Think Outside The Box

Transindex rovatok


Pró és kontra | 28.11.2013

Belépődíj-ügy: kivel szemben diszkriminatív?


fotó: Pressmaster via Shutterstock.com

A múlt hétvégén a magyarországi média felkapta a hírt, miszerint az Egyenlő Bánásmód Hatóság igazat adott Teczár Szilárdnak a Doboz nevű szórakozóhely ellen tett feljelentése ügyében. Vagyis igazából Teczár eredeti panaszát semmibe véve (miszerint a nők, akik nem fizetnek a belépőért, maguk lesznek a nyeremény – vagyis a férfiak rájuk is befizetnek) úgy ítélte meg, a belépőkkel a férfiakat diszkriminálja a szórakozóhely. Teczár végül mégis igazat adott az EBH-döntésnek.


Mivel a hatósági döntés egy olyan precedenst teremtett, amely alapján ezentúl akár büntetés is kiszabható lesz a hasonló taktikát alkalmazó szórakozóhelyekre, nem véletlen, hogy azóta szinte minden magára valamit is adó fórum mediatizálni kívánta a problémát, és sok helyen éles viták alakultak ki. Az sem véletlen, hogy a tulajdonképpeni, a hatósági döntésről szóló vitát hamar felváltotta egy másik, amely sokszor személyeskedő vagy az eredeti témától teljesen elvonatkoztatott. A TOTB megkereste a “botrány” kirobbantóját, fejtse ki állásponját a döntésről, és megkereste szüsz-szatmári réka civil feministát is, hogy ő vajon miért ért egyet vele. Aztán meglepődtünk, hogy mégsem ért vele egyet.

A privilégiumtudatos férfi átadja a helyét – a parlamentben is

szüsz-szatmári réka
civil feminista

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság Teczár Szilárd és a Doboz nevű pesti szórakozóhely ügyében megrótta a klubot azért, mert a nőknek ingyenes és sorban állástól mentes volt a bejutás, míg a férfiak vaskos pénzért juthattak csak be mulatni. A HaHa-s aktivista Teczár szerint ez megalázó a nőkre nézve, mivel így árucikké degradálódnak, ráadásul a szórakozóhely elég ványadt kifogásokat keresett: a nőknek veszélyes(?) a sorban állás.

Örülök, hogy Teczár Szilárd nem genderblind, és szeretettel várjuk a nőmozgalomban, de vihart kavart a biliben.

Most, és inkább csak iróniából, mintsem komolyan, elmerengek azon, hogy mi lett volna, ha én vagyok a Doboz ügyvédje (nincs erre megfelelő végzettségem, de álmodozni lehet).
Tehát ha én vagyok az ügyvéd, nem biztos, hogy nyer az Egyenlő Bánásmód Hatóság – mely munkáját nagyra becsülöm –, vagy legalábbis nem olyan könnyedén. Nézzük, mivel érvelhetett volna az ügyvéd.

Vegyük elő a tavaly, pont az Egyenlő Bánásmód Hatóság kiadásában megjelent, A férfiak és nők közötti jövedelemegyenlőtlenség és a nemi szegregáció a mai Magyarországon című tanulmánykötetét. A kiadvány a 2009-es KSH által végzett bértarifa-felvétel eredményeiből készült. (Elolvasható a hatóság honlapján.)

Mint kiderül, hazánkban a bérkülönbség 17,2 százalék lenne átlagosan – ha beszélhetnénk átlagosról. Egy pontos szociológiai kutatás nem átlagot számol, ennél cizelláltabb a vizsgálat. Külön nézik a fizetések közötti diszparitást régiók (város, megyei jogú város, község, falu), munkahelyek (versenyszféra, köztisztviselői szféra, civil szféra), életkor és iskolai végzettség szerint. A mélyszegény sorban élők között nincs a fizetések között különbség, a nő és a férfi egyformán nézheti a vályogviskó plafonját, társadalmi mobilitás híján kiugrási lehetőség nincs. Viszont minél feljebb megyünk a társadalmi szamárlétrán, ezek a különbségek egyre nőnek. Egy városi diplomás nő már harminc százalékkal keres kevesebbet, mint ugyanolyan szaktudású és végzettségű férfitársa. Miközben minden nap az orra alá dörgölik, hogy jó lenne visszamenni a fakanál mellé – a férfiaktól soha nem kérdezik meg: család vagy karrier –, mégis próbál szakmailag előrébb jutni. Ekkor beveri a fejét, nagyon csúnyán méghozzá, a láthatatlan üvegplafonba. Nem lehet belőle sem vezető egy cégnél, nem kerülhet magas beosztásba, nem lehet belőle parlamenti képviselő, és a közös pénz felett végképp nem dönthet – ja, kérem, az már férfimulatság! Az EU–27-ben még az erősen konzervatív Málta is megelőz bennünket női képviselők arányában, itthon a nő szava kuss – a parlamentben is.

