Think Outside The Box

Transindex rovatok


Pró és kontra | 29.6.2010

Facebook: lehetőségek hálója vagy virtuális szörnyeteg?

Élet a Facebookon kívül – olyasmi, amit manapság nehezen képzelhetünk el. A netes kapcsolattartás szempontjából vezető, sok-sok alkalmazással bővített közösségi portál félmilliárdhoz közelítő regisztrált felhasználót számlálhat. Az információ óriási hálózata azonban egyaránt lehet áldás és átok.

Rácz Tímea

A közösségi oldalakat és a chatszolgáltatásokat valaha a fiatalok szórakozásának képzelhették el, de míg például a hi5 tipikusan tini oldalnak mondható, a Facebook már régen nem a fiatalabb korosztályhoz szóló oldal, hanem elsősorban globális kapcsolattartási lehetőség. El lehet érni a rég Amerikába vándorolt osztálytársat, könnyen kommunikálni lehet az üzbég haverral, de ezeket nem is kell sorolni. Minden nagyobb rendezvénynek vagy médiaorgánumnak van profilja, ahol up to date tartják a rajongóikat. Ez akár live-text formára is lehetőséget nyújt, lásd pl. Tusványos-sajtótájékoztató. A kiegészítők, alkalmazások, klubok pedig időtöltési lehetőséget nyújtanak unalmas pillanatokban, ugyanakkor a játékok és klubok révén újabb közösségek alakulhatnak ki.

Azonban a folyton fel-felbukkanó adatvédelmi problémák miatt igencsak megkérdőjeleződött az oldal megbízhatósága. Mondhatnók azt, hogy egyszerű: nem kell feltenni olyasmit, amit nem akarjuk, hogy mások tudjanak. Valóban, rengeteg olyan baki történik, amikor egyértelműen a felhasználó a hibás, amiért megosztott egy olyan infót, amit utána megbánt. Viszont a Facebook is elismerte, hogy a titkosítási beállítások túl bonyolultak voltak, és a felhasználók nyomására egyszerűsítették ezeket. Ebben az időszakban a Facebook-ellenesek tömeges öngyilkosságra, vagyis adatlapuk törlésére szólították fel a velük egyetértőket. És valóban, minden felhasználó joga lenne, hogy az életkorát, érdeklődési körét stb. – amelyen nem mondhatók abszolút titkos, személyes infóknak – csak bizonyos emberekkel ossza meg, és ez a beállítás például az iwiwen egy egyszerű kattintás.

Kimondottan a közösségi portálok ellen lehet, hogy nem túl szerencsés érvelni, mivel egy olyan „web 2.0”, szociális jelenségről van szó, amit megszüntetni úgysem lehet. A Facebook viszont jóval túllépte egy myvip, hi5 vagy iwiw jellegű oldal méreteit és lehetőségeit. Bár ezek is alkalmazásokat, játékokat építenek be, és igyekeznek folyamatosan fejleszteni, a Facebookot már nem lehet utolérni. Öt kontinens minden korosztályát felölelő hálózatról beszélünk, amelyet lehet szeretni, utálni, használni, de nem lehet nem tudomást venni róla.

Miket lehet tehát egyértelmű pozitívumként és negatívumként felhozni a Facebook ellen? Érvelőink két különböző terület szakértői, de a kérdést mindketten FB-felhasználóként közelítik meg.


Seer László, marketing szakember

A Facebooknak nincs előjele. Se nem jó, se nem rossz, hiszen egyrészt egy túl komplex rendszerről van szó mind az online társadalomra, mind az egyénre való hatásait tekintve, másrészt meg egy kapcsolattartó és kommunikációs eszköz, ami leginkább a mi kultúrkörünk jelen igényeit találta telibe.

