Think Outside The Box

Transindex rovatok


Védett fajok | 28.5.2010

A hatlábú vörös szanitéc

Meg lehet tőlük szabadulni? – szól gyakran az első kérdés, ha megtudják, mivel foglalkozom. Mert van kicsi hangya, meg nagy hangya, fekete és piros, békésen bandukoló, szorgos, harapós és csípős, és néha kellemetlenkedő, házbanlakó fajta is. A hangyák szempontjából egyértelműbb a kép: emberek pediglen nincsenek.

Markó Bálint

Szó mi szó, létezik cipőtalpként lesújtó természeti katasztrófa és morzsa képében égből hulló manna. Ez a hangyányi igazság, ami egy ilyen hatlábú lény számára tökéletesen egybevág a normalitással. Akárcsak az is, hogy a kolóniában a dolgozók mind nőstények, és a hímek csupán nagyon rövid ideig és megtűrt státusban vesznek részt a kolónia életében. Amíg azonban a hangyák nálunk gyakran a május elsejei romantikus miccsezést elrontó állatkaként szerepelnek a közbeszédben, vagy kellemetlen albérlőként, addig Európa számos országában egyes hangyafajok nemcsak papíron, hanem ténylegesen is védettek. Sőt, az erdei vöröshangyákat, erdővédelmi jelentőségük miatt, telepítik is mesterségesen.

Az erdei vöröshangya valójában egy gyűjtőfogalom. Több rokonfajt is így hívunk ugyanis, ezek mindegyike a Formica génuszba tartozik. Nálunk is előfordul a réti vöröshangya (Formica pratensis), a kis erdei vöröshangya (Formica polyctena) és a nagy erdei vöröshangya (Formica rufa).

Réti vöröshangya a kolozsvári Szénafüveken (M.B. fotója)

Európában ugyanakkor a magashegyek jellegzetes lakói más, nálunk eddig még nem azonosított vöröshangya fajok, mint a Formica aquilonia, a Formica lugubris és a Formica paralugubris. A csoport nevét az egyedek torának jellegzetes vörös színéről kapta, a tor hátoldalán ugyanakkor egységesen egy fekete folt található. Fejük vörös és fekete színű, míg potrohuk teljesen fekete. Ellentétben a hiedelmekkel, nem „csípnek”, hanem a rágójukkal harapott sebbe fecskendezett hangyasavval védekeznek.

Az erdei vöröshangyák jellegzetesen erdők, erdőszegélyek lakói (kivétel a réti vöröshangya). Fészkeikként hatalmas, bolynak nevezett struktúrát hoznak létre, amelynek magassága akár egy méternél is nagyobb lehet, átmérője szintén. A hangyaboly felszíne kisebb-nagyobb növénydarabokból áll össze, ami ugyan szemet gyönyörködtető, de nem dekoratív célokat szolgál, hanem kiváló hőháztartást biztosít. Tavasszal ennek köszönhetően hamarabb melegedik fel a kolónia, ugyanis ezek a koratavaszi kopár talajfelszínről felmagasodó félgömbök valóságos gyűjtőlencseként működnek. A fészek maga ennél azonban nagyobb, a talajban folytatódik, egészen mélyre nyúlva. Egyetlen fészekben több százezer dolgozó és fajonként vagy populációnként változó számú királynő él. Magyarán egyetlen erdei vöröshangya fészekben többen élhetnek, mint egész Kolozsváron és vonzáskörzetében.

Méteres vöröshangyaboly a kolozsvári Bükkben (Kósa Ferenc fotója)

Kivétel nélkül territoriális lények, egy kolónia territóriuma több tíz, akár száz méteres kört is jelenthet a kolónia körül. Ezen a területen más, rivális fajt nem tűr meg a kolónia, és minden táplálékforrást dominál. Márpedig egy ilyen hatalmas szociális struktúrának, valóságos szuperorganizmusnak nagy mennyiségű táplálékforrásra van szüksége. Ezt elsősorban két nagy tápláléktípus biztosíthatja: a fákon élő levéltetvektől származó, cukrokban és növényi fehérjékben gazdag mézharmat, azaz a levéltetvek ürüléke (amit a méhek is felnyalogatnak néha, s így a méznek is alkotóeleme lehet csekély mennyiségben), valamint a vadászat révén begyűjtött ízeltlábúak tömege.