A hazai diskurzusban egyre többször beszélünk az előnyben részesítésről (régebbi terminus szerint pozitív diszkrimináció). Hogy egy kicsit szemléltessem, miről is van szó, egy példaesetet veszek. Felszáll az idős, esetleg fogyatékossággal élő bácsi a buszra. Felszállhat, senki nem akadályozza meg, ugye, senki nem szól rá, hogy „na, húzzon innen, tata!”, ha fel tud kapaszkodni a lépcsőn, senki nem diszkriminálja. Utazhat is a buszon, ácsoroghat akár a végállomásig. Jogsértés nem történt, a bácsit nem érte hátrányos megkülönböztetés. De azért jobb érzésű emberben felmerül, hogy átadja a helyet. Vagyis ilyenkor a következő történik: van egy csoport, amely hátrányos, vagy akár többszörösen hátrányos helyzetben van (vagyis a 2005-ös Ebktv. törvény szerint a 19+1 védett tulajdonságából a bácsi esetében kettő is megtalálható: egészségi állapota és kora). Ezt felismerve a bácsit előnyben részesítjük – vagyis felismerve saját privilégiumainkat, átengedjük neki az ülőhelyet.

A nők elnyomása olyan mélyen gyökerező, hogy nem elég, ha elegánsan csak „nem diszkrimináljuk őket”, hanem felismerve lemaradásukat előnyben részesítjük. (Különösen azokat a nőket, akik más védett tulajdonsággal – egészség, etnikum, kor, társadalmi származás – is rendelkeznek.)

Ha én lettem volna az ügyvéd, nem a sorban állás veszélyességét húzom elő a zsebemből, hanem a következőkkel rukkolok elő: amíg a nőket minimális pénzért dolgoztatják (plusz a láthatatlan munka), addig ennek arányában kéne a jegyeket is szedni, tehát ha ezt egy belvárosi középosztályra vetítem, legkevesebb 20-30 százalék. Ebben az esetben a nőket, mint hátrányos helyzetűeket előnyben részesítem, mert ha fizetni kell a jegyért, már végképp nem jutnak el szórakozni. A férfiak jegyét viszont még jobban megemelném, és a bevétel egy részét a nők felzárkóztatására fordítanám (például roma lányoknak egyetemi ösztöndíjat, lakhatást stb. fizetek).

Ezen mindenki meghatódott volna…

A cél természetesen nem ez. A cél az, hogy a nőket (romákat, fogyatékossággal élőket stb.) ugyanolyan gazdasági és hatalmi helyzetbe hozzuk, amilyenben egy fehér bőrű, fővárosi, értelmiségi férfi van. Remélem, pár éven belül olvasni fogom azt a jó hírt is, hogy Teczár Szilárd (és a hozzájuk hasonló, privilégiumtudatos férfiak) kiharcolnak maguknak például egy parlamenti képviselői helyet, majd lemondva privilégiumukról, hátra lépve, maguk elé engednek egy egyetemet végzett vidéki roma nőt (akinek egyébként esélye sem lenne arra, hogy döntéshozó helyzetbe kerüljön, az emberek – még a nők is – inkább adják voksukat férfijelöltre, cigánylányra pedig végképp nem szavaznának).

Remélem, megérem azt a napot, amikor nő vezeti az országot, a közös pénzek felett nők is döntenek (más elnyomott csoportok delegáltjaival együtt). Megérem azt, hogy felszámolják a gettókat, a szegregált iskolákat, és azt is, hogy a nőket nem sértik naponta a hétköznapi szexizmussal, sztereotípiákkal, és ha majd a jog asztalánál mindenki egyformán foglal helyet.

Sajnos, a nagy tülekedésben a hátrányos csoportok az asztal közelébe sem mehetnek.
Kedves Szilárd, mivel egy szórakozóhelynél fontosabb problémák is vannak az országban, remélem, hogy hírnevedet arra fogod használni, hogy ezekre is felhívd a figyelmet.

