Think Outside The Box

Transindex rovatok


Urban Heroes | 1.6.2014

Tíz gyerek, aki megváltoztatta a világot

gyermeknap
Farhan Chawla

Június 1. a gyermekek napja. A TOTB tíz olyan gyereket mutat be ez alkalomból, akik jobbra fordították a világ sorsát. Volt közülük, aki többmillió embert mozgósított egy közös célért; aki a kényszermunka ellen lépett fel, vagy a HIV-fertőzöttek jogaiért; aki meg akarta állítani a hidegháborút, és volt, aki a tálibok elnyomása ellen lázadva a lányok oktatásáért harcol. A lista szabadon kiegészíthető, várjuk a te gyerek-példaképed is!

Louis Braille (1809-1852)

A francia Louis Braille ötéves korára egy baleset miatt teljesen megvakult. Ellentétben sorstársaival abban az időben, akik többnyire koldulni kényszerültek, Louis apja, Simon-René Braille vak kisfiát még olvasni is megtanította: deszkákba vert szögekből tapintható ábécét készített neki, és megtanította írni is. Legjobb tanuló volt az osztályban. 1819-ben Párizsba került a vak fiataloknak létrehozott intézetbe. 1821-ben megismerkedett egy katonai titkosírás-módszerrel, amelyet Charles Barbier kapitány fejlesztett ki, és az volt a lényege, hogy papírba szúrkált pontokból és vonalakból álló jelrendszert használva a katonák sötétben és csendben is el tudták olvasni az így küldözgetett parancsokat. Ezt Braille egyszerűsítette, és 1829-ben közzétette a Braille-írás első változatát.

Claudette Colvin

9 hónappal azelőtt, hogy Rosa Parks elindította a fekete polgárjogi mozgalmat azzal, hogy az autóbuszon nem a feketéknek szánt helyekre ült le, egy 15 éves kislány, az 1939-ben született Claudette Colvin szintén visszautasította, hogy egy fehér utasnak átadja a helyét a tömegközlekedési eszközön. Alabamában, 1955. március 2-án letartóztatták, és egyike volt annak az öt nőnek, akik ellen szövetségi per indult 1956. február elsején. A bíróság azonban úgy döntött, az alabamai buszokon érvényes faji szegregációs helyi és állami rendeletek alkotmányellenesek. Az ügy az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságára jutott, amely megerősítette a helyi bírósági döntést. Három nappal később a legfelsőbb bíróság kiadott egy rendeletet, amelyben betiltotta az Alabamában alkalmazott szegregációs rendeleteket. A fekete polgárjogi mozgalom vezetői azonban nem használták fel a lány történetét ügyük népszerűsítésére, mivel Claudette Colvin házasságon kívül esett teherbe, és soha nem ment férjhez.

Samantha Smith (1972-1985)

Samantha Smith Houltonban, Maine államban született a kanadai határ közelében. Ötévesen rajongói levelet írt Erzsébet királynőnek. 1982-ben újabb politikai vezetőnek fogalmazott üzenetet, a címzett ezúttal Jurij Andropov, a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkára, akitől megkérdezte, miért olyan feszült a viszony országa és az Egyesült Államok között. Nukleáris háborútól félünk, Ön a háborúra szavaz vagy sem? – szegezte a kérdést a főtitkárnak a kislány, aki levelében megjegyezte, szerinte az Isten azért teremtette a világot, hogy mindannyain békében éljünk benne, és ne háborúzzunk egymással. A levél megjelent a Pravdában, és fél évre rá Andropov válaszolt is az amerikai kislánynak. Arról biztosította, a Szovjetunió mindent megtesz azért, hogy ne legyenek háborúk a Földön, és meghívta Samanthát és szüleit, jöjjenek, és nézzék meg az országot. 11 évesen Samantha körutazást tett a Szovjetunióban, ahol interjút készített vele az állami tévé, hazaérve pedig hírességgé vált, beszélgetőműsorokba és előadásokra hívták meg, sőt könyvet is írt tapasztalatairól. Amerika legfiatalabb nagykövetének nevezték el. 13 évesen repülőszerencsétlenségben hunyt el.

Iqbal Masih (1983-1995)

Iqbal Pakisztánban született egy Lahore városa melletti kis faluban. Négyévesen a családja dolgozni adta be egy szőnyeggyárba, mert másként nem tudták törleszteni 16 dolláros adósságukat. Minden nap 14 órát dolgozott a többi gyermekmunkással együtt. Tízévesen megszökött a rabszolgaságból, miután megtudta, a pakisztáni legfelsőbb bíróság betiltotta a kényszermunkát. A rendőrség elfogta, és visszavitte a gyárba. Másodszor is sikerült meglépnie, és csatlakozott a kényszermunka áldozatai felszabadítását célzó mozgalomhoz. Több mint háromezer gyermeknek segített szabadságuk visszanyerésében, és az egész világon beszédeket tartott a kényszermunka ellen. 12 éves korában lelőtték, miután épp az Egyesült Államokból tért haza. Halála körülményei kapcsán több találgatás is van, egyesek szerint egy farmer lőtte le, mások tudni vélik, hogy bérgyilkosok végeztek vele.

