Think Outside The Box

Transindex rovatok


Urban Heroes | 2.4.2014

Ne legyen tabutéma a gyermekek elleni szexuális visszaélések problémája!

mat

A gyermekek elleni szexuális visszaélésekre – erre a súlyos, elterjedt, ám kibeszéletlen jelenségre – akarja felhívni a figyelmet egy skót színész, aki gyalogszerrel zarándokol végig az Európai Unió összes országán. Matthew tíz hónapja indult útnak. A Stop the Silence nevű szervezet nagykövete maga is áldozat volt gyerekkorában. Meg akarja győzni a világot, hogy a hallgatás nem megoldás, a törvényeknek és a mentalitásnak is meg kell változnia, hogy javuljon a helyzet: jelenleg ugyanis minden hat fiúból és minden négy kislányból egyet szexuális visszaélés ér. Ez az áldozatban olyan traumát okoz, amelynek egy egész életen át megmarad a nyoma. Ugyanakkor Romániában van a legnagyobb esélye a pedofiloknak elmenekülni az igazságszolgáltatás elől, ugyanis itt a legkisebb a törvényben megszabott határidő, amelyen belül az áldozatok feljelentést tehetnek.

Kérdezett: Roxana Bucata (totb.ro)

Hány országot láttál eddig, és milyen benyomást tett rád Románia?

Románia a 18. ország, amelyen keresztülhaladtam, és őszintén, a legszebb. Budapestről érkeztem ide, három hétbe telt az út, és ahogy átléped a határt, tudod, hogy Romániában vagy, annyira más, mint a többi ország. Átkeltem hegyeken, a táj gyönyörű, az emberek nagyon barátságosak. Egyik nap odajött egy férfi hozzám és adott kenyeret, pedig azt sem tudta, ki vagyok, mit csinálok. De itt nagyon sok a kutya is, sokkal több, mint a többi országban. Van egy ultrahangos készülékem, azzal védekezem ellenük.

A brit nagykövetség támogatja a projektem, és van egy kolléganőm, aki a különböző városokban előkészíti az utamat, beszél a hatóságokkal, szervezetekkel. Ezen a héten Romániában három civil szervezettel ismerkedtem meg. Amit észrevettem, hogy nincs olyan szervezet, amely kifejezetten a szexuális támadást elszenvedett gyerekek problémájával foglalkozna, hanem csak olyanok, amelyek pl. az emberkereskedelemmel, elveszett gyerekekkel. Pedig a gyermekek elleni szexuális visszaélések ugyanilyen nagy problémát jelentenek, ám egyelőre nincs kapacitás ezzel is foglalkozni. Ám remélhetőleg ez a jövőben változni fog.

Milyen volt az utad idáig?

10 hónapja indultam, a projekt 20 hónapig tart, tehát most vagyok a felénél. Tavaly május 31-én indultam Londonból. Összesen 32 országon tervezek végiggyalogolni. Naponta – az időjárás függvényében – 40-60 km-t teszek meg. Eddig 6.340 kilométert tettem meg, az út végére elérem a 16.000 km-t. Az utazás izgalmas volt, bár korábban nem kifejezetten szerettem gyalogolni.

Az emberek számára minden társadalomban nagyon nehéz a gyermekek elleni szexuális visszaélésekről beszélni, minden kultúrában, minden vallás követői számára. Én azért gyalogolok, mert ez különleges, nem nagyon csinálnak ilyesmit az emberek, így kapok tévés, rádiós vagy írott sajtós megjelenési lehetőséget. Az üzenetemet így 17 nyelvre fordították le, oroszra is, elmondhatom, hogy gyerekkoromban engem is molesztáltak, és elkezdhetünk beszélgetni erről. Fontos elmondani az embereknek ezeket a dolgokat, de a kormányoknak is, amelyeknek meg kell érteniük, hogy a gyerekek elleni szexuális visszaélések sokba kerülnek. Vannak tanulmányok, amelyek kimutatták, hogy egy molesztált gyerek agyában fiziológiai elváltozások észlelhetők, szemben egészséges társaival. Ez a gyerek felnő, ám a körülötte lévők nem látják, milyen traumát szenvedett. A trauma depresszióban, nyugtalanságban, drogfüggőségben, alkoholizmusban mutatkozhat meg. A prostituált kamaszok 95%-át gyerekkorában molesztálták. A következmények széleskörűek és az egész életen át kísérnek. Egy amerikai tanulmány szerint a traumát szenvedett emberek kitettebbek a korai halálnak, akár a stressz miatt nagyobb eséllyel kialakuló krónikus betegségek következtében, vagy amiatt, hogy a várható élettartamot csökkentő, társadalmi kirekesztéssel járó életstílus áldozataivá válnak.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint minden hat fiúból és minden négy kislányból egyet szexuális visszaélés ér gyerekkorában. Tehát ebben a kávézóban, ahol ülünk, a vendégek 30%-a áldozat volt. És nem beszélnek erről. Engem a nagybátyám molesztált. Most börtönben ül, hat évre zárták be. Engem és három fiútestvéremet molesztált szexuálisan, mindhármukat depresszióval kezelik.