Réti vöröshangyák csalétken a kolozsvári Szénafüveken (M.B. fotója)

A fákon, bokrokon található levéltetűkolóniák állandó táplálékforrásként szolgálnak, ezekhez több éven keresztül fennmaradó, száz métert is meghaladó hosszúságú ösvények vezetnek. A hangyák védik a levéltetűkolóniákat, így, elvileg károsak a növény szempontjából, hiszen a levéltetvek a növényen szívogatnak. Valójában azonban a levéltetűgondozással járó állandó növénylátogatás a fákon található egyéb növényevő, nagy mennyiségben megjelenő kártevő rovarok begyűjtését is eredményezi, így a növények, végeredményben, akár jól is járhatnak. Mindennek köszönhetően az erdei vöröshangyák az erdők „egészséges” állagának fenntartását biztosító kulcsfajok. Talajmozgató, -forgató, -szellőztető aktivitásuk pozitív hozadéka szintén nem elhanyagolandó.

Az általuk kiaknázott terület uralásának egyik hatékony módja fészekhálózatok kialakítása. A nálunk élő fajok közül különösen a F. polyctena-ra jellemző, hogy fészekhasadás révén hoz létre leánykolóniákat, s ilyen módon akár több száz, egymással szoros rokonságban levő fészekből álló fészekhálózat, ún. szuperkolónia alakulhat ki. Ezek a szociális metastruktúrák olyannyira sajátos jelenségek, hogy a fenti pozitívumokkal társulva bizton mondható, hogy az erdei vöröshangyák minden szinten megérdemlik az odafigyelést, az aktív védelmet.

Az összes erdei vöröshangya faj az IUCN vörös listáján a mérsékelten veszélyeztett (near threatened) kategóriában szerepel, Európa több országában (például Magyarországon is) fészkei (a hangyabolyok) védettek. Bizonyos európai államokban (Csehországban például) külön egyesületek foglalkoznak a vöröshangya kolóniák védelmével, telepítésével amatőr hangyászok bevonásával. Sajnos Romániában sem a természetvédelmi hatóságok, sem az erdészet nem törődik védelmükkel.

A szerző a BBTE Biológia-Geológia Kar Taxonómiai és Ökológiai Tanszékének adjunktusa

Címkék: , , , , , , ,

4 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Hartel Tibor
    Közzétéve: 28.5.2010, 2:15 pm

    Szia! Van valami termeszetes ellenseguk ezeknek az allatoknak? (voroshangyak) Az ember azt gondolna nincsenek:)
    Kosz a cikket, eppen a napokban beszelgettunk egy haverommal ezekrol a hangyakrol, most tobb kerdes tisztazodott. Kellemes hetveget, Tibi

  2. A hozzászólás szerzője: Bálint
    Közzétéve: 28.5.2010, 5:08 pm

    Van bizony. Madarak között találhatunk elég sokat, hogy csak a “félelmetesebbeket” említsem: a nyaktekercs, a zöld és a hamvas küllő. A küllők például nemcsak azáltal okoznak bennük kárt, hogy fogyasztják őket, hanem azáltal is, hogy télen valósággal megfúrják a bolyt (gyakran lehet ilyet látni), mivel a hangyák mélyebben vannak ilyenkor. A furaton keresztül a hideg levegő is mélyebbre hatol, magyarán tömeges fagyhalált idézhetnek elő. Emellett a vaddisznók is nekieshetnek néha a fészkeknek, vagy akár medve is. Rovarok között is vannak ellenségek, számosan, még őket parazitáló hangya (Formicoxenus nitidulus) is létezik. Ráadásul a réti vöröshangyák (és nemcsak) “kedvelt” köztesgazdái a lándzsamételynek , ennek a szarvasmarhában élő laposféregnek, s a féreglárvák a hangyagazda halálát okozzák.

  3. A hozzászólás szerzője: Hartel Tibor
    Közzétéve: 28.5.2010, 5:51 pm

    Köszi!

  4. A hozzászólás szerzője: Margit
    Közzétéve: 7.6.2010, 7:30 pm

    “…morzsa képében égből hulló manna”. Koszi. Vagany cikk.

Szólj hozzá!