Két olyan szükségletről lehet beszélni, amit a Facebook kitűnően kielégít: ismerős-leltározás, illetve a megosztás élménye. A Facebook ezen a piacon nem volt első, mégis egyszerűen és a megfelelő arányban keverte azokat a komponenseket, amiket a többi közösségi háló csak részben nyújt. Gondoljunk pl. az iWiW-re, amelyiknek a Facebook erőteljes magyarországi betöréséig esze ágában sem volt a különböző tartalmak aktív megosztásának eszköztárát bevezetni, fejleszteni. Ehelyett megmaradt a leltár-funkciónál, akár egy telefonkönyv. Most már persze egy kicsit késő.

Én úgy látom, hogy a Facebook esetében valójában egy olyan virtuális környezet (több mint) sikeres beüzemeléséről van szó, ami leegyszerűsített egy sor olyan teendőt, amihez addig jóval több idő, szoftver és erőforrás kellett. Ha láttunk valami érdekeset és meg akartuk osztani, akkor vagy emailen, vagy messengeren osztottuk meg azokkal, akiket szerintünk a szóban forgó információ érdekelt. Változó számítógépeken, vagy mobiltelefonon ez rendkívül körülményessé vált, sok időt vett igénybe, ráadásul nem volt feltétlenül visszakövethető, feed-back-et sem nagyon kaptunk gesztusainkra. A Facebook környezete viszont ezeket az épp felfutó és forró online igényeket (tartalommegosztás, small talk-ok, hiteles virtuális identitás kialakítása) zseniálisan begyűjtötte és egységgé kovácsolta. Internet lett az internetben. Olyasmi, mint egy unalmas nagyváros szélén létrehozott pláza, ami betölti az új városközpont szerepét. Szerintem a Facebook az Internet nevű kihalt főterű város jól működő és funkcionális plázája, ahol mindenféle kispolgári ellenérzés dacára jó lenni.

Ebben a plázában persze lehet felelőtlen plázacica- és kokölár-ként, továbbá lehet felelősségteljes „felnőttként” viselkedni. Az adatvédelmi gubancok valójában akkor nevezhetők súlyosnak és általánosnak, ha nem követhető, ami információinkkal és profilunkkal történik, ha Facebook-identitásunk fölött kontrollvesztés áll be. Ezt a gondot szerintem a Facebook jól megoldotta, amit a Facebook-profil-harakiri mozgalom látványos kudarca mutat a legjobban.

Az is jó kérdés persze, hogy mire jó ez az egész a kapcsolattartáson és szűkebb közösségünk szórakoztatásán, illetve az önszórakoztatáson kívül? Tudjuk ugyanis, hogy üzleti networkingra vannak a Facebook-nál sokkal jobb és kifinomultabb hálózatok (LinkedIn és Xing), ahol nem keveredik össze a szakember a magánemberrel. Alteregónk önkifejezésére sem jó. Arra ott van a SecondLife. Addiktív, akár az internet serdülőkorában, de nem romboló módon, hiszen létrehozza a saját normáit, etikettjét, akár egy nemvirtuális közösség.

Ha elfogadjuk, hogy a Facebook-profilunk személyünk hiteles reprezentációja egy olyan közegben, ahol sok – hozzánk hasonló érdeklődési körű – ismerősünk ugyanilyen minőségében van jelen, akkor a Facebook nem más, mint egy olyan kitűnő médium, aminek egyszerre vagyunk elégedett szerkesztői és boldog fogyasztói.

Ha elfogadjuk, hogy a Facebook egy eszköz, ami arra jó, hogy ismeretségi körünk egyes tagjait érzékennyé tegyünk különböző témák iránt (legyen az civil kezdeményezés, személyes felhívás vagy kvázi-üzleti ajánlat), akkor a Facebook nem más, mint egy olyan csatorna, ami pillanatnyilag az online kommunikáció természetességéből a legtöbbet nyújtja.


