Think Outside The Box

Transindex rovatok


Aktualitás | 31.10.2013

Klímaváltozás: a baktériumok és kártevők nyerhetnek, mi veszíthetünk

Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete új jelentése kapcsán a frankfurti Biodiverzitás és Klíma Kutatóközpont kutatója a TOTB felkérésére arról ír, milyen keveset tudunk arról, hogyan reagál az élővilág a klímaváltozásra.

Bálint Miklós

Az új IPCC-jelentés üzenete alapvetően egyszerű: a klímaváltozást egyértelműen az emberiség okozza az üvegházhatású gázok által. A legfontosabb ilyen gáz, a CO2 koncentrációja mára magasabb, mint bármi, amit az élővilág az elmúlt néhány százezer évben megtapasztalt. Az új dokumentum lényegében megerősíti az eddigi klímaprojekciók előrejelzéseit, és ezáltal az előző IPCC-jelentésekre épülő kutatásokat és szabályozásokat is.

A klímaváltozás tehát (és annak hozzávetőleges mértéke) adottak. A következő kérdésfeltevések arról szólnak, hogy hogyan fog minderre az élővilág, és elsősorban az emberi társadalom reagálni.

A jelentés üzenetének egyszerűségével ellentétben a klímaváltozás következményei meglehetősen bonyolultak. Az élővilág egyértelműen reagál a klímaváltozásra. Ez leggyakrabban abban nyilvánul meg, hogy az élőlények követik a számukra optimális éghajlati körülményeket, így például a Nagy-Britanniában élő rovarok elterjedési területe egyre inkább északra tolódik, vagy a kínai hegyekben élő lepkék folyamatosan magasabban fekvő élőhelyekre kényszerülnek. A fajok elterjedésének változása elsőre nem hangzik nagy problémának, viszont nagyon távol állunk attól, hogy megértsük a több tízezer fajból álló komplex ökológiai rendszerek változásait.

A legtöbb kutatás egyelőre csak azzal foglalkozik, hogy hogyan reagálnak majd egyes fajok a klímaváltozásra, gyakran figyelmen kívül hagyva az élőlények közti bonyolult kapcsolatokat. Az élőlények ugyanis sokféleképpen hatnak egymásra. Minden makroorganizmus például együtt él számtalan mikroorganizmussal is. Ez az együttélés általában előnyös és problémamentes: gondoljunk csak a hiperdiverz bélflóránkra, vagy a fák mikorrhiza-gombáira. Betegségek, paraziták esetében azonban ez az együttélés problémákat okoz. Ezek a kapcsolatok a klímaváltozás következtében megváltozhatnak.

Több jel is utal arra, hogy a klímaváltozás a betegségek előretörését eredményezheti, mivel megnőhet a betegség-terjesztő vektorok elterjedési területe. A klímaváltozás miatt például több szúnyogfaj kiterjeszti élőhelyét és ezáltal megnő a malária és néhány vérzéses láz elterjedési területe is. A felmelegedés, a mezőgazdasági tápanyagok és a magasabb CO2-koncentráció eutrofizációt okoz a parti vizekben, és ez elősegíti a kolera-baktérium szaporodását.


Kolera-baktérium modellje. Fotó: Tim Evanson via flickr

A változó éghajlati körülmények kedveznek a növénybetegségeknek is, ez pedig kihat az élelmiszer-biztonságra és az erdőgazdálkodásra. Észak-Amerikában például nagy területeken pusztít ki fenyveseket egy tűlevél-betegség. A betegséget egy bogár-kártevő és egy gomba együttesen okozzák, elterjedésük összefügg a klímaváltozással. Új kutatásunk szerint a fákkal együtt élő gombaközösségeket egyértelműen befolyásolja a felmelegedés: számos faj egyedszáma megváltozik a magasabb hőmérsékleti körülmények között. Azok a gombafajok, amiket sikerült meghatározni, egyértelműen betegség-okozók. Nem tudjuk ugyanakkor, hogy milyen hatással van a klímaváltozás a kölcsönösen előnyös szimbiotikus kapcsolatokra, pl. gombák – fák gyökérzete között.

Bár a klímaváltozás élőlény-közösségekre gyakorolt hatásait csak részben ismerjük, a biodiverzitás megőrzése valószínűleg hasznos stratégia lehet gazdasági szempontokból is. A különböző fajok, változatok gyakran eltérő környezeti körülményekhez alkalmazkodtak, ezért az éghajlati feltételekkel és a kártevőkkel szembeni ellenálló-képességük is eltérő. A természetközeli területek biodiverzitásának védelmén túl érdemes lenne odafigyelni a termesztett növények diverzitására is. Az 1800-as évek nagy írországi éhínségét többek között az okozta, hogy az ír mezőgazdaság egyetlen krumpliváltozatot kezdett el termeszteni. Ez a változat érzékeny volt egy patogén moszatgombára és emiatt több egymás utáni évben szinte a teljes krumplitermés megsemmisült.

A monokultúrák veszélyesek lehetnek hosszabb távon: genetikai manipulációval létrehozhatóak ugyan egyes patogéneknek ellenálló növényvonalak, viszont a kártevő patogének nagyon gyorsan (néhány év alatt) képesek ezekhez alkalmazkodni. Az evolúciós harcokat a monokultúrák ellen egyértelműen a patogének nyerik, és a kártevők elterjedését módosító klímaváltozás ebből a szempontból is fontos kockázati tényezőt jelent.

A projektet a Svájci Államszövetség társfinanszírozza a kibővült Európai Unió Számára létrehozott svájci hozzájárulásból.

Címkék: , , , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!