Think Outside The Box

Transindex rovatok


Reply | 22.3.2013

Kint és bent, avagy ismét a rendszer: egy romániai orvos az itthoni önkénteskedésről

A külföldön humanitárius munkát végző, Romániából származó önkéntesek gyakran szembesülnek azzal a néhol arrogáns, néhol csak értetlen megjegyzéssel, hogy „de hát miért nem itthon próbálnak tenni valamit a rászorulókért”? Turóczi Ildikó több évtizedes itthoni praxisát feladva még 2011-ben megjárta önkéntes orvosként Afrikát. Most itthon póbálkozna önkénteskedni – csakhát a romániai rendszer nem igazán tud mit kezdeni ezzel a fogalommal, jelenséggel, szándékkal. Erre reflektál az orvos blogbejegyzése.

Turóczi Ildikó

Évekkel ezelőtt a rendszerrel volt bajom, nyűglődtem nagyokat, aztán döntöttem.

Ha kilépsz egy rendszerből, belépsz egy másikba – óhatatlan; mondták többen is, hiteles, agyukban jó és tartalmas gondolatokat őrizgető emberek. Mert rendszer nélkül élni nem lehet, ezt beláttam magam is – már akkor és még mindig. Még remeteként sem, az pedig nem vágytam/nem vágyok lenni.
Hogy miért nem önkénteskedem itthon, miért kell elmenni ezért fekete-Afrikába, Nepálba vagy bárhova? – hangzott a kérdés, nyilvánosan és kevésbé.

Hát azért, mert – válaszoltam – itt 2000 emberre jut egy doki, ott 30000-re (nem szociológiai, pontos számadat, hanem persacc). Azért is, mert ott nincs csontig leszabályozott medicina és a „gyógyíts szabadon, tedd a dolgodat!” nagyon csábító tud lenni, ha szereted azt, amit teszel és hivatásodnak is tartod. Én ezek közé tartozom. Azért is, mert a munkám eredményéről nem kell számot adnom csak a páciensemnek, meg önmagamnak – no meg a szellemeknek, általuk meg istennek (nevezhetem akár lelkiismeretnek), ami úgyszint nem elhanyagolható.

Egyáltalán nem. És ha mindez nem lenne elég, akkor hadd szólnom arról, hogy itthon az önkéntességnek, mint gyakorlatnak, nincs infrastruktúrája, sem hagyománya. Mondhatnám azt, hogy nincs rendszere, merthogy az önkéntesség azt jelenti, hogy az önkéntesé az útiköltség, amivel a helyszínre utazik, munkája ellenértékeként pedig biztosítják neki a kaját és a szállást. Korrekt adok-kapok.

Nos, szűk két hónapja már, hogy jelentkeztem önkéntes munkára, itthon – kaját, szállást nem igényeltem, csak helyet, ahol elláthatnám a nem biztosított betegeket. Merthogy télutó-tavaszelő van, ilyenkor dívik az influenza, és nem csupán dívik, de fertőz is, és mert időmből futja az erre szánt heti három-négy alkalom, és azért is, persze, mert én szeretek cigányokkal dolgozni (valóban szeretek, és azért cigányokkal, mert nálunkfelé ők így nevezik magukat). És hogy félre ne értsen senki, nem holmi magasrendű erkölcsiség vagy Teréz-anya mártírszerep okán, hanem, mert valóban szeretek velük dolgozni, változatos és ízes kultúrájuk végett.

Szűk két hónapja várom a választ. Lassan kitavaszodunk, lassan megszűnik a járvány. Aztán a cigányok is elindulnak munkát keresni, ki ide, ki amoda, jórészt idénymunkára. Viszik a családot, felkerekednek, amerre csak tudnak. Mert ezek itt ilyen fajták: dolgosak és családszeretők. Erősek és lendületesek – csapatban szoktak járni, mert erősít az „együtt”. Ilyent láttam fekete-Afrikában is, bizony. Bizonyítja, hogy nem az étkezés, nem a dallam és nem a tánc adja a túlélés esélyét, hanem mindezekben az „együtt”.

És mielőtt lezárnám e rövid elmefuttatást, jó lenne tudni, hogy most melyik rendszerhez tartozom: az egyikhez már nem, a másikhoz még nem. Akkor hát ez a rendszerközti állapot :)

Címkék: , , , , , ,

Egy hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Marta Furus
    Közzétéve: 22.3.2013, 9:22 pm

    koszonomszepen hogy igy egyuterez velunk mert ez valobban igyvan a kedves doktornot a jo isten eltese sokaig mert mi ozsdolai ciganyok sokat koszonhetunk neki sot meg a csaladomis halasakvagyunk nek mert sok roma gyermeket es felnotet latottel anekul hogy vartvolna cserebe valamit isten algyameg erovel hogy meg sok betegen tudjon segiteni

Szólj hozzá!