Szakáts István, Facebook-felhasználó

Van Facebook profilom, kábé egy éve hoztam létre. Szakmai érdeklődésből: arra voltam kíváncsi, hogy néz ki az interfész. Megállapítottam, hogy jobb, mint az iwiw (amire ugyanezért jelentkeztem be 3 évvel ezelőtt), oszt ezzel részemről a fészbukolás le volt tudva. Csakhogy a Facebook és a világ nem így gondolta.

Mára már naponta kapok értesítéseket, emberek jelölnek be frendnek, beszt frendnek, szuper beszt frendnek és beszt frend forevörnek, hívnak meg eseményekre Iasi-tól Temesvárig, tudatnak velem olyan dolgokat, amelyek nem érdekelnek, én meg alig győzöm törölni az értesítés-emaileket is, amelyek gyünnek és gyünnek és gyünnek. És gyünnek.

A Facebook valószínűleg elsősorban azért rosszabb a többi szociális platformnál, mert léptékekkel nagyobb azoknál. Méretéből eredően sokkal jobban ki vagyok téve annak, hogy elvesztem az ellenőrzést saját szociális életem felett, amely ezáltal időben menedzselhetetlenné, silánnyá vagy éppenséggel káosszá változik. Egy kapcsolatot kapálgatni kell, trágyázni, gyomlálni, mint egy kertecskét, figyelem, szeretet, empátia kell hozzá. Ez persze mind van mindenkinek, mindenki felé, a végtelenségig. Csakhogy ezek a kertészkedő tettek mind-mind időt vesznek fel. Az pedig végzetesen véges. A neten pedig még az átlagnál is képtelennebb vagyok megítélni “a másik” szocializációs igényeit, és akkor inkább túlbecsülöm, hogy meg ne sértsem. És így egész nap silány kapcsolatokat kapálgatok, időhiány miatt silány minőségben. És feltételezem, hogy mindenki más is ezt csinálja, mert mindenki más ideje is véges. És szerintem ez (a Másik szocializációs igényeit túlbecsülő) paranoia hajtja előre a Facebook szocializációs hajszáját. Milyen szép lenne, ha mindazok, akik rámkattannak, és ezt vagy azt mondják, egy kicsi zászlócskát is viselnének az avatárjuk felett: a fehér zászlócska azt jelentené “nem akarok semmit, csak hülyülök, hülyülj egyet vissza és kész”, a sárga zászló azt jelentené “max. 5 üzenetváltás”, satöbbi, el a vérvörös és hevesen lebegtetett zászlóig, amely azt mondaná, “elsősegéééélyt”. Persze ez így primitív és túl egyszerű. De az elv akkor is elv. Az értelmetlen vagy értéktelen szociális tranzakciók időt vesznek el az értékesektől.

A magánjellegű információk leak-elése pegig a Facebook szándékos húzása. Célja, hogy megteremtse azt a szintű általános voyeur-izmust, amely a hálózat alapzaját élteti. Magamtól például nem állok neki izgi részleteket keresni mások életében. Valószínűleg más sem nagyon. Ezt a Facebook is tudja, és nekik ez nem felel meg, mert nincs mozgás a szájton. Ezért az orrom alá tolják. Például a státusüzenettel. Miii? Marcsa státusa az, hogy “Tele a ház fekete szőrrel”? Úúú, tán beteg a macskája? Görög a szeretője? Nézzüksza meg. Na, nekem ez nem kell. Elég nekem a yahoo messenger. Asszem úgy jártam, mint a telefonnal. Csak állok egyik lábamról a másikra, és nem értem, miért kellett nekem az a 150 funkció, amely a telefonomba bele van építve. Mikor én isten biza csak beszélni akartam.

