Think Outside The Box

Transindex rovatok


Védett fajok | 4.6.2010

A boglárkalepke esete a hangyával

Maculinea nausithous egy vérfű virágzatán. Fotó: Vizauer Tibor Csaba

– Anyuuu, a virágok tudnak repülni?
– Nem kisfiam, az egy lepke.
A lepkék nemcsak a gyerekek fantáziáját képesek megmozgatni. Kevés az a felnőtt, aki a természetben sétálva közömbös marad a sokszínű hatlábú repülő csodák látványára. Olykor akkora számban figyelhetjük meg őket, hogy nehéz elhinni, hogy egyes fajaik védelemre szorulnak. És mégis.

Czekes Zsolt-Vizauer Tibor-Csaba

A lepkék a rovarvilág egyik közkedvelt, és legintenzívebben kutatott csoportját képezik, a kis mozgó, színes „virágok” népszerűsége régóta töretlen. A lepkék ugyanakkor a kutatók figyelmét is nagymértékben élvezik, a biológia számos területén, a természetvédelemben modellfajokként tekintenek rájuk.

Népszerűségük ellenére – részben akár ennek köszönhetően – több faj helyi kihalásáról vagy megritkulásáról is beszámoltak Európában, többek között a hangyaboglárkákéról.

Maculinea arion. Fotó: Vizauer Tibor Csaba

A hangyaboglárkák (Maculinea spp. = Phengaris spp. újabban) hat faja közül az öt európai kivétel nélkül megtalálható Erdélyben, négyet mérsékelten veszélyeztetett (near threatened), egyet sérülékeny (vulnerable) védelmi kategóriába sorol az IUCN, ugyanakkor ebből a élőhelyvédelmi irányelv hármat közösségi jelentőségű, szigorú védelemre szoruló fajként említ, míg egyet a Berni Egyezmény szigorúan védettnek nyilvánított.

A Romániában élő öt faj a nagyfoltú hangyaboglárka (Maculinea arion), a lápi (M. alcon), a karszti hangyaboglárka (M. rebeli), a vérfű hangyaboglárka (M. teleius) és a sötét hangyaboglárka (M. nausithous).

Maculinea alcon peték egy kornistárnics virágain. Fotó: Markó Bálint

Maculinea nausithous. Fotó: Markó Bálint

Maculinea teleius egy vérfű virágzatán. Fotó: Vizauer Tibor Csaba

A hangyaboglárkák néhány évtizeddel ezelőtt kerültek a tudományos érdeklődés középpontjába egyedülálló életmódjuknak köszönhetően. A hangyaboglárkák élete ugyanis szorosan függ két másik élőlény, egy adott növény- és hangyafaj jelenlététől.

A nőstény lepkék petéiket egy adott tápnövény virágzatára vagy hajtásaira helyezik, ahol a petéből kikelő hernyók a növény szöveteivel, főként a magkezdeményekkel táplálkoznak. A peterakásra alkalmas növény fajonként különbözik, a vérfű és sötét hangyaboglárka tápnövénye a vérfű (Sanguisorba officinalis). A lápi hangyaboglárkáé a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe), a karszti hangyaboglárkáé a Szent-László tárnics (Gentiana cruciata), a nagyfoltú hangyaboglárka pedig különböző kakukkfűféléket (Thymus spp.) használ gazdanövényként.

A hernyó néhány hét alatt a negyedik lárvastádiumba kerülve (ekkor, fajtól függően, még csupán néhány milliméter hosszúságú és néhány gramm tömegű), átrágja magát a virágon és leereszkedik a talajra. Ebben a pillanatban számára elkezdődik a létfontosságú versenyfutás, ugyanis ha rövid időn belül nem találja meg egy adott vörös bütyköshangyafaj (Myrmica spp.) egyede, akkor ragadozók napi menüjének egyik pontjaként végzi életét.