Még egyszer a belépődíj-ügyről

Teczár Szilárd
a Magyar Narancs újságírója

Örömmel vettem, hogy a transindex.ro felületén is elmondhatom, mit gondolok az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál (EBH) általam kezdeményezett eljárás eredményéről. Az elmúlt napokban talán túlságosan sokan foglalkoztak személyemmel, a kérelem vélt vagy valós motivációival, ezzel szemben alig néhányan próbálták megfejteni az EBH határozatának okait és következményeit. A perszonalizált, indulatos megközelítés az egy-egy hírmorzsát elkapó magánemberek részéről érthető, a nyilvános megszólalás felelősségét vállukon viselő újságíróktól és szerkesztőktől azonban ennél komolyabb hozzáállás lett volna elvárható.

Az EBH határozata az egyenlő bánásmódról szóló 2003-as törvényből jutott arra a következtetésre, hogy a Doboz – mint nyilvános szolgáltatást kínáló szórakozóhely – megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, amikor a fiúktól pénzt kért ugyanazért a buliért, ahová a lányokat ingyen engedte be. A Doboz üzemeltetője nem tudott olyan ésszerű indokot felhozni, amely megengedte volna az egyenlő bánásmódtól való eltérést, a pozitív diszkriminációra való hivatkozásnak pedig semmilyen törvényi alapja nem volt (a törvény nem is használja a kifejezést, helyette előnyben részesítésről beszél).
A határozat tehát jogi szempontból nehezen kritizálható, más vonalon elindulva azonban rengetegen próbáltak a döntés ésszerűtlensége mellett érvelni. Véleményem szerint ezek a kritikák túlzóak, és a legtöbb esetben célt is tévesztenek.

Többen túlzott ügybuzgósággal vádoltak, vagy arra hívták fel a figyelmet, hogy ennél fontosabb problémákkal – leginkább a nők alacsonyabb fizetésével – kellett volna a hatósághoz fordulnom.
Úgy gondolom, hogy egy létező jogszabály alkalmazásának kikényszerítése minden esetben a társadalom jogtudatosságának, a jogi környezet fejlesztésének hasznára válik. Természetesen előfordulhat, hogy a szabályozás életszerűtlennek bizonyul – szerintem itt nem ez a helyzet -, de ebben az esetben a kérelmező legalább a törvényhozás számára is láthatóvá teszi a problémát. Állampolgári tudatosságunkról nem sok jót árul el, hogy pusztán egy hatósági eljárás kezdeményezésével – melyet ráadásul a feljogosított szerv alaposnak talált – ki lehet vívni a nyilvánosság ellenszenvét. Különösen elszomorító, hogy kormányzó pártunk ifjúsági szervezete trollkodásnak minősíti egy állampolgár és egy állami hatóság hatályos jogszabályok szerinti eljárását.

A „fontosabb problémák” kérdéskörében annyit tudok mondani, hogy én ezek miatt nem kezdeményezhettem az EBH eljárását, mivel jelenleg nem érintenek hátrányosan. Ennek ellenére a hatósági eljárás széleskörű nyilvánossága e téren is pozitív változásokat indíthat el. Én mindenkit arra bíztatok: ha úgy érzi, vele szemben megsértették az egyenlő bánásmód követelményét, lapozza fel a törvényt, és indokolt esetben forduljon az EBH-hoz. A foglalkoztatási jogviszony esetében például nem megengedett a nemi megkülönböztetés, így – gondolom – jó eséllyel nyerhetne valaki, ha bizonyítani tudja, hogy neme miatt kap azonos munkáért kevesebb bért.

Az említésre érdemes kritikák másik irányvonala szerint ugyan igaz, hogy a törvény ezt nem teszi lehetővé, az ingyen belépő mégis a pozitív diszkrimináció (előnyben részesítés) elismerésre méltó gyakorlata.

Én kezdettől fogva úgy láttam, hogy a nőknek nyújtott kedvezmény inkább az úgynevezett jóindulatú szexizmus minősített esete, így nem csökkenti, hanem növeli a nők társadalmi szintű hátrányait. Szeretném ezt egy kicsit messzebbről indulva megvilágítani. Update Norbival ellentétben hiszek abban, hogy az emberek – így a férfiak és a nők is – egyenlőnek születnek, születésük pillanatában nem dől el genetikai alapon, melyikükből mi válik az életben. Azt is látjuk ugyanakkor, hogy a társadalmi és gazdasági vezetők közt brutálisan alulreprezentáltak a nők, ráadásul átlagosan kevesebbet is keresnek, mint a férfiak. Ha elfogadjuk, hogy ennek nem (vagy nem kizárólag) biológiai okai vannak, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy társadalmi okai vannak: a férfiak és nők eltérő neveltetése, a róluk kialakult kép illetve a különböző intézményes gyakorlatok felelősek a különbségekért. Erre történelmi bizonyítékokat is találunk: a nők a világon elsőként éppen 120 éve, Új-Zélandon kaptak választójogot. Korábban szinte mindenki természetesnek vette, hogy ők nem szólhatnak bele a politikába, nem értenek hozzá. Ma ez az érvrendszer csak a világ legsötétebb bugyraiban (például hazánk Parlamentjében) merülhet fel.