A másik dolog, hogy az alkalmazások fantasztikus változatossága engem már messze és rég elborított. Emberek! Én csak dumálni akartam! És megnézni, hogy micsinálnak a rég nem látott havereim! Semmi többet! Ne tukmáljanak rám (havereket felhasználva hordozónak) Pokey Dogot, Magic Gardent, Hugs’n Kisses-t, sötöbö sötöbö. Az alkalmazásoknak ez a bősége, redundanciája, követhetetlen burjánzása, gargantuai zavara azt bizonyítja, hogy a geseft már rég elnyomta a valamikori szocializációs célt. Ezek az alkalmazások pedig engem csak zavarnak a szocializálásban. De őket nem, ellenkezőleg. Ezek az alkalmazások hordozók. És nem a kommunikáció hordozói. Hanem az üzleté. Ebből engem, köszönettel, hagyjanak ki.

Jelen stratégiám, ha egyáltalán nevezhető ennek, na ok, a hozzáállásom a teljes passzivitás. Nem kezdeményezek semmilyen kommunikációt. Nem írok, nem lájkolok, nem keresek ismerősöket. És perverz elégtétellel nézem, amint a kertem gyarapszik hej, holott hozzáállásomból adódóan nagyon is fonnyadnia kéne. A szociális zaj megteremtette, és a szociális zaj eltartja. Fantasztikus. A Facebook profilom egy Gólem, egy mesterséges konstruktum, ami a teljesen irányítatlan káoszból vétetett, abban mozog, abból táplálkozik, totál irányítatlan ergo értelmetlen, és másokban mégis is a koherencia, az identitás érzetét kelti. Ijesztő. De nekem már mindegy, csak hagyom, menjen előre, lássuk, meddig ér el a lánca.

Te hogyan viszonyulsz a Facebook-hoz?

View Results

Loading ... Loading ...
Címkék: , , , ,

13 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Facebook: lehetőségek hálója vagy virtuális szörnyeteg? » Think Outside The Box – László Seer's blog
    Közzétéve: 29.6.2010, 12:23 pm

    […] Facebook: lehetőségek hálója vagy virtuális szörnyeteg? » Think Outside The Box via think.transindex.ro […]

  2. A hozzászólás szerzője: Akabelle
    Közzétéve: 29.6.2010, 1:13 pm

    Teljes mértékben egyetértek, a Facebook csak elszippantja az időnket, míg ő hízik rajtunk, és minden emberi kapcsolattartás eltörpül más dolgok mellett.

    Ismerőseim fele Farmville-függő, és ez elég szomorú. Egyikük úgy került bele ebbe, hogy egy haverja fizetett neki egy sört, ha ad neki egy tehenet. S mivel nem volt Farmvillje, regisztrált ő is… És azóta van…

    Egyetlen előnye, hogy látszólag ugyan, de nagyon jól el lehet rejteni mindenféle személyes információt. ÉÉÉS, akit nagyon zavarnak a mailek, az beállíthatja, hogy milyen okokból kifolyólag kapjon értesítéseket. Ez ilyen egyszerű.
    Fenn, a jobb sarokban van Home, Profile, Account. És az Accountra katt, ott meg van Account Settings. Szépen kipipálja az ember azt, ami kell neki.

  3. A hozzászólás szerzője: boszor
    Közzétéve: 29.6.2010, 1:17 pm

    Vagy Fészbúkon? Nem, nem vagyok. De mindenki ott van. Na, pont ez a bajom: hogy nem érdekel a mindenki, és azt sem akarom, hogy én érdekeljek bárkit is ebből a mindenkiből. Nem akarok megismerkedni a Londonban élő arab sráccal, aki csajozni akar, sem a feleséget kereső, Romániában élő afrikaival. A való világban is éppen elég kéretlen ismerkedésben van részem, amit kellemetlen és néha fárasztó is leállítani. Aki engem érdekel, Iwiwen is megtalálom. A többieknek adok egy névjegykártyát, ott a mailem, telefonszámom, ha nagyon akarok kommunikálni, ráírom a messenger ID-jét is. Nem érdekel a kiskert, sem a fanclubok, azt hiszem, ebből kissé kinőttem. Ha híreket akarok kapni egy rendezvényről, feliratkozom a levelezőlistájára.

