Think Outside The Box

Transindex rovatok


Pró és kontra | 6.5.2014

Kötelező vallásoktatás, vagy lehessen inkább etikát választani?

etika-vallas

Kötelezőnek kell-e lennie a vallásoktatásnak az állami iskolákban? A kérdés országonként újra és újra fel szokott merülni, például Franciaországban Hollande elnök hatalomra jutásának szinte első lépéseként törölte el a „vallásos tények” kötelező oktatásáról szóló, Sarkozy idejében kidolgozott törvénytervezetet. Az uniós országok között csak ott, illetve Csehországban és Bulgáriában hiányzik teljesen az állami oktatásból a hittan nevű tantárgy. Más országokban hol kötelező (mint nálunk is), hol választható a hittan, néhol (mint Olaszországban), nem számít bele a félévi átlagba.

k.á.

Remus Cernea független képviselő idén február közepén egy olyan törvénymódosító-tervezetet nyújtott be, amelynek elfogadásával itthon a gyerekek csak akkor kellett volna vallást tanuljanak, ha ezt a szülők írásban kérik. Ellenkező esetben automatikusan etikaórára kellene járniuk, ahol filozófiai, vallásos és tudományos doktrínákkal, az emberiség morális irányelveivel ismerkedhetnének meg. A tantárgy célja a kritikai szellem, a racionalitás és az empátia fejlesztése, saját erkölcsi ítélőképesség kialakítása lenne.

A képviselő javaslata szerint a vallásórára járók nem kapnának jegyet, csupán minősítést, amely nem számítana bele a tanulmányi átlagba. A vallásórákon használt könyvek és anyagok ugyanakkor nem tartalmazhatnának diszkriminatív jellegű kijelentéseket, illetve a más vallásúakat vagy vallástalanokat becsmérlő utalásokat.

A téma azóta is lázban tartja a „közbeszélőket”, természetesen az ortodox egyház főméltóságai rögtön tiltakoztak, a képviselő felé pedig majd félszáz civil szervezet jelezte, hogy támogatják a törvénytervezetet, több liberális szakíró is kihangsúlyozta a tervezet fontosságát. Mi a Babeș-Bolyai Tudományegyetem két előadótanárát kértük meg, érveljenek a kérdésről.

Miért van szükség az etikaoktatásra?

uimre
Ungvári Zrínyi Imre, filozófiai szakíró, a BBTE Szisztematikus Filozófia Tanszékének docense

A Cernea-javaslat érdeme és korlátai

Lényegében egyetértek Remus Cernea független képviselő törvénymódosító javaslatával, hogy az iskolában vallást csak akkor tanuljanak a diákok, ha a szülők ezt írásban kérik, és legyen más választási lehetősége azoknak, akik nem kívánják ezt az oktatást. Ezzel szemben nem értek egyet azzal, hogy csak az a tanuló tanulja az Etika és állampolgári kultúra tantárgyat, aki nem akar vallásórára járni, ugyanis minden diák számára fontos megismerkedni az emberiség legfontosabb filozófiai, tudományos és vallásos eszméivel és morális értékrendjeivel. Súlyosan megbélyegző és lelkileg káros ellentmondáshoz vezetne, ha a racionalitás és empátia fejlesztését, illetve az erkölcsi ítélőképesség kialakítását – amint az a törvényjavaslatban szerepel –, szembeállítanák a vallásoktatással, illetve, ha egymás alternatíváivá tennénk őket. Ugyanakkor teljesen elfogadható a javaslatnak az a része, hogy a vallásórákon használt könyvek ne tartalmazzanak diszkriminatív kijelentéseket, illetve a más vallásúakat vagy vallástalanokat becsmérlő utalásokat, vagy az, hogy az etikaórákat a társadalomtudományok területén képesítést szerzett szaktanároknak kellene oktatni.