A hangyagazdák (Myrmica spp). Fotó: Antje Schulte/flickr.com
Hogyha szerencsés módon a kellő hangyagazdafajok dolgozói rátalálnak, akkor jellegzetes rituálé után „örökbe fogadják”. Az örökbefogadott hernyó, annak ellenére, hogy nagyobb és morfológiailag is különbözik a hangyagazda lárváitól, sikeresen álcázza magát és eléri, hogy a hangyadolgozók megtűrjék a fészekben – ebben az esetben a hangyalárvákat fogyasztva fejlődik (ragadozó stratégia) – vagy az álca olyannyira sikeres, hogy a hangyadolgozók saját lárvájuknak nézve közvetlen módon etetik (kakukk stratégia).

A hangyafészekben töltött idő jelentőségét jelzi, az itt eltöltött idő (kb. 9 hónap) tartama mellett, hogy a lárva testtömeg-gyarapodásának 98-99%-át itt éri el, itt bábozódik be, és innen kel ki a kifejlett lepke (imágó) a következő évben. A fészekben eltöltött idő alatt a lárva testfelszínén található anyagok biztosítják, hogy a hangyák nem tekintik őt ellenségnek (kémiai mimikri), ugyanakkor az anyagok viszont a kifejlett lepkén nincsenek jelen, tehát a bábból kibúvó lepkének rövid időn belül ki kell menekülnie a hangyafészekből, különben a „mostohaanyái” elpusztítják.

Az egy, vagy néhány hangyafajra illetve növényfajra való szakosodás a lepkék számára előnyös lehet, hiszen a gazdanövény relatív biztonságát a hangyakolónia kényelmes védelmével váltják fel, de ennek a nagyfokú szakosodásnak megvan az ára is, mivel egy ilyen rendszerben bekövetkező bármilyen apró változás képes a lepke vesztét okozni. Ez történt 1979-ben Nagy-Britanniában, ahol az egykor gyakorinak számító nagyfoltú hangyaboglárka az élőhely körülmények enyhe változása következtében kihalt.

A hangyaboglárkák helyzete nem csupán Nagy-Britanniában aggasztó, az utóbbi évtizedekben ugyanis populációk Európa szerte drasztikus csökkenést mutatnak, főként a fejlett mezőgazdasággal rendelkező nyugat-európai országokban, mint Hollandia. Ez a jelenség azt mutatja, hogy a hangyaboglárka fajok a változásokra az átlagosnál jóval érzékenyebbek, ezért természetvédelmi célokra használhatóak ún. zászlóshajó fajokként. Eltűnésük vagy populációik csökkenése az élőhely leromlását, természetességének csökkenését jelzi.

Védelmük különösen nagy kihívás, hiszen a lepke-hangya-növény rendszer alkotóelemeit külön-külön védeni is nehéz feladat, főleg mivel sem a lepkék tápnövényei, sem a hangyagazda fajok nem védettek, ezért valójában az élőhelyszintű védelem az egyetlen, ami eredményes lehet.

Szerzők: Czekes Zsolt biológus, doktorandusz a BBTE-en, Vizauer Tibor-Csaba ökológus, a Román Lepkészeti Egyesület tagja

Címkék: , , , , ,

11 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Boromir, a laikus
    Közzétéve: 4.6.2010, 11:46 am

    Erdélyben hol élnek ezek a lepkék? Milyen népszerű kirándulóhelyeken lehet találkozni velük?

  2. A hozzászólás szerzője: Margit
    Közzétéve: 4.6.2010, 2:41 pm

    Nagyon szep. Koszonom.

  3. A hozzászólás szerzője: Zsolt
    Közzétéve: 5.6.2010, 9:03 am

    Erdélyben több helyről jelezték a lepkék jelenlétét, erősebb populáció pl. Kolozsvár környékén és Gyergyószentmiklós közelében található.

    Nem tudom, mit fed pontosan a népszerű kirándulóhelyek kifejezés, ami egyértelmű, hogy minél zavartabb egy élőhely annál kevésbé valószínű, hogy ezek a lepkék megtalálhatóak, ugyanis a zavarást ők gyakran úgy “jelzik”, hogy egyszerűen eltűnnek a területről.