    Röviden: a Facebook semmi olyant nem ad nekem, amire szükségem volna, és amit ne találnék meg máshol. Nem, nem is leszek Facebookon. Antiszoc vagyok, a webkettő lemondhat.

  4. A hozzászólás szerzője: BJ
    Közzétéve: 29.6.2010, 1:40 pm

    A lelkem mélyén kicsit sajnálom azokat, akik Sz. I. módjára élnek a Facebookon. Egyszer kellene fél órát rászánniuk a beállításokra, aztán meg még naponta 1-1 percet a Hide gombra, és máris azt olvashatnák és annyit, amit és amennyit akarnak. De hát ehhez némi felhasználói tudatosság szükségeltetne.

    • A hozzászólás szerzője: frodo
      Közzétéve: 30.6.2010, 12:12 pm

      Egyetértek. kiválóan lehet szűrni. jön a facebook a blackberry-mre is. de csak a notifications-t olvasom. ami arról szól, hogy valaki hozzáfűzött valamit ahhoz, amit én hozzáfűztem valamilyen bejegyzéshez, vagy valaki válaszolt nekem, vagy van egy bejelölésem, és hasonlók, közvetlenül nekem szóló információk.

      Ja, és két emberrel konstansul böködjük egymást a poke funkcióval, amit talán a legjobban élvezek :)

      • A hozzászólás szerzője: Márti
        Közzétéve: 1.7.2010, 10:20 am

        en is hasonlóan használom, teljesen egyetértek Frodoval. Szerintem tökéletesen beállítható mindenki igényei szerint, s nem is valami ördögi mágia vagy összeesküvés szüleménye a facebook, egyszerűen a felhasználók igényeihez igazodó szolgáltatás.

    • A hozzászólás szerzője: d.szabo
      Közzétéve: 30.6.2010, 9:35 pm

      BJ, teljesen egyetértek. Csak azon felhasználok adatai válnak nyilvánossá, csak azok kapnak nemkivánt értesitéseket, akik még annyire sem értenek az egészhez hogy megtalálják a beállitások között. HELLO mindenki, erről szól az informatika, “információk automatizálva”, igy jutnak el hozzád, és ennek az az előnye hogy gyorsabban is jönnek. Ti Sz. I-k meg a Rácztimi is, ezeket szűrjétek meg magatokak, de ne a körülöttetek lévőket hibáztassátok akiknek ezekre folyamatosan szükségük van (ja és ne kérdőjelezzétek meg h a pár milla fészesnek mire van szüksége), és emiatt titeket is elsöpör a dömping. Szerintem az “box” mindenre vonatkozik ami zárt, fejlődésképtelen, és a “az internet veszélyes” vélemény annyira az….

  5. A hozzászólás szerzője: netjedi
    Közzétéve: 29.6.2010, 2:45 pm

    A Netjedi-rend tagjai évekkel a Facebook-szerű izék megjelenése ugyanazt csinálták különböző interfészek alól, mint a FB. A FB tulajdonképpen a tömegek számára is hozzáférhetővé tette – és banalizálta – azt a tudást, ami sok éve hozzáférhető volt az interneten azok számára, akik hajlandók voltak időt és idegsejtet áldozni rá. Aki emlékszik még az InterCortex héj 2035-ös megjelenésére, az tudja, hogy gyakorlatilag ugyanaz a mechanizmus működött annak idején a FB esetében is. Manapság bárki, akinek újabb verizójú neurokvantum-portja van, képes néhány óra alatt összehozni egy, a Wesson-skálán 8F-es szintű FB-szimulációt metavirtuálisan.