Az eltérő belépődíjat fentiekből adódóan olyan intézményes gyakorlatnak tekintem, mely hozzájárul ahhoz, hogy nőkre és férfiakra ne csak másképpen, de egyenlőtlenül tekintsünk. Így – bár elfogadom, hogy csekély mértékben – hozzájárul ahhoz, hogy nők és férfiak valóban egyenlőtlen helyzetben is legyenek.

Még egy szó a lealacsonyításról. Akik szerint a Doboz gyakorlata nem a nemi sztereotípiákat üzleti érdekből kihasználó, a nőket pedig hasonló érdekből felhasználó konstrukció, azoknak feltenném a kérdést: ez a lányok nehéz sorsát kompenzáló apró figyelmesség vajon miért kizárólag a szórakozóhelyeken figyelhető meg? Miért nem ilyen figyelmesek a nőkkel a pékségben, az utazási irodákban, a Nemzeti Dohányboltokban?

Sem természetes, sem ésszerű oka nincs a nemek közötti ilyen különbségtételnek. Az EBH döntése nemcsak azért helyes, mert a törvény alapján egész egyszerűen nem szabad szórakozóhelyen pozitív diszkriminációt alkalmazni, hanem azért is, mert az ingyen belépő valójában nem részesíti előnyben a lányokat.

Diszkriminatív-e a férfiakkal szemben a nők ingyenes belépése?

View Results

Loading ... Loading ...
Címkék: , , , ,

10 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Aliz
    Közzétéve: 28.11.2013, 5:27 pm

    Szerintem megalázó a nőkre nézve ilyen fotót kitenni… A jobboldali nő szilikon-implantátuma sértő a természetes női testképre nézve. Ha ti nem törekszetek fenntartani a veleszületett női test természetességét, akkor ki??? Nagy a felelősségetek!
    A fotón nem szerepelnek kreolok és feketék, ami miatt elég egyértelműen csak a fehér nőket akartátok itt előnyben részesíteni…

  2. A hozzászólás szerzője: magyarka
    Közzétéve: 28.11.2013, 6:39 pm

    Köszi Réka! Maximálisan igazad van. Hajrá… Le a képmutatással! Le a lufival és üres lózungokkal! Nézzünk a dolgok mélyére és mögé…

  3. A hozzászólás szerzője: magyarka
    Közzétéve: 28.11.2013, 6:41 pm

    Alizka, húzd fel a slicced, kilátszik az inged….

  4. A hozzászólás szerzője: Jogvédelmi Kommandós
    Közzétéve: 28.11.2013, 8:19 pm

    Kedves Szilárd, amikor legutóbb első randira mentél egy nővel, ki kinek vitt virágot? A hölgy nem vitt neked? Mert gondolom, te vittél, nem lehetsz akkora tahó, hogy nem. Na de ha a lány nem vitt neked, akkor hogy állunk? Kirúgtad azonnal? Hol tettél panaszt? Az EBH-nál? Nem tettél panaszt? Akkor hová a következetesség? Akkor te szelektív alapon vagy jogérvényesítő? Lám-lám, mennyi gyötrő kérdés, ugye?

  5. A hozzászólás szerzője: Teczár Szilárd
    Közzétéve: 29.11.2013, 12:07 am

    Nem tudom mennyire elegáns, de válaszolnék egy rövidet az ellenvélemény olvasása után is.

    Szerintem az idős úr emlegetése az előnyben részesítés kapcsán teljes félreértésről tanúskodik (márcsak azért is, mert ez egy jogi kategória, azt meg nem nagyon tudja a jog szabályozni, hogy ki kinek adja át a helyét, mint ahogy egyébként azt sem, hogy ki kinek fizet belépőt). Azt a felvetést, hogy a fiúk azért veszik át a belépő megfizetését vagy azért hívják meg italra a lányokat, mert felismerik, hogy hátrányos helyzetben vannak, legalábbis merésznek tartom.

