Think Outside The Box

Transindex rovatok


Wélemény | 30.5.2010

Think Outside The Book

Fotó: laikolosse/flickr.com

Sohasem voltam az a neten szocializálódó fajta, időnként mégis belegabalyodtam a világháló nyújtotta lehetőségekbe. Anno mirceltem néha, majd lett egy hájfájv-oldalam, aztán iwiw, végül felzárkóztam a Facebook-trendhez is. Nem jól mondom – valójában praktikus okokból regisztráltam, mert így lehetett legkönnyebben fotókat cserélni másik tizenkilenc emberrel egy nyári egyetem után. De kezdem azt hinni, hogy lassan sokan, túl sokan élik virtuálisan az életüket ezen a mamutoldalon.

Rácz Tímea

Képcserélgetés után egy-másfél évig rá sem néztem az adatlapomra. Időnként érkezett egy-egy értesítés, hogy valamelyik ismerősöm a Facebookon kívánt nekem boldog születésnapot, karácsonyt. Ilyenkor e-mailben válaszoltam, és mindig odaírtam, hogy lehetőleg ne Facebookon keressenek, mert nem használom. El is maradtak az értesítő levelek, de a jókívánságok is. Tényleg nem lehet az emberre gondolni, csak ha benne van a Könyvben?

Azért még körülbelül egy hónapja eldöntöttem, hogy ha már mindenki féjszbúkozik, lájkol és shérel, nem kellene kimaradni ebből a szociális jelenségből. Beléptem tehát, valamennyire felfrissítettem az adatlapomat, elfogadtam kábé negyven bejelölést és visszautasítottam ugyanennyi meghívást játékokra, klubokba meg egyéb csemegékre. Miután még mindig naponta több ilyent kaptam, kiírtam az üzenőfalra, hogy kéremszépen békémet hagyni. Hát nem rögtön lájkolták?… (Nem mellesleg, ettől az igétől falra mászom, és nem üzenőfalra.)

Egyszer csak belépéskor a Facebook közölte velem: linkeljek a szülővárosom, a vallásom, a kedvenc zeném és a gyerekkori álmomban szereplő hupilila kakadu adatlapjára, klubjára, mittomén. Nem akartam. Erre törölte ezeket az adatlapomról (később visszakerültek). Lehet, azért történt, mert FB-téren kicsi buta júzer vagyok, de akkor is eldöntöttem, hogy törlöm magam. Nem kell nekem féjszbúk-barát egy sem, és kész.

Valamiért – ismét a kicsi buta júzer gondolkodott bennem – azt hittem, ez egy gombnyomás, jelszóbeírás, megerősítés. Á, dehogy. Először is külön odüsszeia volt megtalálni a „deactivate” fejezetet, majd a FB kiírta, hogy nem, ez nem töröl, csak standby-ba tesz, de akármikor egy jelszóval újra aktiválhatom. Nekem nem ez kellett, de ideiglenesen elfogadtam.

Szerencsére valaki megtalálta és továbbküldte nekem azt a linket, ahol valóban törölhetem magam. Jelszóbeírás, két biztonsági kód, és „biztos vagy benne…?” jóváhagyása után ismét azt mondja, hogy most két hétre „deaktivált” vagyok, és ha addig nem jelentkezek be, akkor véglegesen töröl.

És hogy miért mesélem el mindezt? Mert tartok a Facebooktól. Éppen elég panaszt lehet hallani rá az utóbbi időben. Abban sem bízom, hogy két két múlva valóban nyomtalanul törli az adatlapomat, ha már ennyire meg akar tartani magának. És ki tudja, egyszer tényleg világ- (vagy világháló-) uralomra törnek.

Addig se fogok kattintani semmilyen Facebook-kal kapcsolatos linkre. Azért egy szempontból mégis jó, hogy sok felhasználója van: a Failbook összegyűjtheti az idióta status-üzeneteket. Ha nem lenne a szülei válását FB-ról megtudó lány, vécépapírért üzenő vagy hányingeréről facebookoló srác, nem tudnám, miért irtózom zsigerből ettől a közösségi portától.

Címkék: , , , ,

9 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: noFB
    Közzétéve: 30.5.2010, 8:58 pm

    Megkaphatnánk mi is azt a linket?