Nkosi Johnson (1989-2001)

Nkosi Johnson Dél-Afrikában, HIV-fertőzéssel született. Soha nem ismerte apját. Egy johannesburgi közönségszolgálati szakértő, Gail Johnson örökbe fogadta, miután Nkosi édesanyja nem tudott gondot viselni fiára. 1997-ben, miután visszautasították felvételét egy johannesburgi iskolába, első ízben beszélt a HIV-pozitív betegek stigmatizációjáról nyilvánosan. Ügye a legfelsőbb szintekig jutott, az ország alkotmánya ugyanis tiltja az egészségi állapot alapján történő hátrányos megkülönböztetést. Az iskola arra kényszerült, hogy befogadja a kisfiút. Amikor tanulni kezdett, abban az évben halt meg édesanyja. Nkosi Johnson 2000-ben az AIDS-ről szervezett 13. nemzetközi konferencia főszónoka volt mindössze 11 évesen. Beszédében arra bátorította sorstársait, beszéljenek nyíltan betegségükről, és harcoljanak a kezelésért. A világnak pedig a következőket üzente: “Vigyázzatok ránk, és fogadjatok el, mindannyian emberek vagyunk. Normális emberek vagyunk. Van kezünk. Vannak lábaink. Tudunk járni, beszélni, szükségleteink vannak, mind bárkinek közületek. Ne féljetek tőlünk, olyanok vagyunk, mint ti.”

Ryan Hreljac

A kanadai kisfiú 1991-ben született, és hétévesen megtudta, az afrikai gyerekek gyakran naponta több kilométert gyalogolnak, hogy tiszta vízhez jussanak. Házimunkákért kapott zsebpénzét félretéve, valamint mások adományaiból 1999-ben építtette meg első kútját Uganda északi részén, egy kis faluban. Nyilvános eseményeken beszélt az afrikai vízproblémáról, úgy gyűltek össze az összegek. Megalapította a Well Foundationt (Kút Alapítvány), amely mostanáig 822 kút és 1025 latrina létesítését finanszírozta, ennek révén 805.813 ember számára biztosítva a tiszta vizet és a higiénikus körülményeket.

Thandiwe Chama

Thandiwe Chama is 1991-ben született, de ő Zambia fővárosának, Lusakának egyik szegénynegyedében. 1999-ben az iskolát, ahová járt, bezárták, mivel a tanárok többsége AIDS-ben elhunyt. A kislány nem nyugodott abba bele, hogy oktatás nélkül marad, ezért hatvan társával elindultak másik iskolát keresni. Végül egy iskola befogadta őket. Thandiwe a minden gyermeket megillető tanuláshoz való jogért harcol azóta is. 2007-ben megkapta a Nemzetközi Nékéért Díjat és 100 ezer eurót, amit kampányára fordított. Időközben más emberi jogi kérdések is érdeklődése előterébe kerültek. Iskolákban, templomokban beszélt gyermekeknek az AIDS-ről, és könyvet is írt a témáról.

Dylan Mahalingam

Dylan Mahalingam New Hampshire-i, 1996-ban született, és mindössze kilencévesen megalapította a Lil’MDGs nevű szervezetet, amely az internet közvetítésével neveli, inspirálja és aktívan implikálja a fiatalokat a világ minden tájáról különböző jótékony célokért. 31 amerikai állam és 34 más ország gyerekeit mobilizálta a cunami áldozatai megsegítése érdekében, közösen 780 ezer dollár gyűjtöttek össze, majd a hurrikánok áldozatainak több mint egymillió ember bevonásával több mint 10 millió dollárt gyűjtöttek. A Lil’MDGs Tibetben gyermekotthont, Indiában mozgó kórházat, Ugandában AIDS-beteg árva gyerekeknek játszóteret hozott létre. A szervezet célja önfenntartó közösségek létrehozása.

Malala Yousafzai

Malala Yousafzai a pakisztáni Szvat-völgyben született 1997-ben. 11 évesen a BBC-nek írt blogot a nők diszkriminációjáról az oktatásban saját tapasztalatai alapján, beszámolt arról, milyen az élet a tálibok által elfoglalt térségben, ahol a nők oktatását betiltották. 2011-ben bátorságáért békedíjat kapott, és továbbra is kiállt a nők oktatásának ügyéért. 2012-ben egy merénylő fejbelőtte, és orvosi csoda, hogy túlélte a támadást. Nagy-Britanniában kezelték, a családjával odaköltözött. A Nobel-békedíj fő esélyesei között volt 2013-ban. Ugyanabban az évben megkapta az Európai Parlament Szaharov-díját.

Kesz Valdez

Kesz Valdez a Fülöp-szigeteken született 1998-ban. Apja verte, dolgoztatta, ezért négyéves korában megszökött otthonról és az utcán élt. Miután egy halom égő autógumi közé esett és súlyosan megsérült, Harnin Manalaysay szociális munkás vette gondjaiba és nevelte. Hétéves születésnapjára azt kérte mentorától, segítsék inkább a többi utcagyereket. 2012-től már saját segélyszervezete van, a Championing Community Children, abban az évben megkapta a Nemzetközi Békéért Díjat és a vele járó 130.000 dollárt. A szervezet utcagyerekekkel foglalkozik, nagy hangsúlyt fektetve a személyes higiéniára nevelésre. „Minden gyereknek a Földön azt üzenem: az egészségetek a vagyonotok! Egészségesekként játszhattok, tisztán tudtok gondolkodni, iskolába járni és szeretni a körülöttetek élő embereket”, vallja a volt utcagyerek, aki felhívja a figyelmet, minden nap hatezer gyermek hal meg a rossz higiéniai körülmények miatt, és az embereket arra kéri, tegyenek valamit annak érdekében, hogy változzon a helyzet.

Forrás: totb.ro

Címkék: , , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!