Think Outside The Box

Transindex rovatok


Védett fajok | 4.11.2014

Elvarázsolt királyfik a Bükk-Malomvölgyben: a sárgahasú unkák

unka1
Fotó: Sos Tibor

Ha esik egy kis eső, és meleg az idő, hirtelen mindenhonnan előugrálnak a békák. Sokan undorodnak ezektől a kis, igazán nem sok vizet zavaró, sőt hasznosnak nevezhető kétéltűektől, és nem igazán értik, miért kellene védeni őket. Pedig valójában nagyon sérülékenyek a békapopulációk, ezért az összes fajuk védett Romániában.

“De olyan csúnyák!” – mondják egyesek a békákról. Bele sem gondolnak, hogy ez a értékítélet teljességgel megalapozatlan. Hogy milyen állatokat tekintünk “szépnek”, esztétikusnak, az teljes mértékben szocializációnktól függ, és az adott kulturális háttértől, hagyományoktól, amelyek befolyásolhattak. Ha gyerekkorunkban azt tapasztaltuk, hogy bizonyos élőlényeket a környezetünkben megvetés és irtózat övez, észrevétlenül is nem tudatosan, de eltanultuk ezeket a viszonyulási módokat. A denevérekhez és kígyófélékhez hasonlóan a békákkal kapcsolatban is sok a népi hiedelem, a gonoszság megtestesítőjeként, balszerencse-hordozóként tekintettek rájuk a babonás emberek, elpusztított tetemeiket esetenként rontásmegelőző praktikákban használták föl (pl. madarak ellen szárított békaport szórtak szét a szántóföldön). Pedig élve sokkal nagyobb szolgálatot tesznek: főként gerinctelenekkel, rovarokkal táplálkoznak, ezek túlszaporodását korlátozzák, ugyanakkor táplálékot jelentenek halaknak, hüllőknek, madaraknak.

Van, aki számára a béka: béka, egyremegy, nem igazán tesz különbséget a különböző fajok között. Most egy tócsalakó, igazán különleges békafajról lesz szó, amelynek európai populációi kipusztultak már vagy visszaszorulóban vannak, mert az ember tönkretette azokat a vizes élőhelyeket, ahol megélhetnének. Románia azok közé a szerencsés országok közé tartozik, ahol még viszonylag életerős populációi élnek a sárgahasú unkának (Bombina variegata).

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Fotó: Hartel Tibor

Elsősorban a vizes területek kiszáradása, eltűnése veszélyezteti a békafajokat, így a sárgahasú unkát is. Számos felmérésből tudjuk, hogy ez a békafaj inkább a kisebb méretű vizes élőhelyeket, időszakos tócsákat kedveli, jó neki a keréknyomokban felgyűlt víz, a bivalyok által összetaposott dagonyázó is, sőt. Ezekben ugyanis kevésbé talál versenytársakat (más odapetéző békafajokat) vagy olyan ragadozókat, kétéltűeket, halakat és gerincteleneket (pl. a pióca), melyek fogyasztják a petéket és az ebihalakat/lárvákat. Viszont szüksége van arra, hogy az alkalmas vizes élőhelyek között összeköttetés legyen, és tudjon ezek között vándorolni. Nagyon sok unkát elütnek, eltaposnak az emberek járművei, amikor kiszáradt tavacskákból, tócsákból élhetőbb helyre vándorolnak, ezért hatékony védelmükhöz elengedhetetlen volna az átkelőhelyek biztosítása is. Emellett az utak az állományok fragmentációját okozzák, így csökkenthetik a populációk életképességét.

foto_Toth_Orsolya
Fotó: Tóth Orsolya

Egy friss felmérés során a Kolozs megyei Kis-Szamos és a Bükk-Malomvölgy Natura 2000-es területeken mérték fel a sárgahasú unka állományait. A ROSCI0074 kóddal ellátott, 1667 hektáros Bükk-Malomvölgy területén az unkák a nedves területeken, keréknyomokban, a Gorbó-patak medrében fordultak elő leggyakrabban. Ezen a védett területen az unkákat veszélyeztető legfontosabb tényező a vizes területek kiszáradása, vagyis a szaporodásra alkalmas területek zsugorodása. Ezen kívül az erdei utakon közlekedő autók tönkreteszik a nőstények által lerakott petecsomókat. Veszélyeztető tényező még a vízszennyezés is.