Mit terveztél megváltoztatni ezzel az utazással?

Van egy törvényi kitétel, amit igyekszem megváltoztatni, és amely minden EU-s országban különböző, és amely a szexuális zaklatást elszenvedőkre vonatkozik. Tehát van egy bizonyos határidő, ameddig elmehetnek a rendőrségre bejelenteni a sérelmet. Ha ezen a határidőn túllépsz, a rendőrség már semmit sem tehet. Én 13 éves koromig szexuális zaklatásnak voltam kitéve, és 25 évesen jelentettem be a rendőrségen, tehát 12 évvel később. Felnőtt voltam már, nem voltam veszélynek kitéve, de a nagybátyám még tanár volt, rendszeresen érintkezett gyerekekkel. Magyarországon például 23 éves korodig jelentheted be, ha ez eltelt, már nem tehetsz semmit. Tehát ha Magyarországon akartam volna ezt bejelenteni, akkor nem tehettem volna meg, és a nagybátyám nyugodtan taníthatta volna tovább a gyerekeket.

Luxemburgban 28 éves korodig jelentheted be, hogy áldozat voltál. Ismertem ott egy áldozatot, aki 30 évesen akart feljelentést tenni, és nem tehette meg. Itt is tanár volt az elkövető, aki még gyakorolta a hivatását, de a rendőrség nem tehetett semmit. Persze felmerülhet a kérdés, hogy én miért 25 évesen, s ő miért 30 évesen ment el feljelentést tenni. Rengeteg oka lehet. Nemcsak a szégyenérzet, hanem a társadalmi megbélyegzettség miatt is. A balti államokban például még mindig a 20 évvel ezelőtti szovjet rezsim szelleme kísért, amikor nem lehetett ezekről a dolgokról beszélni. Nem beszélsz a rendőrökkel, nem csinálsz bajt magadnak. És ez megmaradt az emberek mentalitásában.

Olyan országokban, mint Lengyelország vagy Írország, ahol az emberek nagyon vallásosak, nehéz beszélni a szexről, főleg férfiaknak. Engem például a nagybátyám zaklatott, de ezekben az országokban minden olyanról nehéz lenne beszélni, aminek a homoszexualitáshoz van köze. Amit azonban az embereknek meg kell érteniük, hogyha engem a nagybátyám megerőszakolt, az nem jelenti azt, hogy én homoszexuális lennék. Egyszóval sok időbe telik, míg a szexuális sérelmeket elszenvedettek elég bátrak lesznek ezt bevallani. Ha például a családon belül történt, akkor az is sok időbe telhet, míg elég önálló leszel, hogy elmenj otthonról.

Romániában ugyanezek a kulturális okok gátolják meg az áldozatokat abban, hogy beszéljenek a problémáról, ugyanakkor úgy tudom, hogy nagyon alacsony az igazságügyi rendszerbe vetett hit is. Én skót vagyok, de nem akarok olyan nyugati lenni, aki eljön keletre és megmondja, mit kell tegyenek az itteniek. Éppen csak bátorítani akarok egy diskurzust.

Mikor döntötted el, hogy beszélni fogsz a téged ért bántalmazásról?

