Think Outside The Box

Transindex rovatok


Urban Heroes | 26.5.2010

Halmen Balázs, a földrajz-egyetemistából lett kenyai fociedző

Egy marosvásárhelyi fiatalember felkerekedik, és elmegy Kenyába önkéntesnek. Nem is akárhová, hanem egy olyan faluba, ahol gyakorlatilag semmi sincs, és ahol ő az egyetlen európai. Négy hónapra ment, amiből három már eltelt. Most önkéntes-szállást épít és focicsapatot alapít, miközben néha maláriából, néha tífuszból kúrálja ki éppen magát. Blogot ír és messengerre is hajlandó volt belépni, hogy Kenyáról, munkájáról és önmagáról meséljen.

Rácz Tímea

Halmen Balázs fejében már középiskolás korában megfordult, hogy Afrikába utazzon – akkor még talán csak Rejtő Jenő regényeinek hatására. Komolyabban érettségi körül kezdett gondolkozni rajta, végül tervét mostanra sikerült megvalósítani. Ezért egyetemi tanulmányait is felfüggesztette. Mi késztette erre? “Fő indíttatásom a segíteni akarás. Ezen kívül? Önmagam határainak tágítása, bizonyítani akarás – ez utóbbi olyan dolog, amit nem szeretek magamban, mert olyan sok emberrel találkozom…”

Balázs a Viktória-tó Rusinga nevű szigetén tevékenykedik egyetlen önkéntesként. Egy olyan faluközösségért dolgozik, ahol sok az AIDS-es, illetve az AIDS-árva. Megdöbbentő dolgokat mesél a falubeliek viszonyulásáról a betegséghez: a felnőttek egy része felfogja a súlyát, szedik a gyógyszereket, amelyek néhány évvel meghosszabbítják az életüket, más részük azonban boszorkányságnak tekinti. “Azt hiszik, hogy egy rossz szellem van bennük, vagy valaki megátkozta őket, pedig a kereszténység nagyjából kiirtotta az ilyen hiedelmeket. A gyerekek pedig fel se fogják igazán, tanulnak róla, szavalják, hogy AIDS, AIDS, where did you come from?, de nem értik… ”

Balázs a helyiekkel való kapcsolatáról is mesélt – vajon hogyan tekintenek egy “muzungu”-ra, fehér emberre a helyiek? Nehéz elhitetni velük, hogy nem minden fehér milliomos. Blogjában is említi, hogy az önkéntesség ismeretlen fogalom arrafelé, nem hiszik el, hogy valaki úgy dolgozik, hogy nem kap pénzt érte. “Sokan azt gondolják, majd rajtam keresztül kijuthatnak a ‘gazdag’ világba. És ez nagyon fárasztó tud lenni. Azt hiszem, jó értelemben vagyok különc számukra, de nehéz megtudni, hogy mit gondolnak valójában. A gyermekekkel és az idősebbekkel könnyebben szót értek, de a fiatalokkal kevésbé – ők nem igazán nyitottak a kommunikációra. Halászat után csak lézengenek, rádióznak, szerencsejátékot játszanak.” A barnik viszont, ahogyan a blogjában nevezi a kicsiket, szeretik – simogatják, hozzábújnak, boldogan kergetik a labdát vele együtt.

Amikor az ember önkéntesnek indul, igyekszik felkészülni a feladatra. Viszont egy ilyen út jó önismereti alkalom is. Balázs így tudta meg magáról, hogy nem vezető típus, hanem csapatban, háttérmunkában teheti igazán hasznossá magát. Bárhogyan is van, sokat dolgozik: tanít az iskolában, házat, biogáz-termelő latrinát, játszóteret, focipályát épít, csapatot edz, családokat látogat és ha kell, igét is hirdet.

Ami a szegénységet és betegséget illeti, Balázst nem érték meglepetések – bár azt mondják, Kenya valamivel fejlettebb a fellendülőben levő turizmus miatt. Rusingán azonban kezdetleges állapotok uralkodnak, és a szegénységből való kitörés lehetősége kétséges. A gyerekeket iskolába küldik, ott nem is beszélhetnek saját, törzsi anyanyelvükön, csak szuahéli vagy angol nyelven. A tanulásban, és főleg az angoltudásban látják a jövőt, úgy gondolják, az menti majd meg őket a szegénységtől. Viszont az egyetem nagyon drága és kormány korrupt: ösztöndíjat csak az kaphat, akinek kapcsolatai vannak. Éppen ezért a továbbtanulás kevesek számára opció – anélkül pedig kevés esélyük van bármit is változtatni. A nagy nemzetközi segélyek is elsikkadnak – nem oda jutnak, ahol szükség lenne rájuk, hanem a nagyon szűk, gazdag rétegnek.