DSC_3715
Fotók: Urák István

A ROSCI0394 kóddal ellátott Kis-Szamos védett terület 117 hektáros, Dés, Szamosújvárnémeti község (Széplak, Szamosújvárnémeti, Néma, Péterháza, Szilágytő), Mikeháza község (Szentbenedek) és Szamosújvár közelében található. Kolozs megye legnagyobb folyójának ez az egyetlen védett szakasza, a többé-kevésbé háborítatlan holtágrendszer egy igazán különleges vízparti élővilágnak ad otthont Péterháza és Szentbenedek között. Ennek ellenére a kutatók itt nem találtak sárgahasú unkát, de ez annak is betudható, hogy a terület határain kívül esett a faj potenciális élőhelye.

DSC_4011

A szakértők 22 pontot jelöltek ki, ahol potenciálisan jelen lehet az unka a holtágrendszer különböző szakaszain. Ugyanakkor megállapították, a Kis-Szamoson kevés megfelelő élőhely maradt a faj számára, az egyre intenzívebb mezőgazdasági tevékenység tönkreteszi az élőhelyeket. Az sem kedvez, hogy a helyiek gyakran felgyújtják a gyepeket, nádasokat. A Bükk-Malomvölgy esetében is említett veszélyeztető tényezők mellett a Kis-Szamoson plusz kockázatot jelent az unkapopuláció számára a rovar- és növényirtó szerek, műtrágya használata. A rossz minőségű víz negatív hatással van az ebihalak fejlődésére, és csökkenti közvetve az unkák táplálékának mennyiségét is.

A sárgahasú unka hangyákat, bogarakat, pókokat, csigákat, szúnyoglárvákat fogyaszt. A telet szárazföldi lyukakban, kövek és gyökerek alatt tölti el. Tavasztól őszig a tócsákban, illetve azok környékén él, élőhelyeit már tavasszal fel lehet ismerni a hímek “unk-unk” kórusáról. Bőre szemölcsös, méregmirigyekkel teli, olyan váladékot termel (bombinin), amely bőrrel érintkezve irritációt okozhat. Az unka ugyanis csípős, keserű ízével riasztja el a ragadozókat. Ha veszélyt érez, hátát görcsösen homorítva megfeszíti, s hasi oldalának tüzes foltjait kivillantva igyekszik támadóját elriasztani. Ez az úgynevezett unkareflex. Ha egyébként egészséges bőrünk érintkezik az unka váladékával, semmi vész, semmit sem érzünk, viszont ha a méreganyag sebbel vagy nyálkahártyával érintkezik, égő, csípős érzést okoz. Ez enyhíthető, ha azonnal bő vízzel lemossuk a felületet, majd bőrnyugtató krémmel bekenjük.

DSC_8724

A felmérés a védett faj állományainak felbecslését és potenciális élőhelyeinek feltérképezését célozta, ami a területek kezelési tervének elkészítéséhez szükséges. A Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének háttérintézményeként működő Apáthy István Egyesület egy uniós pályázat keretében összesen három Kolozs megyei Natura 2000-es terület kezelési tervét készítteti el. A projekt címe: A kolozsvári Bükk-Malomvölgy (ROSCI0074), Szentiváni rét (ROSCI0356) és a Kis-Szamos (ROSCI0394) közösségi jelentőségű területek integrált kezelési terveinek kidolgozása.

Az Apáthy István Egyesület sajtóanyaga

Címkék: , , , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!