Think Outside The Box

Transindex rovatok


Urban Heroes | 7.7.2014

Bölényekkel táncoló: Joep Van de Vlasakker, a vadon szerelmese

10292166_675432162510292_7736795411919285376_n
Fotó: Staffan Widstrand – Rewilding Europe

Amikor a hatalmas patások először megízlelték a szabadságot a Szárkő-hegységben a hosszú út után, az emberkarámok biztonságából, tisztes távolságból figyeltük őket. Egyvalaki volt, aki bentről irányította és figyelte a bölények szabadon engedésének jól kitalált, hosszas procedúráját. Gondosan és szeretettel rendezgette el az állatokat szállító kamion rakterének lejáróján a szénát – kedves bölényeinek ne a hideg, idegen fémre kelljen lépniük a szabadság felé vezető úton. Rövid, éles kiáltásokkal „beszélt” hozzájuk, biztatta a hátramaradókat, akik az utolsó pillanatban visszahőköltek volna, és rémülten a szállítóketrecek szűk, de a nagy tágasságnál ismerősebbnek és biztonságosabbnak tűnő mélyére menekültek. Mikor már mindenki, aki tanúja volt a történelmi pillanatnak, visszatért a faluba, enni-inni-ünnepelni, ő még a bölényekkel maradt, hogy ellenőrizze, minden rendben van-e. Az egyik bölény a villanypásztor drótjai közé keveredett, őt is ki kellett szabadítania.

B.D.T.

Lévén a romániai visszavadítási projekt egyik főszereplője, már a helyszínen szerettünk volna vele beszélgetni, de érthető módon nagyon elfoglalt volt. Rövid alvás után a hajnal ismét ott találta a hegyen: biztos akart lenni abban, hogy az állatok jól alkalmazkodnak az ismeretlen körülményekhez. Ő Joep Van de Vlasakker, akinek életében sikeresen ötvöződik munka és hobbi, a természetvédelem elmélete és gyakorlata. A bölények romániai visszatérésénél bábáskodó, hasonló nemzetközi visszavadítási projektekben dolgozó szakértővel Skype-on interjúztunk. Hamarosan ismét ellátogat a Szárkő-hegységbe, és ezúttal mintegy tíz bölénnyel érkezik, akik a jelenleg 18 fős csordához csatlakozhatnak.

IMG_0529
Készülődés a bölények szabadon engedésére a Szárkő-hegységben. Fotók: Balázsi-Pál Előd

Mesterséges tájak helyett igazi vadon

Joep Hollandiában nevelkedett, ahol a természetet már jó néhány évtizede „ráncba szedte” az ember. Erdészetet és természetmenedzsmentet tanult a nyolcvanas évek elején, és egy egyetemi szakmai gyakorlat keretében Kanadában ismerkedett meg testközelből is „az igazi vadon” fogalmával, amely aztán egész életében inspirációs forrássá vált számára. Egy nemzeti park fajai adatbázisának összeállításán dolgoztak, a vadon emberi világtól elszigetelt pontjain terepeztek. Sokat tanult a kanadai kollégáktól, bár az állatvilág és a természet azelőtt sem volt idegen tőle, hiszen édesapja solymászatában állatokkal dolgozott, sok időt töltött a szabadban. „De sokkal jobban érdekelt a szabad, láncok nélküli természet. Voltaképpen több szabadságot szerettem volna a természetnek.”

Miután végzett, egy darabig holland természetvédelmi szervezeteknek dolgozott, ám álma, hogy „az igazi vadon” legyen munkája terepe, és farkasokat tanulmányozzon, csak azután valósult meg, miután saját vállalkozást alapított. Kimozdulhatott a holland „mesterséges tájak” világából, ahonnan már rég kipusztították a nagyragadozókat, és Kanadában, majd Lengyelországban foglalkozott farkasokkal. Mivel kevés pénz volt tudományos projektekre, ökoturisztikai vállalkozásba fogott, és a bevétel egy részét a kutatásra fordították.

A farkasos projekt szerzett nemzetközi elismertséget számára, ezután olyan nagy nemzetközi szervezetekkel kezdett dolgozni, mint a WWF vagy az ARC Foundation. Nagyemlősökkel, kezdetben ragadozókkal foglalkozott, az új évezredtől pedig egyre inkább nagytestű növényevőkkel, köztük a bölényekkel, amely kiemelt fontosságú faj a természetvédelemben. A Rewilding Europe stábja partnerei, a WWF és az ARC révén ismerte Joep munkáját, így kérték fel, hogy dolgozza ki a Rewilding Europe koncepciójához igazodó, bölényeket célzó stratégiát. Szakértőként több helyszínen is segít a bölények visszatérését megvalósítani.

joep

„Nagyon kötődöm a bölényekhez, szeretem őket, és valóban, van egy spirituális kapcsolat a bölény és köztem. Nagyon elhanyagolt, ismeretlen, nem szeretett állat, ugyanakkor kiemelt szerepet tölt be egy ökoszisztémában. Kár, hogy az európaiak többsége nem ismeri, ezért nem is szereti a bölényeket, hiszen igazán gyönyörű és csodálatos állatok.” Joep célul tűzte ki, hogy visszaadja a megérdemelt elismerést a bölényeknek, egyúttal a lehetőséget az európaiaknak arra, hogy megismerjék és kötődhessenek ehhez a régen kipusztított nagyemlőshöz.

