Think Outside The Box

Transindex rovatok


Wélemény | 23.9.2013

Kolozsvár újra kiállt Verespatakért

Úgy döntöttem, meg sem próbálom már saccolni a demonstrálók számát, ugyanis a román hírszolgálat, a pro-RMGC-s média, illetve a megtapasztalt és tüntetők szerint hangoztatott létszám között egy kisvárosnyi népességet tudnánk eltüntetni, mindenesetre ismét rengetegen (az előző hétnél is többen?) vonultak fel Kolozsváron.

K.Á.

17:00 órakor még csodálkozva néztünk szét a téren, dupla annyi sajtós, mint a kezdetekben, és feleannyi ember, mint múlt héten. Igaz, koordonálatlan tüntetésként indult a tegnapi, amit körbekordonoztak a Transylvania Fest árusainak sátrai.

A felszólalók rögtön panaszkodni kezdtek (nem írok neveket, ez a megmozdulások egyik fő szimpátia-forrása, hogy nincsenek vezetők), hogy gyenge kihangosítással kénytelenek az emberekhez szólni, de a városi rendőrség ígéreteivel ellentétben mégsem használhatják a főtérre felépített színpad hangszóróit, ezért megígérték, el fognak beszélgetni velük a közterek használati jogait illetően, ugyanakkor világossá tették, minden rendőrnek és csendőrnek ideje lenne megérteni, hogy ők az állampolgárok alkalmazottai. A megszólalók egyébként ismét különböző célokkal és hátterekkel érkeztek, így a szónoklatok sokszínűségével szembesülhettek a hallgatók. Volt köztük egyetemi tanár (aki gazdasági kudarcnak ítélné, ha a bánya megnyílna), volt újságíró (aki az emberek véleményét akarta visszatükrözni), volt egy idős ember, aki arról beszélt, hogy a monarchiát és a szocializmust is átélte, de ilyet még ott sem látott. A felszólalások aztán kis moderálásra szorultak, egy felszólaló ugyanis kérte, hogy kissé vegyék alább a románkodó felszólalásokat, hiszen nagyon sok magyar és más kisebbségi állampolgár is részt vállal a demonstrációban. Ezzel a kijelentéssel kisebb terminológiai vitába került egy nővel, aki amúgy Kolozsvár hírhedt, szélsőséges nézeteiről ismert expolgármesterének kíséretéhez tartozott (Tudjukki), aki szerint aki Romániában románok laknak és slussz. Ezután indult meg a menet, ezúttal a monostori negyed felé.

Nos, amikor vonulás van, mindig igyekszem kint is és bent is lenni, egyszerre menni az emberekkel, mert szolidáris vagyok, teljesen egyet tudok érteni követeléseikkel, másrészt kint is kell lennem, megnézni, nincs-e balhé, lekapni néhány, számomra jelentősnek ítélt pillanatot, képet. Mivel a Monostoron végigvonulva többnyire kívül maradtam, most értettem meg igazán, mennyire hasznos volt kimenni a város központjából: számos olyan párbeszédet hallottam, ahol az út szélén bámészkodóknak fogalmuk nem volt, mi ellen, vagy minek érdekében vonul itt ez a sok ezernyi ember. Ilyenkor azért ki-kiugrik valaki a demonstrálók közül, és szórólapokat osztogat, illetve elbeszélget egy-egy csoporttal. És valóban, legalábbis megduplázódott a tüntetők száma, és soha ennyien nem értek még a Béke téri végpontra. Ugyanakkor sosem maradt ott meg jelentősebb tömeg ennyi ideig. Egy ideig skandáltak még, majd egy lány gitározni kezdett: Imagine there’s no country, még egy Beatlest, aztán Michael Jacksont, Heal the world. Közben egyre kevesebben lettek, a rendőrök így rájuk engedték a forgalmat. Ők meg maradtak a Béke tér közepén, kétoldalukon újra megindult a néhány órára megállított város.

A projektet a Svájci Államszövetség társfinanszírozza a kibővült Európai Unió Számára létrehozott svájci hozzájárulásból.

Címkék: , , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!