Think Outside The Box

Transindex rovatok


Aktualitás | 20.2.2013

A védett terület csak nyűg az embereknek kompenzációs rendszer nélkül

Illegális építkezések, falopások, orvhalászat, törvényre fittyet hányó juhászok: mit tehet egy természetvédelmi terület gondnoka, hogy megakadályozza és megelőzze a természetkárosítást? Márk-Nagy Jánossal, az Erdélyi Kárpát Egyesület szatmárnémeti ügyvezető igazgatójával a Túr Menti Természetvédelmi Terület körüli környezetvédelmi problémákról beszélgettünk (fotó: via Facebook).

Az EKE ennek a területnek a természetvédelmi kezelője a környezetvédelmi minisztériummal 2010-ben kötött szerződés alapján. A szervezet már 2004-ben és 2009-ben is a Túr Menti Természetvédelmi Területnek, illetve még másik négy természetvédelmi területnek volt a gondnoka ugyancsak Szatmár megyében.

kérdezett: Szakács Mónika

A területtel kapcsolatos természetkárosítási esetekre lennék kíváncsi. Sokat hallani és olvasni illegális építkezésről, orvhalászatról, vízszennyezésről.

Márk-Nagy János: – Kezdjük a legelején. Valójában az egyik legfontosabb probléma az, hogy nagyon sok hatóság nem tartja fontosnak a védett területek státusának figyelembe vételét akkor, amikor valamilyen döntést hoz, vagy engedélyez egy bizonyos tevékenységet azon a területen. Ebből szokott adódni a sok illegális tevékenység és sok más probléma.

Az egész 2004-ben kezdődött. Az első ilyen ügyünk az volt, hogy a vízügyi igazgatóság mederrendezési munkálatokba kezdett a Túron, figyelmen kívül hagyva, hogy az védett terület, és ott a vízügyi törvényen kívül más törvényt is be kellene tartania. Mi akkor leállíttattuk a munkálatokat. Elég nagy, Bukarestig ható cirkusz lett belőle.

Hasonló eset történt 2006-ban a mezőgazdasági igazgatóság döntése miatt, amikor egy védett területnek számító vizenyős területen akarták a nedves gyepet lecsapolni, beszántani és bevetni máshonnan hozott magokkal. Ezt a munkálatot mindenféle engedély nélkül el is kezdték. Akkor tört ki a botrány, amikor mi ezt felfedeztük, és megbírságoltuk a mezőgazdasági igazgatóságot. Ha nem védett területen történik a tevékenység, nem kellett volna engedély, de ők ezzel nem törődtek, úgy gondolták, nem is kötelező.

A bírságolást megfellebbezték a bíróságon, és meg is nyerték a pert. Egyrészt azért, mert mi is tapasztalatlanok voltunk az ilyen bírságolások terén, és bizonyos formai hibák csúsztak be a jegyzőkönyvbe. Másrészt pedig azért, mert a bíróságok sincsenek különösebben tisztában azzal, mit is jelent egy védett terület, és hogy egyáltalán egy civil szervezet hogyan büntethet, hogyan róhat ki bírságokat a szabálysértőkre. Eltelt azóta öt év, és ma elmondhatom, a helyzet változott, ugyanis most már egyre inkább mi nyerjük meg az ilyen típusú pereket. Tehát valakit megbírságolunk, megfellebbezi a bíróságon, és újabban a bíróságok nekünk adnak igazat. Ez mutatja, hogy a hatóságok is kezdik belátni, hogy egyrészt fel kell lépni a védett területekért, komolyan fel kell lépni a környezet- és természetkárosítók ellen, másrészt meg azt, hogy egy civil szervezet is bírságolhat.

Vannak más problémák, amelyek nem szervezetekhez köthetők, hanem mondjuk magánszemélyekhez?

