Think Outside The Box

Transindex rovatok


Reply | 11.11.2014

Ritka fajokat találtak a kolozsvári biológus diákok. Megírták.

1
Kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia)

Mit kell tenned ahhoz, hogy Natura 2000-es jelölő fajt láss és miért fontos, hogy ilyet találj? Vagy egyáltalán mi az?
1. lépés: próbáld meg bepakolni az összes cuccod, úgy, hogy aztán fel bírd emelni a hátizsákod.
2. lépés: hozz el 2 túrabakancsot.
3. lépés: gyalogolj 5 km-t ahhoz, hogy a vaslábi állomásról eljuss a szenétei oktatóközpontba (a helyiek szerint az „egyetemre”).
4. lépés: tanuld meg használni a lepkehálót, a fűhálót, a szippantót, a határozót, a binokuláris nagyítót, az eppendorfot, az alkoholt (persze csak az eppendorfban), tanulj meg nyitott szemmel járni, lelkesedni, nem mindig csak nyavalyogni.
5. lépés: és miután mindezen átmentél, írd meg a cikket a vonaton, hogy mások is értesüljenek a talált fajok jelentőségéről.
6. lépés: ha az 5. lépés nem sikerült tökéletesen, írd meg a cikket másodévesen, nosztalgiázva.

Mi, immár másodéves biológus és ökológus hallgatókként megtettük ezeket a lépéseket, és részt vettünk a 2014. július 3-9. között megszervezett gerinctelen állattan terepgyakorlaton Szenétén, ahol a Gyergyói-medence rovarfaunájával barátkozhattunk. Három különböző területet vizsgáltunk meg tüzetesebben: a szenétei és vaslábi lápréteket, a Súgó barlangot és környékét, illetve a Nagyhagymás hegység egy részét.

Már első nap bedobtak minket a mélyvízbe (vagy magunktól léptünk bele a szenétei láprét „pocsolyáiba”). Ennek ellenére mi nem bántuk, hogy sáros lett az új terepbakancs (lásd az első bekezdés második lépését), mert a nedves területek magas biodiverzitásúak. Ez a láprét egészen különleges a Kolozsvár környéki Malomvölgyhöz szokott botanászoknak, ahol szinte minden érdekes fajt nagyítóval kell keresni.

Viszont a szenétei-vaslábi láprét bővelkedik izgalmas dolgokban, olyan reliktum növényfajok, mint például a szibériai hamuvirág (Ligularia sibirica), a molyhos nyír (Betula pubescens), a fűzlevelű gyöngyvessző (Spiraea salicifolia), a tőzegibolya (Viola epipsila), a kék csatavirág (Polemonium caeruleum), a jogaros kakastaréj (Pedicularis sceptrum-carolinum) tömegesen fordulnak elő. Egyéb említésre méltó növényfajok: szibériai nőszirom (Iris sibirica), molyhos nyír (Betula pubescens), törpe kecskerágó (Euonymus nana), kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia). Azonban egy esetleges lecsapolás vagy más természetvédelmi szempontból nem megfelelően kivitelezett tevékenység (pl. túllegeltetés, építkezés) lecsökkentené az élőhelyeik nagyságát, az pedig a kipusztulásukhoz vezetne. A reliktumfajok korábbi földtörténeti korból fennmaradt fajok, amelyek menedékekben, ún. refúgiumokban vészelték át a klímaváltozásokat (lehűlést vagy felmelegedést). A szenétei láprét egy refúgium, és a jégkori (glaciális) reliktumfajoknak nyújt menedéket, vagyis a felmelegedés elől „menekülő” fajok találhatók meg itt.

A szenétei láprétnek van egy másik érdekes tulajdonsága, mégpedig az, hogy a természetvédelmi szempontból értékes résznek csak valamivel több mint a fele Natura 2000-es terület. Reméljük, hogy sikerül elérni, hogy a többi rész is védett legyen, hiszen nem sok ilyen nagy kiterjedésű (300 hektár a védett rész területe) érintetlen láprétkomplexummal büszkélkedhet Erdély.

3
Havasi gyopár (Leontopodium alpinum). Fotók: Holinka Botond

A Natura 2000-es területek az Európai Unió által kijelölt madárvédelmi (SPA), illetve élőhelyvédelmi (SCI) területek. A szenétei láprét egy része a ROSCI0113 – Mlaștina după Luncă hivatalos nevű Natura 2000-es területhez tartozik. Ennek a területnek az egyetlen jelölő növényfaja (ami azt jelenti, hogy Natura 2000-es területet lehet ott kijelölni, ahol jelen van) a szibériai hamuvirág (Ligularia sibirica). A törpe kecskerágóról (Eonymus nana) is érdemes szót ejteni a láprét tárgyalásakor, hiszen ez egy ritka faj. Mátis Attila és Szabó Anna botanászok 2013-ban találtak rá a láprét nem védett részén a törpe kecskerágóra. Mi további tövekre bukkantunk, szintén a védett terület határain kívül, ami újabb indok a védett terület növelésére.

