beleesett derékig. Máskor a kis Subaru a nedves agyagon megcsúszva egy mély keréknyomba csúszott, és az éjszaka egy részét azzal töltöttük, hogy kiszabadítsuk. Jó pár évvel később szintén a taplocai rétről jöttünk ki néhányan harisszámlálás után, és két éber rendőr karjaiba futottunk, akiknek feltűnt lámpázásunk a mocsárban. El kellett nekik magyarázzam tört román nyelven, hogy mit is csináltunk az éjszaka közepén a réten. Feleségem ma is emlegeti, hogy milyen vicces volt, amikor a haris hangját utánoztam nekik.

Az éjszakai harisászás izgalmaitól lelkesítve több éven keresztül térképeztem a faj elterjedését Csík ártéri rétein. Ez abból állt, hogy június-júliusban éjszakánként egy GPS-szel kb. 10-15 méterre megközelítettem az éneklő-recsegő hímeket, és rögzítettem ezt a koordinátát, rövid leírást készítettem az élőhelyekről egy reflektor fényénél.

Találó a haris hangjának magyar megnevezése: harsog. Amikor egész közelről szól, az egész testedet átjárja a recsegő hang, olyan, mintha a talaj is rezegne tőle. Éjszakai bóklászásaim során még haris tojáshéjat is találtam Csíkszentsimon mellett, szerencsém volt júniusi zúzmarát taposni a Sósréten. Sikerült egy elég részletes képet kapni-adni ennek a Romániában alig ismert fajnak a csíki-ártéri elterjedéséről.

Az első évek felméréseiből született egy cikk, amely az első részletes tanulmány volt a faj elterjedéséről az ország egy tájegységében. Az akkori romániai szakirodalmat tanulmányozva jöttem rá, hogy sokak számára nem világos a kaszáló és legelő közti különbség. A román nyelvben ráadásul a gyep és a legelő szavak közötti hasonlóság is összezavarhatja az embert (gyep=pajiște, legelő=pășune). Például a Román Madártani Egyesület honlapján most is az áll, hogy a haris jellemző élőhelyei a nedves legelők (pășunile umede). Helyesebb lenne a pajiștile umede (nedves gyepek) megfogalmazás, de a kaszálók teljes mellőzése a haris élőhelyek leírásánál már komoly hiba. Ezt azért említem meg, mert a 2015-ös haris-támogatási csomagban is visszaköszön a kaszálók és legelők összemosása.

haris elohely alcsik
Haris élőhely Alcsíkon, az Olt árterületén, Csíkszentimre mellett. Ártéri kaszálók, helyenként lápos foltokkal. Fotó: Demeter László

Az egyik legérdekesebb megfigyelésemnek azt tartom, hogy a haris hímek szeretik a szegély-élőhelyeket: ha akad a területükön egy bokor, egy nádas, sásos rész, annak a szélén, közelében, mint egy stratégiai ponton tartózkodnak szívesen. Ezek a pontok nagyjából állandóak, tehát a harisok nem véletlenszerűen vagy egyenletesen oszlanak el egy területen. Ez azért lehet természetvédelmi szempontból fontos, mert ha ismerjük ezeket a pontokat egy nagyméretű élőhelyen, akkor lehetőség van arra, hogy a haris számára nagyon fontos tájelemeket megőrizzük, miközben a területeket kaszáljuk. Valószínűnek tartom, hogy a fészkek is ezeken a pontokon vannak, de erre vonatkozó kutatások még nincsenek. A tojó harisok nem hangoskodnak, így esetleg rádióadós követéssel lehetne a fészkek pozícióját meghatározni.

A haris a 20. század közepén annyira megritkult Nyugat-Európában, hogy a nemzetközi Vörös Lista harmadik kategóriájába (közel fenyegetett / near threatened) sorolták. Később kiderült, hogy Kelet-Európában még elég nagy és stabil populációk vannak, ezért védettségi szempontból „lefokozták”, jelenlegi státusza nem fenyegetett (Least Concern), de még mindig ott van a „toptízben”, az EU-s Madár Direktíva egyik jelölőfaja. Ez azt jelenti, hogy azokat a területeket, ahol jelentős harispopuláció él, többnyire madárvédelmi Natura 2000-es területekké jelölték ki.