A bölényeknek helyi értékké kell válniuk

A Szárkő-hegységben a visszavadítási projekt első fázisában ellenőrzött körülmények között, 16 hektáron engedtek szabadjára 17 bölényt. Már első nap kilencen együtt legelésztek, második nap meg már az egész csorda együtt volt, ami hatalmas sikerélményt jelentett Joep számára. „Jó volt ezt látni, hiszen rengeteg erőfeszítésembe került kiválogatni a bölényeket, megtalálni a megfelelő korú, nemű példányokat, hogy jó, összetartó csordát alkothassanak. És ez megtörtént.”


A svéd tévé riportja a romániai akció helyi vonatkozásairól

A legutóbbi örömhírt, hogy a hátszegi tenyészetből odavitt bölénytehén egészséges bikaborjúnak adott életet, megkönnyebbülve kommentálja: nagyon örül, hogy minden rendben ment, ugyanakkor ha tudta volna, hogy az egyik állat terhes, lehet, hogy nem ő választotta volna ki a csapatba kerüléshez.

IMG_9753

A Szárkő-hegységbeli bölényeket állandóan monitorizálják a rangerek, Joep Van de Vlasakker is hamarosan visszatér a helyszínre, megfigyeli a csordát és elemzi a vadőrök által összegyűjtött adatokat. De minden jel arra mutat, hogy őszre szabadon engedhetik őket egy nagyobb területen. „Készen állnak a szabad életre, jó kondícióban vannak, de addig is elő kell készítenünk jópár dolgot. Ki kell dolgoznunk egy rendszert a kármegelőzésre” – magyarázza Joep.

A bölényekre a Szárkő-hegységben két veszély leselkedik. Az orvvadászat a holland szakértő szerint valós fenyegetettségi tényező; a másik lehetséges veszély, hogy a helyiek nem fogadják el a szabadon élő bölények jelenlétét, ezért folyamatosan dolgozniuk kell azon, hogy a lakosok érezzék, a visszatelepített vadállatok fellendülést hoznak a térségbe, és ők is jól járnak. Mindez elérhető a helyi kisvállalkozások indításának támogatásával, munkahelyteremtéssel, a mezőgazdasági területek védelmével elektromos kerítések felszerelése révén.

Egyébként azért is választották azt a térséget az első romániai bölény-visszatelepítés helyszínéül, mert a mezőgazdasági tevékenység intenzitása alacsony, kevés kárt tehetnek a bölények, de készen kell állni minden eshetőségre. Rádiós jeladóval látnak el egyes példányokat, és állandóan monitorizálni fogják, merre járnak. A vadőrök alkalmazásával máris teremtettek munkahelyeket, hiszen helyieket vettek fel erre a feladatra, akik elkötelezettek a bölények védelmében.

A két veszély elhárításának hosszú távon ugyanaz az eszköze: a helyieknek el kell fogadniuk és büszkének kell lenniük arra, hogy bölényeik vannak a közelben, meg kell látniuk a lehetőségeket, és ne azt gondolják, hogy az állatok elvesznek tőlük valamit. Joep azt reméli, a Szárkő-hegység térségében egyre több fiatal gondolja majd úgy, hogy helyben is lehet boldogulni, és nem vándorol el – közvetve a bölényeknek köszönhetően. És ha a bölények értékesek a helyi közösségnek, akkor megtalálja a módját, hogy megvédje őket, és kialakuljon egy társadalmi kontroll, ami megakadályozza az orvvadászatot és vadászatot.

A helyi lakosság vadvilággal kapcsolatos percepciójának alakulásában nagyon nagy hangsúlyt kap az ő sajátos igényeikre való odafigyelés és az arra adott megfelelő válaszok. Egyetlen visszavadítási projekt sem lehet sikeres enélkül, sőt egyetlen természetvédelmi projekt sem, ha nem kezelik egyenlő partnerként a helyieket – hívja fel a figyelmet a szakértő. Nem működik az a megközelítés, hogy jönnek a nyugati szakértők, megmondják a tutit a közösségnek, dicsérik a tájat s a természetet, de a problémákat, pl. a vadkárok megoldatlanságát félresöprik vagy kisebbítik. A székelyföldi „medveprobléma” ennek folyományaként mindaddig fennáll, amíg nagyon sok egyeztetéssel, empátiával, az igényeket komolyan véve nem találnak közös megoldást a természetvédők és a helyiek. Az állam hiába védi papíron a fajokat, ha a terepen ennek a természetvédelemnek nincs helyi elfogadottsága. A legrosszabb, mikor a helyiek a vadásztársaságokban bíznak, és azt gondolják, a medvék kilövése a számukra is kedvező megoldás.