– Persze, ott vannak az illegális fakivágások, amelyeket nagyon nehéz kezelni, főleg, mert nem nagyon tudjuk elkapni a tetteseket. Nyilván nem is a mi feladatunk lenne, mert léteznek arra szervek, amelyeknek konkrét feladata, hogy őrizzék az erdőket. Azonban akiknek ez lenne a feladatuk, és pénzt kapnak érte, nem megfelelően őrzik. Így aztán vagy soha nem kapjuk el azt, aki fát lopott az erdőből, vagy ha el is kapjuk, nagyon sokszor előfordul, hogy olyan emberekről van szó, akikkel nincs mit kezdeni: olyan, társadalomból kirekesztett, vagy a társadalom peremén élő személyek, akiknek nincs személyi igazolványuk, nincs lakcímük. Ez érvényes a fatolvajokra, érvényes az orvhalászokra, nagyon sok esetben érvényes az útszélen védett virágot árulókra, és érvényes a juhászokra is. Például tavaly is volt olyan juhász, akinek a személyi igazolványa több mint öt éve lejárt. Az ilyent egyszerűen nincs ahogy megbírságolni. A csendőrség segítségével sikerült beazonosítani az illetőt. Valahonnan Iași megyéből jött ide juhászkodni, és gyakorlatilag nem volt mit kezdeni vele.

Ilyen helyzetben mi a megoldás?

– A fatolvajokkal az szokott történni, hogy elkobozzuk tőlük a szerszámaikat. Hasonlóan az orvhalászokkal is. De egy fejsze nem egy olyan drága eszköz, hogy ne tudna a tolvaj másikat beszerezni. Volt úgy, hogy a láncfűrészt is elvettünk, s a rendőrségnél maradt. A rendőrség aztán nem tudom, mit csinált vele.

Mit tudnak tenni az ilyen és hasonló esetek megelőzésére?

– Csak azt tehetjük, hogy minél jobban zavarjuk őket a tevékenységükben. Ha mindig elvesszük a fejszéjüket vagy hálójukat, akkor egy idő után egyre kevesebben fogják csinálni, mert nem fogja megérni nekik. A juhászokkal viszont nem tudjuk, mit tegyünk. Velük a fő gond az, hogy az erdőben szoktak legeltetni, másrészt meg az, hogy túl sok kutyájuk van. Síkvidéken amúgy egy gulyának egy kutyája lehet törvény szerint, itt meg olyan juhnyájak vannak, amelyeknek 8-10 kutyájuk van. Ezek a kutyák azért is nagyon károsak, mert nem táplálják őket megfelelően, ezért élelemért vadásznak. Ezzel egyrészt a vadállományban okoznak kárt, másrészt tavasszal, nyár elején főleg a földön költő, földön fészkelő madarak tojásait, fiókáit zabálják fel.

Mennyiben okoznak károkat az illegális építkezések?

– Ez is komoly probléma a védett területen. Egyrészt mert nagyon sok ember azt gondolja, hogy előbb felépít valamit és utána megpróbálja engedélyeztetni, másrészt mert az önkormányzatok nem lépnek fel az illegális építkezés ellen. A polgármesterek hallgatólagosan ezekkel az illegális építkezőkkel tartanak. Nem adják ki például az adatokat, amikor kérjük, vagy egyszerűen nem lépnek fel ellenük, holott ez kötelességük lenne. Amúgy az illegális építkezés ellen, függetlenül attól, hogy védett területen van vagy nem, a helyi építési hatóságnak, a helyi önkormányzatnak kellene fellépnie.

Milyen eszközük van/lehet ezeknek a visszaszorítására?

– Erre van egy projektünk. Lassan egy éve fut a Polgártárs Alapítvány keretében az Adj hangot a véleményednek! című program. Felfogadtunk egy ügyvédi irodát, és pereket indítottunk az illegálisan építkezők ellen. Ezzel párhuzamosan írtunk az érintett önkormányzatoknak is bizonyos esetekben, s kértük, lépjenek fel, indítsanak eljárást az illegális épületek lebontására. Ha az önkormányzatok nem teszik meg, akkor ellenük is pert tudunk indítani. Valószínű, ha nem hajlandók maguktól megtenni, akkor bírságolással fogunk nyomást gyakorolni rájuk.