Az etikaoktatás szerepe

Az etika és állampolgári kultúra oktatásának mindenekelőtt az lenne a feladata, hogy megerősítse az iskolai képzés nevelő szerepét, és az elsajátított elméleti ismeretekkel, irodalmi és művészeti kultúrával összhangban álló életvezetési szempontokat, közösségi és állampolgári attitűdöket nyújtson a fiatalok számára. Egyszóval azt kellene megmutassa, hogy a tudás, a kultúra nem felesleges luxus, és nemcsak létfenntartó eszközöket ad, hanem az életmódot meghatározó meggyőződést és ennek megfelelő magatartást kell eredményezzen. Erkölcsi meggyőződést, elkötelezettséget és ítélőképességet kialakítani lehetetlen alapvető etikai fogalmak (erény, bűn, igazságosság, felelősség, emberi méltóság stb.) nélkül. De ugyanígy nem lehet fogalmunk a megfelelő szakmai és állampolgári magatartásról az egyes munkakörök társadalmi jelentőségének és az ágazati erkölcsi követelményeknek az ismerete nélkül, mint pl. az élet tisztelete, becsületes munka, emberséges bánásmód, tisztességes közszolgálat, pártatlan tájékoztatás stb. Ma már ezeknek a kifejezéseknek az ismeretére nemcsak a szakembereknek, hanem a társadalmi szolgáltatásokat igénybe vevő állampolgároknak is szüksége van. Ezeket az összefüggéseket már Tamási Áron is világosan látta, amikor a Vásárhelyi találkozó megnyitóbeszédében úgy fogalmazott: „A leghelyesebbnek látszik visszamenni ahhoz a felfogáshoz, miszerint a demokrácia az összes erkölcsi, szellemi és anyagi javak s igazságok helyes felhasználása a társadalom javára.”

Ugyancsak az etikaoktatás biztosítja azokat a támpontokat, amelyeket összefoglalóan „helyes önbecsülés”-nek és „helyes társadalmi fogékonyságnak” vagy „közösségi szellem”-nek nevezünk. Mindezeket ma csak esetlegesen és szervezetlenül szerezheti meg egy fiatal, és ebből adódnak azok a torzulások, amelyek egyik vagy másik szempont kizárólagosságát hirdetik. Ki ne ismerné az olyan jelenségeket, mint az önelégültség, az önzés és a mindenáron való sikerhajhászás, vagy akár a nemzeti, szakmai és réteg-sovinizmusok, a vallási és világi elvakultság megannyi formája, amelyek hamis önbecsülésre és káros közösségi kohézióra épülnek. Olyan problémák ezek, amelyekkel szemben nem lehetnek közömbösek sem a vallásos, sem pedig a nem vallásos meggyőződésű emberek, ahogy Erdély legjobb egyéniségei még a legsötétebb időkben is világosan látták ezt. Elegendő itt Márton Áron 1944. május 18-i beszédére utalnunk: „Aki felebarátja ellen vét, veszélyezteti a kereszténység kétezer évi munkájának egyik nagy eredményét, az emberek testvériségének gondolatát. Nem keresztény, hanem pogány szellemben jár el, s – akarva, nem akarva – csatlakozik azokhoz a törekvésekhez, amelyek fajokra, elkülönült társadalmi osztályokra és önző szövetkezésekre bontották, egymással szembeállították és kibékíthetetlen ellenségeskedésbe hajszolták a népeket.”

Tehát akár a jelenlegi helyzet diagnózisából indulnánk ki (önelégültség, felelősségek áthárítása, korrupció), akár az erdélyi szellemi élet legjobb hagyományait követnénk, mindenképpen arra a következtetésre jutunk, hogy társadalmunknak, különösen pedig emberi és erkölcsi viszonyainknak jelentősen meg kell változniuk. Nagyon naivnak kell lenni annak, aki azt hiszi, hogy mindez társadalmi méretekben komoly morális számvetés és etikaoktatás nélkül is lehetséges, vagy, hogy valaki vagy valamilyen politika elvégzi helyettünk ezt a munkát. Én sokkal inkább azt gondolom, hogy az erkölcsi szempontok megismerése és az erkölcsről helyes elvek szerint való gondolkodás minden társadalomépítő programnak és minden politikának előfeltétele.

