Think Outside The Box

Transindex rovatok


Pró és kontra | 11.10.2013

Másodrendű állampolgárai-e az Uniónak a romániaiak?


photo by corgarashu via shutterstock.com

Hat évvel az Európai Unióhoz való csatlakozásunk után feltehetjük a kérdést, nem vagyunk-e másodrendű polgárai az uniónak, hiszen úgy tűnik, a romániaiak kevesebb joggal él(het)nek, mint más tagállamok polgárai. A pró és kontra eredetileg a TOTB.ro-n jelent meg.

Fordította: Kulcsár Árpád

Az Europuls Alapítvány is megvizsgálta ezt a problémát Az Európai Unió Romániából nézve – Eurosfat konklúziók 2013 című jelentésében, és legfőbb okokként a hibás mediatizáltságot, az önbizalomhiányt és az ön-stigmatizációt nevezte meg. Az Európa Unió polgárának lenni egy sor jogot biztosít – szabad utazást, lakhatási- és munkavállalási jogokat a tagállamokban –, ugyanakkor kéri az állampolgárokat, hogy aktívan vegyék ki a részüket az európai közéletből. Gyakorlatilag azonban a romániaiak joghasználati szempontból már a belépéstől kezdve hátrányos helyzetben vannak, mutat rá a jelentés. Így felmerül a kérdés, mennyire tisztelik a többiek ezen jogainkat?

Nem vagyunk másodrendűek, avagy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa

Alina Gîrbea, Europuls Alapítvány

Első ránézésre nehezen cáfolható, hogy a románok nem másodrangú állampolgárok lennének az Európai Unióban: nem vagyunk tagjai sem a schengeni övezetnek, sem az eurózónának, sőt, 2013 végégig újabb korlátozások születhetnek a más tagországokban való munkavállalásunkat illetően. Mindehez még hozzátartozik, hogy a románok úgy érzik, diszkriminálják őket, vagy egyes nyugat-európai pártok kampányhadjáratai miatt, vagy olyan különféle, hétköznapi okok miatt, amelyek különböző eseményekhez vagy véleményekhez kapcsolódnak.

De fel kell tennünk a kérdést, mennyire valós vagy képzelt ez a diszkrimináció? Fennáll-e az a lehetőség, hogy folyton azt hisszük, diszkriminálnak minket, ezért minden egyes gyanús eseményt ilyen keretek közt értelmezünk? Vannak olyan tanulmányok, amelyek kimutatták, hogy a nők bérezése a férfiakéhoz képest ugyanabban a munkakörben azért kisebb, mert nem alkudták ki maguknak ugyanazt a pénzt. Amennyiben alábecsüljük magunkat, ugyanebbe a helyzetbe kerülünk, és akkor a diszkrimináció csak egy langyos magyarázattá válik. Vagy, ahogyan ezt az Eurosfat keretein belül megszervezett műhelyfoglalkozásunk is megmutatta, a románok a diszkriminalizáció paranoiája és az önmegbélyegzés között ingadoznak, egyfajta kisebbségi komplexus ez, amelynek következményeként az Európai Unió utolsó helyére rangsoroljuk magunkat. Azt én sem állítom, hogy nem létezik velünk szemben semmilyen fajta diszkrimináció. Csupán azt mondom, hogy előbb komolyan kell vennünk magunkat ahhoz, hogy bővíthessük képességeinket és lehetőségeinket, ahhoz, hogy a többiek is komolyan vegyenek. Ez természetesen azt is jelenti, hogy meg kell védenünk jogainkat, amennyiben sérülnek, egyéni, (például fel kell jelentenünk a munkaadónkat, amennyiben nemzetiségi alapon diszkriminál), vagy kollektív szinten (egyes hollandiai és nagy-britaniai politikai kampányokat populistának kell bélyegezni, és fel kell lépni ellenük bizonyítékokkal és tettekkel). Amennyiben tökéletesen beilleszkednénk az európai állampolgári szerepkörbe, nagy eséllyel mások is elfogadnának minket.