  2. A hozzászólás szerzője: Riccs
    Közzétéve: 30.5.2010, 9:53 pm

    Jo kis cikk… vmi hasonlot erzek en is a FB-vel kapcsolatban, akkor akadtam ki eloszor, mikor ahhoz hogy feltoltsek kepeket, le akart tolteni egy progit a gepre. Ekkor mondtam neki, hogy helllooooo. :)

  3. A hozzászólás szerzője: Péter Hunor
    Közzétéve: 30.5.2010, 10:28 pm

    Csak azért, hogy továbbítsuk majd Facebook-on 😛

  4. A hozzászólás szerzője: Viola
    Közzétéve: 30.5.2010, 11:26 pm

    Hát nekem már egy jó ideje hányingerem van az egésztől, nekem is hasonló élményekben volt részem és iszonyúan felháborodtam, amikor kiderült, hogy valójában nem törölhetem véglegesen a profilomat. Megfojtják a valódi emberi kapcsolatokat, beszennyezik a barátság fogalmát, és még sorolhatnám. Nagyon tudok örvendeni az ilyen cikkeknek

  5. A hozzászólás szerzője: szemmel
    Közzétéve: 30.5.2010, 11:52 pm

    tetszikel

  6. A hozzászólás szerzője: keli
    Közzétéve: 31.5.2010, 8:24 am

    jelnelg ez a vegleges torles linkje. Be kell legyel lepve fb-ra elobb:
    https://ssl.facebook.com/help/contact.php?show_form=delete_account

    megjegyzes: tenyleg nem szabad a kovetkezo 2 hetben semmilyen formaban belepj (vigyazat az auto-loginokra) mert akkor ujraaktivalodik a kontod es nem torolnek.

  7. A hozzászólás szerzője: Farkas Laci
    Közzétéve: 31.5.2010, 9:12 am

    Nem értem ezt a sok hisztit. Nem tetszik egy program… letörlöm, nem tetszik valami levél valakitől…. mark as spam.
    Amúgy meg azt nem értem (megint csak hiszti) hogy kikerülnek nem publikus dolgok. Hát ki olyan hűe, hogy feltesz magárol egy közösségi oldalra olyat, ami nem publikus? Felőlem, aztán a pápa is megnézheti a profilomat és bejelölhet, mert évente egyszer jelölöm vissza az embereket. A spamben elférnek az értesítők.

    • A hozzászólás szerzője: sb
      Közzétéve: 31.5.2010, 2:56 pm

      Nem epp igy van, mert lehet hogy epp egy “baratod” tesz fel egy kepet amin te is szerepelsz es bejelol teged, mint resztvevot. Lehet, hogy a kep valami olyan helyzetben abrazol amit nem szivesen vallalsz, megsem tehetsz semmit, mert a nevedhez van kapcsolva a kep akaratodon kivul, es beszennyezi a gondosan felepitett facebook-imazsodat.

  8. A hozzászólás szerzője: Selva
    Közzétéve: 7.6.2010, 10:08 am

    Én alig egy hete regisztráltam, gondoltam megnézem miben különbözik az iwiw-től. Egy hét alatt kb 30 levelet kaptam, hogy ez ismer ez visszaigazolt ez bejelölt stb. Mindezt úgy, hogy én azóta be sem léptem és nem kerestem senkit. Idegesítő. Igaz, hogy lehet spammelni de akkor is bosszantó, mert ha egyszer véletlen belépek akkor meg ott lesz több száz olvasatlan értesítés, üzenet stb. és képtelenség lesz megtalálni azt a néhány esetleg értékes információt.
    Nem érdekel és nem akarom beleásni magam. Az iwiw-en is megtalálok mindenkit és az legalább békén hagy. Azt még szeretem, hasznos és jól összerakott. Csak akkor jelez ha tényleg történik valami, nemcsak az adatbázis kezelő MI algoritmusa ömleszti rám az ismerősöket meg ajánlásokat.
    A facebook mindenáron azt erőlteti, hogy a fél napomat töltsem a gép előtt és jelölgessek, építgessem a virtuális énem.
    Örülök, hogy gyorsan ráakadtam erre a cikkre, köszönet a link közzétételéért és soha többé facebookot!

Szólj hozzá!