Az etikaoktatás bevezetésének lehetőségei

Az etikaoktatás bevezetése olyan ügy, ami megérdemli mindenki támogatását, akár a Cernea-törvénytervezetet tekintjük kiindulópontnak a szükséges változtatásokkal együtt, akár más, szélesebb összefogással megalkotott törvényjavaslatot látnánk szívesebben. Amit nem engedhetünk meg magunknak, az a dolog halogatása. Addig is, amíg a tantárgy bekerül az oktatási törvénybe és a kurrikulumba, fontos lenne, hogy a választható tantárgyakban ne csupán egy „pótóra”- lehetőséget vagy normakiegészítést lássunk, hanem az iskolaigazgatók és a szaktanárok akár próbaképpen is éljenek az etika oktatásának a lehetőségével. E kezdeményezés végigvitelében az Erdélyi Magyar Filozófiai Társaság Középiskolai Filozófiatanárok szakbizottságának is fontos feladata lehet. A szükséges tanterv, az esetleges tankönyvek, szöveggyűjtemények és oktatási segédanyagok előállításához a magam és a BBTE Magyar Filozófiai Intézete nevében minden segítséget felajánlok.

(Miért) szeretném, ha a gyerekem vallásoktatásban részesülne?!
Jiteanu-Liviu-02_resize
Jiteanu Liviu, a BBTE Katolikus Teológia fakultásának kancellár-adjunktusa

Vallás vagy etika… Remus Cernea képviselő a vallásoktatás „káros” voltát emeli ki. Nagyon sok gyerek pszichológiai kezelésre kerül a vallásoktatás következtében – állítja. Ezért indokolt inkább etikát tanítani az iskolában.

A „pró” és „kontra” viták e kérdés kapcsán egyre gyakoribbak. Az egyik tábor – laikus, szekuláris vallás-absztinensek – az iskolai vallásoktatás ellen érvelnek. Tapasztalatuk, legyen személyes vagy közvetített jellegű, és az erre épülő érvelés-rendszerük, engem is meggyőző erővel bizonyos fokig a szimpatizánsaik közé vonzanak. Kifogásaik (részben) jogosultak: vallásos indoktrináció, patológiás vallásos elferdülések (babona, mágia stb.), vallás mint kontroll eszköz (démonizálás, moralizálás), kft-vallás (templomépítő honfoglalás, adómentes üzérkedések), tudománytalanság (pl. evolúció ellenesség)…

Sok kivetnivalót találok én is az egyházi vallásosságot tekintve. A „legvallásosabb ország” (Románia ennek a státusnak örvend) állampolgáraként gyakran az a benyomásom, hogy az egyházak elvesztették identitásukat és küldetéstudatukat: önfenntartó intézmények, hatalmi struktúrákat táplálnak, beköltözött világukba a „világias spiritualitás”, kevésbé teszik megfoghatóvá a szolgálat szellemét, szolgáltató intézménnyé váltak, etnocentrikusak. Nem szeretném, ha a gyerekem ezt a „vallásosságot” tanulná meg a vallás-órákon.

A vallásoktatást ellenző táborral mégis gondom van. Úgy vélem, hogy egyház-kritikájukat vetítik rá a vallásoktatásra. Egyház-kritikájukat pozitívan értékelem. Ha képtelenek az egyházak az önkritikára, a „civil”, „laikus” diagnózis lehet a korrektúra alapköve. A kritikusok a vallás-oktatást szolgáló tankönyveket nem úgy látom, hogy ismernék. A médiák által kiemelt nagy bakik mentén ítélik meg ezeket. De, ha egy-két (valóban) téves hittankönyves torzót vesznek alapul érvelésükhöz, nem indoktrinális jellegű mindez? Felelőtlennek tartom a megalapozatlan, általánosító, nem ellenőrzött kijelentéseket. (Jó példa erre egy nemrég, Kolozsvárt kirobbant vita, ahol egy „aggódó” szülő negatív fénybe állított be egy amúgy kitűnő hitoktatót.) Alternatívájuk – etika oktatás – nem oldja meg problémájukat. Csak mást színt ad neki.