Ami a tőlünk megvont jogokat illeti: a schengeni övezethez való csatlakozás szabad átjárást biztosít ugyan a határokon, de semmivel sem fogja az életkörülményeinket javítani, a más tagállamokban való munkavállalás korlátozások néhány hónapon belül meg fognak szűnni, továbbá azok az országok, amelyek nem tagjai az eurózónának (a 28 tagországból 17 van benne), jelenleg nagyon is örülnek, hogy nem csatlakoztak. Talán ideje lenne, hogy diplomáciai törekvéseinket ne ezekre pazaroljuk, hanem elkezdhetnénk konkrét stratégiákat kidolgozni egy olyan európai politika érdekében, amely az Európai Unión belül alátámasztaná Románia saját jövőjéről alkotott vízióját. És nem utolsó sorban, Európa jövőjéért is dolgoznunk kell, különben könnyen olyanoknak tűnhetünk, akik csupán egyre több jogot kérnek, de aktívan nem hajlandóak részt venni azon problémák megoldásában, amelyek közösek. Amennyiben holnap megjelenik egy, a válság leküzdése érdekében megszületett konkrét vélemény, azt nem az alapján fogják megítélni, hogy melyik tagországból érkezett, hanem az alapján, hogy mennyire releváns és helytálló. És akkor legközelebb, ha javaslatot teszünk, előfordulhat, hogy már komolyabban vesznek minket.

Azzal zárnám, hogy elfelejtettük azt a hatalmas történelmi lehetőséget, amit az Unióba való belépés jelenthetett volna az országnak. Elég átnézni a keleti határokon, hogy lássuk, milyen sors várt volna ránk enélkül. Civilizációs szempontból nem csak a világ legfejlődőbb területén helyezkedünk el, hanem egy, a demokratikus értékeket és emberi jogokat támogató térségben, ahol állampolgárnak lenni nem egy üres fogalom, hanem a döntéshozásban való részvételt jelenti. Az integráció nem rövid út, a változások nem történnek meg egyik napról a másikra, de legalább tudjuk, hogy jó irányba haladunk. Ebből a perspektívából nézve a verespataki bányanyitást ellenző mozgalom is azt jelzi: a románok kezdik komolyan venni állampolgári feladataikat. Ez az első és legfontosabb lépés egy nemzeti és európai állampolgárság megvalósítása felé.

Másodrendűek vagyunk, de keep calm and carry on


Bogdan Deleanu, Europuls Alapítvány

Evidenciának tűnik, hogy a románok másodrangú polgárai az uniónak. Néha pedig valami azért tűnik evidensnek, mert igaz. Bár az unió normái elméletileg minden tagországot egyenlőként kezelnek, a valóságban vannak „egyenlőbb” országok. Nem vettek fel minket a schengeni övezetbe, pedig minden kritériumot teljesítünk, hét éve korlátozzák jogainkat az európai munkaerőpiacon, az Európai Bizottság 205/36-os, diplomaelfogadásra vonatkozó irányelve ránk nem vonatkozik automatikusan, illetve különféle szociális és civil jogokat több tagállamban csak nehezen, vagy egyáltalán nem biztosítanak számunkra (házasságok elismerése, szociális védelem stb.). Az úgynevezett „profiling” jelenségtől szenvedünk: különös figyelmet fordítanak ránk a belső vámvizsgálatok során, és ha egyik tagállamban utazunk, akkor egy arra járó rendőr nagyobb valószínűséggel ellenőrzi a mi járművünket, mint valakiét, aki Szlovéniából vagy Finnországból jött. És akkor még nem is beszéltünk bizonyos nyugati nacionalista vagy xenofób politikusok zagyva nyilatkozatairól, amiket velünk kapcsolatban megfogalmaznak.

Ezen szimptómák azonban nem csak ránk vagy Bulgáriára vonatkoznak, hanem kisebb mértékben régebbi tagországokra is, olyanokra, mint Görögország vagy Írország. Igaz, hogy kissebségi komplexusban is szenvedünk (mint a megvert gyerekek), de látnunk kell, hogy nem minden tagország lakóival van ez így. A görögök például az utolsó leheletükig büszkén viselkednek. És hiába: a Nyugat felsőbbrendűségi vagy kritikai magatartása állandó velük szemben is. Egyes szimptómákra van megoldás, mint a munkaerő-áramlás korlátozása, másokra azonban nincs, és az sincs kizárva, hogy nem jelennek meg újak. Az a vágyunk, hogy az unió döntéseit a kormány által az Európai Tanácsban, valamint az európai képviselőink által az Európai Parlamentben befolyásolhassuk, nem látszik megvalósíthatónak, főleg a kisebb, de pragmatikusabb országokhoz viszonyítva, mint Ausztria vagy a skandináv országok, vagy akár Lengyelországhoz képest is, amelyik hozzánk hasonlóan új tagja az uniónak, de már meghatározó szerepet is játszik benne.

