Think Outside The Box

Transindex rovatok


Védett fajok | 20.12.2014

A védett terület kiterjesztése menthetné meg a kolozsvári Bükk és a Malomvölgy eltűnőben lévő lepkéit

Lycaena_foto__UrakIstvan
Fotók: Urák István

A lepkéket szépségük miatt általában szeretik az emberek: többnyire ártalmatlanok, nem okoznak vélt vagy valós károkat, külsőleg úgy tűnik, vidáman röpködnek a mezőn virágról virágra. Régebb a természetbúvárok előszeretettel fogdosták össze a legkülönbözőbb fajtájú lepkéket, s míg más a bélyeggyűjteményével, ők esetenként gombostűre szúrt lepkékkel menőztek. Ma már csak szigorúan tudományos céllal szabad lepkét gyűjteni, hiszen sok faj populációi drasztikusan lecsökkentek, egyes fajok pedig a kihalás szélén állnak. Amatőr lepkegyűjtők számára az új kihívás nem a lepke megfogása, hanem a jó minőségű, lehetőleg minél nagyobb felbontású makrófotó készítése ezekről a látványos élőlényekről.

Jó tudni, hogy bár a köznyelvben időnként szinonimaként használjuk, van különbség a pillangók és a lepkék között. A pillangófélék (Papilionidae) a lepkék egyik családja, azaz minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó. Ismertebb pillangófélék Romániában a kardfarkú lepke, a fecskefarkú lepke vagy a nagy apollólepke, amelyek a legnagyobb és leglátványosabb nappali lepkék közé tartoznak.

Most két veszélyeztetett lepkefajról – nem pillangókról, hanem boglárkaféléről – lesz szó, amelyek a Bükk-Malomvölgy Natura 2000-es területen is előfordulnak.

Lycaena2foto_UrakIstvan

A Földön több mint 180.000 lepkefajt ismerünk, ezek 90%-a éjjeli lepke. Romániában több mint 4000 fajt írtak le, ebből 203 nappali lepkefaj (Rákosy László Fluturii diurni din Romania című könyvében az összes fajról találunk leírást, elterjedési térképet, valamint képeket a határozáshoz). Közéjük tartozik a nagy tűzlepke (Lycaena dispar) és a vérfű-hangyaboglárka (Maculinea teleius), amelyeknek kisebb populációi még fennmaradtak a ROSCI0074 kóddal ellátott, 1667 hektáros Bükk-Malomvölgy területén is.

A nagy tűzlepke Közép-Európában széles körben elterjedt, északon Finnország déli részéig és Ázsiáig is megtalálhatók a populációi. Romániában a faj és élőhelyei szigorúan védettek. Bár szinte mindenhol jelen van (előfordul a Duna-Deltában, Erdélyben és a Bánságban), de ritkák a nagy populációk. Az általa kedvelt nedves területek kiszáradása miatt sebezhető faj, helyenként el is tűnt egykori élőhelyeiről. Egyik alfaja, a Lycaena dispar dispar már a 19. század közepén kihalt. Az erdőréteket is kedveli, ahol jelen vannak tápnövényei, a tavi lórom (Rumex hydrolapathum), vízi lórom (R. aquaticus), bodros lórom (R. crispus). Minden lepke esetében a tápnövénynek kiemelt szerepe van, hiszen erre rakja a nőstény a petéit, a kikelő hernyók pedig magát a növényt fogyasztják.

Lycaena3_foto__UrakIstvan

A hím szárnya narancsvörös, keskeny fekete szegéllyel. Elülső szárnya közepén fekete pont van. A nőstények színe tompább, elülső szárnyukon fekete pontsor található, és a fekete szegély szélesebb. A hátsó szárny fonákján mindkét ivar esetében halvány kékesszürke, fekete foltokkal és narancssárga szegéllyel. Szárnyfesztávolsága 3-4 cm. A hernyó élénkzöld, apró, kiemelkedő fehér foltok borítják.

A nagy tűzlepke ernyőfaj sok olyan rovar számára, amelyek ezeken a nedves területeken élnek. Ez azt jelenti, hogy változatos életközösségnek otthont adó élőhelyének védelme révén sok más faj megőrzése is elősegíthető.