  4. A hozzászólás szerzője: Boromir, a laikus
    Közzétéve: 5.6.2010, 10:14 am

    Pl. a Szent Anna-tó környékén, Bálványoson, Gyilkos-tónál, a Hargitán, a kolozsvári Bükkben, a Tarnicánál megtalálhatóak?

  5. A hozzászólás szerzője: Vizauer T. Csaba
    Közzétéve: 5.6.2010, 7:56 pm

    Boromirnak:
    Ezek a lepkék előfordulása elsőrosban az élőhely és ezen belül a tápnövény (a hernyó által fogyaszott növény) jelenlététől függ (lásd a cikkben), amellett mindegyiknek van egy bizonyos repülési időszaka, amikor a kifejlett lepkék repülnek. Az év többi részében pete, hernyó majd báb állapotban leledzik.
    Mivel több fajról va szó, röviden mindegyikről.
    A nagyfoltú hangyaboglárka (M.arion) a legelterjedtebb országszerte. Élőhelye elsőrosban jó állapotban, extenzíven használt legelők, például Kolozsvár mellett töb helyen, ahol van kakukkfű. A lepke május-július (magasabb térszinteken augusztus) között repül.
    A vérfű (M.telejus) és a sötét (M.nausithous) hangyaboglárkák már ritkábbak. Mindkettő többnyire nedves kaszálókon fordulnak elő. A M.telejus gyakoribb, mindkét faj július-augustusban repül. A M.nausithous nálunk kivételesen ritka. Erdélyben két-három populációja ismert, egyik a Kolozsvári Szénafüveken, a második Válaszút mellett (Kolozs megye), és talán van egy harmadik Vasláb (Hargita megye) környéki lápokon. Moldova északi részén még két populációja ismert, és ennyi van Romániában ismereteink szerint.
    A M.naustihous-nál nemrég bebizonyosodott, hogy egy keleti, az ukrán sztyeppekről leírt alfaja él nálunk, amit Kijev mellől írtak le (M. nausithous kijevensis). Magyarországon és ettől nyugatabbra már a másik alfaj, a M. naustihous nausithous él, tehát Erdély nyugati része a választóvonal a két alfaj között. A két alfaj élőhelye is eltér: a nyugati alfaj főleg folyóvizek árterében található nedves (és vizesebb) kaszálókon tenyészik (mint amilyet látsz például az Olt mentén, a Keleti-Kárpátok medencéiben, de itt nem találták meg) , a Szamosmenti-dombságon pedig domboldalakon, ahol helyenként kialakult kis mélyedések talajában megmaradt csapadékvíz miatt nő a tápnövénye, az őszi vérfű. Magyarorzságon és ettől nyugatabbra ilyen élőhely nincs. Tehát a tápvövény ugyanaz mindkét alfajnak, de az élőhely mikroklimatikus és edafikus (talajtani) tényezői különböznek. Nem mellékes tény, hogy míg Magyarországon és ettől nyugatabbra ennek a lepkének a Mymrmica rubra a hanyagazda, nálunk a M.scabrinodis. Eddig ez a hangya, mit a lepke gazdája ismeretlen volt, Erdélyben találták meg előszőr.