Mi lehet ezeknek a természetkárosító tényezőknek az oka? Beszélt a juhászokról, meg azokról, akik lopják a fát. Ezeket, gondolom, a szegénység és nyomor kényszeríti ilyen lépésre…

– Akik a fát lopják, mint említettem, alapvetően a társadalom peremére szorult emberek, akik viskóban laknak, télen nincs mivel fűtsenek, kimennek az erdőre. Úgy gondolják, ez jár nekik. De a baj az, hogy nem csak az erdőre járnak fáért. Vannak olyan települések, ahol nincs a közvetlen közelben erdő, és ott az a fő probléma, hogy a Túr partjáról fát, bokrot, mindent kivágnak. A kökénybokrot, ha elérte a 3-4 centis vastagságot, már kivágják. Ezért is nem is tud megtelepedni normális fás növényzet a Túr partján, mert mindent kivágnak. A juhászokat meg nem érdekli a törvény. Ezek mind olyan jelenségek, amelyek függetlenek a védett területtől. Ezek ugyanúgy történnek Romániában védett területeken kívül is, mint a védett területeken. Csupán az a különbség, hogy mi fokozottan figyelünk ezekre a területekre, vigyázunk rájuk, ezért szembesülünk a problémákkal. Ám ezek a problémák léteznek máshol is, csak nem foglalkozik velük senki, vagy nem törődnek vele.

Itt vannak aztán a nagy, kiterjedt gyepek is, amelyeknek a legeltetése fontos a növényi diverzitás szempontjából. Nem lehet azt elérni, hogy a juhászok ennek megfelelőképpen legeltessenek?

– Ilyen szempontból alapvetően kétféle problémával találkozunk a Túr mentén. Vannak hatalmas gyepek, amelyeken nincs elég állat, és vannak más gyepek, melyek túl vannak legeltetve, illetve ahol az állatokat még az erdőbe is be-behajtják. Ez a tulajdonviszonyok miatt van így. Vannak olyan gyeptulajdonosok, önkormányzatok vagy egyesületek, melyeknek nagy gyepterületük van, viszont nincs elég állat. Máshol meg egy-egy juhnyáj van magántulajdonban, de a tulajdonosnak nincs hozzá legelője, vagy kicsi. Így aztán behajtja a szomszéd, az önkormányzat, az állattartó egyesület legelőjére, vagy az erdőbe, vagyis a legalitás határán próbálja megoldani a dolgokat. Az történik, hogy sokkal több állatot tart kis területen, mint amennyit lehetne, ezért túllegelteti a gyepet, degradálódik a növényzete, és kárt okoz a mellette levő területeknek is.

A Natura 2000 területeken a pásztorok nem kapnak pénzt azért, hogy megfelelően hajtsák a nyájakat és legeltessenek?

– A Natura 2000-es kifizetések Romániában még nem léteznek. Nálunk is csak azt a területalapú támogatást kapják, amit ugyanúgy adnak védett területeken kívül is, tehát semmi különbség nincs. Sőt, időnként még ez is probléma, mert ahhoz, hogy a területalapú támogatást megkapják, különböző beavatkozásokat kellene végezzenek a gyepterületen: például a kákás-szittyós területeket meg kellene szüntetni. Természetvédelmi szempontból azonban nagyon fontos, hogy a pangóvizes területeken ezek a kis tocsogók megmaradjanak, mert nagyon sok olyan parti madár van, amelyek fennmaradásához ez létszükséglet. Viszont ahhoz, hogy a gyep tulajdonosa megkapja a szubvenciót, ezeket fel kellene számolnia. Tehát érdekellentét áll fenn: ha nem szünteti meg, kevesebb pénzt kap. Ezért azt mondja, miért kapjon kevesebb pénzt, ha azt neki senki nem kompenzálja? A Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökséget (APIA) pedig egyáltalán nem érdekli, hogy miért nem szüntette meg a szittyót, vagy miért nem vágta le a bozótot a területről.

A környéken élő emberek hogyan élik meg azt, hogy ez egy védett terület?

– A védett terület léte egy olyan plusz nyűg a fejükön, ami az életüket nehezíti, keseríti. Mind így élik meg. Addig, amíg nem lesz nálunk is a nyugati országokéhoz hasonló kompenzációs rendszer, amellyel a kieső jövedelmet kifizetik a tulajdonosoknak, addig ez így is fog maradni.

Címkék: , , , , , , , , , , ,

2 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: SzJ
    Közzétéve: 21.2.2013, 10:57 am

    Hajrá János!

  2. A hozzászólás szerzője: mokus
    Közzétéve: 21.2.2013, 2:23 pm

    szomorú a felvázolt helyzet. de reménykedjünk változni fog – addig is kitartást ehhez a lehetetlen munkához!

Szólj hozzá!