Másrészt, unión kívüli országok, mint Norvégia vagy Svájc, nem szenvednek annyit, mint mi. Benne vannak a schengeni övezetben, mindenféle probléma nélkül utazhatnak bárhol, és nem kell azon főjön a fejük, hogy politikusaikat számba veszik-e különféle bi- vagy multilaterális találkozókon. Tehát rosszabb az életünk azokhoz képest, akik – legálisan – nem állampolgárai az EU-nak.

Közhelyesen hangzik, de megint a pénzről és a „location location location”-ről van szó. Úgy gondolnak ránk, mint egy marginális és politikai viselkedésben és kultúrában megkésett (nem elmaradott) ország. Újak vagyunk a bandában, de nem érkeztünk előnnyel, és sokan azt mondják, meg sem érdemeljük, hogy tagok legyünk. Felületesek vagyunk, és csak konjunkturálisan érdekesek. A gazdaságunk ereje csak más “gyalogosokat” tud sakkban tartani. Vannak készleteink, de nem elégségesek, vannak zseniális románjaink, akik azonban nem kerülnek látványos vezető pozíciókba (vagy lehet, hogy olyankor butulnak el). A hazai politikai viták kívülről csak a politikai spektrum általános botrányai miatt láthatóak, különben sem akarja senki a végeérhetetlen közbotrányainkat nyomon követni.

A mi hibánktól függetlenül is ilyen az ország külső megítélése. A befolyásos, vagy nagy országoknak, akik időnkénti belső problémáik ellenére is jelentős gazdasági potenciállal rendelkeznek, és akik az unió pénzügyi intézményeit a markukban tartják, nincs okuk egyenlő félként tekinteni ránk. Megvannak a maguk problémáik, és amíg nem válunk a megoldások részéve, addig miért kezelnének államként vagy állampolgárokként jobban minket (arról nem beszélve, hogy időnként megtehetnek minket bűnbaknak)? Ugyan mi is kicsik vagyunk, de mások is nagyok!

De nincs ok haragra! 1991-ben még egy „fejlődő ország” voltunk, hogy azt ne mondjuk: harmadik világbeli. Azóta mintha történt volna néhány változás. Az utóbbi években született egy civil kultúra, megtörtént egyfajta underground kulturális „forradalom”, és egyre több román tettekkel van elfoglalva a siránkozás helyett. Ezek mind azt jelzik, hogy a dolgok mozgásba léptek.

Fontos tudnunk, honnan tartunk hová, hogy elkerülhessük a folytonos önámításokat. És főleg ne ringassuk magunkat abban az illúzióban, hogy egyenlőek vagyunk, amennyiben egy szerződés azt állítja. Ez stagnáláshoz vezet. Több román és európai politikus beszédében hangzik el, hogy „teljes jogú állampolgárok” lennénk, ami egyszerűen nem igaz, mint ahogyan az a képzet sem, hogy valaki Brüsszelből összeesküvéseket szőne ellenünk.

Amiért bent vagyunk az EU-ban, még nem jelenti, hogy a botkormány közelében is. De rendben van így, még oda kerülhetünk. Addig talán megtanulhatnánk nyomogatni a gombokat, és ne üres tekintettek bámulni ki az ablakon.

Szerinted másodrangúak vagyunk-e?

View Results

Loading ... Loading ...

Forrás: Totb.ro

Címkék: , , ,

Egy hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Elegemvan
    Közzétéve: 7.4.2014, 11:44 am

    Nem vagyunk masodrendüek ill. masodosztalyuak!!!
    Henm harmadosztalyuak és negyedik alosztalyuak!!!
    Nyugaton ily modon osztalyoznak:
    -elsö osztalyu külföldi az amerikai
    -masodosztalyu külföldi a szomszédos EU orszagok, vagyis ha Ausztriat vesszük, akkor a németek (2.2), olaszok (2.3), svajciak (2.1) tartoznak ide!
    -harmadosztalyuak szintén pl. Ausztriabol nézve, a magyarok (3.1), szlovének (3.2), horvatok (3.3), szlovakok (3.4), bulgarok (3.5), rromanok (3.6). A rromanokra azt is szoktak mondani, hogy “letzte Dreck Europas!” (Europa utolso mocskai!).
    Ez van, s ha nyugati munkara ahitozol, akkor ezzel elöbb-utobb megismerkedsz!!! S fajni fog!

Szólj hozzá!