    A lápi (M.alcon) és a karszti hangyaboglárka (M.rebeli) június végétől július végéig láthatóak. Az első ugyancsak nedves területeken, kaszálokon fordul elő, ahol van kornistárnics. Viszonylag elterjedt. A másik faj már szárazabb területeken él, ahol Szent-László tárnics van. Erdélyben helyenként a két tárnicsfaj egymás mellett is előfordul , és itt mindkét faj élhet, mint például Válaszút környékén. Tőlünk nyugatabbra , például Magyarországon a két faj élőhelye térben eltér, mivel a tápnövényük is elkülönül: az egyik csak nedves, a másik csak száraz élőhelyeken tenyészik. De az Erdélyi-Mezőség erdőssztyepp zónájában, például a Szamosmenti-dombságon a mikroklimatikus és edafikus jellegzetes viszonyok miatt, például a Kolozsvár mellett a száraz domboldalakon a Szent-László tárnics, de az anyagos (tehát vízátnemeresztő) alapkőzeten kialakult kisebb mélyedésekben nedvesebb a talaj és itt más a kornistárnics is megtelepszik. Én 2 m-re egymás mellett is megtaláltam a két növényt, elvileg a két faj hangyaboglárka faj egymás mellett él.
    Mellékesen megjegyzem, hogy valószínűleg a két faj egy és ugyanaz nálunk, ennek bizonyítására további vizsgálatok várnak. A szakemberek az ilyen taxonokat “ökotípusnak” nevezik: van egy szárazréti (M.rebeli-nek ismert), és van egy nedvesréti (M.alcon-nak ismert) ökotípus.
    A kédésedre visszatérve: a Gyilkos-tó környékén biztos megvan a M.alcon (tavaly a Kis-Cohárdra mászva, a Tündérkertnek nevezett helyen találtam kornistárnicsot és rajta petéket), a Békás-szorosban pedig M.arion-t láttam. A Kolozsári Bükk bizonyos részein van M.telejus. További “népszerű” kirándulóhelyeken, például a Tordai-hasadékban van M.arion, Torockón M.rebeli. Elképzelhető, hogy a Szt.Anna tó környékén és a Hargitán is előfordul három-négy Maculinea faj. Ismereteink szerint mind az öt faj Romániában csak egyetlen helyen fordul elő: a Kolozsvári Szénafüveken.
    De: mivel a boglárkalepkék között rengeteg a “kicsi kék vagy barna és fonákján pöttyös” faj (kb. 20-25), akárcsak a Maculinea-k, kell egy kis szakmai ismeret a fajok elkülönítésére. Tehát ha összefutsz egy kék boglárkalepkével, célszerű lefotozni (a szárny fonákját elsősorban, itt vannak a határozóbélyegek) és szakemberrel megnézetni.

