Think Outside The Box

Transindex rovatok


Aktualitás | 29.4.2013

Út a vadonban- hogyan tartsuk távol az állatokat a közutaktól

A romániai úthálózat bővülésével megnő a vadgázolások száma. Nem elhanyagolandó az ország kiterjedt erdőrendszere, amelyet gyakran szelnek át akár gyorsforgalmi utak. Jelenleg is elég sok vadgázolással számolhatunk, ezek jövőbeni megelőzéséhez ad segítséget a Kolozsvári Biológus Napokon bemutatott kutatás, amely több lehetséges opciót is felvázolt.

M.R.

A Farkas János, Pokorni Flóra, Kulcsár Árpád és Cserkész Tamás által végzett kutatás keretein belül Magyarország úthálózatának potenciális gázolási térképét készítették el, főként a védett kistestű állatokra vonatkozóan, de nagytestű állatokkal való ütközéseket is jelölték. A kutatás tanulságai felhasználhatóak a romániai vadgázolások megelőzésében is.

A kutatás központi kérdése, hogyan lehet ezeket a gázolásokat csökkenteni. Bejelölték azon pontokat, ahol gyakoriak voltak a vadgázolások, valamint a nagy esélye volt annak, hogy vadak haladjanak át az úttesten. Az elkészült útfelmérési adatok alapján speciális, állatokra kifejlesztett riasztóberendezéseket kerestek és teszteltek, valamint kamerás felvételeket készítettek az állatok reakcióiról.

Az autópályák esetében a legsúlyosabb konfliktuspont mindig a csomópontoknál és a felhajtóknál, lehajtóknál van, ugyanis az autópályák mentén kötelező a védőkerítés, de ezeken a helyeken nem lehet védőkerítést építeni, így az állatok fel tudnak menni az útra. Ilyen esetekben szokták alkalmazni a texasi kaput, amibe a patás állatok lába beleakad és meggátolja őket a továbbhaladásban. A rendszer azpnban nem bizonyult hatásosnak, hiszen voltak olyan tapasztalatok, hogy egy szarvas megijedve kiugrott egyenesen az útra.

Több típusú vadriasztót is kipróbáltak, ezek közül az akusztikus és fényvisszaverő berendezéseket hamar megszokták az állatok, így nem bizonyultak hatásosnak. A mezőgazdaságban használatos kémiai riasztók, amelyek az állatokat irritáló szagokat bocsátanak ki, ugyancsak rövid ideig működtek. Az állatok orra is, akár az emberé, hamar immunissá válik az új, zavaró szagokkal szemben. Az elektromos villanypásztorok vagy elektromos szőnyegek talán megoldást nyújthattak volna, viszont már a tesztelési időszakban eltűntek – az előadó szerint nem lehet a kelet-közép európai viszonyulásmód miatt ekkora értékeket hagyni őrizetlenül.

A kutatócsoport saját fejlesztésekkel és ötletekkel állt elő, mivel a piacon kapható riasztók nem váltak be. Ilyen például az emberi fül által hallható hangot kiadó INKE elnevezésű riasztó, amely az állatok legaktívabb mozgási időszakában (szürkületkor) kapcsol be, így riasztva el azokat.

RAMIN szőnyeg

Illetve a RAMIN-rendszert is kifejlesztették, amely tulajdonképpen egy tartályban tárolt kellemetlen szagú és ízű folyadékot spriccel a szerkezetkre rálépő állatokra.

Vegetációs sáv a hollandiai Zeist település mellett

Az egyik leghatásosabb megoldás mégis az, ha a vadak számára eleve biztosítják az áthaladást, felüljárók és úttest alatti alagutak segítségével. Ugyancsak működőképes módszer a feltérképezett forrópontok, veszélyes zónák navigációs rendszerekbe való beépítése lenne, hiszen a vadveszélyt jelző táblákat általában nem vesszük észre, ha viszont ezt bemondja a navigációs rendszer, akkor jobban odafigyelünk.

Természetesen egyik megoldás sem nyújt 100%-os védelmet, hiszen mindegyik állatfaj másképp reagál egy-egy riasztóberendezésre. A vadgázolások megelőzése főként a sofőrökön múlik, ezért vezessünk fokozott figyelemmel és legyünk óvatosak.

Címkék: , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!