IMG_0321

Romániában a jövőben a Keleti-Kárpátokban és a Duna-deltában is elindítanak egy bölény-visszatelepítési projektet. Joep Van de Vlasakker ezeken kívül még számos európai projektben dolgozik, Bulgáriától Németországig. Szlovákiában egy kilencfős csorda él szabadon, annak a populációnak a megerősítésén is dolgoznak.

Rewilding: egy nem szokványos természetvédelmi filozófia

A visszavadítás elmélete a klasszikus természetmegőrzési koncepcióktól némiképp eltér, hiszen utóbbiak elsősorban kiemelt ritka fajokra és élőhelyekre koncentrálnak, azok státusával, állapotával kapcsolatban tűznek ki célokat és valósítják meg a behatárolt (kiemelt védettségű) területekre vonatkozó kezelési terveket. „Meg akarják javítani a természetet”, fogalmaz Joep. A klasszikus konzervációs törekvések fenntartani próbálnak egy bizonyos állapotot, pl. szembemennek akár a természet szukcessziójával (kaszálás a beerdősödés, cserjésedés megelőzésére stb.), míg a rewilding-elképzelés inkább támaszkodik ezekre a természetes ökologikus folyamatokra, így az összes növény- és állatfaj helyzetbe kerülhet, nemcsak bizonyos kiemelten védett fajok. Mindez egy fenntarthatóbb természetvédelmet és egyensúlyt eredményez, hagyja létezni a létezőket, a természetes folyamatokra épít, és egy holisztikus megközelítését jelenti a vadon világának.

Joep Van de Vlasakker előadása a kolozsvári TEDx-en

Természetes ökologikus folyamatokra – mint amilyen akár az árvíz, az erózió mint abiotikus folyamat – építeni viszont csak olyan közegben lehet, ahol még ezek működnek a maguk természetességében. Nyugat-Európában már annyira tönkretették a tájat, hogy valódi természetvédelemről ezeknek a folyamatoknak az újraépítése után lehetne beszélni. Kelet-Európában és Romániában még jó állapotúak az abiotikus környezeti tényezők (víz, talaj), Nyugaton viszont már erősen szennyezettek. Nyugaton is próbálkoznak a természetes élőhelyek, pl. árterek, folyómedrek visszaállításával, ezek a projektek nagyon fontosak. A klasszikus természetmegőrzés eszközeivel ugyanis hosszú távon nem lehet fajokat megmenteni, szükséges a természetes folyamatok minél teljesebb visszaállítása, persze nagy odafigyeléssel, előrelátással és szakértelemmel.

A visszavadítási projekteknek ugyanakkor nagyon fontos eleme a kommunikáció. A helyieknek meg kell érje gazdaságilag is, hogy a szomszédságukban bölények élnek, ezért a Rewilding Europe és hasonló civil szervezetek mindig gazdasági fejlesztési projektekkel együtt gondolják el az ilyen visszatelepítési akciókat. A bölények esetében az ökoturizmus a tervek szerint fellendülést hozó ágazat. Jönnek a turisták, akik bölényeket akarnak látni, megszállnak néhány éjszakára, ellátást igényelnek, idegenvezetést, különböző programokat. Ezt a tervet az általános trend is támogatja, hiszen a vadvilággal kapcsolatos percepció is átalakult többek közt a természetfilmeknek köszönhetően, láthatóvá váltak az állatok, és egyre több turista akarja élőben is megnézni őket.

Ne féljünk a bölénytől!

A Szárkő-hegység térségében élőknek nem kell magyarázni, hogy ne féljenek a bölényektől. Közel élnek a természethez, tudnak a közelükben élő medvékről, farkasokról. Aki tartana a bölényektől, annak Joep először is elmondja: a bölények fűevők, nem esznek embert, tartanak tőle és igyekeznek elkerülni a vele való találkozást. Ám ahogyan pédául egy ellés előtt álló vagy újszülött borjas tehén veszélyes tud lenni – amit egyébként minden gazda tud, és minden állattartó ismeri az erre utaló „állati testbeszédet” –, úgy a borját védő bölény is az lehet. Viszont kevés az esély ilyen találkozásokra, hiszen a nőstény elhagyja a csordát, rejtekhelyre vonul ellés előtt, pár napig távolmarad és csak utána csatlakozik ismét a társaihoz. Turistáknak a szakértő ötven méteres távolság megtartását ajánlja a bölényektől, onnan teljes biztonségban csodálhatják az állatokat.