    De még ha így is lenne, van itt egy fontos különbség: az idős úr objektíve, fizikai állapotánál fogva nehezebben tud állni a buszon, mint fiatalabb embertársai. A nők esetében ugyanakkor nem találunk olyan genetikai jellemzőt, mely társadalmi kontextustól függetlenül felelőssé tehető volna hátrányos helyzetükért. Ezért a hátrányos helyzetért éppen a társadalom általános viselkedése felelős, többek között az az elterjedt, jóindulatú szexista nézet is, hogy a nők külön törődésre, figyelmességekre szorulnak. Ezeket a vélekedéseket tükrözi a kedvezményes bulibelépő is.

    Ettől függetlenül lehet jó módja a nők előnyben részesítésének, a parlamenti kvótát például értelmes felvetésnek tartom, de az ilyen árkedvezmények nem azok (főleg, hogy mivel kizárólag a szórakozóhelyeken érvényesülnek, teljesen egyértelműen más a céljuk, mint a nők helyzetbe hozása).

  6. A hozzászólás szerzője: k.e.
    Közzétéve: 29.11.2013, 8:44 pm

    Nem értek egyet Teczár Szilárddal. Ebben az esetben a nők előnyben részesítése szerintem határozottan pozitív, hiszen aki akarta eddig is befizethette az összeget, akinek meg nem volt pénze, elmehetett bulizni. Szerintem itt nem erről van szó, ez ennél sokkal kicsinyesebb. Aki eddig sem tartotta magát egy darab húsnak, ezután sem fogja, ez nem ezen áll vagy múlik. Vagy esetleg van egy tanulmány amire hivatkozna? Én nem érzem magam kevesebbnek attól, hogy egy férfi virágot hoz nekem, vagy attól hogy kedvezményt kapok valamiért, sokkal inkább örülök neki. Opcionális, hogy ki hova megy, éppen ezért nagyon úgy érzem, hogy ezek az állítások rettenetesen elrugaszkodottak a valóságtól. A nők jogaiért sokféleképpen lehet harcolni, de ez szerintem nagyon meredek.

  7. A hozzászólás szerzője: valakivalaki
    Közzétéve: 29.11.2013, 8:47 pm

    Ezzel csak az a gond, hogy a szórakozóhelyek nem kompenzáció céljából engedik be a legtöbb helyen ingyen vagy kedvezménnyel a nőket, hanem üzleti okokból: ha sok nő jön, sok pasi is jönni fog – drágább belépővel, ennyiben a nők részben sajnos valóban “portékaként” jelennek meg ebben a dologban, ami szomorú. Ez így egyáltalán nem pozitív diszkrimináció, legfeljebb annak van álcázva. Erre szerintem ráérzett T.SZ. .

  8. A hozzászólás szerzője: k.e.
    Közzétéve: 29.11.2013, 8:51 pm

    És épp ez a lényeg szerintem: az egyenlőség nem ilyen dolgon múlik, nem ilyen kicsinyes valami. Ha egyenlőek vagyunk, nem marakodunk ilyen dolgok miatt. Márpedig a nők és a férfiak egyenlőek, nem azért kaptak kedvezményt a nők, mert kevesebbek lennének a férfiaknál, hanem mert jogaik vannak.

  9. A hozzászólás szerzője: Danubium
    Közzétéve: 7.12.2013, 3:20 am

    Ez az egész eset a betűrágó, akadémikus ostobaság iskolapéldája.

    Utánajárás nulla. A férfibelépőt senki helyett nem fizették ki, mert elfogyasztható volt az ára.

    Megfigyelőképesség nulla.
    Ha Teczárka életében egyszer is bulira járt volna ideológiai agymosás helyett, észrevehette volna, hogy nők előtt általában nem züllenek visszataszító tivornyákba.
    Nőkről alkotott véleménye alapján nem látott még nőt.
    A pozitív diszkriminációk pedig a világ egyetlen országában sem hoztak eredményt.

    Logika nulla. Ha szerinte eddig “áru” volt a női vendég, belépő fizettetése után mágikusan nem az lesz?

  10. A hozzászólás szerzője: bacsa
    Közzétéve: 6.6.2014, 2:53 pm

    ketoldali felrebeszeles…..
    Ahogy “valakivalaki” mar irta, egy szorakozohelyre ingyen beengedik a janyokat mer’ minel tobb lany van (foleg aki par nelkul erkezik), annal tobb pali fog fizetni bokezuen, hogy bemehessen. Aki ezt nem latja, az nem tud semmit a szorakozohelyekrol es -kulturarol.
    Nincs itt semmifele pozitiv diszkriminacio, biznisz az biznisz. Legyunk komolyak.

    Ezt talan szegyen hivatalosan kimondani, vagy miert beszel mindket fel melle?

Szólj hozzá!