Egy rövid alvás után, másnap a Heveder-patak mentén gyalogolva jutottunk el a Súgó barlangig. A barlangnak csak egy része tekinthető meg barlangi felszerelés nélkül (150 m kiépített járat), poénos túravezetéssel. A barlangban geológiai tudásunkat bővítettük a sztalagmitokkal és a sztalaktitokkal. Útközben meg begyűjtöttünk lótücsköt (Gryllotalpa gryllotalpa), fekete dögbogarat (Phosphuga atrata) és füles planáriát (Dugesia gonocephala). Megnéztük a boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus) növényfaj levelét, egyszer talán sikerül virágzáskor visszalátogatnunk, hiszen egy látványos orchidea fajról van szó.

A Békás-szoros-Nagyhagymás Nemzeti Park legmagasabb pontja a Nagyhagymás-csúcs (1792 m), ahova következő nap ellátogattunk. A Nagyhagymás-csúcs és az Egyeskő amellett, hogy a Nemzeti Park része, az európai védett területek hálózatának, a Natura 2000-es hálózatnak is része. Itt a gyűjtögetés már háttérbe szorult és mi kerekre nyílt szemmel ittuk magunkba a tájat, az élményt, no meg a friss levegőt! Belebotlottunk egy havasi gyopárba (Leontopodium alpinum), láttunk itt varjúkörmöt (Phyteuma sp.) és sárga tárnicsot (Gentiana luteola).

A terepgyakorlaton begyűjtött állataink közül néhány még a terepgyakorlatvezető oktatókat is meglepte, a szöcskék közül az Isophia stysii, a lepkék közül a Boloria titanica transsylvanica és a Pieris manni.

2
Pieris manni

Az Isophia stysii is Natura 2000-es jelölő faj. A kedvenc szöcskefajunkat a láprét jelenleg nem védett részén találtuk, ami újabb kiváló indok lehet a védett láprét területének növelésére. A másik izgalmas talált fajunk a Boloria titanica transsylvanica volt, ami nagyon ritka lepkefaj és súlyosan veszélyeztetett (critically endangered) az IUCN vörös listája szerint, jelen pillanatban már csak a Gyergyói- és a Csíki-medencében fordul elő. Szenéte környékéről még nem jelezték a Pieris manni-t, ezért nagyon örültünk mikor egyik kedvenc elfoglaltságunk, a másfél órás határozás után, rájöttünk, hogy találtunk egy, a környékre új lepkefajt.

Mint minden „bulinak”, ennek is több fázisa volt; íme a mi receptünk. Az első feladat a „melegítés”: kora reggel az ébresztő, a gyors mosakodás és reggeli után beleugrottunk a túrabakancsba és kezdődhetett a természetjárás. Ennek során szorgalmasan gyűjtögettük a rovarokat, egyszer a láprét zsombékjain egyensúlyozva, másszor meg vidám hangulatban a Súgó barlang felé vezető Heveder-patak völgyén. Visszaérve a szenétei házhoz, következett a „buli” második fázisa: a zsákmány preparálása a megadott szabályok és ábrák szerint. Az aprólékos és kemény munka végül meghozta gyümölcsét: egészen szép gyűjteményt sikerült elővarázsolnunk, és, mégha a cincér csápja nem is simult olyan szépen hátra, vagy egy lepke szárnya kissé ferde lett, mi büszkék voltunk rá.

4

Ezek után következett a buli csúcspontja. Ekkor csaptuk fel a vaskos határozókat a megfelelő oldalakon, hogy nevén nevezhessük a gombostűre szúrt kis lényeket. Volt, ami egyszerű volt, akadt, ami csak egyszerűnek tűnt, de mire a végére értünk mindnek, már nagyrészt ismertük őket. Ez kapóra is jött a terepgyakorlat végi vizsgán, ahol megcsillogatathattuk a frissen szerzett tudásunkat, no de ez már a hab a tortán.

Szerzők: Daubner-Tímea Ingrid, Holinka Botond, Keresztes Kriszta Kincső, Magyari Dorottya, Szabó Csilla és Szakács Attila, másodéves biológus és ökológus hallgatók

Könyvészet
1. Rákosy L. (2013): Fluturii diurni din România. Cunoaștere, protecție, conservare. Mega Kiadó, Kolozsvár.
2. http://sugo.ro/index.php?pid=20
3. Macalik K. (2011): Növényritkaságok Szenéte környékéről. in: Markó B. és Sárkány-Kiss E. (szerk): A Gyergyói-medence: egy mozaikos táj természeti értékei. Kolozsvári Egyetemi Kiadó, Kolozsvár, pp. 25-36.
4. Formular standard Natura 2000 pentru situl ROSCI0113 Mlaştina după Luncă, Anexa 6, OG1694/2007
5. Mátis A., Kolcsár L.P., Ruprecht E. (2011): A vaslábi láp flórája és vegetációja, A Gyergyói-medence: egy mozaikos táj természeti értékei. in: Markó B. és Sárkány-Kiss E. (szerk): A Gyergyói-medence: egy mozaikos táj természeti értékei. Kolozsvári Egyetemi Kiadó, Kolozsvár, pp. 37-54

Címkék: , , , , ,

4 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Vizauer Csaba
    Közzétéve: 11.11.2014, 6:18 pm