A másik tábor – a vallásosan szocializálódottak – érvelése hasonlóképpen meggyőző: a vallásos nevelés hagyományos értékeket igyekszik megőrizni, az ember méltóságát, a testvériség gondolatát, a társadalmi igazságosságot, a szolidaritást, a békés együttélést igyekszik szolgálni. Rávilágít az ember-lét közösségi dimenzióira, és a lét transzcendens nyitottságára. Ezt szándékszik nyújtani a vallásos nevelés. Persze, nagy kérdés, hogy tudja-e nyújtani azt, amit ígér? Képes-e olyan érték-világot teremteni, ami kézzelfoghatóvá teszi saját értékei? Ezt várnám ugyanis el a vallásoktatástól.

A vallásoktatás egyházias jellegű. A hittankönyvek, ennek megfelelően, ortodox, katolikus, református stb. sajátosságokat tükröznek. Ismerem a katolikus, református, unitárius hittankönyveket. Ezek, úgy látom, jórészt eleget tesznek a fenti kitételeknek. (Ugyanakkor tudom, hogy nem volna korrekt, ha a Cernea úr problémáit más hittankönyvekben keresném.) Ha mégis itt-ott hiba lenne bennük, a hittankönyvek jóváhagyásáért felelős szakbizottságot kellene erre szenszibilizálni.

Ha már szóba került az iskolai hitoktatás, ezzel kapcsolatban azt a veszélyt látom, ha a vallás-óra „egy” az iskolai tantárgyak közül, és mintha elvesztené nevelés-jellegét. (Ez amúgy is heti egy órában szinte lehetetlen.) Ezért az iskolai vallásoktatás kiegészítését sugallnám: alternatív vallásos programok, melyek közösségfejlesztőek, és a gyerekek életre való nevelését (öröm, testvériség, szeretet kultúrája) biztosítják.

Katolikus értékek mentén szocializálódtam, ezen értékek mentén gondolom én is az életem. Ezek továbbadását nem szeretném iskolai „programra” redukálni, örülnék viszont neki, ha gyermekem ezt a vallásos kultúrát tapasztalná meg az iskolában. Szülőként igyekeznék nyomon követni nem csupán a vallás, de más tantárgyak érték-irányultságát, erkölcsi (vagy etikai) vetületét.

Ha a pró-kontra vita politikusainkat és a szülőket tudatosabb nevelési programokra teszi érzékennyé, jónak látom a vitát, ha viszont mindez csak „politikai retorika”, akkor felelőtlennek és zavarkeltőnek.

Ön szerint?

View Results

Loading ... Loading ...

Címkék: , , , , , , , ,

5 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Laszlo
    Közzétéve: 6.5.2014, 11:17 am

    En ugy latom, hogy a vallasi erkolcsoktatas szeresd felebaratodat, mint onmagadat mas tudomanyokban legyen filozofia, kemia, fizika, tortenelem, stb. nem igazan valosul meg. Tovabba le kell vetkozzuk a bellenk eroszakolt 50 ev kommunista rendszernek az Istentagado voltat. Amennyiben az Erdelyi Iskolak nagyreszet nezzuk NagyEnyedi Reformatus Kollegium, Brassai Samuel unitarius kollegium, Bathory Istvan Romai Katolikus Kollegium. mindegyike hamarabb letezett, mint az allami iskolak. Vagy is az alapjaban egyhazi oktatasra epulo oktatasbol, akarjak kizarni az egyhazi erkolcsi oktatast?
    Egy olyan orszagban ahol 70 % folott van a keresztenyseg, vallasossag.
    Nevetseges meg a gondolata is.

