Think Outside The Box

Transindex rovatok


Aktualitás | 28.5.2014

Mi okoz radioaktív sugárzást a palagáz-kitermelés során?

Arról rengeteg szó esik, hogy a palagáz-kitermelés mennyiben szennyezheti a talajvizet, a talaj minőségét, hogy milyen gázok kerülhetnek a légkörbe, és ezek hogyan hathatnak az emberi egészségre. Ahogy azt is kiderítették, hogy közvetlen összefüggés van az egyes térségekben történő kitermelés és a földrengések között. De viszonylag kevés szó esik a hidraulikus repesztés során használt bizonyos anyagok radioaktivitásáról. Ugyanakkor a közelmúlt néhány tapasztalata indokolttá tesz egy áttekintést.

A hidraulikus repesztés során használt folyadékok radioaktivitása a radionuklidok típusaitól függ, ezek lehetnek mesterségesek vagy természetesek.

A mesterséges radionuklidokat azért fecskendezik be, hogy feltérképezzék a repesztéshez szükséges terepet. Tulajdonképpen úgy működik, mint egy röntgen. A nyomjelző folyadék azt mutatja meg a szakembereknek, hogy hány repesztést sikerült már véghezvinni, illetve hol is helyezkednek el ezek tulajdonképpen, így jóval hatékonyabbá lehet tenni a kitermelést.

A sugárzás mennyiségét nemzetközi előírások szabályozzák, orvosi közegben például 50–100 mSv (millisievert) lehet a megengedett sugárzási mennyiség öt éves periódusban, a nem orvosi közegben dolgozók számára ez a szám jóval kisebb, évente 1 mSv-nyi mennyiség megengedett. Például a Capitoliumban dolgozókat évente 0,85 mSv-nyi sugárzás éri, a falakban kis mennyiségben megtalálható urániummennyiségnek köszönhetően, ez nagyjából azt jelenti, hogy ha 20 évig vagy hivatalban ott, akkor 1 az 1000-hez az esélyed, hogy a sugárzás rákot okoz.

A mesterséges radionuklidok többfélék lehetnek: szilárdak, légneműek és folyékonyak. A palagáz-kitermelés során való használatukat az Egyesült Államok kormánya egy törvényben szigorúan szabályozza, és az engedélyek kibocsátásánál a cég garanciát vállal arra, hogy a lakosságot nem éri 1 mSv-nél nagyobb dózis, továbbá, hogy a munkaterület bármely részén nem fogja meghaladni a 0,02 mSv-t. Természetesen azt is biztosítani kell, hogy a radioaktív anyagok ne kerülhessenek illetéktelen kezekbe, vagy ne szivárogjanak el.

A hidraulikus repesztés során használt leggyakoribb anyagok a jód (131), folyadék formában 50 mCi (millicurie), azaz 3,7 GBq (gigabequerel) (használatonként maximum 10 mCi) sugárzással, jód (131) légnemű formában 100 mCi, azaz 1.9 GBq, (használatonként 20 mCi) sugárzással, az irídium (192) a repesztéshez használt homokban 200 mCi, azaz 7.4 GBq (használatonként 10 mCi) sugárzással, és folyékony ezüst (110m) 200 mCi, azaz 7.4 GBq (használatonként 10 mCi) sugárzással.

A természetes sugárzás a talajban már eleve megtalálható (N.O.R.M.) anyagokból származhat, olyanokból, mint az uránium-, rádium-, tórium- és radonizotópok, és amelyek „aktiválódhatnak”, ha a kitermelés során elmozdulnak a kőzetek, és ezek a vízbe kerülnek. Ezek kis mértékű, de állandó kibocsátóforrások, a felezési idejük hosszabb, mint a mesterségeseké, tovább maradnak meg a természetben. Bár az Egyesült Államokban elindult a Marcellus Shale-ben (Marcellus pala) történt nagyméretű termelések után, és Új-Zélandon is azt mutatták ki, hogy gyakorlatilag nem nőtt a víz radioaktivitása, rendszerint megjegyzik, hogy nagyon elővigyázatosan kell eljárni.

Ennek ellenére történtek elővigyázatlanságok is, az Európai Parlament Belső Politikák Főigazgatósága által készített, palagáz-kitermeléséről szóló 2011-es jelentésében pl. a szerzők két egyesült államokbeli esetet is megemlítenek. A New York állambeli Onondaga megyében 210 lakás alagsorában mutatták ki a radioaktív radon (222Rn) jelenlétét a beltéri levegőben. A Marcellus pala felett található házakban a beltéri levegőben a 222Rn szintje minden esetben meghaladta a 148 Bq/m³ értéket, sőt, az átlagos koncentráció ezekben a lakásokban 326 Bq/m³ volt, ami több mint kétszerese az amerikai környezetvédelmi hatóság (EPA) 148 Bq/m³-ben megállapított „intézkedési szintjének” (azaz annak a szintnek, amikor a háztulajdonosoknak javasolják, hogy próbálják meg csökkenteni a radon koncentrációját). Az átlagos beltéri radonszint az USA-ban 48 Bq/m³. Amennyiben ez a levegőben 100 Bq/m³-el nő, 10%-kal növeli meg a tüdőrák kockázatát.

A Marcellus Shale területén folyó palagáz-kitermelésből származó kőzetdarabok nagymértékben radioaktívak (a felszíni háttérsugárzásnál 25-ször jobban). A hulladékot részben eloszlatták a talajon. Az 1999-ben végzett talajmérések azt mutatták, hogy a 137Cs (radioaktív céziumizotóp) koncentrációja 74 Bq volt 1 kg talajban. A 137Cs-ot a geológiai formáció elemzésére használják a palagáz feltárása során.

A természetben előforduló radioaktív anyagok Európában is jelen vannak. A N.O.R.M. anyagokkal kapcsolatban ezért ugyanezek a problémák Európában is előfordulhatnak. A N.O.R.M. anyagok mennyisége ugyanakkor helyszínenként változó. Ezért minden egyes pala és beágyazott gáz medence esetében egyénileg kell értékelni a radioaktív részecskék jelentőségét.

A repesztő folyadék jellemzően körülbelül 98%-ban vizet és homokot tartalmaz, 2%-ban pedig kémiai adalékanyagokat. A kémiai adalékanyagok között mérgező, allergén, mutagén és rákkeltő anyagok is vannak. Jellemző, hogy a kereskedelmi titok miatt az adalékanyagok összetételét nem hozzák teljes mértékben nyilvánosságra. New York állam egy 260 anyagból álló listán végzett elemzést, amiből többek közt a következő eredmények derültek ki:

– A 260, injektálásra használt anyag közül 58-nak van egy vagy több veszélyes tulajdonsága.

– Az akrimalidot, a benzolt, az etil-benzolt, az izopropil-benzolt, a naftalint és a tetranátrium-etilén-diamin-tetraacetátot mind megtalálhatjuk a négyrészes lista első felében, amelyet az Európai Bizottság az emberre vagy környezetre gyakorolt potenciális hatásaik miatt azonnali figyelmet igénylő anyagokról készíttetett.

– 38 anyagot akut (az emberi egészségre veszélyes) toxinként soroltak be, köztük a 2-butoxi-etanolt.

 

A projektet a Svájci Államszövetség társfinanszírozza a kibővült Európai Unió Számára létrehozott svájci hozzájárulásból.

Címkék: , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!