Think Outside The Box

Transindex rovatok


Reply | 11.6.2010

“Csontbrigád” építkezik Kenyában

Tudniillik, kérem alássan, itt a semmi közepén házépítés folyik. Minden a házról szól manapság, a mi kis önkéntes házunk körül forog fejünk minden gondolata. Mi vagyunk a csontbrigád. Soványan, forróságban izzadva két hétig folyamatosan sziklát csákányoztunk, és az újonnan vásárolt vésőkkel meg kalapácsokkal okoskodva meg erősködve nagy darab köveket gurítottunk a mélybe. Fociedzés, tanítás elmaradt.

Halmen Balázs

Az ásást úgy néz ki, befejeztük. Megvásároltuk már a 28 zsák cementet és a bádogtetőket. 6 zsák cementből, meg a tóból kilapátolt homokból már elkezdték formálni azt a kétszázegynéhány tömböt, amivel az alapot fogjuk építeni. Az alapot még ki kell ásni, és fizetett munkások kavicsot kell törjenek a tömbök alá (kb. 24 talicskányi).

Aztán jön a nehéz része… mert tudniillik (kérem alássan) a házhoz vezető út igencsak nyomorék és kezdetleges, szóval jármű megközelíteni álmában se merné. Egyedül a pikipiki tudja megközelíteni, de ő se teszi ezt szívesen. Pl. a cementet így szállítottuk, kettőt egyszerre, de mind a pikipiki, mind a sofőrje, mind pedig én ki voltunk készülve a végére, mert helyenként, meredekebb helyeken lökni kellett hátulról, aztán meg cipelni az ötven kilós zsákokat a házig. De a pikipiki a téglákat, a köveket, a homokot meg a vizet nem tudja felhozni, ezért szamarakat kell béreljünk, azok pedig nagyon komótosan mozognak. Vizet meg homokot nagyon sokat kell szállítsunk. Ha jönne eső, jó lenne, mert a tankból használhatnánk a vizet, de úgy néz ki, beköszöntött a száraz évszak.

Láthatjátok, hogy végülis nem az ideiglenes, olcsó bádogfalak mellett döntöttünk, hanem egy egész jópofa kis permanens téglaházat vettünk tervbe. Ez a döntés több szempontból is nagyon nehéz volt. Elsősorban azért, mert a budzsetből így nem biztos, hogy be tudjuk fejezni, másrészt pedig az idő nem biztos hogy elég lesz, mert a 20 önkéntes július 9-én érkezik, a fal pedig még sehol. De azért őszintén remélem, hogy ez mégiscsak egy jó döntés volt, ami a jövőt illeti. HISZEN LESZ EGY VAGÁNYSÁGOS ÖNKÉNTES TÉGLAHÁZUNK!!!

Azért még mindig reménykedünk, hogy hátha, hátha be tudjuk fejezni, még mielőtt én elmennék. Mert példának okáért, tudniillik, kérem alássan, errefelé a fundik azt mesélik, hogy ha minden építkezési anyag a helyszínen van, akkor 1 hét leforgása alatt a falakat felhúzzák. Durr bele, azt nekik. Hátha-hátha…Tehát úgy terveztük, ha június 10-ig minden anyagot a házhoz szállítunk, akkor június 17-ig a falakat felhúzzák, az ablakokat és ajtókat is bemesterkedik. És akkor már tényleg csak az ácsmunka marad hátra, mert a bádogtetőket már megvásároltuk.

Korántsem egyszerű egy ház építése, annak menedzselése pedig még annál is korántsem egyszerűbb… Fáradt vagyok, stresszes vagyok, bizonytalan-határozatlan vagyok sok helyzetben, sokszor pedig reményt vesztett. Túl sok döntés, túl sok program, túl sok csákányolás, túl sok pénzről beszélés, túl sok találkozás fundikkal, túl sok alkudozás, túl sok biciklizés a városba és vissza, túl sok, túl sok…

A menedzselés szó feltüntetése a nevem mellett pedig egy mélységes paradoxon, kérem alássan, tudniillik, én sosem csináltam ilyet, és nem is vagyok valami jó ezekben a pénzes dolgokban, legszívesebben csak ásnák reggeltől napestig, de most rá vagyok kényszerülve… és csinálom kérem, meg tanulok nap, mint nap hibáimból, rossz döntésekből.

…Versenyt futunk az idővel, de a kenyaiak jó futók, és én is próbálom tartani az iramot. A kenyaiak jó futók, sok olimpiai arannyal, de az idő, mint fogalom, kérem, sosem állt meg dobogón szegény. Hiszen kérem, abban a pillanatban, mikor az aranyérmet a kicsípett fiatal nőszemély az “idő” nyakába akarná akasztani, az csak egyszerűen a földre esne nagyot koppanva az olimpiai dobogó műanyag borításán… vagy miből készítik a dobogót? Cementből öntik? Vagy préselt lemez?

És a ház adatait még nem is említettem.

Szóval 32×18 láb. Ez egymás melletti szobákra lesz osztva. Egy a fiúknak, egy a lányoknak, a középső pedig nappali-konyha. A szobák méretei: 10×18 láb a hálószobák, 12×18 láb a nappali. Meg lesz egy kis szépséges verandája is a háznak, ahova majd becsületszavamra virágot fogok ültetni a jövőben.

Nehezek voltak ezek az utóbbi napok, hetek, de én hálás vagyok azért, hogy most legalább itt történik valami. Van mozgás, kérem. Szervezkedünk, dolgozunk. Tegnap (múlt szombaton) pl. visszatért Ryan, a misszionárius barátom, prédikálni, ahogyan megígérte annak idején.

És annak ellenére, hogy nem nagyon volt időnk megszervezni ezt a napot, egy nagyon áldott délután kerekedett ki belőle. Sokan összegyűltek a focipályára, azok is ott voltak, akik egyébként nem járnak templomba, halászok, fiatalok, és nagy szemekkel hallgatták Ryant, aki vagányul prédikált. Aztán másnap (vasárnap) becsületszavamra többen mentek templomba, mint azelőtt, és új arcokat is láttam. Halász-arcokat. Nem semmi, mi?

Kérem alássan, tudniillik, itt befejezem.

A szöveg és a fotók Balázs Három piszkos dugóhúzó című blogján több részletben jelentek meg. A cikk ezek szemlézéséből készült.

Címkék: , , , ,

3 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Bálint Zsófi
    Közzétéve: 13.6.2010, 5:08 pm

    Balázs téged idézve: vagány, vagány, vagány :)

  2. A hozzászólás szerzője: Állnak már az önkéntesház falai Kenyában » Think Outside The Box
    Közzétéve: 17.6.2010, 12:28 pm

    […] vízalatti útját filmezte le egy teknős"Csontbrigád" építkezik KenyábanMi fán terem a narancslepke?A TOTB strandajánló-nyereményjátékaSuits on Bikes: akik nem […]

  3. A hozzászólás szerzője: “Ígérjétek meg, hogy visszajösztök, mert ha nem, veletek megyünk.” Beszámoló a kenyai építőtáborról » Think Outside The Box
    Közzétéve: 2.11.2011, 1:47 pm

    […] Balázs első afrikai útja során is aktívan részt vett az utajoi közösség életében. Akkor építették meg a 16 fő befogadására alkalmas Önkéntes Házat, amely a három hét alatt a csapat […]

Szólj hozzá!