  2. A hozzászólás szerzője: amanita
    Közzétéve: 6.5.2014, 12:01 pm

    amikor majd a templomokban, barmelyik felekezeteben mateket, fizikat es nem utolso sorban a biologia fejlodestanat fogjak oktatni akkor majd ujra bevezethetik a kotelezo vallasorakat az allami iskolakban is

  3. A hozzászólás szerzője: Szabolcs
    Közzétéve: 10.5.2014, 6:10 am

    Egy felvilágosult állam szekularizált, vagyis távol tartja magát a vallás(ok)tól. Amint pártpropagandát Sem enged meg az iskolákban, úgy a vallásterjesztést sem kellene, márpedig vallásoktatás az egyszersmint vallásterjesztés is. Míg az etikaóra nem arról szól, hogy a tanár a kedvenc etikai elképzelését hirdesse, a vallásnál mindig fennáll a saját felekezeti avagy vallási hovatartozásnak az “igazabb”-nak való beállítása (ill. ennek a veszélye). Amúgy: a szekták s az ezoterikus tanok elterjedésének korában felmerül az a kérdés is: melyik vallást engedjük meg? Hol a határvonal a szekták (pl. Jehova tanúi, Scientology stb.) s egy “bevett” vallás között? Ha az egyiknek megengedjük terjesztését, milyen morális stb. legitimitással tagadjuk meg ezen engedélyt egy másiknak?

    A vallás magánügy(nek kellene lennie). Állami intézményekben nincs helye.

  4. A hozzászólás szerzője: Orbán Botond
    Közzétéve: 30.5.2014, 7:03 am

    Szerintem az lenne emberbarát ha lehetne választani opciónálisan az erkölcsi és a mitológiai oktatást. És akár mindkettőt párhuzamosan is akár.

    Na és most furán hangzik, de azzal, hogy a vallást szót mitológiára cseréljük ezzel bevezetjük a diákot abba a nézetbe, hogy ne ragaszkodjon és ezzel a vallás mellett való kardoskodást is megszüntetnénk. Azaz később kevesebb szorongás kevesebb agresszivitás ami a vallási nézetekből fakad.

    És ha valaki a mitológia órákat választja akkor úgy lenne erkölcsös, hogy ne csak a keresztény mitológiai elemeket ismerje meg, hanem a világon jelen levő más elterjetteb aktuális mitológiákat is. Sztem ezzel a lépéssel egymás nézeteinek elfogadása megkönyülne és a kevesebb furán nézés egymásra kevesebb ebből fakadó rosz érzés, egymás könyebb elfogadása lenne az eredmény.

    Az erkölcsi órák azok pedig egyszerű racionális együttélési szabályok boncolgatása és kitárgyalása lehetne. Azon esetek megkeresése amikor egyik erkölcsi elv összetüzésbe kerül egy másik elvvel. (Akinek ez a tantárgy kedvence lesz a nagy valószínűséggel jobb bíró lesz majd.) És ebben a tantárgyban lehetne tanulmányozni a különböző világvallások “erkölcsi iskola” oldalát is a mitológiai rész kihagyásával. Pl. A 10 parancsolat tetteit mint Mózes nagyon zseniális találmányát (ez saját vélemény és vállalom a véleményem bizonyítékok nélkül is) szinte minden országban büntetik. Vagy akár azt is lehetne az erkölcsi órán boncolgatni, hogy a személyiségünk túlzott fejlődése és gyarapodása mikor ütközik a fősvénységgel illetve a jóra való restséggel amikor már szinte harácsolóvá válunk. A másik végletet is érdemes lenne végigtárgyalni azaz ha nem fejlesztjük a személyiségünket anyira hogy meg legyünk elégedve magunkkat akkor az irigység főbűnébe eshetünk nagyon könyedén. Tehát kinek hol az egyensúly… hogy se harácsoló (a többiek kárára főleg) se irigyé ne váljunk… Ilyesmit képzelek el erkölcsi órának.

  5. A hozzászólás szerzője: Szabolcs
    Közzétéve: 1.6.2014, 4:14 pm

    @ Botond: legalábbis Németországban ez is az etikának mint iskolatantárgynak a lényege. Mármint az, amit utolsó bekezdésedben felvázoltál. (S sok más aspektus mellett).
    Egyetlen kritikai hozzáfüzés: a vallások mitólogiai/mtológikus részeinek tárgyalása igenis fontos, hiszen azoknak szimbolikus jelentéstartalmuk van, amit a diákok nem képesek rögtön dekódolni.

Szólj hozzá!