Think Outside The Box

Transindex rovatok


The Caveman Project | 14.5.2010

Caveman kicsoda?

Miért vágtam ebbe bele? Kinek jó ez? Tényleg változtatunk valamin, vagy csak újabb ürügy szájjártatásra, szemforgatásra, vagy arra, hogy ökók legyünk, mert ez kúl. WTF?

Serban-Miron Copot

Gondolatok jönnek-mennek a fejemben, és Ikaroszként zuhannak le, amikor úgy érezném, hogy követni tudom őket. Vajon jó, ha véleményed van, vagy légy inkább diplomata? A mai világ kővel a kezében vár, és a hosszú álomból felébredve olyannyira elkeseredetten csalódott, hogy nem gondolkozik, mielőtt rád vetné. A ráció álma fejfájást okoz. Mit lehet akkor tenni? Egy füstfüggöny segítene, mielőtt belép a szereplő, egy intro, valami…

Magor foglalkozott ezzel és köszönöm, de az ízlésemhez képest kissé túlfűszerezte az egészet. Szóval, alapításától kezdve tudok erről a projektről, és be kell vallanom, hogy vonakodtam belevágni. Olyan projekt ez, amelyben önmagammal, a technológiafüggőséggel és mindenféle fogyasztói szeszéllyel kell harcolnom. A bicikli nem idegen tőlem és az erőforrásokkal is takarékosan bánok egy ideje, viszont a Caveman-szabályok különlegesek, és elszakítanak mindenféle megszokott kényelemtől.

Akik követték a projektet, tudják, miről van szó, de én is kíváncsi lennék valamire. Azok közül, akik most már a harmadik szereplő bejegyzéseit olvassák, hányan és milyen mértékben alkalmazzák magukra a szabályokat? Az első eredményeknek nálatok is látszaniuk kell, és egy jól jönne egy ilyen jellegű feedback.

És hogy miért mentem bele? Azért! Mért is ne? Miért kellene elmennem mindenféle tévéműsorba, csak hogy lássa a világ, hogy létezem, és ne vágjak bele egy projektbe, amely tényleg üzenni akar valamit? NEM tetszik a blog, mint olyan, és alig-alig tartom fent a Facebook-profilomat. Twitter? Most vicceltek? Nincs már akivel beszélgetni? Az igény, hogy szélesebb közönség előtt fejezzük ki magunkat, a közösségi oldalak fejlődésével egyenes arányban nő. Gondolataim intimitása, de véleményem élessége is arra késztet, hogy meghúzzam magam. Épp csak kinyitottam a szám, hogy a kóbor kutyák problémáját másképpen kellene kezelni, és egyből rengeteg kő repült felém. Semmi bajom nincs szegény állatokkal, akiknek az a bűnük, hogy megszülettek. Mi vagyunk a szemétládák, amiért hagyjuk őket éhezni az utcákon.

Ez a legnagyobb hátrány, és alig bírom visszafogni magam, hogy ne fűzzek csípős kommentárokat a mindennapi témákhoz, de ebben a projektben megpróbálom elmondani a tüneteket a lehető legpontosabban. Két napja mentem át caveman-be, és elmondhatom, hogy a húsmentes étrend már kikészített. A zuhany pusztán időutazás, vissza a katonaiskolába, és remélem, hamarosan eljutok oda is, hogy a tyúkokkal egyszerre feküdjek, mert most be kell fejeznem egy könyvet, és éjjeli lámpát használok.

Sajnos a koncertek kimozdítanak a forgatókönyvből, de nem tehetek mást, mert szerződésem van, és szeretem teljesíteni az ígéreteimet, mint ahogyan azt a Caveman-nel is teszem majd. Azt hiszem, legjobb, hogy egyelőre megtartom magamnak a véleményeimet, és igyekszem pontosan válaszolni a kényes kérdésekre.

Azt javasolom, állítsunk össze együtt toplistákat, merítsük ki a témákat, viccelődjünk. Úgy egyáltalán ki akarom venni kezetekből a projektet vizsgálgató nagyítót, ehelyett próbáljunk folyamatosan kommunikálni. Következésképpen ez a kísérlet nekem, neked, mindenkinek hasznos, aki számára az internet ideális véleménynyilvánítási lehetőséget nyújt a tévé egyoldalúságával szemben. Tehát: köveket ledobni, fel a fejjel, ki a mellel, in-dulj!

A bejegyzés eredetije a Hotnews TOTB-n itt olvasható. Fordította: Rácz Tímea

Címkék: , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!