    Most megnézve a lepkéről készült fotót, sajnos azt kell mondanom, hogy nem találtatok a környékre új lepkefajt. Szerintem a fotón látható lepke Pieris napi második nemzedékes hím egyed.
    Óvatosan kell bánni a Pieris fajok határozásával, főleg a ritkább és kevésbé ismert fajokkal. Rákosy könyve nagyon jó arra, hogy amatőr vagy akár félprofi lepkész némi kapaszkodót kapjon, de a nehezebben határozható fajokhoz más irodalmi forrásokra is szükség van. A Rákosy könyve nagyon fukar a határozóbélyegekkel, néha a leírás és a fotón látható példányok között szöges ellentét található (egy példa: azt írja a szövegben, hogy a P.manni elülső szárnyának nincs tőtéri behintése, de a fotón látható lepkén ihajcsuhaj behintés néz vissza velünk), éppen emiatt a fotók sem mindig mérvadóak (például a P.manni természteben készül fotóval kétségeim vannak, mert nem egyértelműen P.manni – mert a fonák erőteljesen sárga és a szürke behintés csupán az erezet környékére korlátozódik – és nem mellékesen nem romániai példány fotója). Továbbá, mivel a Pieris fajok, de legtöbb fehérlepke fajok többnemzedékesek és nemzedékenként jelentősen eltérnek a rajzolati elemek, a színezet és méret szempontjából, egy-egy kép a fajról nem elégséges összehasonlító alapnak. Emiatt érzek némi bizonytalanságot Rákosy részéről a ritka és kevésbé ismert fajokkal kapcsolatos határozóbélyegek megadásában. Ami szerintem önmagában nem rossz: további kutakodásra ösztönöz.
    De manapság gugli a barátod, illetve számos nappali lepkehatározó is elérhető digitális változatban, így a terepi hirtelenhatározás után, preparált lepkével a gép előtt már jelentős muníció áll rendelkezésre pontosabb határozásra.
    A legfontosabb érvem, amiatt ez a lepke nem P.manni, az a hátulsó szárny fonákja: erősen sárga, és a szürke pikkelyek nem egyenletesen (minden nappali lepkés határozó ezt megemlíti), hanem csak az erezet mentén láthatóak. Továbbá az elülső szárny fonákján, annak csúcsterében a fotón is kivehető az ún. “villa”, ami az R3-R4 erezetet alkotja (más határozók, mint például a Collins-sorozatból ismert Tolman és Lewington európai nappali lepke határozó az erezeteket lentről felfele számozzák, így a “villa” a “v7” mentén látható, azaz a hetedik erezet mentén, a szárny csúcsterében). És még van néhány más határozóbélyeg, ami ráerősít, hogy ez a lepke nem P.manni (az elülső szárny felszínén található diszkális folt kerekded, kicsi, és nem konkáv vagy szögletes), a hátulsó szárny szögletében található feketés folt is kicsi, a lepkeszárny alapszíne vajfehér és nem krétafehér, a fekete rajzolati elemek inkább szürkésfeketék és nem koromfeketék stb.).
    Ha a leírásom nem győzött meg, személyesen is konzultálhatunk.

  2. A hozzászólás szerzője: Bálint
    Közzétéve: 12.11.2014, 5:39 pm

    Köszönjük a kimerítő leírást és a tisztázást, ami a határozó megbízhatóságát illeti a Pieris-ek esetében. Hasznos mindenképpen és észben tartandó a jövőre nézve.

  3. A hozzászólás szerzője: Szabó Csilla
    Közzétéve: 13.11.2014, 1:08 am

    Köszönjük mi is! A Boloria-ák is ilyen nehéz esetek ezt a határozót figyelembe véve?

  4. A hozzászólás szerzője: Vizauer Csaba
    Közzétéve: 13.11.2014, 10:43 am

    A romániai Boloria-k határozása nem jelent(he)t problémát. Rákosy könyve erre elégséges, éppen ezrét nem is vontam kétségbe, hogy megtaláltátok. Ehhez viszont a lepkét kézbe kell fogni, vagy legalább a hátsó szárny fonákját kell lefotózni (gondolom ti befogtátok). A B.titania transsylvanica hátsó szárny fonákja erőteljesen lilás, és a szubmarginális foltsorban a fekete hegyes háromszögű, csúcsúkon fekete pontos razjolatok (mint a sakk gyalog vagy “paraszt” figurája) egyértelmű harátozóbélyeg. Amellett időben és térben (július eleje, Gyergyói-medence) akkor és ott gyűjtöttétek, ahonnan ismert (egynemzedékes faj, többnyire júliusban repül). Amúgy tudni kell erről a fajról/alfajról, hogy Romániában védett, és nagyon kevés lelőhelye ismert (a legismertebbek Gyergyószentmiklós környéke: Békény-patak, Kupás-patak, továbbá Görgényi-havasok, nagyon régi adatok szerint Bukovinából is jelezték, és ennyi). Erősen lokális állományai vannak; még az is lehetséges, hogy ti egy eddig ismeretlen populációt találtatok.

Szólj hozzá!