Nagybátyám 13 éves koromig zaklatott. Amikor 15 éves lettem, a bátyám, aki 10 évvel idősebb nálam, idegösszeomlást kapott. Nagyon stresszes volt, kórházba vitték, ahol hat hétig kellett bent maradnia. Ott mesélte el nekem, hogy a nagybátyánk megerőszakolta. Az volt az első alkalom, hogy rájöttem, nem csak velem történt ilyen. A bátyám volt, erősnek kellett volna lennie, de gyenge volt, egy kórházi ágyon feküdve. Rájöttem, hogy ha semmit sem teszek, akkor velem is ugyanez fog történni. 17 évesen elmentem otthonról, és elkezdtem terápiára járni, elkezdtem beszélni arról, ami velem történt, és ma egészséges vagyok, több millió emberrel beszélek a témáról, a bátyáim pedig még mindig antidepresszánsokat szednek. Minél előbb kezded el a felépülést, annál nagyobb eséllyel sikerül magad alá gyűrnöd a problémát.

roadtochange

Találkoztál másokkal, akik hasonló traumát éltek át?

Igen, valószínűleg több ezer emberrel, csak senki nem mondja el. Valószínűleg vannak olyanok, akik elmennek mellettünk az utcán és nem tudjuk róluk. Több olyan országban, ahol megfordultam (például skandináv országokban) vannak ilyen emberekből álló csoportok. Láttam, hogy bizonyos nyelveken úgy nevezik őket, hogy „szexuális zaklatás áldozatai”, de nem értek egyet ezzel a megnevezéssel, gyerekként valóban áldozat voltam, de túlléptem azon a pillanaton. A szlovákiai UNICEF tagjai mesélték, hogy ismertek egy nőt, akit gyerekként megerőszakoltak, aztán férjhez ment, lett két gyereke, és őket pedig a férje zaklatta szexuálisan. Amikor ez kiderült, a szociális munkások megkérdezték, miért tűrte ilyen sokáig ezeket, amire azt válaszolta, hogy nem tudta, hogy ez ennyire rossz dolog, hiszen gyerekként vele is megtörtént.

Milyen kapcsolatod van most a családoddal?

Kiváló. Én vagyok a hét gyerek közül a legkisebb. A nagybátyám engem és három bátyámat erőszakolta meg. Az egyik bátyám csatlakozni fog hozzám, és az út egy részét együtt járjuk be. Semmi jó nincs abban, ha ilyesmin mész keresztül, de az út során rájöttem, hogy szerencsém volt, hogy Nagy-Britanniában történt meg ez velem, és nem valahol máshol, mert így a jogi rendszer lehetővé tette, hogy panaszt tegyek. A civil szervezetek támogatást nyújtottak, nem kellett fizessek az ügyvédért, sem a terápiáért, és a rendőrök hittek nekem, és megtették a szükséges intézkedéseket. Ez nem mindenhol menne ennyire „egyszerűen”.

Hogy látod, történnek változások ott, ahol jársz?

Én csak megyek, de a nyomomban megváltoznak a dolgok. Például Szlovákiában megemelték a szexuális sérelmet elszenvedettek panasztevési lehetőségének korhatárát, Málta elnöke levelet küldött nekem stb. És mindezt csak azért, mert megyek, és a problémát tematizálom. Leveleket kapok olyan országokból, ahol hónapokkal ezelőtt jártam, és az emberek elolvasták a történetemet, és a tanácsomat kérik. Őket az illetékesekhez tudom irányítani, s így megindulhatnak a jogi procedúrák. Rájöttem, hogy a dolgok önmagukban attól még nem változnak meg, hogy megváltozik a törvény, ehhez mentalitásbeli váltás is kell, amihez arra van szükség, hogy a probléma jobban tudatosuljon. Ezért szoktam a médiában dolgozókhoz fordulni segítségért. Románia az első ország, ahol a tévécsatornákat nem érdekelte a történetem.

Címkék: , , , , ,

2 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Aron
    Közzétéve: 7.4.2014, 3:16 pm

    Vajon milyen erkolcsi megfontolas all a jogszabaly mogott, hogy csak korlatozott ideig lehessen “bejelenteni” a bantalmazast? Az, hogy ha mar tulelted, fogd be a szad? Es engedd a tarsadalom oszlopos pedofil tagjat tovabb mukodni? Es milyen mentalitas mondhatja azt, hogy egy gyermek aldozat valahogyan reszes, pl maga is homoszexualis??

  2. A hozzászólás szerzője: Áron
    Közzétéve: 7.4.2014, 7:14 pm

    Ez lemaradt: mélységes megértésem és gratulációma kiállásért!

Szólj hozzá!