Think Outside The Box

Transindex rovatok


Aktualitás | 26.6.2010

Az Exxon Valdez-katasztrófa öröksége

Fotó: jimbrickett/flickr.com

A Mexikói-öbölben történt olajkatasztrófa hosszútávú hatásait még próbálják felbecsülni. Ebben a témában hasznos lehet az 1989-es, Exxon Valdez esetének felmérése – a BBC két akkori érintettet kérdezett meg arról, milyen volt a helyzet ezelőtt huszonegy évvel, és mi érződik ebből most Alaszkában.

A tankhajó nevét Valdez városáról kapta; a kis települést igazából az olajipar tartotta el, hatalmas adókat hajtottak be az olajipari vállalatoktól. Amikor azonban az Exxon Valdez zátonyra futott, és a Prince William tengerszorosba több millió liter kőolaj ömlött, minden megváltozott. John Devens, a város akkori polgármestere szerint egyáltalán nem voltak felkészülve ilyen helyzetre.

Devens a március 24-i katasztrófa után repülőgépre ült, hogy felmérje a helyzetet. Akkor, és még néhány napig az időjárás kedvezően alakult, a szélcsendes vizeken az olaj nem terjedt. Később azonban több, mint 2000 kilométernyi partvidék szennyezésével kellett számolni.

Anne Castellina, a Kenai Fjords nemzeti park akkori főfelügyelője sokkos állapotokról mesél. A terület is megszenvedte az olajkatasztrófát. Amikor a park partjaihoz érkezett az olaj, a helyszínre sietők döbbenten látták, ahogyan a fekete buborékok alól ragaccsal teljesen beborított tengeri vidrák és madarak tetemei bukkantak elő. Anne szerint a kezdeti időszakban az emberek szó szerint kézbe vették a problémát: a felszerelés hiánya miatt vedrekkel merték le az olajat a vízről.

Amint a takarítási folyamatok fellendültek, rengeteg ember érkezett mindenhonnan az alaszkai partok kis városaiba. „Az Exxon bárkit felvett, aki hajlandó volt segíteni” – emlékszik vissza John Devens. Viszont a szennyezés csökkentésére való igyekezet a helyieknek sokba került. Sok olyan is érkezett, akit az Exxon nem alkalmazott – ezek ottragadtak a városokban, nehezen tudtak alkalmazkodni, és a bűnözési ráta is megnőtt. „[A sok idegen] szétrombolta ezt a közösséget” – mondta Devens.

A Prince William-szoros vidékének lakóit érzelmileg is megviselték a történtek, köztük Anne-t is, aki akkor a harmincas éveiben járó, egyedülálló anya volt. A legnagyobb kár viszont természetesen a halászokat érte, akik még azóta sem kapták meg legalább azt az anyagi kártérítést, amit akkor megígértek. Nem is beszélve a környékről kipusztult halfajokról, amelyek sohasem tértek vissza.

Az Exxon Valdez-katasztrófának volt némi pozitív kicsengése is: a tankhajók biztonságát törvényes szabályozás írta elő. Devens szerint ugyanakkor a tisztító technológiák fejlesztésébe is többet fektettek bele.
Aggódik viszont amiatt, hogy mintegy 1300 kilométernyi olajat szállító csővezeték nincsen rendben tartva. Attól tart, a következő nagy szivárgás onnan jön majd.

A vidék rehabilitációjának kérdése máig vitatott. A takarítási akciók hivatalosan 1992-ben értek véget, de egy nemrégiben végzett kutatás szerint mintegy 75 ezer liternyi olaj még mindig a partokon maradt. A sziklák között megbújva, és egy vihar könnyedén előhozhatja „búvóhelyéről”.

Forrás: BBC

Címkék: , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!