Amikor ezt mesélte, önkéntelenül is megkérdeztem Balázst, nem érzi úgy emiatt néha, hogy hiábavaló a munkája? Természetesen nemmel felelt. Apránként nagyon sokat lehet segíteni, főleg a tanítás fejlesztésében. Ő maga a gyermekek kreativitását szeretné kihasználni, mivel a tanulás elsősorban magolásból áll. Nemcsak sportol velük, hanem origamizik, gyöngyöt fűz, de angolt is tanít nekik.

“Honvágy? Az van. Hetente egyszer. Főleg ami a kaját illeti :D” – írja, és elmeséli, hogy halat eszik puliszkafélével, naponta kétszer, és néha tojást. Még így is jobban él, mint némely gyerek, aki csak ugyanazt a “porridge”-ot, gabonakásafélét eszi. De már csak egy hónap van hátra. Reméli, hogy ezalatt sikerül befejezni az önkéntesházat, ahol az utána jövők lakhatnak majd. Június elsején ünnepélyesen is felavatják a focicsapatot és a pályát – barátságos mérkőzést játszanak majd egy másik iskolával. A támogatásokat szeretné hivatalos formába önteni – reméli, hogy találnak szponzort a focicsapatnak. Aztán a többi elválik…

A fotókat Balázs blogjáról kölcsönöztük.

Címkék: , , , ,

6 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Mesi
    Közzétéve: 26.5.2010, 10:12 pm

    Azt hiszem, hogy ez igazán példamutató “kaland”, ami beépül az ember jellemébe és világnézetébe.

    Jó, hogy vannak olyan szervezetek, mint a KCA (Keep a Child Alive – Alicia Keys, Leigh Blake nevéhez fűződő szervezet), vagy éppenséggel a ONE Kampány, amely nemsokára fogja megnyitani a brüsszeli irodáját.

    Elképesztő lehet ezeknek a gyerekeknek a sorsa egy átlagos európaiéhoz viszonyítva. A tapasztalat tuti, hogy átrendezi egy ember prioritási listáját.

    Gratula a cél kivitelezéséhez és kitartást a további egy hónapra!

  2. A hozzászólás szerzője: Ernő
    Közzétéve: 31.5.2010, 2:40 pm

    Azért, azoknak az embereknek picit más az értékrendjük és hogy ki él jobban, ők vagy mi, azon el tudnék vitatkozni jó hosszú ideig.
    Ami betegség és rossz ott van azt is a civilizáció hozta rájuk így hát minél kevesebbet szólunk bele az életükbe annál jobb. Azzal az anyagi háttérel, ami ott van, jobb nem megmutatni nekik a civilizáció ”vívmányait”.

  3. A hozzászólás szerzője: Mesi
    Közzétéve: 31.5.2010, 4:13 pm

    Lehet, hogy igazad van. A kommentről jutott eszembe Az elszánt diplomata c. film Ralph Fiennes-el. Kapcsolódik a témához és egy elgondolkodtató film (főleg, ha szándékosan fenntartott egézségügyi iparról van szó).

    Nem minden az aminek látszik…Vagy mégis?!

    http://www.bbc.co.uk/blogs/worldhaveyoursay/2010/05/should_the_red_crescent_teach.html

  4. A hozzászólás szerzője: Önkéntesházat épít Kenyában Halmen Balázs “csontbrigádja” » Think Outside The Box
    Közzétéve: 11.6.2010, 3:28 pm

    […] kérem alássan, itt a semmi közepén házépítés folyik. Minden a házról szól manapság, a mi kis önkéntes házunk körül forog […]

  5. A hozzászólás szerzője: “Ígérjétek meg, hogy visszajösztök, mert ha nem, veletek megyünk.” Beszámoló a kenyai építőtáborról » Think Outside The Box
    Közzétéve: 2.11.2011, 1:46 pm

    […] Halmen Balázs első afrikai útja során is aktívan részt vett az utajoi közösség életében. Akkor építették meg a 16 fő befogadására alkalmas Önkéntes Házat, amely a három hét alatt a csapat szálláshelyeként szolgált. A másik fontos tevékenysége a Sargy magániskola tanulóinak foglalkoztatása volt. A tanítás során nehézségei akadtak, mivel saját bevallása szerint nem egy tanár-alkat, azonban a futballpályán felszabadultan edzette a gyerekeket a Dél-Afrikai világbajnokság évében. Így jött létre a Sargy Centre Stars Labdarúgó Klub, amelyet azóta is lelkesen látogatnak a kis szigetlakók. A kezdeményezésben a budapesti a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia is partnerséget vállalt. […]

  6. A hozzászólás szerzője: Kovacs Gizella
    Közzétéve: 20.2.2013, 12:20 pm

    Azt hiszem, jo lenne inkabb az itthoni raszorulo gyerekekkel foglalkozni, hiszen vannak sokan akik igenyelnenek effele onkentes munkat. Nem kell ahhoz elutazni egy mas kontinensre. A gyerek itt is ugyanolyan gyerek mint Afrikaban!

Szólj hozzá!