  6. A hozzászólás szerzője: Hartel Tibor
    Közzétéve: 6.6.2010, 11:10 am

    Sziasztok! Gratula a cikkecskehez es a szerkesztoknek is a szepen es hasznosan novekvo cikk gyujtemenyhez. Jo lenne egy kutatas ami felmerne a “sanguisorba foltokat (patchokat – ez szpeci Csabanak szol:D)” egy bejarhato teruleten es par konnektivitas valtozo alkalmazasaval esetleg modellezni a maculinea elofordulasat. Letezik ilyen itt RO ban?

    Ez a dolog azert is erdekes mert ahogy tapasztaltam a NK menten, a Sanguisorba foltos elterjedesu, de a foltok erosen picikek (ritkan haladjak meg az 1-2 hektart) es elegge izolaltak. A Maculinea-Sanguisorba-hangya harmas irto jo modell rendszert jelenthet egy potencialis terokologia kutatashoz. Ha letezik ilyesmi esetleg kuldjetek el nekem is, erdekel nagyon.

    Mindig csak elore!
    Tibi

  7. A hozzászólás szerzője: Benedek Klára
    Közzétéve: 6.6.2010, 7:41 pm

    gratula, jó kis koprodukció

  8. A hozzászólás szerzője: Vizauer T. Csaba
    Közzétéve: 7.6.2010, 7:25 am

    Szia Tibi!
    Tudomásom szerint még nem született ilyen jellegű felmérés Romániában. Az utóbbi 1-2 évben a válaszúti M.telejus és M.nausithous populációkat vizsgálgatják kolozsvári PhD és mesteris diákok (tavaly MRR, azaz jelölés-visszafogás kutatást kezdtek), tudomásom szerint az adatok még nincsenek véglegesen feldolgozva, lepublikálva (erről talán Markó Bálinték tudnak közelebbit). Amint fennebb írtam, ezen az élőhelyen az az érdekes, hogy nagyon kis őszi vérfüves foltok vannak. Azt nem tudom, ha mértek például foltok közötti távolságot vagy foltnagyságot (például foltonként az őszi vérfüves virágfejeket is meg lehetne számolni).
    Gondolom az általad említett NK az a Nagy-Küküllő. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy ott van-e egyáltalán Maculinea, mert például az Olt és a Maros felső szakaszán (Gyergyói- majd Csíki-medencében) nem találtak M.telejust, és nem tudjuk hogy miért.
    Maculinea-król rengeteg publikáció született, a páneurópai MacMan projekt nagy lökést adott a kutatásoknak. Habár Románia nem került be hivatalosan a MacMan projektbe, de az ország érdekes földrajzi elhelyezkedése és néhány itt született kutatás eredménye további lökést adott a romániai kutatásokhoz. Mint már írtam, bebizonyosodott, hogy a Szamosmenti-domság M.nausithous hangyagazdája eltér a nyugat-erurópában ismerttől, utólag pedig kiderült, hogy nálunk egy keleti, M.nausithous kijevensis alfaj él.
    Néhány cikk:
    – a különleges hangyagazdáról:
    Tartally, A., Rákosy, L., Vizauer, T.-Cs., Goia, M. & Varga, Z. (2008): Maculinea nausithous exploits Myrmica scabrinodis in Transylvania: unusual host ant species of a myrmecophilous butterfly in an isolated region. – Sociobiology, 51(2): 373-380.
    – a Sanguisorba “patchekről”, mindkét fajnál:
    Dierks A. & K. Fischer (2009): Habitat requirements and niche selection of Maculinea nausithous and M. teleius (Lepidoptera: Lycaenidae) within a large sympatric metapopulation. – Biodiversity and Conservation, 18(13): 3663-3676.
    – Magyarországon a tavaly született egy PhD ebből a témából:
    Kőrösi Ádám (2009): Hangyaboglárka lepkék (Lepidoptera: Lycaenidae) térbeli populációszerkezete és élőhelyhasználata, PhD thesis, Debreceni Egyetem.
    – élőhelyválasztás a M.nausithous-nál:
    Jiménez-Valverde A., Gómez J. F., Lobo J. M., Baselga A. & J. Hortal (2008): Challenging species distribution models: the case of Maculinea nausithous in the Iberian Peninsula. — Ann. Zool.Fennici 45: 200–210.
    Ha érdekel, ezeket a cikkeket átküldöm a címedre. És még más hasonlókat.

  9. A hozzászólás szerzője: Hartel Tibor
    Közzétéve: 7.6.2010, 1:10 pm

    Szia Csaba – koszi a valaszt!
    A Breiten van M telejus. Van Sanguisorba officinalis is (erdekes, hogy elobb a lepke kerult elo es azutan a noveny:)). Van Gentiana pneumonanthe is de nem talaltak eddig Maculinea alcont. Emellett a telejus populacio (ha lehet annak nevezni) erosen picike. Tehat ugy tunik van Maculinea itt is. Az is valoszinu, hogy szamos Sanguisorba “patch” hasznalatlan. Szoval tokeletes rendszer metapopulacio kutatashoz (sok kis elohelyfolt es a faj occupancyja kicsi, valoszinu eleg nagy turnoverrel).

    Ime alabb par idevago cikk – bocsi ha megvannak mar. (ps: kerlek passzold at a cikkeket!):

    Nowicki P., Witek M., Skórka P., Woyciechowski M., Settele J. 2005. Population ecology of endangered butterflies Maculinea teleius and M. nausithous, and its conservation implications. Population Ecology 47: 193-202.

    Nowicki P., Witek M., Skórka P., Woyciechowski M. 2005. Oviposition patterns in the myrmecophilous butterfly Maculinea alcon (Lepidoptera: Lycaenidae) in relation to characteristics of foodplants and presence of ant hosts. Polish Journal of Ecology 53: 409-417.