    (részlet a Wex krónikáiból, H152K töredék)

    :)

  6. A hozzászólás szerzője: szemmel
    Közzétéve: 29.6.2010, 4:17 pm

    Istvánnal értek egyet. Mint az öreg a Nyóckerben megmondta, a világot három dolog irányítja… Ez bizonyára a Facebook világára is igaz.
    Megfigyelte-e valaki, hogy ezek a közösségi oldalak jobb adatbázist működtetnek, mint a nemzetbiztonság? És sokkal profibb, tisztakezűbb módszerekkel?
    Én már nem veszek részt semmilyen nyereményjátékban, mert ingerelnek az sms-spamok, és a kettő együtt jár.

  7. A hozzászólás szerzője: UFO
    Közzétéve: 2.7.2010, 8:52 am

    Se vele, se ellene, de azért mindenki megnézhetné, hogy akit meg akar hívni a fészbúkjába, az akakrja-e… Mert spamba naponta benne van 3-4… nem érdekel, egy nagy marhaság az egész, mint pl az internet mobiltelefonban… mit a F== lehet látni egy 5 cm-s kijelzőn?

  8. A hozzászólás szerzője: plánékati
    Közzétéve: 5.7.2010, 5:39 pm

    Bizony, a Facebook nagyon hasznos tud lenni, ha rááldozol egyszer fél órát, hogy úgy állítsd ahogy neked kell. Naponta rajta vagyok, használok négy-öt alkalmazást is s mégsem érzem úgy, hogy na most nemsokára, mingyá bekap s akkor kész! Tehenet se kapok, mert le tudtam tiltani a Farmvillet (nem bonyolult, minden meghívó alatt megjelenik a sohatöbbilyentnemkérek opció), stb.
    S jó, mert érdekes cikkek jönnek, ismerőseim felhívják a figyelmem olyasmikre, amiket amúgy nem találnák meg (pl ez a cikk is), mert egyszerűen nincs időm keresgélni. S nem úgy jön, mint messengeren hogy megjelenik egy ablak s jelzi hogy most rögtön tessék a linket megnézni. Tudom, hogy ott van s ha úgy engedi az időm s olvasgatni szeretnék, megyek s megnézem. Amúgy meg nem zavar, emailen se mert beállítottam. A failbook stb. jelöltekről pedig, akik nem képesek néhány fontos beállításra kattintani, csak egyet tudok mondani: megérdemlik.

  9. A hozzászólás szerzője: Éz
    Közzétéve: 20.9.2010, 9:36 pm

    Az a probléma, hogy a mai emberekben felértékelődtek a hagyományok. A gyereknek nem meséskönyvet adunk a kezébe, hanem számitógépet, és persze ahelyett, hogy pld. elolvasson egy klasszikust Farmville-t játszik a FB-n.
    Minden az alapoknál kezdődik.
    Alapjában jó ötlet a FB, de korlátok között. Én mellette vagyok, de mint már az előttem lévők is leirták csak mértékkel, és közösségi célokra legyenek használva, s nem pedig arra, hogy a fiatal generációt a számitógép elé láncolják.

  10. A hozzászólás szerzője: Peti
    Közzétéve: 24.12.2010, 1:33 pm

    Sok módja az információ megosztásának: írott sajtó, TV, rádió, internet. Én például több éve már teljesen kiiktattam a TV-t az életből, ennek ellenére mégsem állítom, hogy csak hamis vagy csak használhatatlan információt szór. Az internet világával szerintem egy kicsikét másabb a helyzet, mint a többi médiával: először is magába foglalja az összes többit, és másodsorban a szűréseket én állítom be.
    Igen lehet élet a Facebookon kívül. Sírhatunk, vagy nevethetünk, üthetünk, vagy szerethetünk és ehhez nem kel Facebook, de ha egy értelmes információra vagy éppen csak egy számodra kedves dalra/videóra bukkansz kiber barangolásod közben, valószínű, hogy a Facebook pillanatnyilag a legkézenfekvőbb módja, megosztani azt minél több ismerősöddel
    … és nem kötelező a Facebookos állattartás.

Szólj hozzá!