Ezeken a területeken olyan természetvédelmi intézkedéseket vezetnek be, amelyek a jelölőfaj védelmét szolgálják. Például a mezőgazdasági műveleteket korlátozzák, és ezért a területek tulajdonosai kompenzáló kifizetéseket kapnak. Romániában a Natura 2000-es támogatásokat az utóbbi nyolc év alatt nem sikerült életbe léptetni, és ezt a kellemetlen helyzetet úgy próbálják kompenzálni, hogy egyes fajokat bevezettek az agrárkörnyezetvédelmi támogatási rendszerbe. Elég nyakatekert módszer, de legalább működik.

Az agrárkörnyezetvédelmi támogatás 2007-ben jelent meg Romániában, először Magas Természeti Értékű (High Nature Value) gyepterületekre (a továbbiakban HNV gyepek). Később bevezették a madarak számára fontos gyepterületekre vonatkozó támogatásokat, majd egy lepkékre vonatkozó csomagot.

2008-ban, mikor megjelent az első haris csomag, a măsura Crex, azon szórakoztunk, hogy a mintaterületek Dolj megyében és Háromszék közepén voltak, ahol enyhén szólva nem nyüzsögnek a harisok. Hogy miért jelölték pont ide a haristámogatásra jogosul területeket? Egyrészt azért, mert ott olyan nemzetközi fontosságú madárélőhelyek voltak, amelyeken a haris is előfordult, ami mondjuk hogy elfogadható érv, bár ezek a területek pont nem tartoznak a legnagyobb populációjú vidékek közé országos szinten. A másik fő érv, hogy itt nem volt kijelölve HNV gyepterület: hogy ne zavarja össze a rendszert menedzselő hivatalnokokat; ez egy buta bürokrata kifogás, amely sajnos egyelőre uralja a támogatási döntési folyamatokat.

Aztán a tavaly lehervadt a mosoly a képünkről, mert a haris csomagot, amely amúgy nem volt túl sikeres, kiterjesztették fél Hargita megyére és Maros megye keleti részére is.

A kijelölés problémáját egy huszárvágással úgy oldották meg, hogy kiválasztották a négy legnagyobb becsült harispopulációval rendelkező Madárvédelmi Natura 2000 területet, és azon községek területét, amelyek részben vagy egészen egybeesnek ezzel, haris számára fontos gyepterületté nyilvánították. Ezek a területek 2007-2014 között nagyrészt a HNV gyepterület kategóriában voltak.

Az átminősítés azt jelenti, hogy az itteni gazdák nem igényelhetik tovább a HNV gyep támogatást, hanem csak a haris csomagot. Ennek fő feltételei a következők: augusztus 1. után lehet kezdeni a kaszálást, csak kézi vagy állati erővel lehet kaszálni, egy parcellán belül belülről kifele haladva, és a parcella szélén 3 m-es sávot kaszálatlanul kell hagyni, ezt le lehet kaszálni szeptember 1. után. Legeltetés esetén a fő kritérium a maximum 0,7 számosállattal való legeltetés.

haris elohely felcsik
Haris élőhely Felcsíkon, a Sósréten. A háttérben Csíkmadaras. Hamvas fűzzel tarkított nedves kaszálók. Fotó: Demeter László

Nos, vegyük szerre a kritériumokat. Az augusztus 1. utáni kaszálás garantálná a harisok zavartalan költését és fiókanevelését. Csak az a baj, hogy az a fű, amit júniusban szoktak kaszálni, úgy elvénül és ledől augusztusra, hogy épeszű gazda nem szívesen gyűjti be. Főleg nem kézi kaszával. A haris élőhelyei általában lapos vagy legalábbis lankás területek, ahol már több évtizede gépesítve kaszálnak. Kézzel nagy területet kaszálni ha akarna, se tudna a fiatalabb gazdageneráció. Maradna a lóvontatta kaszálógép a 19. század végéről, ami nem lehetetlen, szép is, de külön beruházást igényelne, ami, amíg a kőolaj tart, nem valószínű, hogy bekövetkezik.

