Think Outside The Box

Transindex rovatok


Filmek | 29.5.2014

Csernobil radioaktív farkasai

wolf

A csernobili robbanás után százötven településről kellett végleg távozniuk az emberi közösségeknek a lakhatatlanná vált területről. A radioaktív szennyezések beépültek a csernobili tiltott övezetben maradt élőlények szöveteibe, csontjaiba. Azt gondolnánk, az atomkatasztrófa pusztasággá változtatta a környéket, de nem: a vadon visszafoglalta, és az emberi zavarás megszűnte után megjelent az egyik csúcsragadozó is, a farkas.

B.D.T.

Évekig híresztelések terjedtek arról, hogy a farkasok száma eléri a több százat az Ukrajna és Fehéroroszország közt fekvő területen, ami azt jelentené, a világon a legmagasabb az arányuk. Biológusok kutatni kezdték, mi is a helyzet a csernobili farkasokkal: mekkora a számuk, és miben különböznek a más, nem ilyen extrém körülmények között élő populációktól? Erről szól a Radioactive Wolves című, a katasztrófa 25 éves évfordulójára készített amerikai dokumentumfilm, amelyet most a YouTube-on ingyenesen meg lehet tekinteni.

A farkasok állapota sokat elárul a teljes ökoszisztémáról, a tápláléklánc csúcsán lévő állatok vizsgálatával a teljes élőlényközösség helyzetére következtetni lehet, ezért is fontos volt megtudni, mi történik velük az atomkatasztrófa által sújtott területen.

A normálisnál ötvenszer nagyobb radioaktivitást mutattak ki az állati csontokban. Csapdákat helyeztek ki, hogy az élő állatokat is megvizsgálják. A közkeletű hipotézis az volt, a farkasok meghalni vándorolnak ide – de ennek ellenkezője is igaz lehet, mármint az, hogy az idetelepedő farkasfalkák az ember jelenlétének hiányából profitálnak, hiszen senki nem vadássza sem őket, sem a prédaállatokat. Ha az utóbbi feltételezés igazolódik be, fontos tudni, a farkasok Csernobil területéről merre mozognak, a megerősödő populáció egy része keres-e majd más vadászterületet?

A farkasokat – mint ahogy a világon mindenhol – intenzíven vadászták a térségben a katasztrófa előtt. Két, nyomkövetővel ellátott fiatal példány a fertőzött terület közepén születhetett, többek közt az ő mozgásukat figyelik a kutatók.

A farkasok atomkatasztrófa előtti helyzetét mégsem a vadászat, hanem a szisztematikus és kíméletlen erdőirtás befolyásolta leginkább. A múlt század húszas éveitől a robbanásig az ember teljesen átalakította a tájat: mint a gomba, nőttek ki az erdők helyén a szovjet termelőszövetkezetek, települések, hatalmas területeket vontak be a mezőgazdaságba, szabályozták a folyókat, csatornákat építettek. A hely minden volt, csak nem vadon: fontos utánpótlása a nagy szovjet kenyereskosárnak.

A katasztrófa után visszatelepedtek a hódok is, hosszas munkával visszalakították mocsaras-lápos-árteres területté, és most nagyon jól érzik magukat az egykor ember kialakította, de mára teljesen elvadult élőhellyé változott csatornákban. Munkájuk nyomán a vizes élőhelyekre jellemző többi fajnak is teret adtak. A hódok számát és terjeszkedését ugyanakkor a farkasok kordában tartják. Ezek a farkasok kisebb termetűek, ezért a nagy növényevők vadászatát minimálisra szorítják, a hód viszont könnyű préda számukra – derült ki többéves megfigyelésekből.

A vadon gyorsabban hódította vissza a területet, mint bárki is gondolta volna. Pripyat egykori szovjet mintaváros most a világ legzöldebb városa – emberi lakók nélkül. A lakatlan falvakban farkashordák telepedtek meg. A nagy ragadozómadarak sugárszennyezett halakat fogyasztanak, még mindig nem tudni, ennek milyen hatásai vannak rájuk, de a fészkelőhelyek száma biztató. A bölények jelenléte is arra utal, az ökoszisztéma egészséges. A sugárszennyezés miatt betegen született egérgenerációk után a kisemlős-populáció is virágzik. A kilencvenes években visszatelepítették a vadlovakat. Csernobil veszélyeztetett fajok menedékévé vált.

A csernobili farkasokkal kapcsolatban úgy tűnik, a több száz egyedes becslés nem állja meg a helyét. Mintegy száznyolcvan egyed él a térségben, vagyis ugyanannyi, mint egy hasonló, nem sugárszennyezett farkas-élőhelyen.

A filmet Klaus Feichtenberger rendezte, 2011-ben jelent meg a Thirteen és a Wnet New York Public Media Nature című természetfilm-sorozatában.

2006-os cikkünk hasonló témában: >> Alkalmazkodtak: madarak költenek a csernobili betonszarkofágban >>

A projektet a Svájci Államszövetség társfinanszírozza a kibővült Európai Unió Számára létrehozott svájci hozzájárulásból.

Címkék: , , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!