    Skórka P., Settele J., Woyciechowski M. 2007. Effects of management cessation on grassland buterflies in southern Poland. Agriculture, Ecosystems & Environment 121: 319-324.

    Nowicki P., Pepkowska A., Kudlek J., Skórka P., Witek M., Woyciechowski M. 2007. From metapopulation theory conservation recommendations: lessons from spatial occurrence and abundance patterns of Maculinea butterflies. Biological Conservation 140:119-129.

    Termeszetesen kuldom oket, ha kellenek:)

    Tibi

  10. A hozzászólás szerzője: Vizauer T. Csaba
    Közzétéve: 9.6.2010, 11:49 am

    Szia Tibi!

    Publikus válaszodra publikusan válaszolok, ami szerintem közérdekű is lehet. Az őszi vérfüves foltok (“patchek”) kihasználatlansága szerintem éppen a hangyagazda jelenléte vagy hiánya (is) befolyásolja. Hiába van tápnövényfolt, ha a közelben nincs meg az illető hangyagazda fészke. Ez akár néhány méteres körzetben is lehetséges. Tényleg az egész rendszert (legalábbis amit belőle ismerünk: tápnövény-hangyagazda-lepke) kell vizsgálni ahhoz, hogy megértsd bizonyos tápnövényfoltokon miért nincs lepke. Amúgy ezek az állatok kis távolságon belül mozognak és csak feltételezem (terepen ez szinte lehetelen bizonyítani), hogy a hangyafészekből kibúvó lepke megkeresi a legközelebbi tápnövényfoltot, és akörül bonyolítja le az életciklusát. Feltételezem, hogy ez genetikailag rögzült náluk: ha ott van a hangyagazda (hisz a fészkükből mászott ki), nem fog messze elrepülni, inkább a közelben petézik, mert az utódainak is nagyobb esélye lesz ugyanabba a hanygafészekbe bekerülni, ahol ő is felnevelkedett. Persze, mindig lesznek egyedek, amelyek elhagyják az élőhelyfoltot, hisz történik kolonizáció és diszperzió. Nem véletlen, hogy a nappali lepkéknek kitüntetett szerepük volt (a növények mellett) a metapopulációk elméleti háttér és a modellezési rendszerek kidolgozásában még az 1960-70-es években (úgy, ahogy a madaraknak a szigetbiográfiában), mert ilyen szempontból “ideális” kutatási rendszereket képeznek. Nem az én megállapításom, idézem Hanski és Gilpin-t (1997):

    “Some taxa have played a disproportionate role in the development of ecological concept and theories. The dynamic theory of island biogeography was illuminated by numerous examples of birds, which are sufficiently well known even on remote oceanic islands. At present, we feel that butterflies have gained a somewhat similar status in the study of metapopulation dynamics, especially in Europe”.

    Irodalom rengeteg van a Maculinea témába, én csak elenyésző részét ismerem. Ha látsz benne fantáziát, akár a Breinten is vizsgálhatjátok. Nem kell hozzá lepkész lenni, a Maculinea-kat nem nehéz elkülöníteni, több tereptudás nem is kell “lepkészként”. Mindent megtalálsz az irodalomban.

    Maculinea alcon si előkerülhet, keresni kell. A cikkben láthatod hogy néz ki a növény és a pete. Amikor virágzik a kornistárnics (július eleje-közepétől), nézegetni kell a növény felső harmadát főleg (virág és szár, de levelek is), ha látsz rajtuk fehér kis pöttyöket (lásd fotón) az szinte biztos, hogy M.acon pete.

    Irodalomcsere és egyéb megbeszélnivalót majd személyesen.

    Csaba

  11. A hozzászólás szerzője: Hartel Tibor
    Közzétéve: 9.6.2010, 8:10 pm

    Szia Csaba – koszonom szepen, szepen leirtad!
    Tibi

Szólj hozzá!