Think Outside The Box

Transindex rovatok


Aktualitás | 30.1.2014

Nem lusta a lajhár, csak életművész

photo by Nacho Such via shutterstock.com

Dél- és Közép-Amerika háromujjú lajhárjai felettébb lassúak. De soha többé ne mondd, senkire, hogy lusta, mint egy lajhár, mert a lajhár nem lusta. Lassúsága másból fakad. A lajhárok életük nagy részét a fán töltik, alig mozdulva, de ez nem jelenti azt, hogy nem szeretnének esetleg száguldozni, hanem csak így spórolnak energiát. Hogy miért?

Mikor ránézel erre az állatra, azt gondolod, csak egy lajhár van ott, de sokkal több ennél: egy sétáló ökoszisztéma. A lajhár bundájában ugyanis egy olyan molylepke faj él, amely csak ott található meg, a szőrszálak között pedig egy különleges algafajta is burjánzik. Ha megsimogatnád, meglehet, hogy száz molylepke röppenne fel. Nem csoda hát, hogy amennyiben a lajhár megmoccan, azt úgy teszi, hogy közben a molylepkéknek ne kelljen túl nagy erőfeszítéseket tenniük a megtapadáshoz. De hogy miért e hármas szimbiózis? Erre Jonathan N. Pauli és M. Zachariah Peery, a Wisconsin-i Egyetem kutatói találták meg a választ, amellyel 35 éves titkot fejtettek meg.

A lajhár hetente lejön fáról, egy lyukat ás, abba űrit, befedi levelekkel, majd lassan visszacammog a fára – amennyiben még lehetősége van rá. Mert ilyenkor állnak lesben a jaguárok, meg az egyre terjedő ültetvényeken élő kutyák, akik a lajhárok fő ellenségei. De ekkor támad a hárpia is (egy itt honos, sasféle ragadozómadár). A populáció mintegy fele pusztul el a leselkedő ragadozók miatt.

De miért vállal a lajhár ekkora kockázatot, mért nem pottyant csak úgy a fáról egyet? 1978-ban, amikor először lesték meg ezen tevékenység eközben, azt hitték, hogy egyszerűen nem akarja megfertőzni a kedvenc fáját, a zöldes színt, amit az algák adtak a bundájának, azt pedig egyszerű álcának vélték. Most a wisconsin-i tudósok más következtetésre jutottak. A Proceedings of the Royal Society B nevű tudományos folyóiratban közzétett tanulmány szerint a háromujjú lajhárok a molylepkék miatt merészkednek a földre, mivel azoknak csak a fekáliába rakott tojásaikból lehet új élet, ebből táplálkoznak a kikelt lárvák. A tojásrakás után a bundában maradnak, és a lajhárnak arra van szüksége, hogy az egész életüket ott töltsék. És várja a halálukat. Haláluk után ugyanis a lebomló testük nitrogént bocsát ki, ami pedig az algák növekedésének kedvez.

Az algák pedig a lajhár táplálékául szolgálnak. Ugyanis a fő táplálkozási forrásából, a fák leveleiből nem nyerhet elég tápanyagot. Más levélevők, mint pl. a gorillák, képesek nagyobb területeket bejárni, és sokat fogyasztani belőle, a lajhárnak azonban ez nem megy. Ezért aztán meg kell fontolnia minden egyes mozdulatát, hogy ne veszítsen energiát.

Ezután inkább így használjuk: energiatakarékos, mint egy lajhár.

Forrás: nytimes.com

Címkék: , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!