IMG_0496
Előkészületek a bölények szabadon engedésekor

A természetszeretet tanítható – vallja Joep. Szülők is bevezethetik gyermekeiket a természet világába pusztán azáltal, hogy elviszik őket kirándulni, hagyják őket megtapasztalni a növények, állatok látványát, hangját, szagát. A szakértő egyetemistákkal is dolgozott, skóciai és lengyelországi ökoturisztikai projektek során önkéntesekkel is foglalkozott, és szerinte ez jó lehetőség arra, hogy az ember megértse és megszeresse az élővilágot. Van, aki távolról szemléli a természetet, mintha kép lenne, esztétikai élvezet tárgya, ám az igazi az, amikor megtapasztalja, jelen van benne. Akkor nemcsak szemlélője lesz, hanem részévé válik a képnek – véli Joep.

IMG_9754
Munkatársakkal a Szárkő-hegységben

Joep Van de Vlasakker hosszú ideig Hollandiában élt, most Belgiumban lakik, de ha lehetősége lenne rá, szívesen költözne Romániába. Itt még létezik az a természetközeli táj, ami már a nyugati országokban hiányzik. „Természetvédelem terén sok tennivalónk van egész Európában, de azt hiszem, ti előnnyel indultok” – véli. A romániaiak megszokták ezt, hiszen ebben élnek, sőt külföldre látogatva az ottani rendezett és ipari módon megművelt táj tetszetősebb egyesek számára. Hollandiában rendezettség és tisztaság van, ez tűnik föl a kívülállóknak, de hatalmasak a dugók, szennyezett a víz, a levegő, a talaj, s ezt az ott élők nap mint nap tapasztalják.

Románia élhetőbb, jó minőségűek a helyi termékek, jók az ételek, de a külföldi példa nyomán egyre inkább a pénz motivál mindenkit itt is, nagy ház, jó autó kell, luxuscikkek, trendi kütyük, meg persze autópályák, nagy üzletek.

Az utóbbi másfél évben Joep hétszer is járt Romániában, ez alapján gyors változást diagnosztizál a fogyasztási szokásokban. Mintha minden alkalommal több lenne a műanyag csomagolóanyag, a patakba hajított szemét, kevesebb a helyi termék, és egyre inkább reklámozzák a gyom- és rovarirtószereket. A fejlődés nem mindig jelent pozitív változásokat, a „nyugatiasodás” sokszor a nyugati társadalmak rossz szokásainak átvételét jelenti, s ezt a folyamatot az EU is erősíti – véli. Jó lenne, ha a romániaiak ismét értékelni tudnák azt a sok jó dolgot, ami körülöttük van, a létező adottságokat, amellett, hogy gazdasági fejlődést szeretnének; a változás megállíthatatlan, de nem szabadna hagyni, hogy például a helyi termelők csődbe menjenek a nagy külföldi szupermarketláncok miatt – hangsúlyozta Joep.

Gazdasági előnyök biztosítása, pénzben kifejezhető nyereség, munkahelyek teremtése hiányában a természetvédelem érveinek nincs esélye győzni, ha csak a biodiverzitás értékeire, a jövő generációinak átadandó örökség fontosságára hivatkozik. Ennek mechanizmusait, helyi vállalkozásfejlesztést, kárpótlási rendszert kidolgozni nagy munka, de a Szárkő-hegységgel kapcsolatban a holland szakértő optimista, hiszen jó a helyi csapat, a fiatalok érdeklődőek, és a hatóságok is támogatóak.

A Rewilding Europe utazóklubjának tagjai között hamarosan három minivakációt sorsolnak ki, a fődíj a Szárkő-hegységbe szervezett ötnapos kirándulás. Ebben bölénynéző, erdei túra és egy érintetlen erdő meglátogatása is szerepel. A Travel Clubhoz csatlakozni ingyenes, mindössze ki kell tölteni ezt a regisztrációs ívet.
Címkék: , , , , , , ,

Egy hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Novák Tamás
    Közzétéve: 23.11.2014, 9:02 am

    A fiammal,és a Csabai Bihargók túraegyesülettel a Szárkő hegység nagy kedvelői,tisztelői vagyunk.Többször túráztunk már ott.Nagyon örülünk a bölények megjelenésének,hiszen ezek az állatok e szép táj részeivé válhatnak.Sok sikert kívánunk a projekthez,és várjuk az infókat. Üdv. Tamás, és Zsolt!

Szólj hozzá!