Lycaena4_foto__UrakIstvan

A védett terület fajainak és élőhelyeinek felmérése során összesen 30 egyedet találtak a kutatók. A Bükkben és a Malomvölgyben tehát ritka a faj a külső emberi hatások és Kolozsvár közelsége miatt; félő, hogy az élőhelyek folytatódó csökkenése miatt a faj teljesen eltűnik erről a területről. A Bükkben az építkezések veszélyeztetik a tűzlepkét, főleg az utak mellett; a nedves területeken elsősorban a vízelvezetők és hidrotechnikai létesítmények miatt tűnnek el egyes populációk. A kutatók ugyanakkor a védett terület mellett is találtak egyedeket, ami biztató jel, és növelheti a populáció fennmaradásának esélyeit, de ehhez szükséges lenne a védett terület kiterjesztése, és be kellene tiltani azokat a tevékenységeket, amelyek megváltoztatják a terület vízellátottságát. A vízfolyások közelében fenn kellene tartani a terület természetes állapotát, leállítani az építkezéseket, és bizonyos gyakorisággal legeltetni és kaszálni kellene a területet, hogy a lárvák számára megfelelő élőhelyeket biztosítsanak.

A vérfű-hangyaboglárka európai szinten védett, csökkenőben lévő, sebezhető faj, Romániában pedig veszélyeztetett. Izolált populációi Erdélyben, Máramarosban, Moldva északi részén élnek. A hím és a nőstény eltérően néz ki: a szárnyak hátsó fele a hímek esetében szürkéskék, barna foltokkal, a nőstények szárnyán kisebb, kék foltokkal. Mindkét nemnél a szárnyak hasi oldala hamuszürke, barna. A szárnyfesztávolság: 27-36 mm.

maculinea_foto__UrakIstvan

Kedveli a széltől védett, északi kitettségű területeket, az ásványi anyagokban szegény talajt, amelyen mészkedvelő gyepek alakulnak ki. Leginkább kedvelt élőhelyei a rétek, mocsaras erdők, nedves területek, ahol jelen van tápnövénye, a vérfű. A nevében szereplő “hangya” sem véletlenül került oda, ugyanis a lárvák egy idő után leesnek a tápnövényről, és túlélésük a hangyákon múlik. A hangyát megtéveszti a lepkelárva szaga, mivel pont olyan, mint a hangyalárváké, ezért beviszi a bolyba. A lárvákat a hangyák táplálják 11-23 hónapig, sőt a lepkelárva saját mostohatestvéreit, a hangyalárvákat is előszeretettel fogyasztja. A hangyakolónián belül bábozódik be, a kifejlett egyed tavasszal repül ki.

maculinea2_foto__UrakIstvan

A vérfű-hangyaboglárka is roppant érzékeny a környezeti tényezők változásaira. A nagy tűzlepkéhez hasonlóan a Bükkben főképp a nedves élőhelyek eltűnése, feldarabolódása, az építkezések, utak, turizmus veszélyezteti. A felmérés során még a tűzlepkéénél is kevesebb egyedét találták meg, és már most intenzív építkezés zajlik ezeken a helyszíneken. Hogy ne tűnjön el ez a védett szomszédunk is Kolozsvár mellől, szükséges a védett terület határainak kiterjesztése, és a hagyományos területhasználat fenntartása (legeltetés, kaszálás).

maculinea3_foto__UrakIstvan

A felmérések a védett fajok állományainak felbecslését és potenciális élőhelyeinek feltérképezését célozták, ami a területek kezelési tervének elkészítéséhez szükséges. A Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének háttérintézményeként működő Apáthy István Egyesület egy uniós pályázat keretében összesen három Kolozs megyei Natura 2000-es terület kezelési tervét készítteti el, melyeket várhatóan februárban bocsátanak közvitára az érintett települések lakosai körében. A projekt címe: A kolozsvári Bükk-Malomvölgy (ROSCI0074), Szentiváni rét (ROSCI0356) és a Kis-Szamos (ROSCI0394) közösségi jelentőségű területek integrált kezelési terveinek kidolgozása.

Az Apáthy István Egyesület sajtóanyaga

Címkék: , , , , , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!