A legeltetéssel a gazdák szempontjából nincs akkora baj. Az egyetlen bökkenő az, hogy a haris egyáltalán nem kedveli a legelőket. Tényként ismert a nemzetközi szakirodalomban, hogy a haris élőhelyei majdnem kizárólag kaszálórétek. Elvileg nagyon vonzó lehet a gazdák számára legelőkre igényelni a haris támogatást, ha nincs túl sok legelő állatuk. Az mellékes, hogy ott nem nagyon van haris. Még az is megtörténhet, hogy egyes kaszálókat, jó haris élőhelyeket, a támogatás kedvéért legelővé alakítanak. Aminek az lehet a hatása, hogy onnan is eltűnik a haris, ahol eddig volt.

De a legnagyobb bökkenő az egészben az, hogy a haris a kijelölt terület gyepjeinek maximum 20%-án van jelen. Tehát a terület nagy részén azok a gazdák, akik vállalják a haris-csomagot, egy nem létező faj védelméért fognak dolgozni és pénzt kapni.

Tegyük hozzá, ha még eddig nem tettük volna, hogy a haris csomag, a többi agrárkörnyezetvédelmi támogatáshoz hasonlóan, nem kötelező. Majdnem biztos, hogy nagyon kevés gazda fogja vállalni a nehéz követelményeket, és akik vállalják, azok közül sem mindenki fogja betartani azokat. Úgyhogy nem kell pánikolni, mert a haris csomag miatt sem a harispopuláció, sem a gazdatársadalom nem fog összeomlani. De jobban sem fog menni egyiknek sem.

A csomagot kidolgozó Mezőgazdasági Minisztérium kínosan ügyel arra, hogy ne terhelje meg túlságosan hivatalnokait, és ne zavarja őket össze mindenféle madárnak, lepkének és egyéb lénynek az ökológiájával. Ebből aztán a gazdák és a természeti értékek, néha csak a természeti értékek számára káros és értelmetlen megoldások születnek.

A haris esetében például értelmetlen községszinten tenni elérhetővé a csomagot. Egy-egy községen belül ki kellene jelölni azokat a fizikai blokkokat, parcellacsoportokat, ahol nagy valószínűséggel van haris, illetve vannak terepi adatok az előfordulásáról. A kézi kaszálást is túlbuzgóság erőltetni, mikor a késői kaszálás és kaszálatlan foltok meghagyása önmagában is elég védelmet nyújt a madárnak.

Irodalom:
Demeter, L., Szabó, D. (2005): Data on the spatial distribution of the Corncrake Crex crex in the Eastern Carpathians, Romania. Biota 5: 13-19.
Gache, C. 1999: The Corncrake (Crex crex) in Romania. In: Schäffer, N. & Mammen, U. eds. Proceedings International Corncrake Workshop 1998, Hilpoltstein/Germany: 75-76.
Green, R. E., Rocamora, G., Schäffer, N. 1997. Populations, ecology and threats to the Corncrake Crex crex in Europe. Vogelwelt 118: 117 –134.
Ministerul Agriculturii și Dezvoltării Rurale: Programul Național de Dezvoltare Rurală 2007-2013, versiunea VIII-a, 297. oldal
Ministerul Agriculturii și Dezvoltării Rurale: Planul Național de Dezvoltare Rurală 2014-2020, versiunea I. 316, 325. oldal
Moga, C.I, Hartel, T., and Öllerer, K. 2010: Status, habitat use and distribution of the corncrake Crex crex in the Saxon landscapes of Southern Transylvania, Romania. North-Western Journal of Zoology 6: 63-70.

Címkék: , , , , , , , , , , ,

2 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Demeter Julia
    Közzétéve: 8.2.2015, 5:21 pm

    Gondolom lehetne egy egyesület /pogári?/ a haris védelmére?

    • A hozzászólás szerzője: Laci
      Közzétéve: 9.2.2015, 9:20 am

      Léteznek természetvédelmi, madárvédelmi szervezetek, pl. Milvus, Román Madártani Egyesület (SOR), és sok más akik tesznek a haris védelméért is. Az a jó ha minden kisebb természetvédelmi vagy akár kulturális egyesület tud róla, ha van a környékén haris vagy más érdekes faj és figyel rájuk.

Szólj hozzá!